Fantasztikus Futballfesztivál Fehérváron

Parádés hangulat fogadta az amerikai futball szerelmeseit Magyarország első szabvány méretű, profi pályáján, ahol a Divízió II. döntőjében a Budapest Eagles és a Fehérvár Enthroners csapata mérkőzött meg a bajnoki címért és az egyenes ági feljutásért a Divízió I.-be. Az esemény rangjához méltó szervezés előzte meg a finálét, hiszen a fehérvári First Fielden minden tökéletesen készen állt, hogy  a nézők és a csapatok is egyránt maximális kényelemben érezhessék magukat. A szakszerűen felfestett pálya, a kiváló minőségű és pontosan működő eredményjelző, a jól elrendezett lelátó mind-mind jó érzéssel töltötte el az először kilátogató vendégeket, hiszen ilyen minőségű felszereltséget magyar pályákon máshol még – egyelőre – nem találhatunk. A szakmai felkészültség mellett a látogatókat kiszolgáló büfé is megfelelően látta el a dolgát, sok jó minőségű termék közül válogathatott a nagyérdemű. A mérkőzés fényét pedig tovább emelte az a közel 2000 kilátogató szurkoló, akik a nyári forróságban is kitartóan buzdították a megmérkőző csapatokat.

A látványos bevonulások után a két csapat kapitánya fáradtak a bírók elé, akiket ezúttal is Udvari Gyula vezetett. A pénzfeldobást a hazai pályán játszó csapat nyerte, akik elhalasztották a választás jogát, így az Enthroners kirúgással kezdődhetett a mérkőzés. Az egész alapszakaszban brillírozó Sasok nagyon jól kapták el a rajtot, foghatatlanok voltak a földön, így Osvald Ádámnak (#6) nem is engedett el egy passzt sem, a futói borzasztóan jól megoldották a feladatukat, és a támadófal is remekül működött. A támadósorozatot Zsila Dániel (#37) hatpontosa zárta le. (7-0)

A közönségen érezhető volt, hogy hidegzuhanyként érte őket az Eagles TD-je, a kékbe öltözött hazai szurkolók nem nagyon hittek a szemüknek, de a biztatás nem lankadt, töretlenül buzdították a Koronázókat a visszatámadásra. Ennek megfelelően be is kezdett a fehérvári offense, akiknek egyből az első játéka egy hatpontossal végződött, de az egész publikum legnagyobb csalódottságára a zebrák visszafújták az akciót, mivel a falban holdingot láttak. Itt kezdődött Udvardi és az egész stáb szapulása, akik az egész meccs során kaptak hideget-meleget a kékbe öltözött közönségtől. Ahogy a futások jellemezték az első budapesti támadósorozatot, úgy a zászlók az első fehérvárit. A csapat nem nagyon találta a ritmust, rengeteg sárga zászló repült a drive-ban, ami punttal ért véget. Támadhatott újra a fehérbe öltözött csapat, akik szintén az előzőekben jól működő belső és külső futásokat vették elő. Az Eagles nagyon jól futtatta az órát, így hamar le is pörgött az első játékrész, mely csupán egy passzt tartalmazott budapesti részről, de itt is repült a sárga zászló, pass interference volt a szabálytalanság.

A második negyedben a Sasok folytathatták a támadást, és nem is haboztak sokat, egyből touchdownt is futottak, folytatva a fehérvári alakulat sokkolását. (14-0) Érezhető volt a védelmi egység frusztrációja, szinte az egész hazai szurkolótábor hallhatta az edzők és a hangadó játékosok elégedetlenségét, de a kritikák mellett azért a hangoskodás leginkább a buzdításról szólt. A második támadósorozatban végre láthattunk jó megmozdulásokat is az elődöntőben brillírozó Erős Márktól (#4) és egy gyönyörű passzal találta meg végül Bakonyvári Patrik Márkot (#10), aki lefutotta a komplett Eagles másodvonalat és touchdownra váltotta az átadást. A jutalomrúgásnál a snap azonban rossz volt, és végül nem sikerült a rögtönzött futás után a végzónába érni, az állás 14-6 maradt.

Volt még bőven idő a Sasoknak egy újabb támadásokra ekkor, melyet Victor Williams (#9) szenzációs visszahordása alapozott meg. A forgatókönyv változatlan maradt, az Eagles futott, és ennek megfelelően az Enthroners egyre inkább tömte a boxot. Ezt kihasználva jött a szemtelenül fiatal, de annál inkább tehetséges Mészáros Márton (#14), aki Osvald szép átadásából ért el TD-t. Az extra most is sikeres volt, így nőtt a két csapat között különbség 15 pontra. (21-6) A Koronázóknak még volt idejük egy újabb ellentámadásra, és a korábban többször labdát elejtő, de szép elkapásokat is bemutató Tóth Nándor (#82) tovább folytatta szép teljesítményét. A hazaiak legnagyobb bánatára a drive nem ért sikeres véget, több szabálytalanság és bizonytalanság végén nem sikerült még a félpályán sem túl haladniuk, így 21-6-os állással vonultak 20 perces pihenőre a csapatok.

A szervezést tovább dicséri a magas minőségű szórakoztatás a szünidőben, ahol a Fueled zenekar előadását élvezhette a nagyérdemű. Fontos tudni, hogy a bandának köszönheti a Fehérvár Enthroners csapata a bevonuló zenéjüket is, mely rendre felpaprikázza az együttes valamennyi tagját a mérkőzések előtt. Miközben a Fueled zenélt, addig a pályán is zajlottak a félidei események. Field goal rúgó verseny került megrendezésre, ahol négy vállalkozó szellemű fiatalember mérte össze rúgóerejét. A nevezők között volt az a sokak által ismert (és a bemelegítés során magabiztosan mozgó) Herczeg Ádám is, aki az elődöntőben csúcsot döntött ebben a kategóriában, azonban most nem jött ki neki (sem) a lépés, mentségére szóljon, hogy erős szembeszél akadályozta valamennyi induló teljesítményét. A szórakozás mellett, a Div II. legjobb játékosainak kijáró díjak is átadásra kerültek. Hasonlóan a HFL-hez, itt is a legértékesebb támadó és védő is egyaránt díjazásban részesült, és ezúttal is a döntő egy-egy résztvevője nyerte el a voksok többségét. A legértékesebb támadó az Eagles büszkesége, Mészáros Márton lett, míg a legjobb védő díjat az Enthroners cornerbackje, Papp Dániel nyerte el. A meccs pikantériájához tartozott, hogy kettejük többször álltak fel egymás ellen, így a közönség legnagyobb örömére a két legjobb játékos párharcát többször is élvezhettük.

A második játékrészt a Koronázók kezdhették, akik nemhogy összeszedettebben érkeztek ki a pályára, hanem még inkább kezdtek szétesni fejben. Az offense nagyon döcögősen haladt, rengeteg hiba volt a falban, illetve láthattunk néhány sportszerűtlen megnyilvánulást is. A drive – fehérvári szemszögből – tragikusan végződött, hiszen Erős eladott labdáját a védelemnek sikerült visszahordania, mellyel csak tovább növelték a hazaiak frusztráltságát. (28-6) A játékhoz viszont még hozzá kell tenni, hogy a visszahordás során volt egy nagyon csúnya szabálytalanság budapesti részről, melyet a bírók nem vettek észre, ezzel még inkább csak magukra haragították a Fehérvár rajongóit.

Kezdtek elszabadulni az indulatok és az érzelmek a pályán, és ez inkább az Eagles alakulatának kedvezett. Az Enthroners nem találta a ritmust, nem akart semmi összejönni, és ez egy újabb labdavesztést eredményezett. Ezúttal nem interceptiont vétettek a Koronázók, hanem egy elejtett labdát sikerült megszerezniük a Sasoknak, bár a szituáció igencsak kétesnek bizonyult, a bírók hosszas diskurálás után a fehér mezes alakulat labdaszerzése mellett tették le a voksukat. A mérkőzés ezen szakaszában kezdett egyre diverzebb lenni az Eagles támadása, egyre több passzjátékhoz nyúltak, miközben a futások is megfelelően működtek. Ennek eredményeképp a 44-es számú tight end, Nagy Nándor villant, és forgatta meg a tőrt az egyre csak hibákat halmozó fehérvári csapatban. Az elkapott TD után az extra pont megint a póznák között landolt, ezzel az állás már 35-6 volt. A negyedből már nem volt sok idő, a hazai pályán játszók visszakapták a labdát, de még a trükkös játékok ellenére sem sikerült semmi. Egy double pass zárta le ezt a támadássorozatot, melyet a budapesti védők húztak le. Ekkor már érezhető volt, hogy Enthroners játékosokat szinte minden hitük elhagyta, de ahogy az elvárható, nem adták fel a harcot.

Az Eagles drive-ja a negyedik negyedbe nyúlt át, ahol a csapat kezdett kissé impotens, kiengedett játékot mutatni. Ennek köszönhették, hogy egy sikertelen negyedik kísérlet után jöhettek újra a kékek. Kicsit az volt ekkor érezhető, hogy már minden mindegy alapon megy vissza az Erős vezette offense, de a vakmerőség az ő javukat szolgálta. A drive ugyan megint nehezen indult el, majdnem volt egy újabb fumble, de a 4-es számú irányító kézben tartotta az eseményeket, és meglepően szépen mozgatta az alakulatát, több gyönyörű passzt is kiosztott elkapóinak. A szép támadósorozatot Sándor Gergő (#12) hatpontost érő elkapása zárta, mely után sikeresen lőtték be a jutalomrúgást is. (35-13)

Ahogy annak lennie kellett, a csapat nekiment az onside kicknek is, és a próbálkozás ezúttal sikeresnek bizonyult, és bár zászló repült a pályára, a zebrák mégse láttak szabálytalanságot, jöhettek félpályáról a Koronázók. Folytatódott a dinamikus támadás, főleg Erős kezdett egyre inkább jól mozogni, de ekkor már igen kevés ideje volt a csoda véghezvitelére a csapatnak. Az Eagles felszívta magát, és a pontszerzés nélkül lezárult Enthroners drive után visszakapták a támadás jogát. Már csak másodpercek voltak vissza ekkor, így nem is akart már semmit a fölényesen vezető csapat, az utolsó játékot kitérdelték, ezzel megszerezve a bajnoki trófeát.

Az Div II. egész szezonjának két legjobb csapata mérkőzött meg szombaton Fehérváron, és bár sokan szoros találkozót reméltek, ez a várakozások nem teljesült be. Az Eagles végig dominálta a meccset, sokkal érettebb, felkészültebb játékot mutattak, és nem érdemtelenül hódították el a trófeát. Sajnos a Fehérvár nagyon sok hibát vétett, többször keltették azt az érzést, hogy szétestek fejben és az érzelmeik után mentek. Mindezek ellenére nagyon parázs meccsnek lehettünk szemtanúi, és azt gondolom, hogy aki kiment a mérkőzésre, egyáltalán nem bánta meg, hiszen mindkét csapat meghálálta a szurkolást a mérkőzés után hosszan tartó ünnepléssel, köszönetnyilvánítással. A jövőben az Eagles csapatára a másodosztály (Div I.) vár, míg az Enthroners a Tatabánya Mustangs csapatával fog ősszel osztályozó mérkőzést játszani a feljutásért, így ők sem szomorkodhatnak sokáig, komoly felkészülés vár rájuk.