GOAT SB – Playoff 5. párharc eredmény

Minden Idők Legjobb Super Bowlja játékunk ötödik Playoff párharcában Elway győzelme az idő felett, és Santonio Holmes balettelkapása mérkőzött meg egymással. Ebben a párharcban mind a szerkesztők, mind az olvasók részt vettek egy szavazás formájában. A párharc véget ért, jöjjön hát az eredmény.

Jarred: Újabb szoros összecsapás, ahol muszáj levágnom az egyik kezemet. Hát jó, akkor kezdjünk bele.
Ha azt nézem, hogy melyik volt az izgalmas döntő, akkor nem igazán tudnám megmondani. Mindkettő az utolsó pillanatokban dőlt el, és mindkettő végig feszült volt. Mindkettő adott pár emlékezetes jelenetet (Harrison 100 yard, vagy Elway helikoptere) így ez alapján nem tudok dönteni. Marad a történet.
A 32. döntő nagyszerű történettel rendelkezik. Az irányító, aki egész karrierjében legyőzte az órát, kis híján kifutott az időből. De az utolsó pillanatban ismét csodát tett, és még egyszer utoljára legyőzvén az órát, a magasba emelte a Lombardi trófeát. Tiszta Hollywood. Illetve ott van még az a tény is, hogy a futónak Terrell Davisnek a második negyedben lekapcsolták a villanyt, de visszatért, és egy MVP játékot hozott. És még sorolhatnék apróbb történéseket ezzel a döntővel kapcsolatban. De mi a helyzet a másikkal?
Nos a 43. döntő is tartogatt egy érdekes történetet. Kurt Warner a sírból hozta vissza a karrierjét, és kis híján újra csodát tett. De csak kis híján, mert a végén neki kellett csalódottan elhagynia a stadiont. A Steelers szempontjából nagy történetet nem tudok találni, itt inkább a Cardinals az a csapat, ami a történetet adja. (Warner és ugye Fitzgerald).
Adott tehát egy döntő, ahol a történetnek pozitív végkimenetele lett (32) és adott egy másik, ahol viszont negatív (43). Én a magam részéről a pozitív végkimenetelt jobban tudom értékelni, emiatt pedig a 32. döntőnek adom a szavazatom.

Kronikk: Újabb szép párharc került össze, de nekem itt van az egyik a titkos favoritom, így a döntés nem volt annyira nehéz. Igaz, hogy fordulatos volt, és szép történet van a Broncos első SB győzelme mögött, de nálam a Steelers győzelme egy igazi klasszikus mérkőzés. Holmes elkapása, Harrison 100 yardos TD-je és egy végig szoros mérkőzés. A másik oldalon sem volt kevesebb izgalom és ott egy legendás irányító ért fel megérdemelten a csúcsra, de nálam most 43. döntő nyert amiatt, mert ott több emlékezetes pillanat volt, mint a másikon.

KGYM: Kemény menet. Az egyik oldalon ott van Elway hatalmas küzdése, és (ami számomra fontosabb) az NFC tizenhét éven keresztül tartó dominanciájának megtörése. Az AFC 1984 óta kimaradt a jóból, és elképesztő csicskításokat kaptak a döntőkben. Ezt az sem tudta feledtetni, hogy előtte 15 évig ők voltak a főnökök a ligában, ugyanis a friss mindig jobb. A SB 32-ig bezárólag az NFC győztesei átlagosan közel 20 pontokat vertek rá az AFC-s ellenfeleikre, a másik oldal pedig csak 12-re volt képes a győzelmekkor. Képzeljétek el a mostani NFC-túltöltöttséget, csak mondjuk 17 éven keresztül. Ez hatalmas lelki fröccs lehetett a csapatoknak, akik szerettek volna valaha még SB-t nyerni. A túloldalon is highlight reelbe illik az egész meccs, a Cards negyedik negyedes feltámadásától kezdve az utolsó, tűpontos Steelers-támadássorozatig. Ami nálam ennek a meccsnek az irányába billenti a mérleget az Larry Fitz egyetlen és utolsó esélye a gyűrűre, a Steelers 6. győzelme, és hogy olyanok maradtak hoppon a Cardsban, mint Edgerrin James, miközben az amúgy nem különösebben elit játékos Santonio Holmes vitte a prímet.

Renningan: Nagyon, nagyon nehéz döntés ez. John Elway három bukta után végre felér a csúcsra, történelmet ír a Denverrel, ráadásul Brett Favre ellen, miközben a másik oldalon ott van Harrison 100 yardos TD-je, Kurt Warner utolsó nagy menetelése és még sok más.

Amikor belekezdtünk a játékba én két szempont alapján terveztem leadni a szavazataimat és értékeléseimet a legjobb Super Bowlokra. Az egyik a Super Bowl mögötti történet, a sztori, amivel el lehet adni, a másik szempont pedig maga az izgalmi faktor, a látványos jelenetek, maga a meccsélmény: ha egy semleges néző leülne, melyik meccsen szórakozna a legjobban. Tehát nálam azok a meccsek a nyerők, amelyek mindkét aspektus szerint jók.

Ami a jelenlegi párharcot illeti, a jobb története egyértelműen a Broncos győzelemnek van. Tényleg csodát vittek véghez Elwayék, gyakorlatilag új korszak kezdődött az NFL-ben, ahogy bevetődött három ember közé, az hihetetlen volt. Izgalmi faktorban viszont nálam erősebbnek tűnik a Steelers-Cardinals, hisz James Harrison 100 yardos INT-returnje minden idők egyik legzseniálisabb jelenete, ami egy életre beleég az ember agyába. Nagyon, nagyon nehezen, egy hajszálnyival, de a Broncos vitte nálam a prímet.

Olvasók: A szerkesztőségen belül 2-2 lett az állás, így a ti szavazataitok döntötték el a párharc sorsát. És hát szentséges Goodell!!!!
Kétlem, hogy lett volna ennél szorosabb eredmény bármikor is ezen a szavazáson. Tudtam, hogy nem könnyű ez a páros, de ilyen szoros eredményre még én sem számítottam. Azt hiszem megvan a játék legnagyobb párharca. Mindössze két szavazat döntötte a mérleg nyelvét a 32. döntő javára. Nehéz szavakat találni ilyen eredmény után, talán nektek sikerül majd.

Nagyon szoros küzdelemben, de végül 3-2 arányban a 32. döntő jutott tovább. Így vele még mindenképpen fogunk találkozni az elődöntőben. Kemény küzdelem volt, viszont most egy kicsit fellélegezhetünk, a következő szerintem ennél egyértelműbb lesz. (Igaz ennél nehezebb tényleg nem lehetne már semmi.)