Ebben a részben két hosszabbítás, a Lions folytatódó vesszőfutása, valamint a Battle of Florida kap helyet.
Cincinnati Bengals – Seattle Seahawks 27-24 (h. u.)
Eldőlt, amikor…
…a hosszabbítás 12. percében Nugent 42 yardos mezőnygólja a kapufáról befelé pattant.
Hogy történt?
A nap azon rangadója ami rá is szolgált a nevére, 3 jól elkülöníthető részre osztható. Az első két drive-ra, a meccs középső nagyjából felére a harmadik negyed végéig, valamint az utolsó negyedre és a ráadásra.
Mindkét csapat az első támadása alatt könnyedén végiggyalogolt a pályán az ellenfél sokra tartott védelme ellen, TD itt, TD ott. A folytatásban a Hawks védelem felpörgött, és egymás után kényszerítette puntra ellenfelét, de igazából a futás és a futás elleni védekezés volt a döntő ebben a szakaszban. Lynch helyett megint Rawls kezdett, és a harmadik negyed végéig teljesen jól játszó o-line támogatásával végül 169 yardig jutott (69 yardos TD-je a Seattle első futott, a Cincinnatinak pedig az első engedett futott hatpontosa volt), utoljára ennél többet (201-et) Shaun Alexander futott egy meccsen, de az még 2006-ban volt. A Bengals futásai eközben viszont nem működtek. A fordulás után Wagner egy fumble recovery TD-vel 24-7-re alakított az állást, és úgy tűnt, hogy innen a Seattle már lecsalja annyira az órát, hogy ne legyen a Bengals-nak esélye, de nem így történt.
A 4. negyed elején ugyanis egy jó visszahordás után a hazaiak az ellenfél 33-asáról jöhettek, Eifert második hatpontosával pedig 10 pontra zárkóztak 12 perccel a vége előtt, és itt egy csapásra a Bengals elhitte, hogy nyerhetnek. A védelem ellen a továbbiakban a Hawks csak puntokig jutott, az addig jól játszó vendég támadófal elkezdte begyűjteni az addig mellőzött büntetéseket, Dalton pedig 2 negyed szünet után újra MVP formát mutatott (Dalton futott TD!), így ugyan csak az idő lejártával, de sikerült egyenlíteni. Itt már lehetett sejteni, hogy a Bengals ezt bizony behúzza, a ráadás pozíciós játékot hozott, a Seattle-t egyre hátrébb nyomta a Cincy, Nugent pedig a kapufa segítségével nem hibázott.
A Bengals továbbra is veretlen, és ez a 17 pontos fordítás (fun fact: a hazaiak részéről ez volt a második legnagyobb fordítás evör, a vendégek részéről pedig holtversenyben a legnagyobb eladott előny) akkora lökést adhat nekik a szezon hátralévő részére, hogy még a bye week felé is kacsintgathatnak. A Seattle pedig 3 negyed biztató játéka (renningan a Kandallóban: „ba**** meg, ha a Hawks ennyire korán felpörög…”) után ismét negatív mérleggel áll, és ismét 2 meccs hátrányból integethetnek az Arizona után.
MVP: A Bengals részéről Tyler Eifert, a két touchdownja mellett volt egy bravúros elkapása is 21-24-nél, a vendégek részéről Thomas Rawls (23/169/1)
Atlanta Falcons – Washington Redskins 25-19 (h. u.)
Eldőlt amikor…
…Robert Alford a hosszabbítás elején könnyedén megszerezte Cousins passzát az elcsúszó elkapó mellett, és vissza is vitte TD-re. Ez volt a leghosszabb pick six a hosszabbításokban 1995 óta.
Hogy történt?
A meccs legárulkodóbb statisztikája az volt, amikor a 4. negyed közepén megjelent a képernyőn, hogy Devonta Freemannek egyedül több yardja van, mint a komplett Redskinsnek összesen! A két irányító felváltva próbálta elveszteni a meccset, a rugók is megtették a magukét (összesen 3 kihagyott FG; Bryant 2, Hopkins 1), de Freemant ezen a meccsen sem a Washington védelmének, sem a saját csapatának, sem az NFL-nek (ld. később) nem sikerült megállítania; 153 futott, 44 elkapott yard mellett egy futott touchdwon. Az Atlanta hibái ahhoz vezettek, hogy 24 másodperccel a vége előtt a Skins még támadhatott az ikszért, és Cousins el is vitte a csapatát mezőnygól távolságig, Hopkins nem hibázott, ráadásul a pénzfeldobást és így a ráadásban a kezdést is a vendégek nyerték, így amikor már kezdett minden rózsaszínnek kinézni, és egyes álmodozók a Redskinst a csoport élén látták, na akkor jött Alford.
A Falcons őrzi veretlenségét, de ez ezzel a sorsolással a harmadik hét óta kb. a minimum, érdemes megnézni a hátralévő meccseket. Az NFL történetében ők az első olyan 5-0-val kezdő csapat, akik az öt meccsből négyen is hátrányban voltak a negyedik negyedben. #danquinnrulez
Devonta Freeman fumbles near the goal line?
Don't worry. Julio Jones' got you. #WASvsATL http://t.co/wIDslpUyaB— NFL (@NFL) October 11, 2015
Ha már felköhögöd a labdát, akkor a Panthershez hasonlóan csináld profin!
MVP: Freeman és Alford megosztva
Anti-MVP: Az NFL álláspontja/szabályrendszere arról, hogy vajon mi az elkapás, illetve mi az, hogy „elkapott TD”? Az, hogy ez nem, azt nem magyarázza meg nekem senki.
https://twitter.com/gifdsports/status/653299170673950720
Értem és tudom, hogy ez a szabály és Megatron-rule és birtokolni kell végig, és… és… de ez egy vicc. Ezúttal csak azért nem nagyobb a vihar a play körül, mert Freeman következőre bevitte futva, de ennek a szabálynak az életképtelensége most már hétről-hétre egyre nyilvánvalóbb.
Detroit Lions – Arizona Cardinals 17-42
Eldőlt, amikor…
… múlt hétfőn a Lions játékosok a világ egy jelentős részéhez hasonlóan megtudták a MNF után, hogy hiába Calvin Johnson fumble-ja az 1 yardos vonalon, mégis nekik kellett volna jönniük 1 yardról first downnal.
Hogy történt?
A Lions drive-jai sorrendben: INT, lost fumble, TD (ezzel itt még vezettek), INT, punt, lost fumble, punt, INT (itt cseréltek irányítót, és jöhetett az az Orlovsky, aki már 2008-ban a 0-16-os szezonban is itt volt…), punt, FG, INT, punt, és egy TD a végén, de itt a Cardinals-t már nem érdekelte a meccs. A vendégcsapat ennek megfelelően nem erőltette meg magát holmi bonyolult játékhívásokkal, a védelemtől kapott rövid drive-okat sorra touchdownra váltották, egyszerűen szétfutották a Lions védelmét (Chris Johnson 11/103, Ellington 3/63/TD), így Palmernek mindössze 14x kellett passzolnia, de 3 TD-t azért így is kiosztott (154,2-es rating, második legjobb a pályafutása alatt). A 28-0-s második negyed után a Cards kezdői még kaptak 2-3 drive-ot, de utána már játszhattak a cserék.
https://twitter.com/gifdsports/status/653313423325941761
Az Arizona úgy áll, ahogy tavaly ilyenkor is, csak idén még mindenki egészséges, aki számít. A Lions pedig a következő hetekben összeszedheti magát (Bears, Vikes, @Chiefs, bye).
MVP: A Cardinals védelem en bloc.
Tampa Bay Buccaneers – Jacksonville Jaguars 38-31
Eldőlt, amikor…
…Doug Martin 8:25-tel a vége előtt a célterületre bevetődve megszerezte a 3. TD-jét a meccsen. Ekkor 38-24-re vezetett a Tampa.
Hogy történt?
A FOX a szünetben nemes egyszerűséggel Battle of Florida néven illette a meccset, ami azért egy 1-3 vs 1-3 meccsen tán túlzás, de aztán a csapatok rászolgáltak a jelzőre.
Winstonnak semmi másra nem volt szüksége jobban a múlt heti formája után, mint egy ilyen ellenfélre, és egy ilyen futóra. Martinnal nem tudott mit kezdeni a Jags védelem, összesen 158 yardot és 3 TD-t szerzett. Eközben a jacksonville-i támadók is szorgalmasan termelték a pontokat (Bortles 303 yd, 4 TD), de ez a fumble recovery TD Jacquies Smith-től és az ezt követő Martin TD végül eldöntötte a floridai csatát.
Amikor már az ellenfél is neked blokkol, akkor nyeregben érezheted magad
MVP: Doug Martin természetesen
Ezt a Jags védőt ezt hogy lehet értelmezni?
nem hiszem hogy megdicsérik :)