Az AFC-ből a Kansas City Chiefs került ki győztesen, miután negyedik próbálkozásra le tudta győzni a Bengalst. Természetesen Patrick Mahomes és az offense is kivette a részét a győzelemből, de elsősorban a védelem volt az, ami fellépett és 20 ponton tartva Burrow-ékat bejuttatta a csapatot a nagydöntőbe. Mutatjuk, hogyan.
A győzelem egyik kulcsa nyilvánvalóan az volt, hogy Chris Jonesék szétszedték a Bengals cseretámadófalát. Átlagosan 2,35 másodperc alatt helyezték nyomás alá Burrow-t, aki a 2,5 másodperc alatt befejezett játékai negyedén nyomás alá került. Jones egymaga öt QB hitért volt felelős (ebből két sack), ami az évezredben a második legtöbb egy konferenciadöntőn (DeMarcus Ware 7-et jegyzett 2016-ban a Patriots ellen). Az öt sackből viszont három már az első negyedben jött és utána javítani tudott a Bengals a protekción több ember (futó, tight end) bevonásával.
Ez azonban oda vezetett, hogy gyakran kevesebb játékos ment útvonalra, így kevesebb opciója volt Burrow-nak embert találni és a Chiefs hátsó alakulata előnyben tudott játszani. A KC secondaryjét pedig óriási dicséret illeti a teljesítményéért. Úgy mentem bele az All-22 felvétel visszanézésébe, hogy sok rotálást vártam a Chiefstől, tehát hogy mutatnak valamit snap előtt, majd snap után változtatnak. De alig volt ilyen, szinte végig két mély safetyvel álltak fel és maradtak is úgy. És legtöbbször embereztek, ami Ja’Marr Chase, Tee Higgins és Tyler Boyd ellen nagyon nehéz feladat – viszont ahogy majd látni fogjuk, rendkívül jól végezték a dolgukat a cornerek.
Az agresszív taktika abban is megmutatkozott, hogy sok press coverage-et használtak, Chase útvonalainak 60,9 százalékánál odaálltak elé a vonalra (via Next Gen Stats). Ezzel a route-ok időzítését is elrontották és ezzel több időt biztosítottak a védőfalnak, hogy megverje a gyengécske támadófalat. Elképzelhető, hogy teljesen egészséges Bengals OL-lel ez nem működött volna ilyen jól, de Spagnuolo jól ismerte fel, hogy ebben a helyzetben lehet agresszív.
Na de nézzük meg, hogyan is nézett ki ez a sakkjátszma a pályán – mert bizony a Bengalsnak is voltak válaszai erre az agresszív emberezős taktikára, amire a Chiefs újabb megoldásokkal reagált a végén.
[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]
Ahogy mondtam, a Chiefs szinte végig két mély safetyvel védekezett a mérkőzésen. Így kezdtek és sikeresek is voltak ebben az első negyedben. Azonban hogy ne legyen kiszámítható a védelem, a második negyedben bedobtak egy rotálást és sackelték Burrow-t.
Két mély safetyt mutat tehát a snap előtt a Chiefs, amúgy pedig zónázást. Bőven volt ilyenre példa az elején, ez előtt nem is rotáltak a snap után, tehát Burrow bízhatott abban, hogy ez így is marad.
Azonban a snap után váltottak a védők, az egyik safety lemozgott egészen a flat zónába, a másik pedig ment hátul középre. Burrow első olvasása épp a gyors kifelé útvonalat futó Hurst volt, azonban a lemozgó safety elvette ezt az opciót, így az irányítónak tovább kellett tartania a labdát.
Burrow-nak tehát új célpont után kellett néznie. Ha teljesen nyugodt zsebe lett volna, akkor sikerült is volna megtalálni a befelé vágó Chase-t a pálya közepén, azonban mire ő szabadra játszotta volna magát, addigra megérkezett a nyomás Burrow-ra. Korábban nem tudta ide dobni, mert a linebacker ott állt a passzsávban, több ideje pedig nem maradt.
Egyébként ha szőrszálhasogatni szeretnénk, akkor ha a bal oldalon marad Burrow tekintete, akkor Higginst megjátszhatta volna, de minden bizonnyal nem érezte úgy, hogy van ideje kivárni ezt, így megpróbált továbbmenni az olvasásban.
A Bengals offense nehezen akart beindulni, Burrow nem talált üres elkapókat a 2-man védekezéssel szemben, a Chiefs cornerei kiválóan végezték a dolgukat, nem engedték elszakadni a WR-eket. Úgyhogy a Bengals visszanyúlt ahhoz a taktikához, ami 2021-ben nagyon működött: dobd fel a labdát a két sztárelkapódra.
Ennél a játéknál is két mély safety van és emberezés. Most extra protekciót alkalmaz a Bengals, hogy több ideje legyen Burrow-nak, ugyanis egy mélyebb játékot terveznek.
Chase jobb oldalon izolálva van a CB-vel, de a két mély safety miatt valójában ketten figyelnek rá. Így a túloldalra kell játszani, ahol két elkapó van három védőre, tehát a safety nem tud az egyikükre koncentrálni. Itt Tee Higgins fut egyenesen az oldalvonal mellett. Az alábbi képen látható, hogy gyakorlatilag senki sincs szabadon, kiválóan védekezik a Chiefs.
Egy megoldás van: odadobni egy tökéletes backshoulder passzt Higginsnek és megbízni benne, hogy szoros őrizetben is lehúzza. És így is tesz.
Az egyik opció tehát ilyen esetben a backshoulder passz a vonal mellé, amihez nagyon jó kémia kell a QB és a WR között. A másik pedig az, hogy csak simán feldobod magasra, hogy húzza le az elkapód. Ez történt kicsit később az alábbi videóban, amikor Higgins tökéletesen ment fel a levegőbe a labdáért és húzott le egy parádés TD-t. Pedig itt is kiváló volt a védekezés a Chiefstől, de Higgins egyszerűen jobb ebben.
Illetve szórakozásképp bedobnék még egy nagyon szép megoldást 2-man ellen:
Empty formáció, tehát minden emberező védőt kivisznek a boxból a támadók, így Burrow légüres térbe futhat be a snap után. Fun!
Na de térjünk vissza a sakkjátszmánkhoz. Íme a negyedik negyed első játéka. A Bengals hét pontos hátrányban, negyedik és hat az ellenfél 41 yardosán. Kulcsfontosságú játék!
Amikor a Chiefs két mély safetyvel állt fel és a Bengals az egyik oldalon izolált egy elkapót, általában Chase-t, akkor ez gyakorlatilag átalakult egy duplázássá a védelemtől, hiszen a safety is az elkapóra figyelt, mivel nem volt senki más az ő oldalán.
A Chiefs úgynevezett cone coverage-et használ, ami azt jelenti, hogy a cornerback feláll az elkapó külső vállára és befelé tereli a snap után. Úgy duplázzák be, hogy a cornerback kívülről és lemaradva követi Chase-t, a safety pedig belülről és felülről felügyeli. Így tehát a CB felelős minden kifelé törő útvonalra és minden visszafordulóra, a safety pedig minden befelé törőre és minden mélyre. Ezzel szinte ellehetetlenítik, hogy neki dobják a labdát.
Azonban a Bengalsnak volt válasza erre a coverage-re, ebben a kulcsfontosságú játékban pedig nagyon Chase-t akarták megjátszani, hiszen top5-ös elkapóról beszélünk. Szóval Chase egy olyan double move-ot csinál, hogy először befelé vág, majd hirtelen visszavág egyenesen előre. Ez azért működik nagyon jól a cone coverage ellen, mert a safety két felelősségét teszteli egyszerre.
Amikor Chase befelé vág, akkor az újonc safety Bryan Cooknak kötelessége fellépni rá, hiszen az ő felelőssége minden befelé törő útvonal.
Azonban amint fellép, Chase már irányt is vált és ezzel mögé tudott kerülni.
Ha Burrow-ra nem érnek oda, akkor ez egyből TD is lehetett volna, így kellett egy bravúros felugrós elkapás Chase-től, de végül meglett a first down és később az egyenlítés is.
Egy hasonló játékot a következő támadásban is megpróbált a Bengals.
Most is izoláltak egy elkapót, de most Higginst a túloldalon, aki egy “sluggo”, tehát slant and go útvonalat futott. A védelem most cover2-t játszott, de a “cone” szabályok az izolált WR miatt most is érvényben voltak.
A sluggo annyiban volt rosszabb választás a Chase féle be-majd-fel route-hoz képest, hogy itt a safety Cooknak nagyobb területe és így több ideje volt reagálni a double move-ra. Az alábbi képen látjuk, hogy fellép a befelé vágó útvonalra…
… majd pedig azt, hogy gyorsan észleli a helyzetet, irányt vált és megy hátra Higginsszel.
Ez a plusz terület és idő pont elég volt arra, hogy tudja tartani vele a lépést és hátraérve beleüssön a labdába – a felpattanóból pedig interception lett.
Ezzel tehát megvolt a Chiefs első nagy válasza itt a meccs végén, majd nem sokkal később jött a következő. Ez a Bengals utolsó támadása, döntetlennél, harmadik kísérlet.
Ismét 2-man a játékhívás, ahogy a meccs nagy részében. Annyi csavar viszont volt a történetben, hogy elege volt a Chiefsnek abból, hogy nem sikerül odaérni Burrow-ra, a legjobb játékosukat, Chris Jonest pedig folyamatosan beduplázzák középen. Úgyhogy kitették a fal szélére, hogy onnan rohamozzon, itt ugyanis nem lehet duplázni, legfeljebb chip blokkot kaphatna (de most még azt sem kap).
Ahogy az alábbi képen látszik, a Chiefs rendkívül jól védekezett hátul, mindenki tapadt az emberére és senki sem volt üresen – legfeljebb a checkdown a futónak, de harmadik és hosszúra annak nem sok értelme lett volna.
Jones pedig nagyon gyorsan megverte Adenijit a fal szélén, sackelte Burrow-t, leküldve a Bengals támadóit a pályáról, akik már nem is jöttek vissza, csak a kézfogásra.
[/ppp_patron_only]
Felettébb érdekes elemzés, a címhez igazítva, ahol konkrétan azt mutatod be, hogy játszotta ki a Bengals a Chiefs védelmét…