Végre jó meccs lesz egy TNF-en?

Valamiért az az ember érzése, hogy amikor egy ígéretes kiemelt meccsre van kilátás, azok általában csalódást okoznak. Nagyon reméljük, hogy ezúttal nem egy újabb ilyen esettel lesz dolgunk, hiszen a tét az NFC trónja lehet a későbbiekben. Green Bay Packers (6-1) @ Arizona Cardinals (7-0)

Minimalizmus

Ha egy dolgot el lehet mondani az idei Packersről, az a kimért, már-már a labdarúgásban José Mourinho és az olasz bajnokságban ismert minimalista meccsképek lehetnek, ahol pontosan annyit ad ki magából a csapat, amennyi a győzelemhez elegendő. Persze ezen rontott a Saints által működtetett körfűrészbe való vidám beleszaladás, vagy a Bengals elleni ordas nagy mák a sok rúgásnál, de ha a meccsek képét hasonlítom az elért mérleghez, nem túl nagy az egyezés. De összességében igazából ez a két meccs volt a legkeményebb, a többin azért elvárható volt a W, viszont most újabb próbatétel elé néz a Packers, ahol lehet ez a minimalizmus nem lesz elég.

Idén nincs MVP Rodgers Green Bayben, “csak” egy jó Rodgers van, aki nem hoz hét játékosai számokat, de nem is hibázik meccsdöntő szituációkban. Kicsit a LaFleur-éra mixét láthatjuk, amikor az offense lép a gyepre: egyszer úgy tűnik, hogy itt minden egy megálmodott rendszerben működik, egyszer meg a Rodgers-Adams-Jones hármas egyéni képességein múlik az, hogy szórakozni fognak a szurkolók, vagy nem – egyelőre mindkettő működött, de most inkább előbbire lesz szükség. Koronavírus-tünetek miatt ugyanis Davante Adams nem áll majd a vendégek rendelkezésére, Allen Lazard oltatlanként és közeli kontaktként kénytelen kihagyni a találkozót, míg Valdes-Scantling játékára ugyan van esély, de biztosan nem lehet kijelenteni, szóval akár három kezdő wide receivere nélkül vághatnak neki a sivatagi kalandnak. Jogos a komment, hogy ha Rodgers tényleg ennyire szuper, akkor oldja meg, és én is azt mondom, hogy ennek max a fantasy csapataink látják kárát, a pályán nem feltétlen fog ez látszani. A rövid hét ugyan nem segíti ezt, de én arra számítok, hogy sikerül a meglévő játékosokból kialakítani a gameplant, ami képes lehet pontokat feltenni.

A kérdés az, hogy ez vajon több-e annál, amit a defense enged a csúcson pörgő támadógépezetnek? A Covid a védelmet sem kímélte, Joe Barry védőkoordinátor nélkül kénytelenek megfogni a hazai rohamokat, ami nem sok jót ígér. Már csak azért sem, mert bár számszerűen nem tűnik rossznak a védelem, azért nem is a liga krémjét kellett megállítaniuk eddig. Túlságosan hektikusak, a secondarytől két nagy játékra jut egy bődületesen benyelt play, a red zone-ban a Washington elleni meccsig konkrétan vörös szőnyeg várta az ellenfeleket a célterületig. Örömteli látni, hogy egyre jobban sikerül a nyomásgyakorlásokat sackekre váltani, mert a lassításra, lehetetlen helyzetbe kerítésre ez lehet az egyetlen lehetősége a védelemnek.

Meddig nyújtható a széria?

Az NFL egyetlen veretlen csapataként várja a csütörtöki rangadót Kliff Kingsbury együttese, amit érthető módon senki sem gondolt valós forgatókönyvnek a szezon előtt, de vajon meddig tartható ez a széria? Mert bármennyire nem fair, az első megingásnál az elsőből könnyen harmadik is lehet, ami azért nem mindegy az új kiemeléses rendszerben, ahol csak az első kapja meg a pihenőhetet a rájátszásban. Az utóbbi hetekben azt hittük, hogy ez a megingás be fog következni, de a Brownst nagyon lesimázták, hogy aztán egy felhozó meccsen mattolják a Texanst.

Kyler Murray vezeti egyelőre az MVP-favoritok listáját, és bár bele lehet kötni ebbe, abba nem, hogy idén végre azt látjuk tőle a pályán, amit vártunk. Ehhez kellett Kingsbury gyökeres változtatása az elmúlt két évhez képest, amihez most megkapta a szükséges játékosokat is. Végre nem azt látjuk az offense-től, hogy csak Hopkinst keresi Murray, nagyon jól el vannak osztva a targetek, a futóhívásokkal és dizájnokkal is remekül variál Kingsbury, egy rendkívül látványos és egyben hatékony támadógépezet masinisztája lett a harmadéves irányító, és még az ő futásait nem is láttuk idén – lehet ezt majd a playoffra tartogatják.

A védelemnél is egy meccset leszámítva stabilan tartják a 20 pont vagy az alatti átlagot, ami közrejátszik abban, hogy ez a csapat még veretlen. Meccsenként két labdaszerzést átlagolnak, harmadik kísérletek megállításában a leghatékonyabbaknak bizonyulnak, kellő mennyiségű nyomás érkezik a védőfaltól, és passzokban is alig 200 yardot engednek meccsenként. És ez nem is nagy kilengésben nyilvánul meg, a Cards idén még nem engedett 300 passzolt yardot senkinek, holott a garbage time-ok vagy az ellenfelek ezt biztosíthatták volna, pláne hogy a secondaryben volt a legnagyobb félelmünk az egységet illetően, de eddig hibátlan a mutatvány. Meglátjuk JJ Watt kiesése pontosan mit eredményez a defense-ben, de nagyon rossz hír az ő elvesztése.

Mire számíthatunk?

Én azt várom, hogy a Packers kicsit lehozza a saját szintjére a Cardinalst, ahol át fognak lépni rajtuk, de ehhez a szezon legjobb teljesítményét kéne elvárni egy sztároktól megtizedelt csapattól, szóval nem meglepő módon a szerkesztőség nagy része nem erre számít. Szükség is lenne a Packersnek egy ekkora skalpra, mert a következő hetekben a Chiefs, a Rams és a Ravens is a leendő ellenfelek között lesz, amik komoly erőfelmérők a Super Bowl vágyakat kergető vendégeknek. A Cardinalsnak a szezon vége lesz húzósabb, de egy újabb NFC-rivális legyűrésével a tie breaker szempontból is előnyben lehetnek a Ramsszel vagy a Buccaneersszel szemben is.