Nem szabadna felülírnia a hype-nak, hogy valójában ki a liga legjobb cornere

A cornerback poszt nem hálás feladat az amerikai futballban. Általában két esetben vesznek észre. Ha sok interceptiont szerzel vagy ha valamint csúnyán elrontasz. Előbbit azonban nem osztogatják csak úgy, ahhoz kellő mennyiségű játéklehetőség és néha egy kis szerencse is kell. Még nehezebb a dolgod, ha keveset dobnak feléd. Ekkor ugyanis valószínűleg sem a kamerák, sem a szurkolók nem veszik észre, hogy milyen jól dolgozol, pedig lehet, hogy a legjobb vagy a munkádban. A mostani írás alanya pont egy ilyen játékos. Patrick Peterson neve kicsit feledésbe merült idén, de nem túlzás azt állítani, hogy ha van igazság, akkor a legjobb védőjátékos díj is kiköthetne nála.

Az évek során Peterson kiharcolta magának azt a tekintélyt, hogy az irányítók igyekeznek elkerülni az ő oldalát a passzjátékok során. Ennek megfelelően keveset láthatjuk a közvetítésekben és kevesebb lehetősége van bizonyítani klasszisát. Ez a tulajdonság viszont már önmagában is egy presztízs, mert azt jelenti, hogy a múltban képes voltál olyasmire, ami elrettenti az ellenfeled. Ennél azonban evezzünk mélyebb vizekre.

A PFF statisztikái szerint Peterson 316 snapet játszott coverage-ben idén, ami nem tekinthető kevésnek. Ezzel snapszámmal a nyolcadik legtöbb coverage snapet pályán töltő cornerback, a nagyobb nevek közül mindössze Marcus Peters és Tre’Davious White (már amennyiben egy rookie-t lehet nagyobb névnek tekinteni) tud magasabb snapszámot felmutatni. Ezalatt a 316 snap alatt összesen 30-szor vették célba az ellenfelek irányítói, ami nem túl magas szám, de nem is nevezhető alacsonynak, inkább az erős középmezőnybe tehető.

Elsőre ez kicsit ellentmondásosnak tűnik a bevezetőben leírtakkal (hogy keveset veszik célba), de valójában nem az. Snapszámához viszonyított targetben ugyanis egyedül Briean Boddy-Calhaun kerül kevesebbszer az irányítók látószögébe, de fontos megemlíteni azt, hogy Boddy-Calhoun snapjeinek több mint a felét a slotban végzi, oda pedig kevesebb target érkezik. Ebből látszik egyből, hogy Peterson még mindig az egyik legkevésbé kedvelt irányítócélpont, pedig még egy fontos dolgot nem is mondtam. Peterson ugyanis nem egy adott oldalon védekezik, hanem az esetek nagy többségében az ellenfelek legjobb elkapóját őrzi. Az irányítók meg már csak olyanok, hogy szeretik a legjobb elkapójukat célba venni (még ha rizikósabb is), így Peterson targetszámát növeli, hogy nem tágít az elsőszámú wide receiverek mellől. Fogta ő már idén T.Y. Hiltont, Dez Bryantet, Alshon Jefferyt és Mike Evanst is. Összesen nem tettek meg 100 yardot ellene. Ide érdemes beszúrni, hogy Peterson 15%-kal több snapet tölt az elsőszámú elkapók őrzésével, mint a többi csapat CB1-e, ami emberfeletti teljesítményt kíván meg tőle. Érdekes módon ennek ellenére Petersont a balhék és a mérkőzés közbeni csetepaték is nagyjából elkerülik. A legnagyobb elkapók körében is tiszteletet vívott ki magának és úgy képes őrizni ezeket a klasszis receivereket, hogy közben nem akaszkodik össze velük.

Ezekkel a statisztikákkal talán még nem mutattunk sokat Peterson teljesítményéből, mindössze annyit, hogy továbbra sem kedvelt célpont. Ennél azonban sokkal többre is képes. Nézzünk pár alapstatisztikát, amit általánosságban szeretnek használni. Peterson 30 targetjéből 10 elkapás született, ami első hallásra soknak tűnik, de ha viszonyítjuk a sok snapjéhez és a többi játékoshoz, akkor mégsem az. Ez a 10 elkapás ugyanis a harmadik legkevesebb bármelyik cornerbacktől, de az őt megelőző Norman, Boddy-Calhoun páros ezt 14 és 20 targetből éri el, tehát targetenként ők is több elkapást engednek. Ebből a 10 elkapásból 159 yard született, ami a hetedik legkevesebb a poszton, de ami még szintén beszédes adat, hogy elkapás után mindössze 22 yardot engedett, aminél csak egyetlen jobb statisztikát felmutató corner van a ligában.

Közvetítésekben sokat hallani még az engedett QB ratinget. Ebben Peterson úgy a nyolcadik legjobb, 63.1-es mutatóval, hogy nem szerzett még interceptiont, ami jelentősen csökkentené az engedett ratinget. Az persze nem mutat szépen, hogy nincs szerzett labdája, de elsősorban ez is annak köszönhető, hogy az irányítók nem merik bedobni kis ablakokba az ő őrizetében és az 50/50 labdákat is messze elkerülik, ha róla van szó. Az őt megelőző hét játékos közül mindössze egy engedett kevesebb yardot és mindenki legalább néggyel több elkapást engedett, egyedül az interceptionök száma az, amivel Peterson elé kerültek. Peterson egyébként soha nem a sok szerzett interceptionnel szerepelt a legjobbak között, ugyanis 2012 kivételével soha nem szerzett egy szezonban háromnál többet. Ennek ellenére 2011 óta minden páratlan évben első csapatos All-Pro lett és most is ott lenne a helye.

Végül pedig még érdemes megemlíteni azt is, hogy az idén jól teljesítő cornerbackek közül Peterson játszik a leggyengébb defense-ben. A Cardinals egységét soha nem szabad lebecsülni, de az tény, hogy ebben a szezonban nem közelítik meg a Jaguars, a Broncos, a Seahawks, de még a Saints defense teljesítményét se. A Jaguars pass rush 102, a Seattle 82, a Broncos 80, a Saints pedig 76 pressure-t helyezett a kezdő embereivel az ellenfelek irányítóira. A Cardinals pass rush ezzel szemben 63-at tud felmutatni, de igazából csak Chandler Jones 39 nyomásgyakorlása húzza ezt is fel. Ebből látható, hogy Peterson nem feltétlenül kapja meg azt a segítséget a többiektől, mint az idei év sztárcornerei, mégis hasonló vagy jobb számokat tud felmutatni.

Összességében én azon az állásponton vagyok, hogy jelenleg Peterson a liga legjobb és legjobb formában lévő cornere is egyben. Mindössze sokkal kevésbé kapja meg azt a hype-ot amit egy elsőéves, kiválóan teljesítő rookie (Lattimore) vagy egy folyamatosan fejlődő és vitán felül shutdown corner benyomását keltő másodéves (Ramsey), hogy az elmúlt években konstans jól teljesítő, de sokkal erősebb defense-ben játszó Sherman, Talib, Harris hármasról már ne is beszéljünk.

(A cikk a TNF előtt készült, így a Seahawks elleni statisztikái nem szerepelnek benne)