Folytatjuk csoportonkénti pozíciós erősorrendünket. Mivel felvetettétek, hogy az adott posztokat fontosságuk szerint súlyozhatnánk, ezért most kipróbálok egy új rendszert. A súlyozás részletei lapozás után kiderülnek, és ki tudja, lehet nem a Packersé lesz a legjobb offense az NFC Northban?
A súlyozás, épp úgy, ahogy maga a rangsorolás is, természetesen szubjektív. Ebben a rendszerben a minél több pont elérése a cél, a legjobbnak rangsorolt csapatrészek 4 pontot, a leggyengébbek 1 pontot kapnak. Mivel a mai modern NFL-ben az irányító szerepe a legfontosabb (még az Eaglesben is, nem hiába akarták odaadni a fél csapatot Mariotáért), így az irányítóknak 2,5-ös szorzó jár. Én a támadófalat értékelem a második legtöbbre (kétszeres szorzó), míg az elkapókat-futókat tartom holtversenyben a harmadik legfontosabbnak (másfélszeres szorzó). A TE poszt is lényeges, legalábbis előny, ha van egy jobb játékosod a posztra. Ám mivel kevés a multifunkcionális játékos (mint Gronk) és a jobban blokkoló tight endeket vehetnénk falembernek, a jobban elkapni tudókat pedig recievereknek, így csak egyszeres szorzót kapnak.
Irányító
Nehéz lenne a tavalyi év MVP-jétől, Aaron Rodgerstől elvenni a csoport (a liga) legjobbjának titulusát. Második helyen egyelőre még Stafford áll, de végre ideje lenne a 40+ TD-s, 5000+ yardos arcát mutatnia, mert az ominózus szezonja óta erős lejtmenetben van. Bridgewater volt a tavalyi év legjobb újonc irányítója, a szezon végére egyre inkább felvette az NFL ritmusát, ha így folytatja, könnyen a liga jobb irányítói közé verekedheti magát. Normál esetben nem tenném Cutler elé, de szerencsétlent vélhetőleg annyira kiheréltek Chicagóban, mint nem is olyan rég Matt Schaubot.
Támadófal
A Packersé a legerősebb, és Bryan Bulaga újraszerződtetése után a legösszeszokottabb támadófal a csoportban. Sitton és Lang posztjuk krémjéhez tartoznak, Linsley remek volt újonc évében, egyedül a left tackle Bakhtairi lóg ki (lefelé) a sorból, ám még így is top egységről beszélünk. A második a Lions, köszönhetően az elsőkörös Laken Tomlinsonnak és a mellé kapott Ramireznek. Swanson szintén bíztató volt újonc évében, Larry Warford a liga egyik legjobb guardja, Reiff pedig a csoport legjobb left tackle-je. A probléma itt a baloldali tackle-lel van, valamint az összeszokottság is kérdéses, ám ezzel együtt is a Detroiti támadófal az NFL egyik legtehetségesebb és legfiatalabb egysége.
Josh Sullivan személyében a Vikings büszkélkedhet a csoport legjobb centerével és Brandon Fusco, illetve Phil Loadholt is a jobbak közé tartozik. Ám a 2012-es draft 4. helyén kiválasztott Kalil Pro Bowlt érő újonc szezonja óta nem találja a klasszis formáját, ráadásul mellette vagy a másodéves David Yankey (0 perc a pályán), vagy az újonc T. J. Clemmings kezdhet. A Bearsnél még rosszabb a helyzet, de ezzel aligha mondok újat. A fal belseje még rendben is lenne, de Bushrod csak átlagos, a jobb oldali Jordan Mills meg egyenesen borzalmas.
Elkapó
Elérkeztünk az első komolyabb, vitaindító pozícióhoz. Nyilván sokak szemében nem is lehet kérdés, hogy a Jordy Nelson-Randall Cobb duó együtt 2800 yarddal és 25 TD-vel nemcsak a csoport, de talán a liga a legerősebb elkapó párosa. Minden bizonnyal elfogult vagyok, hogy a Lions elkapósorát erősebbnek ítélem, de igyekszek ésszerűen megindokolni.
Calvin Johnson, talán a legjobb elkapó a ligában. Ahogy MZoli kolléga mondta nem is olyan régen: “Egy Megatron – Rodgers páros leigázná az egész mezőnyt. Legion of Boom? Ilyen duó beletörné Sherman seggébe a szarvát és még meg is forgatná.”
Persze Nelson kvalitásait sem vitatom, de hiszek a packersösnek. Cobbal kapcsolatban ugyanazon a véleményen vagyok, mint Emanuel Sandersszel – kell hozzájuk egy Manning/Rodgers. Elismerem, a kémia kiváló, de nehezen lehetne meggyőzni arról, hogy Tate (1331 yard, 4 TD) ne hozná ugyanezeket a számokat Green Bayben (ha már Stafforddal is ennyivel jobban megy). Ha nem is feltétlenül jobb játékos, de nem rosszabb. A harmadik számú elkapó posztján Davante Adams sokkal tehetségesebb, mint a Lionsbe frissen igazolt Lance Moore, de vele még nem lehet leigázni a ligát.
A Bears nincs sokkal lemaradva a Lions és a Packers mögött, Eddie Royal, Alshon Jeffery és Kevin White bőven elég egy top10-es passzjátékhoz, már amennyiben lesz ideje passzolni Cutlernek. A Vikings már jóval szerényebb névsorral rendelkezik elkapó poszton, nem a Jarius Wright, a tavaly borzalmas Condarrelle Patterson és a frissen igazolt Mike Wallace alkotta hármas a legfélelmetesebb triója az NFL-nek.
A cseréket nézve is a Lions áll a legjobban, legalábbis olyan téren, hogy Jeremy Ross és Corey Fuller relatíve gyakran volt használva. Ezzel ellentétben a kezdő hármast leszámítva Jeff Janis a legtöbbet foglalkoztatott elkapó Green Bayben a maga két elkapásával. Hasonló tendenciák tapasztalhatóak a Bearsnél is, bár aligha zavarna bárkit is, ha a kezdő elkapók végigjátsszák a szezont.
Futó
Futók tekintetében rendkívül jól áll a csoport, egyedül az fix, hogy a Lionsé a leggyengébb egység. Bell egy korrekt iparos, de nem több, Abdullah pedig aligha lesz egy Jamaal Charles első évében (vagy úgy valaha). Ellenben Peterson, Lacy és Forte bizonyos szempontból a többiek fölött áll.
Az egyik legérdekesebb kérdés, hogy AP mennyire lesz önmaga. Ez a kérdés a szerkesztőket is megosztja (cikket is írtunk róla), én speciel azzal az oldallal értek egyet, mely szerint a kipihent Peterson remekelni fog idén. Nem lesz még egy MVP szezonja, de 1300-1400 yard és 10 TD bőven benne lehet a játékában. Ez nagyjából az a szint, amit a 2013-as Offensive Rookie of the Year Eddie Lacytől is várnak a szurkolók és a szakértők. Az évek óta kvázi egyszemélyes támadósorként funkcionáló, elkapókat is megszégyenítő számokat hozó Matt Fortéról még nem is beszéltünk.
Szerintem Petersonnak lesz egy utolsó nagy dobása, McKinnonnal és Asiatával kiegészítve pedig a Vikings rendelkezik a legerősebb futószekcióval. Lacy tovább fejlődik majd és igazság szerint meglepne, ha az év végére nem tartozna az elit futók közé. Forte is jó lesz, de mögötte nincs minőség és 29 évesen, 368 labdaérintés után már nem megy olyan könnyen.
TE
A változatosság kedvéért egy újabb borzasztóan nehéz poszt. Abban azt hiszem, nincs vita, hogy Bennett a legjobb TE a csoportban. Egy vadállat, aki több broken tackle-t harcolt ki, mint Rob Gronkowski. Rudolph miatt a Vikingst tettem a második helyre, annak ellenére, hogy az utóbbi két szezonban csak 17 meccsen volt bevethető. Remekül blokkol és hatalmas célpont Bridgewaternek, amely viszonylag ritka kombináció, a Lions és a Packers például erre a célra külön-külön embert használ. A Detroiti gárdát tettem harmadiknak, de csak az 1/9-es Ebronban lévő potenciál miatt, eredményességben tavaly jobb volt a Packers.
Összegezve:
Kicsit sem meglepő módon a Packers támadósora a legjobb. A második a Lions, és ezen az sem változtat, ha a Packers elkapókat rangsorolnánk a legjobbnak. A Vikings a harmadik úgy, hogy megelőlegeztem nekik egy remek Peterson szezont, bár a gyenge irányító és támadófal miatt (mely ebben a súlyozási rendszerben a legtöbbet ér) a Bears így is nagyon messze van a dobogótól.
