A Los Angeles Rams Super Bowl sikere után azt várhattuk a Packerstől, hogy a győztes receptet másolva beáldozza majd a jövőt azért, hogy egy utolsó hadjáratot indítson Aaron Rodgers vezetésével a Lombardi-trófeáért. Úgy tűnt ez meg is valósul, aztán kiderült, hogy blöfföltek.
Nem volt egyszerű helyzetben a wisconsini franchise, hiszen nem csak a negatív cappel kellett foglalkozni a piac nyitásáig, hanem a kulcsjátékosok jövőjét illetően is komoly döntéseket kellett hozni, és az biztosra vehető volt, hogy legalább egy embertől kénytelenek lesznek elköszönni. Előbbivel elkezdték a várható mókolásokat, kiemelve Aaron Rodgers új szerződését, de Preston Smith is egy szerződéshosszabbítással szabadított fel pénzt. Randall Cobb lemondott 5 millió dollárról, míg Adrian Amos is belement a szerződése átstrukturálásába, 4,2 milliót felszabadítva a capből. Nem állt tehát rosszul ez az all in projekt, de végül egy csere minden törekvést lesöpört az asztalról.
Távozók
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Noha én a kitekintőben azt vártam, hogy a Smith-ek közül Za’Darius fog lapátra kerülni, kicsit meglepett, hogy tényleg Preston mellett tette le Gutekunst a voksát. Z egy rendkívül szerethető figura volt, kapitánya is volt a védelemnek, és mellé még jól is játszott, de vélhetően a tavalyi sérülése, és mellé Preston játékának feljavulása megpecsételte a sorsát. Nem sok olyan játékos volt a rosteren, akinek a kivágásával érdemi spórolást lehetett kicsikarni, de látva a támadófal helyzetét, szintén meglepő volt számomra Billy Turner elküldése. Nem ő a liga legjobb RT-je, hogy siratni kéne, de így csak egy újabb hiányposzt született a sok meglévő mellé, ami nem feltétlen jó.
És akkor a trade, ami megborított sok mindent: Davante Adams miután megkapta a franchise taget, elcserélték a Raidersbe egy idei első és második körös draftpickért, ezzel lezárva egy tavaly óta megoldatlan konfliktust. Hiába adott volna a Raiders amúgy is brutális ajánlatánál jobb feltételeket a Packers, Adams le akart lépni Green Bayből, és gyermekkori kedvenc csapatában, egyetemi csapattársával, és a szülővárosához közel akart játszani, ezzel pedig nem lehet mit tenni. Ha már idáig hagyta a franchise fajulni a dolgokat, akkor a lehető legnagyobb hasznot akarták belőle húzni, ezt pedig elérték. Csak ezzel az amúgy is szegényes WR szoba jelen állás szerint a liga legrosszabbja lett.
A többi távozó már lejáró szerződést követően hagyta el a Packerst, de ők nem hagytak olyan mély sebet. Valdes-Scantlinget biztos vagyok benne, hogy vissza akarták hozni a piac lecsengése után, de végül a Chiefs is szemet vetett rá Tyreek Hill távozását követően, és örülök, hogy megtették, ennyit ugyanis nem ér szerintem – és ezzel ki is merült a legnagyobb név. A többiek inkább a mélységet biztosították, de nem pótolhatatlanok.
A fenti névsor azokat a játékosokat tartalmazta, akik már új csapatot találtak maguknak, de természetesen mások is távoztak, viszont ők még elérhetők. A nagyobb nevek közül Kevin King, Tyler Lancaster, Whitney Mercilus és Dennis Kelly az, aki említést érdemel, nem kizárt, hogy valamelyiküket viszontlátjuk majd akkor, amikor az edzőtáborok idején igyekeznek feltölteni a rostereket az elérhető játékosokkal, minden bizonnyal veteránminimum közeli fizetésért. Illetve ami szintén meglepett, hogy az ERFA Henry Black nem kapott tendert, így jelenleg ő is szabadon igazolható, tavaly egész sok snapet kapott a védelemben is, a special teamnek pedig állandó tagja volt.
Érkezők és maradók
Aki már a Ted Thompson-érában is követte a csapatot, az egyáltalán nem lepődik meg az olyan FA tevékenységeken, mint amit most a Packers összehozott. A tavalyi ködszurkálásban talált játékosokat igyekeztek megtartani, ami el is vitte a felszabadított pénz egy részét, és szokás szerint nem halmozták a “külsős” játékosok leigazolását.
Kezdjük azzal, hogy kik hordhatják 2022-ben is a zöld-arany mezt. A sok lemondás után édes tehernek tűnhet, hogy a fontosabb játékosok között többen is tenderelhetők, így velük van a legkisebb gond. Allen Lazard RFA-ként második körös tendert kapott, míg Yoshuah Nijman és Krys Barnes ERFA-ként kevesebb mint 1 millió dollárért marad. Nehéz a nyilvánvalót értékelni, de utóbbi kettő esetében ez egyértelműen ár/érték arányban kiváló, inkább a képzésért jár a jó értékelés mintsem a tender kiosztásáért. A többi tenderelt játékos mivel leginkább csak special teamer, így róluk nem lesz külön szó, de a fenti hármas simán kezdő jelenleg az előttünk álló szezonra.
Nagy félelmem volt a szezon előtt az, hogy Gutekunsték elhiszik, hogy De’Vondre Campbell és Rasul Douglas innentől alsó hangon azt a szintet hozza, amit 2021-ben láttunk tőlük, és ami abszolút kiváló volt. Campbell konkrétan All-Pro kerettag lett, Douglas pedig szinte teljesen elfedte Jaire Alexander hiányát az alapszakaszban, tették mindezt nevetségesen kevés pénzért – és az ilyen mindig komoly bérigénnyel jár. Végül egy mondhatni köztes megoldás született, mert a kezdeti szívinfarktus után, miután láttam hogy Campbell 5 éves szerződést kapott, megnyugodva olvastam, hogy azért észnél voltak a front office-ban. Lényegében Campbell kettő, míg Douglas egy évre fog itt maradni fixen, a maradék évekből ki tud szállni a Packers (igaz, a dead capnek nem fog jót tenni), ez pedig így teljesen korrekt.
Az utolsó maradó Robert Tonyan, aki sérülés miatt teljesen kihagyta a tavalyi szezont, miután a 2020-as idényben rivaldafénybe lépett. Bár annyiért maradt, amennyit jósoltam, jobban örültem volna, ha ez az összeg jóval kisebb lesz végül.
Most pedig akkor jöjjenek a külsősök, nem lesz hosszú lista. Örömteli volt, hogy érkezett a védőfalba egy veterán erő, mert a belső passzsiettetésen lehetett volna bőven fejleszteni. Jarran Reed máshoz nem is igazán ért, hozzátéve, hogy azért évről évre esik vissza a teljesítménye, pedig nem volt olyan rég 2018, amikor 10,5 sackkel felhívta magára a figyelmet még a Seahawksban. 3,25 millió dollárért viszont teljesen jó opció, bár nem feltétlen értem, hogy miért kellett ezt a kis szerződést 4 void évvel megdobni. Még két másik igazolás történt, mindkettő a special teambe. Nem mondom, ráfér az egységre a ráncfelvarrás, de hogy miért kellett a Bojorqueznél csak minimálisan jobb (már ha jobb…) Pat O’Donnelért pénzt adni, azt nem igazán tudom felfogni. Ha már minden áron puntert akarnak, akkor igazolják le Hekkert, de közepes játékosokért inkább hozzanak 4 UDFA-t a training campre, biztos vagyok benne, hogy legalább egyikük megütné O’Donnel szintjét. Az új ST koordinátor, Rich Bisacchia kérésére pedig egy ex-Raiders CB, Keisean Nixon érkezett, sok sikert, ennél többet nem tudok hozzáfűzni.
Hogyan tovább?
Az Adams csere által busásan megnőtt a Packers drafttőkéje, az elveikhez pedig ez sokkal jobban illik. Az más kérdés, hogy ezeket a pickeket jól is kéne felhasználni, és itt már voltak problémák korábban. A hiányposztok nagy része megmaradt, a költőpénz már kevésbé. Az NFL legfrissebb közleménye szerint $15,1 millió cap space maradt, de itt már számolni kell a draftolt játékosok szerződésével (és a két extra magas pick miatt ez az összeg is nagyobb lesz), illetve fel kell tartani egy “vésztartalékot” is, ha sérülés miatt azonnali pótlásra van szükség egy szabadúszó játékos szerződtetésével. Nagy nevekre már nem számítok, ez már innentől a “lecsorgók” vadászata lesz, remélhetőleg hasonló sikerrel mint tavaly.
Ami a hiányposztokat illeti, az elkapósor komoly erősítésre szorult már a piac előtt is, most pedig már Adams sincs, és egyelőre a nulla darab érkező elég elkeserítő. Turner távozása miatt az RT posztra is kellene valami megoldás, mert bár Rodgers játéka a támadófalra is jó hatással van, nem szeretném, ha szétütnék. Jelenleg két opció áll rendelkezésre házon belül, vagy a guard Elgton Jenkins lesz az új RT a pozíció fontossága miatt, vagy a 2019 óta folyamatosan fejlesztett Nijman kapja meg a kezdőt, és utóbbit látom most reálisnak. Meglepően jól szállt be, amikor a sérülések erre kényszerítették a csapatot, és végtére Turner szintjét kell hoznia, ami nem lehetetlen. Illetve ott van a draft is mint lehetőség, és minden bizonnyal fog majd jönni legalább egy OT onnan is, bár ő is csak projekt játékos lesz, akit nem biztos, hogy azonnal bedobnának a mélyvízbe.
A védelemben bár vannak hiányposztok, azok inkább a mélységre vonatkoznak. Gary és Smith mögé nincs olyan edge rusher, akitől jó játékot remélhetnénk, ha pályára kerül, a belső falba szintén elférne még egy veterán erő. A secondaryben a kezdő megvan, és az utóbbi évek legjobb nevekből álló egysége állhat most Joe Barry rendelkezésére, de hogy kik fogják alkotni a cornerback rotációt, az egyelőre nagy talány, szóval ide is várnék még neveket a draftról és a piacról egyaránt.
Összegzés
Nem kell túlbonyolítani a free agencyt, hiszen három lehetséges opció van: egy csapat erősödött, gyengült, vagy szinten maradt, és ezekre egyáltalán nem nehéz belőni az osztályzatot. Bár minden lépést meg lehet magyarázni, amit idén a Packers eszközölt, a korábbi évekkel ellentétben ezúttal a szinten tartás sem sikerült, egyértelműen gyengébb lett a roster. Az más kérdés, hogy Adams elvesztése ellenére is az NFC élcsapata maradt a Packers, míg ha Rodgerst veszti el, akkor el lennének temetve a konferencia aljára, de ettől még a kiváló elkapó távozása óriási érvágás, akárki akármit mond. Egyelőre ez így nem néz ki jól, de bőven van még muníció ezt korrigálni, és van még idő szeptemberig, de ez is csak akkor ér valamit, ha nem a babérokon ülnek, hanem tesznek érte.
Értékelés: C
[/ppp_patron_only]
