A Seahawks tavaly elcserélte Russell Wilsont és parádésan jól jött ki a dologból: nemcsak, hogy szerzett rengeteg picket, de úgy tűnik, hogy megtalálta a franchise új arcát Geno Smith személyében. A QB szerződése viszont az idény végén lejárt, ám Pete Carrollék jó sorozata tovább folytatódott, a lehetőségek tárháza pedig lassan közelít a végtelenhez.
Seattle-ben nagyon optimistán várták a 2022-es idényt annak ellenére, hogy az edzőtáborban az volt a fő kérdés, hogy Geno Smith vagy Drew Lock lesz a csapat kezdő irányítója. Végül előbbi került ki győztesen a párharcól és nemcsak, hogy nem vallott kudarcot, de sokáig MVP-szinten teljesített: 14 TD-je volt 20+ yardos, ami kettővel több, mint bárki másnak a ligában, emellett a passzainak az 5,6 százaléka extra dobás volt, aminél csak négy irányító teljesített jobban. Az idényt végül 69,8 százalékos pontossággal, 4282 yarddal, 30 TD-vel és 11 INT-vel fejezte be, így hirtelen nem az lett a kérdés a csapatnál, hogy milyen szinten kell rebuildbe kezdeni, hanem hogy kell-e egyáltalán.
A legfontosabb távozók
A Seahawks draftpolitikáját rengeteg kritika érte az elmúlt években és elnézve a távozók listáját, a szakértőknek lett igazuk. A korábbi első körös bust pass rusher LJ Collier, az üvegtestű futó Rashaad Penny is veteránminimum közeli összegért írt alá új csapatához, de a korábbi harmadik körös LB Cody Barton iránt sem volt különösebben nagy kereslet. Így a távozásuk sem fáj különösebben, ráadásul öröm az ürömben, hogy a menedzsment sem ragaszkodott a hibás döntéseihez és próbálta a lehető legjobban kihasználni a lehetőségeit.
[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]
Ez a konstruktív hozzáállás John Schneiderék részéről nem csak a korábbi rosszul elsült pickek, de a rossz igazolások és trade-ek esetében is megmaradt. A csapat tavaly nagyon sok erőforrást áldozott a védőfal belsejére, ugyanis nemcsak, hogy a Wilsonért kapott ellenérték között ott volt a veterán iDL Shelby Harris, de a csapat leigazolta Quinton Jeffersont és Al Woodsot is. Ehhez képest a Seahawks futás elleni védelme az egyik legrosszabb volt a ligában EPA alapon és a 30. legtöbb yardot engedte futókísérleteknél. Egyértelmű volt, hogy ez nem jött be, ráadásul hármójuk menesztésével 17 millió dollárt lehetett felszabadítani és nagyon pozitív, hogy a menedzsment meg is lépte.
Szintén jó lépés volt a guard Gabe Jackson kivágása. Ő még a “legyen jó fal Russell Wilson előtt, hogy végre főzzön” korszakban érkezett egy csere keretein belül a Raiderstől, de nem tudta hozni a korábbi top formáját és egyértelműen nem ért meg 6,5 millió dollárt. Mellette effektíve kivágás sorsára jutott a fiatal safety Ryan Neal, aki tavaly nagyon jól játszott és kapott is egy RFA-tendert, de más piaci döntések miatt végül fölöslegessé vált.
A fontosabb távozók közül még ki kell emelni a védőfalember Poona Fordot, akinek tavaly a többi iDL-hez hasonlóan rosszabb idénye volt, és bár olcsón elfért volna, végül talált nála jobb megoldásokat a csapat. A kezdő center Austin Blythe visszavonult, ami ugyan némileg kellemetlen, de nem képviselt olyan minőségét, amit ne lehetett volna relatíve könnyen pótolni, míg Justin Colemant már csak a neve tartja a ligában, de lassan már így is lefő neki a kávé.
Legfontosabb érkezők/maradók
A Seahawks úgy vágott neki a piacnak, hogy döntenie kellett Geno Smith sorsáról, meg kellett erősítenie a belső védőfalat és mélyíteni az elkapósort, illetve nagyon alaposan felturbózni a védelmet. Erre volt is legalább 50+ millió dollárja és ritka jól sikerült megoldani a feladatot.
Smith tavalyi teljesítményéről volt már szó, így meglepő lehet, hogy mindössze évi 25 millió dollárért írt alá, miközben a nála legalább eggyel alacsonyabb polcon lévő Daniel Jones 40 millió dolláros hosszabbítást kapott. Még ha feltételezzük is, hogy nem fog megint top 5 közeli számokat hozni, akkor is irreálisan alacsony összegért írt alá, ráadásul a csapat egy év után kiléphet a kontraktusból.
A Seahawks szempontjából ennél jobb nem is lehetne a helyzet. Geno miatt nem kell a draft miatt aggódni, nem kell belemenni értelmetlen licitháborúba valamelyik maradék irányítóért, ellenben a megfelelő áron akár ki is lehet húzni egy fiatalt, aki 1-2 éven belül átveheti majd Smith-től a stafétát. Ennél jobban a Maddenben is nehéz lett volna kijönni a helyzetből. Mellette ráadásul Drew Lock is maradt cserének, így sikerült együtt tartani a tavalyi QB roomot, ami soha nem rossz.
Az elkapópiac pocsék volt, így a Tyler Lockett-DK Metcalf duó mellé nem érkezett senki. Ellenben a támadófal belsejében tátongó lyuk betöltésére sikerült elhozni a Lionstől Evan Brownt. A centerként és guardként is bevethető falember az elmúlt két idényben 750+ plusz snapet kapott beugróként, futás- és passzblokkolásban is rendben van, pláne ennyi pénzért – nem egy sztár, de simán kezdő kaliber.
Mivel a támadósort nem nagyon lehetett már javítani, így Pete Carollék a rendelkezésre álló tőke nagy részét a védelemre lőtték el. A távozó és kivágott belső védőfalemberek helyére sikerült elhozni a piac egyik legjobb játékosát, Dre’Mont Jonest, illetve a csapat korábbi második köröse, Jarran Reed is visszatért. Utóbbi legjobb éveiben 11 sacket szerzett és futás ellen is jól teljesített, de nem képvisel olyan minőséget, mint amit a számai mutatnak. Szerencséjére nem rá irányul majd a nagyobb figyelem, Jones ugyanis egy igazi szörnyeteg a védőfal közepén – futás ellen ugyan nem ártana javulnia, de pass rush-ban a legjobbak között van. Az némileg kérdéses, hogy a futást ki fogja majd megfogni, de a belső passzsiettetéssel nem lesz probléma.
A back7-be érkezett két linebacker, a korábbi első körös bust Devin Bush és a jövőbeli Hall of Famer Bobby Wagner. Kettőjük közül természetesen Wagner az igazán fontos igazolás, mivel még mindig All-Pro szinten képes teljesíteni, ráadásul volt olyan rendes, hogy a piaci árának nagyjából a feléért tért vissza egy évnyi Los Angeles-i kitérő után. Bush inkább csak a szokásos “majd mi kihozzuk belőle a tehetséget” kaliberű igazolás, akire rá lehet áldozni 3,5 milliót, de azért olyan sokat nem kell tőle várni.
Végül említsük meg a nagyon jutányos áron leigazolt Julian Love-ot, aki egyrészt fölöslegessé tette Ryan Nealt a csapatban, másrészt nagyon jól fogja kiegészíteni a Jamaal Adams és Quandre Diggs alkotta duót (és látva Adams sérülékenységét jó eséllyel sokat is lesz a pályán). Emellett van tapasztalata slot cornerként, illetve a boxba is gyakran beküldhetik, és ugyan nem egy tipikus aduász, de némileg képes lesz flexibilisebbé tenni a védelmet.
Összegzés
Nem mondom, hogy a legjobb csapatépítési stratégia lekölteni 36+ milliót safetykre, linebackerekre és belső védőfalemberekre, de a Seahawks ezúttal minimum jó áron szerzett meg nagyon is hasznos játékosokat. Emellett elmaradtak a szokásos érthetetlen igazolások, Geno Smith szerződése pedig a piac egyik legnagyobb sikere a csapat szempontjából.
A corner és a pass rusher piac nem volt jó, és ugyan lehetett volna olcsón egy-két veteránt igazolni minimum mélyítésnek, de így sincs ok a panaszra. A Seahawksnak két első köre is van idén és könnyen alakulhat úgy a draft, hogy az 1/5-ös pickkel megszerezze a class messze legjobb pass rusherét, majd az 1/20-as cetlijével elvigye valamelyik második kalapos cornert. Emellett van két második körös cetlije is a gárdának, amivel jöhet egy slot vagy harmadik számú elkapó, illetve lehet mélyíteni a belső támadófalat vagy akár a védőfalat is.
Akárhogy nézzük, ez egy nagyon hatékony és komolyabb hiba nélkül lehozott piac volt, amivel ráadásul sikerült tökéletes helyzetbe kerülni a draft előtt. Szinte már túl szép, hogy igaz legyen. Értékelés: A+
[/ppp_patron_only]
