A foci egyszerű, csak Detroitban nem értenek hozzá

Aki szereti a playelemzéseket, az most örülhet, mert nagyon hosszan, de minél egyszerűbben fogom bemutatni, hogy miért nem működött a papíron az NFL egyik legjobb támadósora. Természetesen a múlt héten pihenő Detroit Lionsről lesz szó, a játékok pedig a támadókoordinátor Joe Lombardi utolsó meccséről származnak. A cél az, hogy megmutassam, nem csak a keserű csalódás mondatta velem, hogy Joe Lombardi szart sem ér, hanem ő tényleg ennyire alkalmatlan bármiféle vezető pozícióra.

Előzményként annyit, hogy az ominózus október 25-i mérkőzésen a Minnesota Vikings 7 sacket szerzett a Lions ellen, ami mondanom sem kell, kirívóan sok. Sokan a támadófalt hibáztatták, hisz mi mást lehetne? Pedig valójában ez a botrányos teljesítmény inkább volt a nagyon rossz edzői játékhívások következménye, valamint Mike Zimmer zseniális blitzeinek eredménye (a blitz az, amikor egy vagy több linebacker vagy safety vagy cornerback, vagy ezek bármilyen kombinációja támadja az irányítót). A 7 sacket két csoportba lehet sorolni: amikor egy játékos hibázott, és amikor a támadókoordinátorok hibáztak.

Játékos hibák

– Theo Riddick

A második negyed végén, szám szerint a 3. sack volt az, amit Matt Stafford kénytelen volt egyik játékostársa hibájából benyelni. Láthatjuk, hogy a Lions öt darab falemberrel és egy futóval állt fel (piros nyilakkal jelölve), míg a Vikings szintén öt védővel (sárga körökkel jelölve) készült megnyomorítani Staffordot.

A játék szépsége abban állt, hogy a zölddel jelölt védők kamuztak, tehát nem indultak meg az irányító felé, hanem a labda feladásának a pillanatában elkezdtek hátrálni, hogy védjék a területet. Eközben a nagyon sok piros nyilacskával ellátott Harrison Smith azt a látszatot keltette, hogy ő bizony a tight end Eric Ebront (lila körben) akarja fogni a slotban (az első kb. 5 yardon), mielőtt neki menne az irányítónak.

Csak hát a piros nyilacskás safety nem kezdte el követni Ebront még csak egy gondolat erejéig sem, hanem egyből ment támadni Staffordot. Ráadásul az 54-es mezben játszó Eric Kendricks is blitzelni ment (lila kör), ezzel kivéve a guardot (kék kör) a játékból. Ennek az lett az eredménye, hogy a Lions jobb oldala túl lett töltve (4 védő vs 3 falember) és a támadófal nem tudta megfogni Smith-t. Ez a futó Theo Riddicknek (Sárga kör) lett volna a feladata, akit annyira meglepett, hogy a baloldalról nem jön senki, hogy nem ment át a jobb oldalra irányítót védeni (sárga nyíl). A végeredmény: egy nagyon kreatív blitz utáni sack.

– Michael Burton

Szerencsére itt nem kell rajzolgatnom, a profootballfocus oldalán nagyon szépen megrajzolták a játékot (ez volt a 4. sack).

Ez egy play action, vagy mondjuk úgy: kamu futás akart lenni, vagyis a támadófal úgy kezdett el blokkolni a bal oldalra, mintha futó-játék lett volna hívva. Ilyet gyakran látni az NFL-ben. Ennél a játéknál irányító úgy tesz, mintha oda adná a labdát a futónak, majd a fallal ellentétes irányba kezd el kimozogni, majd passzol. A játék azért nem jött be, mert egyrészt a Vikings blitzelt és nem ette meg a kamu futást, másrészt, mert a fullback rossz embert (tulajdonképpen senkit) nem blokkolt. Az ő feladata lett volna a zöld vonallal jelölt védőt megfognia, hogy Stafford oda tudja dobni a labdát a blokkról lejövő tight endnek (85-ös mezzel jobboldalt).

Amikor rossz volt a playhívás

Nem írom le az összes megmaradt playt, mert gyakorlatilag mind ugyanaz miatt született: rossz volt a hívás és ezért rosszul blokkolt a fal.

– Rossz play action

A play action lényege, hogy megpróbálod azt eladni, hogy futójáték lesz, hogy teret és időt nyerjen magának az irányító a passzhoz (többnyire). Vannak olyan jól sikerült play actionök, amik magát a kamerást is átverik, nemcsak a védőket

Úgy is el lehet adni a play actiont, ahogy tette azt Peyton Manning (vagy Tom Brady ezen a videón 1:50-től). Ez a Lionsnak nagyon nem sikerült egész meccsen. Ennek az lehet az oka, hogy Joe Lombardi taktikáját Drew Brees (volt játékosa) is fejből vágja, egy értelmesebb védelmi koordinátor pedig röhögve játssza ki (mint Mike Zimmer). Minden bizonnyal vannak olyan, a tapasztalat alapján nyilvánvaló jelek, amiből következtetni lehet arra, mi fog következni.

A következő gif is egy play actiont mutat. Ez abban különbözik a fenti, a fullback hibájából származó sacktől, hogy itt a centernek (a középső falember, aki megpróbál visszabotorkálni a bal oldalra) kellett volna blokkolnia a védőt.

Ez a sack azért nem elsősorban a center hibája, mert a Vikings alapból nem ette meg a play actiont, a defensive end Everson Griffen fejében meg sem fordult a gondolat, hogy a futó után menjen, így gyakorlatilag úgy pusztította el szegény Staffordot, hogy az nem is észlelhette, hogy mi ütötte el.

– Rossz tolódás

Az 1., az 5. és a 7. sack (ezt fogjuk látni) nagyjából azonos módon történt:

Az elsőnél a fal balra tolódik, hogy megfogják a blitzelő Anthony Barrt, a jobb oldalról Chad Greenway szinte érintetlenül sackeli Staffordot. Az ötödik sacknél a Vikings túltöltötte (vagyis több védő támadta) a Lions támadófalának bal oldalát, akik próbáltak az ellenkező irányba tolódni, de Barr nemes egyszerűséggel megkerülte a falat és zsákolta Staffordot. A gifen látható hetedik sack pedig már csak a jéghegy csúcsa, összeomlott az egész, a négy védőből három is átjutott a támadófalon.

Staffordnak nincs beleszólása

Hátra maradt a kedvencem, a 6. sack. A felállás baromi egyszerű, 7 védő (pirossal) vs 6 falember (zölddel), ami egy egyszerű kivonás alapján sem kecsegtet sok jóval. Ez az a play, ahol tökéletesen látszik Joe Lombardi idiotizmusa és alkalmatlansága, valamint az, hogy Stafford áldozata a rendszernek, nem pedig a szenvedésének oka. Hogy ezt miből gondolom?

7 pirossal jelölt védő vs 6 támadó falember. Ez testvérek között is előnytelen felállás. Ráadásul két linebacker (Barr és Kendricks) az A-rést támadja (vagyis a center és a két guard között próbálnak átjutni). Ezzel az A-réssel az a helyzet, hogy nagyon nem jó, ha ott át jön a védő, mert minimális az esélye annak, hogy az irányító elmeneküljön.

Látjuk, hogy Kendricks gyakorlatilag érintetlenül jött át. Igaz, Barr végül nem jött blitzelni, viszont kellően megzavarta a centert. A centernek ugyanis döntenie kellett, hogy Kendrickst vagy Barrt megy blokkolni és jelen esetben 50-50% volt az esélye, hogy eltalálja (ha jött volna, akkor is választania kell).

Ha megnézzük a képeket és főleg Stafford reakcióját, egyértelmű, hogy ő már a labda feladása előtt tisztában van azzal, hogy a belet is ki fogják belőle taposni. Amint megkapja a labdát, mint a veszett elkezd hátrafelé szaladni, megpróbálja lehagyni a védőt. Nem sikerül. Feltehetjük a kérdést: ha Stafford tudta, hogy ebből verés lesz, miért nem hívta át a játékot? Nagy eséllyel azért, mert nincs meg a jogosultsága hozzá. Lombardi pedig nem ért hozzá, így patthelyzet alakult ki, ami egy ronda verésben csúcsosodott ki. Persze Stafford megtehette volna, hogy időt kér, és kellett is volna annak ellenére, hogy valószínűnek tartom, hogy Lombardiék akkor is ugyanazt hívták volna.

Érdekes módon Stafford soha nem kritizálta Lombardit, állítása szerint nagyon jóban voltak. Lehet, hogy lent a kocsmában jókat söröztek, de mint koordinátor alkalmatlan volt a feladatra. Bár, azért vannak olyan hangok, hogy a főedző Jim Caldwell keze is bőven benne van ebben a borzalomban (hisz mondjuk a KC ellen sem sok minden változott). Nyilván nem szándékosan teszi tönkre a karrierjét, de ennek ellenére is, elég volt ennyi hülyeségből és hamvába holt koncepcióból.