Connect with us

Összefoglaló

Hogyan veszíts el egy mérkőzést

Dicséretes az NFL-től, hogy mindenkit meg szeretne mutatni főműsoridőben, de a Commanders@Bears csütörtök esti rangadó megint egy olyan találkozó lett, amiért kár volt fennmaradni. 

A mérkőzést a Bears kezdte, aminek sikerült hét játékból teljes hat yardot haladnia, mielőtt elpuntolta a labdát. Ezzel nagyjából meg is ragadtuk a meccs esszenciáját, ugyanis a következő 19 támadásból kilenc végződött punttal, három turnover on downsszal, egy interceptionnel, egy pedig egy kihagyott mezőnygóllal. És persze mindezt okozhatta volna két elit védelemnek a találkozása, de sajnos nem erről volt szó.

Az első pontokra egészen a második negyed legvégéig kellett várni, amikor a Washington 57 yardot haladva előre berúgott egy mezőnygólt. A félidőre tehát 3-0-s vendég vezetéssel mentek a csapatok, pedig a meccs képe alapján ennek legalább 10-3-as, de még inkább 14-3-as hazai előnynek kellett volna lennie.

Ugyan túlzás lenne azt állítani, hogy hasított a Bears, viszont így is sikerült legalább két jó drive-ot összerakni. Az első még az első negyedben volt és a csapat egészen a Commanders 6 yardosáig jutott el, de egy sikertelen futás után beleütöttek Justin Field passzába, az felpattant az égig, majd egy Commanders védő ölébe hullott. Sebaj, Carson Wentzékkel csak a világ volt több, három perc múlva már ismét a hazaiak támadták, majd egy 64 yardos Herbert futással azonnal sikerült visszajutni a Washington 6 yardosáig.

Ez a 6 yardos valami elátkozott pont lehet, ugyanis megint nem sikerült a pontszerzés: Herbert középső futását megállították centikre a gólvonaltól. A Commanders tehát két óriási ziccert is megfogott, és egy puntháború végén még a vezetést is megszerezte.

Ezzel együtt nem volt kérdés, hogy melyik csapatban van a nagyobb potenciál. A szünet után ismét puntolt a fővárosi csapat és ezúttal a Bears megcsinálta. Fieldsék taktikusan kerülték az ellenfél red zone-ját, így amint sikerült eljutni az ellenfél térfelére, jött is a hosszú passz, amiből egy 40 yardos Dante Pettis TD született – ráadásul úgy, hogy a Commandersnél 12 védő volt a pályán (a rendezőt meg rúgják ki).

Erre válaszul a vendégek összehoztak egy már-már vállalhatónak tűnő drive-ot, de 13 play és 65 yard után csak mezőnygólt sikerült szerezni, így 7-6-ra még mindig a Bears vezetett. Ismét jött pár punt, viszont az egyik ezúttal sorsfordító lett: miután a chicagói védelem 3&outolta a Commanderst, az újonc Velus Jones elejtette a puntot a saját 6 yardosán.

A meccs képe alapján abszolút esélytelennek tűnt, hogy ez a Washington TD-t szerezzen, viszont ezt a ziccert sikerült kihasználni. A szezon elején többször meglőtt, de a sérüléseiből felépülő Brian Robinson két kísérletből beszenvedte a labdát, és ezzel ki is fújt a fővárosi lendület, mert a kétpontos már hamvába holt.

12-7-es hátrányban támadhatott tehát a Bears, de még az eddigieknél is több volt a hiba támadóoldalon. Dropok és egy buta delay of game büntetés miatt 4&16-ot kellett volna megoldani a Washington 48 yardosáról, de nem sikerült. Az ellentámadásból viszont nem tudta eldönteni a meccset a fővárosi gárda és egy kimaradt mezőnygól után megint eljutottak Fieldsék a Commanders 5 yardosáig. TD viszont ebből sem lett, Darnell Mooney ugyanis nem tudta megszelídíteni a mindent eldöntő utolsó passzt:

A Washingtonnak konkrétan köze nem volt a mérkőzéshez, önerőből három pontra volt képes. Wentz borzalmas volt, egyetlen pozitívan értékelhető megmozdulása nem volt, még a 100 yardot sem érte el a levegőben, sackekkel kiegészítve pedig 22 passzkísérletből csak 86 yardot tett bele a közösbe. Ami működött, az a futás volt, bár ez is erős túlzás, mert a 28 futókísérletből szerzett 128 yardból 50 yard három megiramodásból született, ezt leszámítva tehát 25 futásból sikerült 78 yardot gyűjteni. De legalább az kiderült, hogy amennyiben mindenki egészséges, úgy Brian Robinson a kezdő.

Védőoldalon ezúttal meg lehet dicsérni a védőfalat, ami mintha kezdene formába lendülni. Jonathan Allen, Daron Payne és Montez Sweat is jegyzett egy-egy sacket, a teljes defense pedig öt zsákolás mellett 12-szer ütötte meg Justin Fieldset. Ezt leszámítva viszont nem sokat tudott hozzátenni a meccshez, sokkal inkább a Bears bénázásának, mintsem a saját teljesítménynek volt köszönhető a sok turnover on downs.

A túloldalon Fields összességében egész korrekt meccset hozott a körülményekhez képest. A TD-passza gyönyörű lett, az INT-nél balszerencsés volt, és annak ellenére, hogy a nem létező támadófal miatt ötször is sackelték, csak összehozott 190 yardot a levegőben. Emellett 12 futásból 88 yardot termelt a földön, plusz Khalil Herbert és David Montgomery is nagyot ment, a Bears konkrétan több yardot szerzett a földön, mint a Commanders offense összesen (238 vs. 227).

Ez összességében egy ígéretes irány, Fields ugyanis folyamatosan mutatja, hogy a lábaira lehet építeni, és az ágyúkarja is adott a nagy játékokhoz. Egy rászabott Ravens 2.0-s támadósor (nem az idei, hanem az azt megelőző években mutatott) nagyon izgalmas lehetne. Potenciál lehet benne, de támadófal nélkül és az egy szem Mooney-val ez nem fog menni, nagyon komoly tőkét kell áldozni erre a támadósorra, hogy a Fields projektből legyen valami.

Washington Commanders @ Chicago Bears 12-7

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!