A Texans támadósorának limitációt évek óta ismerjük. A gyenge támadófal és Bill O’Brien hosszú ideje visszatartja a csapatot, de ha emellé párosul egy gyengébb napot kifogó Hopkins, kicsit pontatlan Watson és egy jól felkészült ellenfél, akkor az egy ilyen mérkőzésben csúcsosodhat ki, mint a Panthers elleni.
A hétvégén mindössze 10 pontot rakott fel a Houston a táblára, de ebből a touchdown JJ Watt red zone-ban szerzett labdájának volt köszönhető. Nem minden megy tehát olajozottan, most a legfőbb okokat vesszük górcső alá, különösen kitérve a Panthers elleni összecsapásra.
Támadófal
A Texans támadófala tavaly ligautolsó volt engedett sackek számában, Watson 62 alkalommal került földre, azaz átlagban majdnem négyszer. Azt gondolnánk egy ilyen statisztikán csak javítani lehet, de egyelőre más képet kapunk. Az eddig eltelt négy mérkőzésen már 18 sacket nyeltek be, ami 4,5 mérkőzésenként. Az egyetlen szerencséjük, hogy van még pár hasonlóan gyenge offensive line, így nem ligautolsók minden mutatóban, de a ProFootballFocus adatai szerint már 68 nyomást engedtek, aminél csak a Dolphins rosszabb, pedig ők nem költöttek két első kört az egységbe, valamint ezerrel tankolnak.
Deshaun Watson
Sokat szidjuk a támadófalakat, de nem szabad elfelejteni, hogy a sackekért részben maga az irányító a felelős – erről egy későbbi cikkben értekezünk majd. Néhány QB kifejezetten sokáig tartja a labdát, mert hosszú ideig pásztázza a védelmet, néhány irányító pedig egyszerűen csak túl gyorsan kezd el menekülni a nyomás elől és ez okozza a problémát. Watson nagyon tehetséges irányító, de ilyen szempontból nem tökéletes. Az NFL NextGen statisztikája szerint átlagosan 2.92 másodpercig tartogatja a labdát, aminél a stabil kezdő irányítók közül csak Cousins szereti jobban dédelgetni a disznóbőrt. Ez egy ilyen támadófal mögött öngyilkosság. Nem csoda, hogy a ProFootballFocus az ő neve mellé jegyzi a nyomások és a sackek körülbelül negyedét.
A Panthers ellen erre is láthattunk tökéletes példát.
Ebben a playben például a kép felső részében a 20 yardos vonalnál az elkapója tök üresre játszotta magát, mert a Panthers mutatott Cover 1-3 helyett Cover 4-re váltott a snap után (látszik mindkét corner elindul hátra a 20-asról, majd csak mikor észlelik, hogy rövid játék jön, akkor lépnek vissza.
Valamint középen a strong safety is hátrálni kezd, de Watson ahelyett, hogy megdobná a biztos 5 yardos játékot, visszahúzza a kezét. Kap is egy hatalmasat hátulról.
Ez azonban csak az egyik probléma a játékával. A másik, hogy túlságosan a nagy playek határozzák meg a teljesítményét és ez hihetetlen boom or bust faktor. Megint csak itt a Panthers meccsen láthattunk erre két tökéletes példát. Az első félidőben Will Fuller, a második félidőben DeAndre Hopkins lógott meg őrzőjétől és mindketten könnyed 80 yardos touchdownt szerezhettek volna, csakhogy Watson mindkettőjüket túldobta. Ha csak a két dobás egyike megvan, akkor jó eséllyel a mérkőzés is, ha pedig mindkettő, akkor valószínűleg arról beszélnénk, hogy Watson milyen jó mérkőzésen van túl.
Fuller:
Majd Hopkins:
Egyszerűen ezzel a stílussal két-három momentum jobban meghatározza a teljesítményét, mint általános esetben. Arra pedig ezek szerint még nem képes, hogy konzisztensen pontos legyen 40-50 air yardos átadásoknál.
A Panthers elleni problémák és Bill O’Brien
A Texans és Watson játékstílusa alapvetően is kedvez a Panthersnek, de egészen jó gameplannel érkeztek Riveráék. Bill O’Brien mindenkinél jobban szereti futtatni a labdát neutrális szituációkban, azaz amikor nem előnyben, de nem is hátrányban játszanak. A Panthers front7 viszont nagyon masszív futás ellen, Poe-val, McCoy-jal és a két kiváló linebackerrel. Ezen kívül a Panthers tudta jól, hogy Watson elől a nagy játékok lehetőségét kell elvenni, vagy legalábbis megtéveszteni.
Gyakran alkalmaztak Cover 3 vagy 4 védekezést, ahogy azt egy korábbi képen is láthattuk, de legtöbbször ezt nem mutatták a snap előtt. Ezek azért hatásosak Watson ellen, mert a mély labdák lehetősége így szinte kizárható, a linebackerek pedig nagyszerűen semlegesítették a pálya közepét. A Texans check down lehetőségre előszeretettel küldi a futókat a flat zónába, de ahol egy Kuechly játszik, ott nem könnyű érvényesülni.
Ebben a playben egy safety mélyen hátul biztosít, mindenkinek megvan az embere, Kuechly pedig már előre mutatja, hogy a kimozgó futóra figyelni kell.
Alapvetően a Panthers terve tökéletesen bevált, Aaron Reiss adatai szerint Watsonnak nem volt 14 yardnál hosszabb sikeres átadása és próbálkozásonként nem érte el az 5 yardos átlagot, ami karrierje során az egyik legrosszabb.
Összességében a Texans problémái továbbra is a támadófalban és O’Brienben keresendők, de Watson is vastagon benne van a buliban. Ezen kívül egy megbízható, stabil futó sem ártana, ha már ennyit szeretik futtatni a labdát, valamint a check down opciókat is nagyobb yardmennyiségre tudná váltani. Ezúttal a Panthers védelemét is dicsérni kell, de a Texans támadósora számomra még mindig elég boom or bust szagú.
