Richard Sherman rengeteg emberben ellenszenvet váltott ki azzal, hogy a 49ers elleni konferenciadöntőben agresszív stílusban szólt be (inkább vissza) Crabtreenek, méghozzá az egész világ szeme láttára, amikor mikrofont dugtak az orra alá. De tegye fel a kezét az, aki versenysportolt és soha nem mondott rosszat egyetlen ellenfélről se, amikor épp egy hatalmas téttel bíró meccset nyert meg (Sherman esetében élete meccsét az ő elképesztő mozdulatának köszönhetően). Elenyésző kisebbség. Igen, Titeket nem nézett az egész világ és abban mindenkinek igaza van, hogy a kamerák előtt moderálnia kellett volna magát, de a győzelem mámorában nem sikerült neki. Rengeteg túlzó megjegyzést olvastam róla itt a blogon, a facebook-oldalunkon és csak úgy az interneten arról, hogy mekkora gyökér, mennyire alacsony az értelmi szintje stb. Nem akarom szentként beállítani, félre ne értsetek, de szeretném Nektek megmutatni, hogy ki is Richard Kevin Sherman valójában. Trash-talker? Igen. Kiváló cornerback? Igen. A legjobb? Még az is lehet. Nagyszájú? Mindenképp. De hogy buta lenne? Semmiképp. Pedig a sportolókról ugyebár mindenkinek ez a sztereotípiája. Következzék Richard Sherman sztorija.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Sherman Comptonban, Californiában nőtt fel, ami nem túl jó környék, amit jól mutat, hogy a gimnáziumi osztálytársai közül 8-at is lelőttek. Ő azonban sose keveredett bajba, nem tartóztatták le, nem drogozott, nem tartozott semmilyen bandához. Édesapja 14 éves korában elvesztette egyik szemét, azonban így is dolgozott. Több, mint 30 éven át szemétszedő volt a városban, minden reggel 4-kor indult munkába. Richard tőle tanulta a munkaerkölcsét is, ami kivételes. Édesanyja pedig mindenhol ott volt, ahol szükség volt rá. A focicsapat körül, az iskolai délutáni tevékenységeknél, szinte mindenki ismerte őket az iskolánál, ezért tisztelték is őket, ez is az oka, hogy a fiai nem keveredtek bajba abban a városban, ahol a bandaháborúk mindennaposak voltak, a tűzijátékoknál pedig igazi fegyverek hangjait is hallani lehetett.
A Manuel Dominguez High Schoolba járt, a második legjobb tanuló volt az osztályában és ő volt az első az iskola történetében, akit ösztöndíjjal felvettek a Stanfordra. Egy olyan kerületben, ahol az érettségizők aránya csak 57%, ő 4.2 GPA-vel végzett. A GPA-ról azt kell tudni, hogy 4.0-t szerezhetsz, ha minden “normál” tárgyad 5-ös, vagy a kint használt rendszer szerint A minősítésű. Tehát Sherman mindenből ötös volt, plusz felvett emellé plusz órákat is. Plusz a társainak is segített felkészülni az SAT vizsgákra.
A Stanfordon kommunikáció szakra járt és itt is elég jól tanult, 3.9-es GPA-vel diplomázott le. Egyébként az alapszak befejezése után a mestert is elkezdte. A Sport Illustrated szerint “közel fotografikus” memóriája van, egy 18 karakteres random-generált jelszót jegyzett meg és mondott vissza a tesztjükön. Azt hiszem az eddigiekkel már bizonyítottam, hogy Sherman nem épp a buta sportolók közé tartozik.
Na de akkor nézzük meg a sportteljesítményét. A gimiben elkapót és cornerbacket is játszott, de a futópályán is kiemelkedett, hármasugrásban All-American címet érdemelt ki. Érdekes sztori a gimis éveiből, hogy Pete Carrollt (aki akkoriban a USC főedzője volt) két és fél órán át váratta, mert nem akart eljönni tanóráiról.
A Stanfordon elkapóként kezdte pályafutását, első évében elkapott yardokban és TD-kben is vezette csapatát, emellett punt-visszahordó is volt, első két évében hatszor jutott a célterületre, habár 3-at visszafújtak. Harmadévében szenvedett egy komolyabb sérülést, majd arra kérte edzőjét, Jim Harbaugh-t (bezony), hogy negyedik évére hadd játsszon inkább a védelemben, cornerback poszton. Harbaugh szkeptikus volt, de végül belement. Sherman állítólag egyszer annyira összeveszett Harbaugh-val, hogy ott akarta hagyni a csapatot, de végül édesanyja lebeszélte róla.
Utolsó két évében tehát már mai posztján futballozott, negyedik évében volt 8 leütött passza, egy interceptionje és egy pick-sixe (Matt Barkley-n), illetve 62 szerelése is, ami a negyedik legtöbb volt a csapatban. Továbbra is hordott vissza puntokat, 15 visszahordásból 154 yardot, plusz egy TD-t. Ötödik, végzős évében már 4 interceptiont szerzett és 9,8 punt-visszahordási átlaga volt. A futópályán is tevékenykedett továbbra is, távol- és hármasugrásban, illetve gátfutásban is elég jó eredményeket mutathat fel.
Azonban a remek testfelépítése, robbanékonysága és labdaérzékenysége nem győzte meg a megfigyelőket. A Combine-on is jó eredményei voltak, de csak “size prospect”-nek tartották, és azt írták, hogy jó csere-corner lehet egy olyan csapatnál, ahol emberfogásos védekezést használnak túlsúlyban és harmadik napos tehetségnek taksálták. A csapatok is így látták, a Seahawks vitte el az ötödik körben, a 154. választás jogával. Shermannek ez nem igazán tetszett, amikor kiment előtte összesen 24 cornerback (Patrick Peterson, Prince Amukamara és Jimmy Smith volt első körös ekkor), fogta a fejét, hogy ez nevetséges. Azonban megfogadta, hogy ha bekerül az NFL-be és megkapja az esélyt, dominálni fogja a ligát (“I’m gonna destroy the league”).
Ahogy jósolták, nem is volt kezdő azonnal, azonban a 8. héten megkapta a lehetőséget és egyből egy interceptionnel kezdett a Bengals ellen. Innentől pedig azért nagyjából mindenki ismeri a történetet. Amióta a ligában van, ő szerezte a legtöbb interceptiont és a liga legjobb védelmének és a Legion of Boomnak az oszlopos tagja, illetve talán mondhatjuk azt is, hogy ikonikus játékosa. Második évére első-csapatos All-Pro, aki egyébként 550.000$-t keres évente, ami csak kicsivel van a liga-minimum felett.
Azt pedig nem is mondtam, hogy a Sport Illustrated MMQB oldalára cikkeket is ír. Emellett rengeteget videózik, igazi tanulója a játéknak, az iPadjén minden NFL-elkapóról van jegyzete. Illetve jótékonysági alapítványa is van a gyerekek számára. Ezt a videót pedig mindenkinek csak ajánlani tudom.
Elhivatottság, kemény munka, intelligencia, remek atletikus képességek, folyamatos filmezés és készülés teszik őt “harmadik napos tehetségből” a liga legjobb cornerévé.
[/ppp_patron_only]
