Egy irányító, akinek messze nem tökéletesek a képességei, azonban fejben és mentalitásban minden megvan benne ahhoz, hogy a jövő franchise QB-ja legyen. Egy irányító, aki a “nagyszínpadon” teljesít a legjobban. Egy irányító, aki vezéregyéniség, egy igazi győztes típus, aki akkor nyújtja a legjobbját, amikor igazán számít. Ez teszi DeShaun Watsont az idei draft class legjobb irányítójává.
A Clemson irányítójával a legnagyobb probléma, hogy túl sokszor hoz kérdőjeles, vagy mondjuk ki, rossz döntéseket. Persze a hibák és rossz döntések benne vannak a játékban, de Watson túl nagy százalékkal teszi ezt meg. Megdob egy fade-et, mikor a corner az elkapó külső vállán áll. Vagy csak bedobja három ember közé a goal line-nál. Watson az utóbbi két évben 30 interceptiont dobott (13+17), tizennégyet tiszta zsebből ráadásul, ami a legtöbb volt az egyetemen.
A karerősségével kapcsolatban mindenképp vannak kérdések. Az egyik oldali hashmarktól a túloldali oldalvonal felé nem tudja elég gyorsan megdobni a labdát, amit a cornerbackek könnyen kihasználhatnak interception formájában. A hosszú labdái is problémásak, egyáltalán nem pontos ilyen helyzetekben, vagy túl- vagy aluldobja elkapóit.
A Clemsonnál alapvetően elég egyszerű olvasásai voltak, legtöbb esetben csak a pálya felét kellett figyelnie. Sok esetben rosszul reagált arra is, ha az első readje nem volt szabad. Azt ugyan megmutatta több alkalommal is, hogy végig tud menni az olvasásain, ráadásul a safetyket is jól tudja mozgatni a szemével, ennek ellenére túl sokszor követte végig csak az első számú elkapóját, ami viszont a védőknek hatalmas segítség, le tudták halászni vagy ütni labdáit.
A védelmeket alapjáraton jól olvassa a snap előtt és felismeri a blitzeket, coverage-et és tudja, hol kell őket támadni:
Azonban problémákba ütközik, ha a defense megpróbálja átverni a felállás elrejtésével, megváltoztatásával. Ugyanez igaz, ha a a snap után vannak meglepő mozgások a védelemben és a coverage-et kissé későn változtatják. Ezzel meg lehet zavarni Watsont és ez a profiknál még szembetűnőbb lehet, mint a college-ban.
DeShaun Watson egyik nagy erőssége atletizmusa. Egy dual threat irányító, akire direkt QB futásokat is lehet hívni, de improvizálva is meg tud indulni, rengeteg fontos first downt szerzett ilyen módon a Clemson. A nyílt terepen is meg tud verni egy védőt, ajánlatos egy spy-t állítania rá a defense-nek, ami ugyebár egy embert elvesz coverage-ből vagy passzsiettetésből, ezzel könnyebb lesz a támadók dolga. Ettől függetlenül Watson elsősorban nem a futásokat próbálja erőltetni, hanem a célpontjain tartja szemét és csak akkor indul meg, ha az tűnik a legjobb opciónak.
Watson remekül nyer időt a zsebben, meg tudja hosszabbítani a játékokat, ha nem talál magának üres célpontot. Sok olyan játék volt, ahol azt hihettük, vége, bezsákolják, ő azonban kiszabadult és megfutotta a kellő yardmennyiséget. Nagyon jól használja a lábait arra, hogy kimozogjon és tovább keresse elkapóit és jól használja ki azt, hogy a védőknek számítani kell a futásaira. Tisztelni is kell ezt a képességét, azonban ha túl hamar vált ki rá például egy linebacker vagy cornerback, akkor bedobja mögéjük a labdát üresen álló emberéhez. Ráadásul futásból is remekül passzol, ez is nagy erőssége.
Watson egy igazi rhytm-quarterback, tehát alapvetően nagyon jól időzíti passzait és számolja ki, mikor és hova kell érkeznie az elkapójának és ezáltal a labdának is. Az ilyen passzoknál viszont a snap előtti olvasások elég fontosak, ezekkel pedig bajban lehet a nagyok között, ahol próbálják titkolni, mit fognak játszani. De emellett kis területekre is kiválóan dobja be a labdát, ilyenkor karereje sem tűnik problémásnak:
A back-shoulder dobásokat remekül hajtja végre, ez pedig szinte megállíthatatlan, hogyha jól össze van szokva elkapójával:
Viszont ahogy a bevezetőben írtam, a legjobb tulajdonságát nehéz leírni és elemezni. Egyszerűen egy győztes típus. Egy igazi vezér, aki a nagyszínpadon nyújtja legjobbját, aki nem hogy fél nyomás alatt, de még sokkal jobban is játszik, mint egy “hétköznapi” meccsen. Ebből a szempontból leginkább Russell Wilsonhoz hasonlítanám, akinek szintén bőven voltak hiányosságai – leginkább a termete – mégis az NFL legjobb irányítói között emlegethetjük.
DeShaun Watson kétszer játszott az Alabama hírhedt védelme ellen az egyetemen: 66/103, 825 yard, 7 TD, 1 INT. A nemzeti döntőben 14 pontos hátrányból állt fel, utolsó másodperces TD-vel megnyerve a meccset és az MVP címet. Erre az amerikai csak annyit mond: clutch. A nagy meccseken nyújtja legjobbját, a két nemzeti döntőjét kell megnézni ahhoz, hogy a legjobb formájában láthassuk. Az utóbbi két évben rendre remekelt a rájátszásban, az FSU ellen pedig két interception után állt fel, a találkozó végén egy TD után egy ilyen kétpontost hozott össze, tökéletesen felmozogva a zsebben a védők kezei közül:
DeShaun Watson nem egy Andrew Luck vagy egy Jameis Winston. Messze nem tökéletes, messze nem egy kihagyhatatlan irányító. A zsebből konzisztensebbnek kell lennie, jobban kell vigyáznia testi épségére és a playbookot is rá kell majd szabnia leendő támadókoordinátorának irányító-futásokkal és egyszerű readekkel. Azonban mentális képességei vetélytársai fölé emelik. Rendkívül okos játékos, két és fél év alatt diplomázott le, a focit pedig egyszerűen imádja, egy scout szerint “he eats and breathes football”. Egy-egy interception nem szegi kedvét, simán feláll a gödörből is és a meccsek végén rendre győzelemre vezeti csapatát. Ez a mentalitás pedig mindennél fontosabb, kérdezzük csak Tom Bradyt, Russell Wilsont vagy Dak Prescottot. Mindhármuknak megvoltak a hátrányai, hiányosságai, azonban ők bíznak magukban bármi is történik, nem lehet megingatni őket ebben a hitükben és fejben egyszerűen annyira profik, hogy sikerre vannak ítélve. Watsonnak sokat kell még fejlődnie, de ha én irányítót keresnék az idei classban, mindenképp őt választanám.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások