Connect with us

Minden ami NFL

Pozíciós rangsor – AFC West – védelem

Tegnap kiderült, hogy renningan véleménye szerint már nem a Broncos birtokolja a legerősebb offense-t. Legalábbis papíron. Ma megnézzük ezt a védelmük ki tudja-e egyenlíteni.

 Az AFC West csapatai tavaly elég előkelő helyen végeztek a total defense statisztikákat böngészve. Hárman közülük a legjobb tízben foglaltak helyet és még az Oakland is jóval előrébb végzett, mint például azt a draftpozíciójuk indokolta volna. Az erőviszonyok azonban elég egyértelműnek tűntek. Nézzük ezt a rangsorunk is bizonyítja-e.

A csoportban a Denver idei sémaváltásának köszönhetően már csak az Oaklandnek van 4-3-as fala, az összes többi csapat 3-4-es felállásban kezdi a szezont. A súlyozást illetően maradok a többiek által használt és véglegesített pontozásnál, így csak a pass rush kap kétszeres szorzót a többi csapatrész marad másfélszeres.

Belső falemberek (3-4 NT, DE, illetve 4-3 DT)

A védőfalak helyzetét bonyolítja, hogy a Broncos pont most esik át sémaváltáson ezért az ő helyzetüket nehéz megítélni, míg a másik három egység közül csak a Kansasnél látszanak biztosnak a kezdő helyek. Ennek megfelelően nem nagy meglepetés, hogy az első helyet a Chiefs kaparintotta meg, köszönhetően főleg Dontari Poe játékának, de Bailey és Mike DeVito is erős játékerőt képvisel. Másodiknak a megerősített oaklandi falat hoztam ki, főleg Dan Williams érkezésével. Az Arizonától megkaparintott játékos elsősorban futás ellen lesz nagy hasznára a Raidersnek. Mellette Justin Ellis vagy Stacy McGee kaphat szerepet a fal közepén. A Broncos csak azért nem tudhatja magát előrébb, mert kérdéses, hogy az egység hogy birkózik meg a sémaváltással és azzal, hogy az eddigi vezér Knighton távozott a csapattól. Érzésem szerint az idény elején ez meg is fog látszódni a csapaton és a tavalyi kiváló futás elleni mutató visszább fog esni. A neveket tekintve egyébként lehet az Oakland előtt járnának. A sort pedig a San Diego zárja, ahol Cory Liuget az egyetlen kezdő szintű játékos.

Passzsiettetők (3-4 OLB, 4-3 DE)

A pass rusht tekintve a csoport igencsak jól áll, mivel a négyes két tagja is a liga legszűkebb elitjébe tartozik és a másik két csapat is jó lehet, ha elkerülik őket a sérülések. Az első helyet nálam a Broncos viszi, mivel a Ware-Miller páros talán a liga legfélelmetesebb kettőse, a friss elsőkörös Ray pedig az egyetemen nagy tehetség volt, itt pedig a legjobbaktól tanulhat és tehermentesítheti is őket. A második hely a Kansasé, ahol Tamba Hali és Justin Houston felvenné a versenyt az előző névsorral, de mögöttük nincs igazán senki. Dee Frodhoz ugyan tavaly nagy reményeket fűztek, azonban ebből semmit se váltott be a fiatal játékos. Nehéz megmondani, hogy nem-e ez lesz a sorsa Raynek is, de egyelőre Shane még bizonyítás előtt áll, Ford pedig már túl az első éven. A két szuperegység mögé egyelőre az Oaklandet teszem, mert Tuck már nem egyszer bizonyította, hogy akár egyedül is tud nyomást gyakorolni jobb napjain. Erre pedig szüksége is lehet, mert a legnagyobb segítség számára az újonc Edwards lehet és tőle se kell épp sokat várni. Az utolsó helyre pedig így a Chargers esik, ahol a legtöbb reményt a sérülésből év végére éppen visszatérő Melvin Ingrambe fektetik. (Mack állitólag DE-ként fogja kezdeni a következő szezont, illetve már a tavalyi után is tehettem volna ebbe a kategoriába, de az ő átsorolásával se tudtam volna a Raiderst előrébb hozni a linebackereknél, viszont lendít a csapaton a jelenléte, ezért nem vettem el az örömöt tőlük.)

Linebackerek (3-4 ILB, 4-3 WLB, MLB, SLB)

A linebacker sor érdekes ebben a csoportban, mivel ha nem így szedtük volna szét a csapategységeket, akkor merőben máshogy nézne ki a sorrend. Első helyre így a Danny Trevathan-Brandon Marshall különítmény esett be. Marshall tavaly robbant be a köztudatba és máris a csapat meghatározó vezére lett. A PFF és az én véleményem szerint is tovább fog fejlődni és Trevathannal együtt uralni fogják a pálya közepét. Az egyedüli kérdés velük kapcsolatban, hogy egészségesek tudnak-e maradni, mert jelenleg mindketten sérülésből épülgetnek. A második helyet nálam az Oakland szerezte meg. Pontosabban inkább Khalil Mack szerezte meg, mert Lofton, Moore és Smith se az igazi életbiztosítás, de a másik két csapat nem tud felmutatni egy ilyen tehetséges és fiatal játékost, mint Mack. Furcsának tűnhet a Kansas harmadik helye, de szigorúan csak az ILB-ket nézve nem veretős az egység. Derrick Johnson ugyan megbízható kezdő, de se mellette, se mögötte nincsenek hasonló minőségű társak. A csoport linebacker rangsorát pedig a Chargers zárja, mivel nincs egyetlen igazán kiemelkedő, vezér típusú játékosuk.

Cornerbackek

A cornerek esetében volt talán a legkönnyebb a rangsorolás. A Chris Harris-Aqib Talib vezette sor nagyon erős, valamint Bradley Roby személyében sikerült találni egy megfelelő nickel cornert is a Vadlovaknak. Ezen kívül Kayvon Webster is megbízhatóan teljesít, ha lehetőséghez jut. A második helyre a San Diego futott be, mégpedig azért, mert Jason Verrett és Brandon Flowers megfelelő minőséget képvisel kezdőként. Mögöttük inkább már csak átlagos vagy rosszabb játékosok vannak, mint a két frissen igazolt Patrick Robinson vagy Jimmy Wilson, akik talán nickel cornerként vethetőek be igazán eredményesen. A Kansas City csak azért maradt a Chargers mögött, mert bár Sean Smith személyében van egy korrekt kezdő emberük, de utána meglehetősen nagy a szakadék. A frissen érkezett elsőkörös Marcus Peterstől sokat várnak, de amíg nem bizonyított, nem tudom őket előrébb sorolni. Jamell Fleming és Phillip Gaines kvalitásait pedig mutatja, hogy több helyen inkább az újoncot várják kezdő pozícióba, mint a két úriember egyikét. Az Oaklandben pedig D.J. Hayden kivételével még az átlagostól is messze vannak a többiek, ez pedig nem sok jót ígér a Raiders passz elleni védekezés javulásához.

Safetyk

A safetyk esetében már ismét nem egyszerű a dolog. Mind a négy gárda elmondhatja magáról, hogy a kezdő páros egyik tagja jó játékerőt képvisel, de egyikük mellett sincs teljesen megfelelő társ. Végül a Kansast hoztam ki győztesnek, mégpedig azért, mert ez az az alakulat ahol a leginkább van lehetőség a variálásra. Ron Parker, Husein Abdullah, Tyvon Branch egyaránt képes ellátni a kezdő feladatokat, de Sean Smith is játszott már ezen a poszton, ha minden szakadt. A második helyen holtversenyt hirdettem, mivel egyszerűen nem tudtam különbséget tenni a Chargers és a Broncos egysége között. Mindkét helyen egy nagyon jó kvalitású strong safetyről beszélhetünk (Weddle, Ward) és egy szerényebb képességű, de nem borzasztó játékosról (Stewart, Addae). Sajnálom az Oaklandet, mert talán nem olyan vészes az egység, ezért két ponttal jutalmazom őket, nem eggyel. Igazából gondolkodtam a hármas holtversenyen is, és meg is kapták volna, de akármennyire tisztelem Charles Woodsont, azt gondolom, hogy előbb-utóbb el kell, hogy fogyjon a szufla ennyi idősen. Tavaly korát meghazudtolva szép szezont hozott össze, de idénre visszaesést jósolok, így nem tudom a két másik egység elé besorolni őket Nate Allennel kiegészülve se.

Összesen:

A Denver első helye nem túl nagy meglepetés. Tavaly az év első felében egészen félelmetesen működött a futás elleni produkció és a Harris vezette secondary is megbízható volt. Ahol javulniuk kell az mindenképpen a Red Zone defense és a labdaszerzések kiharcolása. A második hely birtokosa a Kansas City, ami szintén nem mondható meglépőnek. A tavalyi év legtöbb sacket birtokló játékosával a csapatodban borítékolható, hogy eredményes lesz a védelem is. Az Oakland harmadik helye kicsit talán értetlenkedésre adhat okot, de a Raiders Mack személyében megtalálta azt a biztos pontot, aki köré egy eredményes csapatot lehet építeni. Idén, ha a támadók is segítik őket kevesebb labdaeladással és hosszabb drive-okkal, akkor a mezőny első felében lehet a csapat. A San Diego tavaly a kiváló secondary teljesítménynek köszönhetően a legjobb tízben végzett. A passz rush és a botrányos fal azonban nem erősödött és nem hiszem, hogy meg tudnák ismételni a tavalyi jó védőteljesítményt ennek hiányában.

Ennek köszönhetően pedig a következőképp néz ki a csoport rangsora:

A Broncos az eddigi évekhez hasonlóan kisebb fölénnyel vezeti a csoportot, de már nem támadójátékának, hanem védelmének köszönhetően. A Chiefs és a Chargers elég közel van egymáshoz és ezuttal a védelmek közti nagy különbségek végett a Chiefs futott be a második helyre. Az Oakland kezd ugyan ledolgozni a hátrányából, de még egy hosszú építkezés elején járnak.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások