NFL top100 – harmadik rész (80-71.)

Lasssan, de biztosan haladunk a legjobbak felé. A korábbi részeket ITT (100-91.) és ITT (90-81.) olvashatjátok.

80. Derrick Johsnon, LB (2015: nem rangsorolt)

A teljes 2014-es évet egy mérkőzés kivételével kihagyta, így a szezon előtt nagy kérdés volt, hogy a 33 éves játékos hogyan tud visszailleszkedni a Chiefs védelmébe. Mindehhez hozzájött, hogy az előző kontraktusából ez lett volna az utolsó év, így a Kansas csak nyerhetett a fennálló szituációban: Johnson vagy durrant egy olyan visszatérő szezont, amire mindenki csak csettint, hogy legyen a következő években is munkája, vagy ha rosszul teljesít, akkor pedig le lehet ültetni a padra, majd év végén kivágni. Végül az történt, ami mindkét fél számára tökéletes volt: Johnson karrierje egyik legjobb szezonját futotta, amivel kiharcolt egy hároméves hosszabbítást a Chiefsnél, a csapat pedig elsősorban a Johnson által vezetett védelmének köszönhetően, a rájátszás második köréig repült.

79. Ryan Kalil, C (2015: nem rangsorolt)

A támadófal tagjai közül egyértelműen a centerek kapnak az egyébként sem túl nagy reflektorfényből a legkevesebbet. Nem ők találják magukat szembe a liga legjobb pass rushereivel és nem is elsősorban ők alakítják ki a hatalmas lyukakat, amiken keresztül a futójáték virágozhat. Ennek ellenére nyilván rendkívül fontos tagjai a csapatnak, hiszen tőlük indul minden játék. A Panthersben pedig Newton személye miatt a passzblokkolás sem annyira hangsúlyos, mint más pass-heavy offense-zel rendelkező csapatnál. Kalil viszont a futásblokkolásban igen jól szerepelt, hiszen Tolbert és Stewart belső erőfutásai során oroszlánrész hárult a futók útjainak kialakításában.

78. Chris Ivory, RB (2015: nem rangsorolt)

Ivoryval az a legnagyobb probléma, hogy nagyon hullámzó teljesítményű. Jobb napjain a liga legjobb futói közé sorolhatjuk, de képes akár meccsekre eltűnni, ráadásul egy viszonylag sérülékeny futóról beszélünk. Utóbbi a tavalyi szezonjára rá is nyomta a bélyeget, év végére már visszaminősült második/harmadik számú opciónak a Jets futórotációjában. Mindezek ellenére karrierje legeredményesebb évén van túl 1000+ yarddal és 7 futott TD-vel. Jacksonville-ben folytathatja ott ahol New Yorkban abbahagyta, bár a Jaguarsban egy Powellnél talán tehetségesebb futóval kell megküzdenie a kezdő pozícióért.

77. Jordan Reed, TE (2015: nem rangsorolt)

Azt tudtuk, hogy Reedben megvan a potenciál, hogy posztjának szűk elitjébe tartozzon, ám sorozatos sérülései miatt még nem volt lehetősége kibontakoznia hosszabb távon. Idén két mérkőzés kivételével folyamatosan a Redskins és Cousins rendelkezésére tudott állni és egy év alatt több elkapott yarddal zárt, mint az előző két évében összesen, 11 TD-je pedig holtversenyben a második legtöbb a tight endek között (csak Tyler Eifert szerzett többet).

76. Linval Joseph, DT (2015: nem rangsorolt)

A Minnesota védelme az ötödik legkevesebb pontot engedte ligaszinten. A Vikings támadósora finoman szólva sem volt egy pontgyár, így a csoportgyőzelem is inkább a védelem erősségének, mintsem a Teddy Bridgewater vezette támadósor számlájára írható, hiszen átlagban 20 pontot feltenni a táblára nem akkora trouvaille, a Vikingsnak pedig ennyi már a győzelemhez is elég volt – teszem hozzá, átlagban. A csapat védelmének nagy fegyverténye, hogy mindenhol van legalább egy elit játékosuk, a védőfalban ez az ember nem más, mint Linval Joseph, aki a liga egyik legjobb belső falembere volt idén Aaron Donald és J.J. Watt után – elsősorban futójáték elleni szereplésével vívta ki magának ezt az elismerést.

75. Jamaal Charles, RB (2015: 12.)

Charles visszaesése értelemszerű egy olyan évben, amikor csak 5 találkozón lép pályára az ember. A visszaesés mértéke már inkább kérdéses. Emlékezhetünk, hogy minden Chiefs szurkoló már el is temette a szezont a kiváló running back kiesését követően, azzal viszont nem számoltak, hogy meglepően egyszerűen pótólható lesz. West és Ware kettőse tökéletesen helyettesítette Charlest bizonyítva azt, hogy lehet mégsem annyira fontos láncszeme ő a Chiefs támadójátékának, mint azt korábban hittük. Persze posztján még mindig a top10-be tartozik, de fontosságának megkérdőjelezése miatt jogos a nagy visszaesés.

74. Emmanuel Sanders, WR (2015: 95)

A denveri Sanders-Thomas duóból nehéz megítélni, hogy melyikük fontosabb tagja a csapatnak, illetve melyikük is zárt jobb szezont. Több yardot Thomas szerzett, ám Sanders 29-cel kevesebb elkapással rendelkezett és alig kevesebb, mint 200 yarddal maradt el Thomastól. Ráadásul Sanders konzisztensebb teljesítménnyel rukkolt elő. Ugyan neki is volt egy-két rosszabb meccse, de nála tényleg csak 1-1 meccsen volt megfigyelhető a formahanyatlás, Thomas pedig több héten keresztül gyakorlatilag eltűnt a pályán. Persze egyik sem lenne olyan jó a másik jelenléte nélkül, mert pont elő tudott lépni a másik, amikor az egyiknek gyenge meccse volt, de szerintem idén Sanders volt a jobb kettejük közül. Az is érdekes egyébként, hogy Sanders a tavalyi 1400 yardos és 9 TD-s éve után csak 95. volt, most pedig kevesebb yarddal (1135 yard) és kevesebb TD-vel (6) idén 21 hellyel előrébb szerepel.

73. Harrison Smith, S (2015: nem rangsorolt)

Ami Linval Joseph a Vikings védőfalában, az a safetyknél Harrison Smith. A liga legjobb safetyjéről beszélünk még akkor is, ha esetleg coverage-ban még néha hagy kívánnivalót a játéka maga után. Viszont futás ellen annyira jól és eredményesen ér fel, hogy még a coverage-beli hiányosságait is elbírja Minnesota. 2014-es évéhez képest a statisztikai mutatói visszaestek, de ha azt vesszük, hogy a védelem még erősebb lett, mint 2014-ben, akkor Smith éve is jobbnak mondható.

72. Doug Baldwin, WR (2015: nem rangsorolt)

Az elmúlt két-három évben kis túlzással az egyetlen életképes elkapó a Seahawks rosterén, idén pedig nagyon nagy évet zárt. 14 elkapott TD-je a legtöbb volt a ligában, karrierje során pedig először az 1000 yardos határt is átlépte. 14 elkapott TD-je egyébként csak eggyel kevesebb, mint a korábbi 4 évében elkapott hatpontosok száma összeadva.

71. Calais Campbell, DE (2015: nem rangsorolt)

Campbell idén a Cardinals legjobb pass rushere volt, még ha 5 sackje nem volt elég a házi verseny megnyeréséhez idén. Mégsem e miatt kerülhetett ilyen magas helyre, hanem inkább a futás elleni védekezésben nyújtott teljesítménye miatt szerepelhet itt. Az Arizona védelme nem csak a passz ellen, hanem a futás ellen is a liga legjobbjai közé volt sorolható, amit kis túlzással egyedül alapozott meg a falban. Pass rushban lehet kisebb szerep hárul rá a jövőben Jones érkeztével, de a futás elleni védekezésben továbbra is meghatározó szerepe lesz a 29 éves játékosnak.