A 2010-es évek legnagyobb bustjai

A draft nem egy könnyű műfaj, sőt az esetek többségében szerencsejáték. Előfordul, hogy még a legbiztonságosabb választásnak tűnő játékosok, a profi liga kihívásaira leginkább késznek tartott prospectek sem válnak be.

Egy héttel a 2023-as játékosbörze előtt Atreus92 összegyűjtötte a 2010-es évek legnagyobb bustjait. Vendégcikk.

Miért lesz valaki bust? Ki hibázott, ki miatt nem vált az adott ember sikeres profi sportolóvá? A csapat a felelős, ami nem segítette a fiatal játékos fejlődését, nem volt vele türelmes, túl korán bedobta a mélyvízbe? Vagy az edzők a hibásak, akik nem építettek a játékos erősségeire és rossz rendszerben játszatták? Netalántán a fiatal tehetség nem volt elég szorgalmas és kitartó, hogy beletegye az extra munkát, amire szüksége lett volna ahhoz, hogy az egyetemi és a profi liga közti szakadékot áthidalja? Esetleg a sérülések szóltak közbe? Nézzük, kik és miért lettek 2010-es évek legnagyobb bustjai.

Justin Blackmon, Jacksonville Jaguars

Justin Blackmont a 2012-es NFL Draft 5. helyén választotta ki a Jacksonville Jaguars. Nagy reményeket fűztek hozzá a szakértők, Dez Bryanthez hasonlították, az elemzők többsége a class legjobb elkapójának tartotta őt. Ugyanakkor még profi pályafutása megkezdése előtt, 2012 júniusában ittas állapotban vezetett gépjárművet, ami előrevetítette, hogy később is meggyűlik majd a baja a törvénnyel. A karrierje ígéretesen indult, újonc évében 64 elkapással és 865 yarddal vezette az újoncok rangsorát; amikor a pályán volt, egy rendkívül tehetséges játékos képét mutatta. 2013 áprilisában az NFL négy meccsre eltiltotta tiltott szerek használata miatt.

Egy eltékozolt karrier – az évtized tehetségéből lett a valaha volt egyik legnagyobb bust

A büntetés letöltését követően Blackmon visszatért a pályára, és a következő két meccsén 134, illetve 190 elkapott yardot szerzett. Azonban 2013. november 1.-jén a liga határozatlan időre eltiltotta Blackmont ismételten tiltott szerek használata miatt, az elkapó pedig soha többet nem lépett pályára ezt követően az NFL-ben és a nyilvánosság elől is felszívódott. Még a Jaguarsnál sem tudtak róla semmit. Blackmon a „mi lett volna, ha” klasszikus esete. Kivételes tehetségű játékos volt, aki eltékozolta a lehetőségeit és szabotálta egy nagyszerű karrier lehetőségét.

Helyes döntés: Ha mindenképpen elkapóban gondolkodunk, akkor ebből a draft classból Alshon Jeffery vagy T.Y. Hilton is jobb választás lett volna az általuk elért eredményeket, statisztikákat figyelembe véve. Amennyiben más poszton jövendőbeli All-Pro játékost keresünk, akkor Stephen Gilmore vagy Fletcher Cox is kiváló pick lehetett volna.

Dee Milliner, New York Jets

A New York Jets Darrelle Revis utódjaként választotta ki Millinert a 2013-as NFL Draft 9. választásával, azonban alaposan mellélőttek. A draftot követően a szakértők nagy része stealnek tartotta Milliner kiválasztását, tekintettel arra, hogy többen is a 2. pickre mockolták az Alabama védőjét. Újonc szezonjában Milliner annyira rosszul játszott, hogy három alkalommal is a kispadra küldték mérkőzés közben. Egyszerűen nem volt képes arra, hogy felvegye az NFL ritmusát. Amellett, hogy a pályán sem nyújtott jó teljesítményt, sérülések is hátráltatták. Első három évében a lehetséges 48 mérkőzésből csak 21 találkozón tudott pályára lépni, a Jets a harmadik szezonját követően kivágta és ezt követően már egy csapat sem tartott igényt a szolgálataira.

Helyes döntés: A Jets jobban járt volna Desmond Trufant, Xavier Rhodes, vagy Darius Slay draftolásával, mindhárom cornerback Pro Bowl játékos lett a pályafutása során.

Luke Joeckel, Jacksonville Jaguars

Joeckel annak a 2013-as draft classnak a tagja, amelyet a szakértők egyöntetűen az elmúlt 10-15 év legrosszabb draft osztályának tartanak. Joeckelt az elemzők nagy része biztonságos választásnak tartotta, egy general manager Joe Thomasnál, az újdonsült Hall of Famernél is jobb prospectnek gondolta. Ekkoriban Eugene Monroe volt a Jacksonville left tackle-je, aki megbízható játékos volt, így tehát igazából nem volt need az offensive tackle a Jaguars számára. Joeckel kezdetben a fal jobb oldalán lépett pályára, Monroe elcserélése után visszatért a vakoldalra, de a szezon ötödik mérkőzésén bokatörést szenvedett, és az év további részében már nem játszott.

A négy Floridában töltött éve alatt összesen 39 mérkőzésen tudott pályára lépni, több alkalommal sérülésekkel küzdött, soha nem sikerült az egyetemen nyújtott produkcióját megismételnie. 2014-ben a Pro Football Focus a liga legrosszabb tackle-jeként tartotta számon, 8 sack is az ő lelkén száradt. Amikor pályán volt, akkor az átlagnál is gyengébb támadófalemberként játszott, bármilyen pozícióba is került a falban. Elsősorban a sebességükből élő passzsiettetőkkel nem tudott megbirkózni.

Helyes döntés: Lane Johnson lett volna a jó választás. Johnsont az Eagles játékosaként négyszer választották be a Pro Bowlba, valamint két alkalommal első csapatos All-Pro lett.

Greg Robinson, St. Louis Rams

A 2014-es NFL Draft első 17 választásából 13 játékos Pro Bowler lett karrierje során, a Ramsnek a második választással azonban sikerült kihúznia a class egyik legnagyobb bustját. Nemcsak a Rams, hanem az egész liga meg volt arról győződve, hogy Robinson egy Hall of Famer kaliberű left tackle lehet, mint Jonathan Ogden vagy Orlando Pace. Robinson prototípus felépítéssel és kimagaslóan gyors lábakkal rendelkezett, az NFL-ben mégsem tudta ezeket a képességeit kamatoztatni. Rengeteg büntetést szedett össze, és mind futás-, mind passzblokkolásban a liga legrosszabb kezdőjátékosai közé tartozott.

Geoff Schwartz, a kiváló tackle később azzal magyarázta Robinson szenvedését, hogy az egyetemen teljesen más stílusú offense-ben játszott, mint az NFL-ben, ezért kevés tapasztalata volt azoknak a blokkoknak a kivitelezésében, amit kértek tőle. Robinson esetében tehát az edzők felelőssége egyértelműen felvethető. Robinsonnal kapcsolatban kiemelendő, hogy bár pályafutása során nem keveredett pályán kívüli balhékba, 2020-ban és 2022-ben is letartóztatták nagy mennyiségű kábítószer birtoklása miatt, az első eset miatt 5 év próbaidőt kapott, a második bűncselekmény miatt az eljárás még folyamatban van.

Helyes döntés: Jake Matthews vagy Taylor Lewan. Mindketten Pro Bowl falemberré nőtték ki magukat, és még jelenleg is kezdő kaliberű játékosnak számítanak, Robinson pedig már több mint három éve kijátszotta magát a ligából.

Kevin White, Chicago Bears

White egyszezonos csoda volt a West Virginia Egyetemen, szenior évében 1447 yardot és 10 touchdownt szerzett. A Combine-on is kimagasló eredményeket ért el, a draft process során, a játékosbörzét megelőzően egyre magasabbra került a csapatok boardjain, már-már az első számú elkapó prospect, Amari Cooper pozícióját veszélyeztette. Végül Cooper a 4., míg White a 7. helyen kelt el a drafton. White karrierje ettől fogva a folyamatos sérülései miatt maradt emlékezetes.

Újonc szezonjában már az edzőtáborban megsérült, ami miatt az egész évet ki kellett hagynia. Első három szezonjában mindösszesen 5 mérkőzésen tudott pályára lépni, és akkor sem alkotott maradandót. A 2018-as szezonban a New England Patriots elleni meccs utolsó pillanatai jól összefoglalják White pályafutását: a találkozó utolsó percében White elkapott egy Hail Maryt, amivel egyenlíthetett volna a Bears, azonban a Patriots védői az egy yardoson megállították White-ot. Közel, de mégis oly távol…

Helyes döntés: Elkapó poszton a későbbi körökből két olyan játékos került a ligába, akik All-Pro teljesítményt nyújtottak pályafutásuk során, Tyler Lockett és Stefon Diggs.

Josh Rosen, Arizona Cardinals

„9 hibás választás volt előttem.” Ezt mondta Josh Rosen azt követően, hogy az Arizona Cardinals a 2018-as NFL draft 10. választásával megszerezte a UCLA irányítóját. A Rosen előtt draftolt kilenc játékosból azóta hatan Pro Bowl részvételt értek el karrierjük során, míg Rosen 5 év alatt 7 csapat keretében fordult meg. Újonc évében 13 mérkőzésen volt kezdő, amelyen 55,2 %-os passzpontosság mellett 11 TD-t és 14 interceptiont dobott, míg csapata, a Cardinals a liga legrosszabb mérlegét tudta felmutatni. A következő játékosbörzén az Arizona újabb irányítót draftolt, Rosent pedig elcserélték a Miami Dolphinsba.

Rosent a szakértők nagy része NFL-kész prospectnek tartotta, ám ezzel csúnyán mellélőttek. Rosen egy klasszikus zseb irányító és mind a Cardinalsban, mind a Dolphinsban a liga egyik legrosszabb támadófala volt előtte, Rosen pedig nem tudott megbirkózni a folyamatos nyomással. Miután két csapatnál is leszerepelt kezdőként, a többi franchise már nem számolt vele (még csereként se). A listán szereplő több társához hasonlóan benne sem volt meg a szükséges mentalitás ahhoz, hogy képességeit magasabb szintre fejlessze. Fenti nyilatkozata pedig talán azt is megmutatja, hogy túlzott arroganciával mérte fel saját képességeit vetélytársaihoz képest, hiányzott belőle a fejlődéshez szükséges alázat.

Helyes döntés: Lamar Jackson. A 2019-es MVP Jackson játéka üde színfoltot hozott volna a sivatagba, és ha első évében még nem is villogott volna, a későbbiek folyamán a Cardinals stabil playoff csapat lehetett volna. Jackson kiválasztásának további előnye lett volna, hogy a következő évi játékosbörzén nem lett volna szükség Kyler Murray draftolására, és Nick Bosával erősíthették volna a csapatot.

John Ross III, Cincinnati Bengals

Elsősorban két dolog miatt emlékeznek rá az emberek: a mai napig ő tartja a leggyorsabb 40 yardos futás idejét a Combine-on, illetve ő volt az a játékos, aki után a következő választással a Chiefs draftolta Patrick Mahomest. A Combine-on produkált rekordja miatt felfelé kezdett el indulni a boardokon és végül a játékosbörze 9. választásával a Cincinnati Bengals draftolta Rosst. Néhány játékosmegfigyelő Ross kivételes sebessége ellenére kiemelte hiányosságait: útvonalfutási képzetlenségét és elkapási technikáját.

Ross az első profi mérkőzésén egy futójáték közben fumble-t vétett, ami után rögtön lecserélték. Ezt követően a szezon hátralévő részében sérülésekkel is küzdött, de amikor egészséges volt, akkor sem került be a kezdőcsapatba. Pályafutása eddigi 5 éve alatt még az 1000 elkapott yardot sem érte el. Sokat volt sérült, de az első évében Marvin Lewis is sok kritikát kapott a helyzet félremenedzselése miatt. Rossnak is jobb lett volna talán, ha később választják ki a drafton, emiatt magasabbak voltak vele szemben az elvárások. A sebessége ugyan adott volt ahhoz, hogy sikeres legyen, azonban az elkapói képességek nüanszait, az útvonalfutást és az elszakadást nem tudta elsajátítani.

Helyes döntés: Cooper Kupp vagy T.J. Watt. Egy jövőbeli Év Támadója vagy Év Védője díj nyertese. Bármelyikük megszerzése óriási fogás lett volna.

Justin Gilbert, Cleveland Browns

Gilbert az egyike azoknak a Browns játékosoknak, akiket az első körben draftolt a clevelandi csapat 2011 és 2014 között. 2016 szeptemberére már egyik játékos sem volt közülük a keret tagja, ez egészen félelmetes statisztika. Nem csoda, hogy a 2016-os és a 2017-es szezonban összesen egy győzelmet tudott szerezni a franchise. Gilbert két évet töltött a csapatnál, majd elcserélték a Steelersbe, ahol elsősorban a speciális egységben használták, azonban ott sem tudott megmaradni. A pittsburghi alakulat egy év után megvált Gilberttől, majd az NFL egy évre eltiltotta őt tiltott szerek használata miatt, innen pedig már nem volt visszaút. Csapattársai szerint Gilbert nem tudott felnőni a profi liga mentális kihívásaihoz, nem volt meg benne a szükséges erőfeszítés és szeretet a játék iránt, valamint a megfelelő érettség is hiányzott belőle.

Helyes döntés: Ha a cornerback posztnál maradunk, akkor Kyle Fuller. A legpozitívabb forgatókönyv azonban az lett volna a Barnák számára, ha az 1/8-as választásnál kiviszik Derek Carrt, majd a későbbi első körös választásukkal Davante Adamst.

Blaine Gabbert, Jacksonville Jaguars

A Jacksonville Jaguars a 2011-es NFL Drafton úgy választotta ki Blaine Gabbertöt, hogy felcserélt érte, ez az üzlet két választási jog feladását jelentette. Így még fájdalmasabb az, hogy Gabbert – akit franchise irányítónak szántak, miután David Garrardot kivágták a csapatból – ennyire felsült. A három Floridában töltött idénye alatt Gabbert több interceptiont passzolt, mint touchdownt. Második és harmadik idényében több mérkőzést is kihagyott sérülések miatt, majd ezt követően a Jaguars egy hatodik körös pickért elcserélte a San Francisco 49ersbe. A 2015-ös idényben nyolc mérkőzést kezdőként játszott végig, azonban nem tudta bebiztosítani a helyét a kezdőcsapatban, és végül megmaradt csereirányítónak. Gabbert azért nem lett kezdő szintű irányító, mert a nyomás alatti játékban, az NFL védelmi koncepciók olvasásában és a lábmunkájában sem tudott a megfelelő szintre fejlődni. Fontos ehhez hozzátenni, hogy az akkori Jaguars a liga egyik legrosszabb keretével rendelkezett, tehát Gabbertnek egyáltalán nem volt könnyű dolga.

Helyes döntés: Egy választással később a Houston Texans kivitte J.J. Wattot, aki egy jövendőbeli Hall of Famer. „Hajszállal” jobb döntés lett volna …

Johnny Manziel, Cleveland Browns

Johnny Football rendkívül sikeres egyetemi irányító volt, akiből NFL-szinten ordas nagy bust lett, hiszen mindössze két évet töltött a ligában. Korábbi Heisman-trófea győztesként jelentkezett a 2014-es NFL draftra, ahol a 22. választással a Cleveland Browns szerezte meg a játékjogát. A draftot megelőzően a csapatok játékosmegfigyelői között is megoszlottak a vélemények róla, lehetett tudni, hogy a megítélése rendkívül vegyes. Volt, aki draftolhatatlannak tartotta, volt, aki a „kivételes versenyszellemét” méltatta. Barry Switzer, aki a Dallas Cowboysszal Super Bowlt nyert, úgy nyilatkozott Manzielről: „Nem szeretem a viselkedését, szerintem ő egy arrogáns kis p*cs.” Az NFL-ben töltött két szezon alatt Johnny Football pocsék teljesítményt nyújtott, nemcsak a pályán, hanem a pályán kívül is.

Manziel az újonc szezonjában mindösszesen két mérkőzésen szerepelt kezdőként, ezeken összesen 176 yardot és két interceptiont dobott, a Browns mindkét mérkőzést elvesztette. A médiában elterjedt a hír, miszerint a Browns szervezetén belül megkérdőjelezték Manziel munkamorálját és hozzáállását, egy játékos szerint Manziel újonc idénye „100 százalékban egy vicc volt”. A második évében már fejlődött a játéka, ugyanakkor pályán kívüli ügyei ismét előtérbe kerültek: lefokozták kezdő pozíciójából, amikor kiderült, hogy a csapat szabad hétvégéjén Texasban bulizott. Ezt követően a szezonzáró mérkőzés előtt ahelyett, hogy Clevelandben lett volna a csapattársaival, Las Vegasban egy kaszinóban tartózkodott. Manzielnek agyrázkódás gyanúja miatt elvileg meg kellett volna jelennie a mérkőzés másnapján a csapat orvosa előtt, azonban ez sem történt meg. Családon belüli erőszak miatt 2016-ban nyomozást indítottak ellene, ami az utolsó csepp volt a pohárban, a Browns 2016. március 11.-én kirúgta Manzielt, és ettől kezdve NFL karrierjének befellegzett.

Manziel később maga is elmondta, hogy „Az agyam gyakran máshol járt. Nem adtam bele mindent, mert voltak olyan dolgok a ligában, amiket nem szerettem.” Manzielről később kiderült, hogy bipoláris személyiségzavarban szenved, amely feltehetőleg hozzájárult az alkoholizmusához, ő maga úgy nyilatkozott erről, hogy „az alkohollal próbáltam magamat gyógyítani, hogy ne legyek depressziós”. Elmondta továbbá azt is, hogy „önző voltam, azt hittem, mindenhez jogom van. Egyszer az anyám sírva mondta el nekem, hogy az emberek folyton arról kérdezgetik őt, hogy mit művel a fiad.” Elmondása szerint ekkor jött rá, hogy amit az életében addig tett, az mennyire értelmetlen és önző volt. A clevelandi szurkolók és a Browns sajnálhatják leginkább, hogy Manziel túl későn jött rá, hogy hibás döntéseket hozott, mert a tehetsége megvolt ahhoz, hogy sikeres profivá váljon.

Helyes döntés: Lásd, amit Justin Gilbertnél írtam.

Azok a játékosok, akik épphogy nem fértek fel a listára: Paxton Lynch QB – Denver Broncos (2016), Dion Jordan EDGE – Miami Dolphins (2013), Marcus Smith EDGE – Philadelphia Eagles (2014), Mitchell Trubisky QB – Chicago Bears (2017)