A tavalyi drafton a Raiders úgy döntött, hogy leginkább egy pass rusherre van szükségük, így tehát rögtön a top 5-ben behúzták a futballban nem túl acélos Buffalói Egyetem tehetségét, Khalil Macket. A játékos első profi szezonjában 76 szerelést és 4 sacket szerzett, látszólag egyik sem egetverő mutató. Mégis sok futballal foglakozó oldal szerint ő volt a legjobb újonc védő tavaly (ESPN), vagy a legjobb újonc (ProFootballFocus), az NFL Network szerint pedig ő volt a liga 49. legjobb játékosa. Mi lehetett ennek az oka?
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Khalil Mack a floridai Fort Pierce városában született, 1991 februárjában. Buccaneers szurkolóként nőtt fel, és 11 évesen élvezhette, ahogy a Bucs péppé veri későbbi csapatát, az Oakland Raiderst a Super Bowlban. Középiskolában kosarazott, és a jövőjét ebben a sportágban képzelte el, fontos volt, hogy jól játsszon, és kapjon egy főiskolai ösztöndíjat. Egy térdsérülés után azonban kikerült a kosárcsapat kezdőjéből, úgyhogy a középiskola futballedzője meggyőzte, hogy kezdjen el focizni. Volt egy jó szezonja végzősként, de mivel későn kezdte a sportot, mindössze két csillagos recruit volt. Ez azt jelentette, hogy tulajdonképpen egyik egyetem sem törte magát azon, hogy megszerezze, a tehetsége mindössze egy edzőnek, Robert Wimberlynek tűnt fel, aki a másodosztályú Liberty Flamesnél dolgozott. A Blue Ridge-hegységben található Libertyről azt kell tudni, hogy nem az jellemző rájuk értelemszerűen, hogy futószalagon termelnék az NFL-tehetségeket, a legismertebb futballista onnan Rashad Jennings (RB, Giants), más ismert név nem nagyon került ki onnan. Wimberly azonban állást kapott ezután a Buffalo Bullsnál, ami szintén nem egy versenyistálló, de legalább első osztályú csapat. Más alternatíva nem volt, Mack mehetett a napfényes Floridából Buffalóba, kérdés, hogy mennyire tetszett neki, mert Willis McGahee-nek például nem annyira.
Első egyetemi szezonját kiülte, a másodikban kiharcolta helyét a kezdőben, és 4,5 sackkel zárta a szezont. Játékára felfigyeltek, beválasztották a MAC konferencia legjobbjai közé. Az EA Sports játékába is bekerült, de mindössze 46-ra értékelték a 100-ból az NCAA Football ’10 című videojátékban. Mack ezt az értékelést a szívére vette, és úgy döntött, hogy ez a szám lesz a mezén, motivációs célból, hogy mindig emlékeztesse arra, hogy jobbnak kell lennie.
Egyetemi évei alatt folyamatosan fejlődött, a 2012-es szezonban 8 sacket gyűjtött. Felmerült tehát az is, hogy junior éve után jelentkezik a draftra, akkor előzetesen a 3-4. körbe jósolták. A legtöbb játékos szeme előtt ilyenkor felcsillan, hogy százezreket kereshet egy évben, és azonnal jelentkezik a játékosbörzére, Mack azonban maradt senior szezonjára. “Édesanyám nagyon csalódott lett volna, ha nem szerzem meg a diplomámat. Így tehát maradtam az egyetemen” – magyarázta döntését a pszichológia szakon tanuló Mack.
Ez a döntés kiválónak bizonyult, csak úgy, mint a játékos utolsó egyetemi szezonja, amit rögtön az egyik legerősebb csapat ellen kezdett, a másodikként rangsorolt Ohio State volt az ellenfél a nyitómeccsen. A legjobbak ellen kell nyújtani a legjobb teljesítményt, és Mack megtette. Bár simán kikaptak (20-40) a Bulls védője terrorizálta Braxton Millert, akit 2,5-szer sackelt, szerzett egy interceptiont, amit visszavitt TD-re (47 yard), emellett kiharcolt egy fumble-t is az irányítótól, de azt elvették facemask miatt. Végül 9 szereléssel zárta a meccset, amiről Mike Mayock végül azt mondta: “Ez volt a legjobb egyéni teljesítmény, amit valaha láttam egy játékostól az Ohio State ellen.” Utolsó szezonját 10,5 sackkel zárta, és több rekorddal, az egyetemi pályafutása alatt a 16 kiharcolt fumble-je a legtöbb az NCAA történetében, a 75 tackle for loss holtversenyben a legjobb. Mack tehát megkapta a MAC konferencia legjobb védője címet 2013-ban és még a Jack Lambert Awardot, ami a legjobb egyetemi linebackernek jár. Így tehát ő lett messze a legjobb játékos a Buffalo Bulls történetében.
Ahhoz hogy valaki jó legyen a profik között, nem elég a tehetség, hanem kell még a megfelelő mentalitás, a kemény munka is. Mack mentalitását mutatja az is, hogy többször kitakarította a Buffalo öltözőjét egyedül. “Nem tudta senki, hogy én csinálom. Mindezt azért tettem, mert David Borzi, a szertárosunk rendes volt velem. Így viszonoztam a szívességet.” A futballistáknál számolni kell a pályán kívüli problémákkal is, egy játékos, akire első kört áldoznak jobb, ha kimarad a balhéból, mert nem akarnak úgy járni, mint a 49ers legutóbb Aldon Smithszel. Mack azonban nem hasonlítható egyik balhés játékoshoz sem, egy téli napon Buffalóban talált egy kézitáskát a hóban, amiben készpénz, ékszer, hitelkártya és egy iPhone is volt. Bár az egyetemi játékosoknak általában nincs pénzük, Mack nem tartotta meg, amit talált, hanem keresett egy rendőrt, akinek átadta. A rendőr segítségével hamarosan megtalálták a tulajdonost, Lou Tepper, a Buffalo védőkoordinátora pedig nagyon büszke volt játékosára.
Következett a Combine 2014 februárjában. Ekkor Macket már az első körbe várták a szakértők, azonban még csak a harmadik számú edge rusher volt Jadeveon Clowney és Anthony Barr mögött. Egy jó Combine-teljesítmény azonban megdobhatja a játékos draftértékét. Amíg a média azzal volt elfoglalva, hogy Clowney mekkora szörny, mert milyen gyors 40 yardos időt futott, nem vették figyelembe azt, hogy például az agilitással kapcsolatos felmérőkön gyengébben teljesített. Ellentétben Mack, aki kiegyensúlyozottan jól szerepelt mindegyik felmérőn, a robbanékonysága pedig kiemelkedő. Fekvenyomásban nem ért el egetrengető eredményt, de ez egy hosszú karokkal rendelkező játékosnál nem tragédia, ettől még Mack az erősebb játékosok közé tartozik a posztján. Ahogy a spider chart is mutatja nagyjából, a fő fegyvere a robbanékonysága, de az agilitása és a gyorsasága is átlag feletti. Amikor Malcolm Smith azt nyilatkozta, hogy a Seahawksban nincs egy olyan szörny, mint Mack, akkor a fizikai paramétereire gondolt.
Ezek az atletikus adottságok párosítva a jó munkamoráljával oda vezettek, hogy a draft előtt már több szakértő hangoztatta, hogy a Texansnak bizony nem Clowney-t, hanem Macket kéne vinnie 1/1-re, mert a tehetsége hasonló, de jobb a hozzáállása, mint a South Carolina sztárjának. Ide tartozott Mike Mayock, és Gil Brandt is. Ekkor már biztos volt a top 10-es draftpozíció, sokan úgy vélték, hogy a Falcons már biztosan nem hagyja bent. Végül a Raiders húzta, és végre nem kaptak negatív kritikákat az első körös pickjükért, épp ellenkezőleg. 2003 után újra jól választottak az első napon…
Mack első két meccse viszonylag csendesen telt, aztán következett a Patriots a harmadik héten, ami talán a legjobb meccse volt a szezonban. Sacket nem szerzett, de Tom Brady érezte a nyomást, többször is megütötte a Patriots irányítóját, sack végül azért maradt el, mert Brady időben megszabadult a labdától. Mack a baloldali tackle-t, Nate Soldert többször csúnyán megverte, sikeres volt bull rushsal, speed rushsal, és volt még egy spin move is, ami kibillentette Soldert az egyensúlyából, aki ezután földre került.
A futás ellen szintén pusztító volt Mack, a legjobb blokkoló tight endek közé tartozó Gronkowski sem tudott vele mit kezdeni. Ha az irányába próbáltak futni a hazafiak, az sok sikerrel nem járt. Az alábbi playben a Raiders linebackere gyorsan levált Gronk blokkjáról és megcsinálta a negatív yardos szerelést Stevan Ridley-n.
A Raiders 1/5-ös védője első szezonjában elnyerte az ellenfelek tiszteletét is. Carson Palmer például ezt nyilatkozta róla a meccsük után: “Az 52-es számú védő a Raidersben fenomenális játékos. Nagyszerű pass rusher, de igazán a futás ellen jó.” Brian Hoyer, a Browns korábbi irányítója így szólt róla: “Beszéltem a csapattársaimmal az öltözőben, az 52-es minden Browns játékos tiszteletét elnyerte, ő az egyik legjobb védő, aki ellen játszottunk idén, és ez egyhangú vélemény az öltözőnkben.” Joe Staley, a 49ers tackle-je szintén csak jókat tudott mondani Mackről, aki 2 sacket is szerzett ellenük: “Igazán tehetséges, erős fizikummal rendelkező védő, aki keményen játszik. A statisztikái nem tükrözik igazán a teljesítményét. Nem csak egy trükkel rendelkezik, ahogy a szezonban megyünk előre, egyre sokrétűbb a palettája. Clay Matthewsra emlékeztet a játékstílusa.”
A játékstílusát egyébként a fénykorában lévő LaMarr Woodley-hoz is lehetne hasonlítani, mert a Steelers korábbi linebackerének is a bull rush volt a fő fegyvere.
Mack újonc szezonjában elsősorban strong side linebacker poszton játszott, és passzszituációkban a védőfal néha jobb-, néha baloldaláról rohamozott. Igazi posztja ezért nehezen határozható meg, rohamozott 2 és 3 pontos felállásból is, ezért a PFF 3-4-es outside linebackerként listázza, pedig a Raiders alapvédelme 4-3-as. Futás ellen már az első szezonja alapján elit a posztján, a tight endek egyedül esélytelenek ellene, és ha duplázzák, akkor is jól tartja magát. Ha az ellenfelek úgy döntenek, hogy nem futnak az ő irányába, atletikusságának köszönhetően egy kis üldözés után el tudja kapni a futójátékost. Pass rush terén már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Ugyan a 4 sack egy edge rushertől nem mondható soknak, de az 1/1-es Mario Williams például 4,5 sacket produkált újonc évében, Robert Quinn ötöt, J.J. Watt és Justin Houston öt és felet. A passzsiettetésben Mack legfőbb gondja a befejezés, mert viszonylag kevés sacket szerez ahhoz képest, ahányszor szállítja a nyomást. Adottságai megvannak ahhoz, hogy elit pass rusher legyen belőle, azonban a technikáján még kéne javítani, elsajátítani több counter move-ot. Ami azonban nincs benne a hivatalos statisztikákban, az az, hogy a Macket blokkolni próbáló támadókra nyolcszor dobtak zászlót, ez a második legtöbb volt az NFL-ben tavaly, ebben csak Jason Pierre-Paul előzte meg.
És akkor elérkeztünk ahhoz, hogy mire lehet képes Mack a következő szezonban. A másodéves védőjátékos az idei holtszezon alatt 13 fontot szedett fel, így immáron 265 font a tömege, és pedig azért, mert idén főleg DE poszton fog játszani, ő lesz a jobboldali defensive end, és elsősorban tőle várják az irányítók terrorizálását. Egy fajta kényszermegoldásnak is lehet ezt nevezni, hiszen az igazi az lenne, ha Von Miller szerepkörében játszana, de Oaklandben nincs DeMarcus Ware-hez hasonlítható játékos. Del Rio védelmére nem jellemző a sok blitz, legfőképpen a védőfaltól várja a nyomást. Itt lehet a gond, ugyanis Macken kívül veszélyes pass rusherük nincs. A két kezdő defensive tackle, Dan Williams és Justin Ellis egyik sem híres erről, a futást ölik jól, elvégre akkorák, mint egy nose tackle. Az LDE Justin Tuck vagy az újonc Mario Edwards Jr. lehet. Tuck még mindig lehoz egy átlag szintet, de túl van már a zeniten, csodákat tőle várni nem lehet. Edwards Jr. pedig egy sokat kritizált választása Reggie McKenzie-nek, egyelőre erősen kérdéses, hogy pass rush terén mire lesz képes. Nem a gyorsaságáról híres ő sem, bár igen erős, és a futás ellen első szezonjában is hatékony lehet. Ebből is látható, hogy nagyjából Mack az egyetlen a Raiders védelemben, akitől az ellenfél irányítóinak komolyabban aggódniuk kell. Az ellenfelek pedig megtehetik, hogy a gameplanüket arra építsék fel, hogy kivegyék őt a játékból, mert a társaitól nem nagyon várható, hogy gyorsan odaérnek az irányítóhoz.
Mindebből látható, hogy Macknek – bár nagyon tehetséges – továbbra sincs könnyű dolga a Raidersben. A futás ellen ismét pusztítani fog, de ahhoz, hogy sztárvédővé váljon, kétszámjegyű sackeket kell produkálnia szezononként. Ehhez a tehetsége és a munkamorálja megvan, a társai azonban nem könnyítik meg a dolgát. Lehet azonban reménykedni, hogy a Seahawkstól jött Ken Norton Jr., aki maga is remek védő volt, megtanít neki pár trükköt, és abban, hogy Mack – hasonlóan egyetemi éveihez – folyamatosan fejlődik. Épp ezért 10+ sacket várok tőle idén, és azt, hogy hamarosan ismét lesz a Raidersnek Derrick Burgess után újabb sackmestere.
[/ppp_patron_only]
