About the author

7 Comments

  1. 1

    kitalaltnev

    Nekem tetszik. Mindamellett Parkey-nek meg nyasgem! 🤛

  2. 2

    bjeela

    Még egy dilinyós, aki fordított pszichológiával próbál pozitív hatást kicsikarni, de csak beleégeti a nyomorultak tudatába a vereséget és annak az érzetét. Mééér fogjuk ki rendszeresen a degeneráltakat?

  3. 3

    zsömi

    Bill bácsi is azért olvasta fel a Seahawks SB előtt az ellenfél győzelmi parádéjának a programját mert nem működik a fordított pszichológia…

    Szerintem a jó edző ismeri, hogy mi hat motiválóan a játékosaira. Egy győztes típust a vereség érzése igenis motivál, amiatt is jobb szeretne lenni. Aki ettől görcsös lesz, az a kellő pillanatokban is meg fog remegni. Szerintem.

  4. 4

    Gergely Angyal

    Hát ez most olyan, hogy vagy bejön, vagy nem.
    Amit bjeela is mond, hogy megvan a veszélye, hogy hasonló szituációban leblokkolnak, és elb*ccák, de Zolinak is lehet igaza, hogy csak azért sem akarják újra átélni a dolgot.
    Az biztos, hogyha még egy hasonló vereség jön nekik a playoffban (utolsó másodperces bukta mondjuk), akkor abba 1-2 játékos érzelmileg biztos belerokkan.

  5. 5

    Tom in Black

    Nagy elsősorban magában kéne keresgélje a hibát…
    Parkey maga több pontot tett fel a meccsen, mint az O kompletten. Majd belenyúltak a rúgásába. Persze rengeteget hibázott azért az alapszakaszban, ez tény, szóval a lecserélése OK, de nem amiatt a meccs miatt.

    Na de Nagy? Csak két hibáját emelném ki, amit már korábban is megtettem.
    Első hét rögtön. Agyonnyert meccs. Trubisky-nek ülnek a passzai, sok a hosszú játék, pontokat szereznek az első félidőben. Majd a másodikban visszaköszön a Chiefs O. Konzervatív hívások, Trubisky-nek kb megtiltotta, hogy dobjon. Nem volt azért elég nagy az előny, hogy az egész félidőt alibizéssel töltsék, feladva a pontszerzést. Hatalmas edzői hiba volt az a vereség, semmi más. Ez ment a Chiefs-nél is. Pl. 2017 szezonnyitó, hatalmas meccs, megverik a Pats-t. Smith több sikeres 20 yardon túli dobást mutat be, mint az előző szezonban össz., 300+ yard-ot passzol, feltesznek 42 pontot. 5-0-ig menetelnek a bátor játékkal a szezon elején, Smith-nek volt még 300+ yard-os meccse, szintén 42 szerzett ponttal. Majd a jól megszokott stop, vissza a konzervatív hívásokra, Smith csak rövidet passzolhat. Hirtelen lett 6-6 a mérleg… Ugyanezt eljátszotta meccsen belül itt is.

    És az utolsó fordulós meccs? Kiejteni a jól ismert Vikes-t? Az első félidőben lehetett volna játszani, majd a másodikban látványosan leadni a meccset. Tulajdonképpen akkor fogadhattak volna egy dome csapatot, akiket kétszer simán lejátszottak előtte (hiszen az első félidőben ezen a meccsen is), otthon, januárban. Csoportellenfélként alapvetően nagyon jól ismerve őket. Tudva, hogy nincs O line. Ehelyett kiütötték őket, és meghívták a felszálló ágban lévő Eagles-t, Foles-szal és minden körülötte lévő hype-pal, meglepetéssel, egyre jobban működő D-vel. A meccs közben is fogtam a fejem, hogy, hogy lehetnek ilyen hülyék, le is írtam akkor is a véleményem… Ráfizettek.

    Most meg Nagy nap, mint nap a játékosok arcába tolja az ő hülyesége, és a szerencsétlenség következményét…
    Alapvetően működhetne is ez az elgondolás, csakhogy a Bears nem mostanában nyert SB-t. A játékosok közt nem igazán találni olyat, aki hozzá lenne szokva a győzelemhez. Valakit, aki szinte mindig nyer, jól lehet tüzelni azzal, ha megmutatod neki azt amikor vesztett, hathat pozitívan, dühítheti, hogy becsúszott, és jöhet ki úgy, hogy még inkább meg akarja mutatni. Akiben megvan a magabiztosság, mert tudja, hogy tud győzni, sokszor győzött már éles szituációban, annál OK. De ebben a helyzetben, annyi sz*r év után végre egy sikeres szezont követően ez a módszer csak árthat, és a nem létező magabiztosságot csak tovább ölheti.

  6. 6

    bjeela

    Bocs, zsömi, de a másik csapat ünneplésének a programja és az én pofám elkámpicsorodása között némi differenciát vélek felfedezni. Az egyik dacot, csakazértis hangulatot, a nehogymánekiklegyenjó és a megaqrvaannyukat érzést vált ki, míg a másikban egy szembesülés a szarral, ami ért, ami elutasítást, elkeseredést, naeztsohatöbbet érzést vált ki. Az utóbbiban is lehet jó, főleg, ha a legutolsó érzést tekintjük, de ettől még akkor is lehangoló, míg a másik motiváló, vagyis egészen más energiákat mozgat meg a két dolog. Az egyik felbasz agyilag és adrenalint tol beléd, a másik erősíti benned a szégyent. De lehet, hogy fingom sincs a lélektanhoz és csak itt okoskodom feszt. ;)

    Természetesen a jó edző valóban ismeri a játékosait, de ettől még nem szerencsés beleégetni a tudatába az elkeseredésének a képeit.

  7. 7

    bjeela

    Nem is arra gondoltam, Gergő, hogy leblokkolnak, hanem azt, hogy az ellenfél csapatának győzelmi programja lelkesít, adrenalint tol beléd, ha kiteszed az öltözőszerényed ajtajára, akkor minden edzésen kibassza nálad a biztosítékot és úgy mész ki az edzésre, hogy most szétszakítom a világot, míg ha az elkeseredett pofámat teszem ki a szekrényem falára, akkor mindig a szégyenemmel szembesülök, ami éppenséggel lehet motiváló, de semmiképp lelkesítő, inkább lehangoló. Épp ezért nem szokás alkalmazni motivációs tréningeken ilyesmiket soha, semmikor. De lehet, hogy ezek a szakemberek a seggfaszok, bár kétlem. ;)
    És ki is mondtad a lényeget: ha ilyen lenne mégeccer, abba belerokkan a lélek, érzelmileg elfogy az ipse. Márpedig ha rendszeresen erre emlékeztetnek, az hasonló hatást válthat ki. Na, ezért mondtam azt, hogy degenerált a Nagy, ha ilyesmit csinál.

Comments are closed.

2019 Fűzővel Kifelé! Impresszum     Infinety hirdetés   Kapcsolattartó: Veres Annamária

Honlapunk az élmény javítása érdekében sütiket használ. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás