Öt hős és három hülyegyerek

Hétfő van, ami egyet jelent azzal, hogy megkezdjük összefoglalóink írását a vasárnapi történésekről! Első blokkunkban négy találkozóról olvashattok, ahol akadtak hősök, hősies halálban elveszettek, illetve ostobán elbukó csapatok is.

San Francisco 49ers 27 – 46 Carolina Panthers,

avagy ne baszakodj az MVP-vel.

Mondhatjuk, hogy bejött a papírforma, de nem adta magát olyan könnyen a 49ers. Chip Kelly csapatától nem titok, hogy összességében nem vártunk sokat a szezon előtt, de az elvárásainkat egyelőre messze felülmúlják. Nem mondom, hogy egyből SB esélyes csapat lett belőlük, de az 1/1-től egyre távolabb kerülnek. A Bank of America stadionban jelen állapotok szerint nem szégyen kikapni, ráadásul kétszer is vezettek a meccs elején, és sikerült megfogni a Panthers kezdeti rohamait, többek között rögtön az első drive-ban Antoine Bethea húzta le Newton passzát. Összességében jól tartotta a Bowman vezette védelem Newtonék akcióit, két fumble-t is megszereztek, ám később jöttek az arcpirító hibák, amiket egy SB contender csapat kíméletlenül kihasznál, ez itt sem volt másképp.

Rögtön az első ilyen hibaként megemlíthetjük Carlos Hyde labdavesztését a saját redzone-jukon belül, amiből fumble TD-t szerzett a Panthers a mérkőzés elején, 0-3-as San Francisco-i vezetés után. Vagy a meccs elején hősként kezdő, aztán antihőssé átalakuló Bethea, akinek sikerült Newton legveszélyesebb célpontját elengedni, ami egy 78 yardos TD formájában nyalt vissza, ezzel újra megszerezte, és végig megtartotta a vezetést a hazai csapat. Gabbert két eladott labdája is idesorolható, de akkor már menni kellett az eredmény után, bár sok 9ers drukkernek valószínűleg a haja kihullott a két INT után.

Íme Greg Olsen karrierjének leghosszabb TD elkapása

A Panthers szép lassan kezdte átvenni az irányítást, aminek a kulcsa ki más lehetett volna, mint a regnáló MVP Cam Newton. A kezdeti labdavesztés után nem esett szét fejben, sőt. 4 hatpontost osztott ki (Olsen, Benjamin 2x, Funchess), 353 passzolt és 36 futott yard, amivel a Panthers történelmének legeredményesebb irányítója lett a passzolt TD-kben (122), mindössze a 6. szezonjában. Továbbra is a tavalyi alapszakasz formáját hozza, nem rajta múlott a múlt heti vereség sem. Jövő héten a Vikings ellen sem lesz egyszerű dolga, ahogy az NFC Westet jelenleg vezető 49ersnek sem, akik a Seahawkshoz látogatnak.

Cincinnati Bengals 16 – 24 Pittsburgh Steelers,

avagy mire való a piros zászló?

Az utóbbi években igen parázsra sikerültek ezek a találkozók. Szerencsére most nem ment át ketrecharcban a mérkőzés, és még a rangadó hangulat sem hiányzott. A szakadó eső nem a passzjátéknak kedvezett, így sok iszapbirkózásra lehetett számítani. A mérkőzés előtt főleg két szupersztár elkapóra hegyezték ki a hangsúlyt, A.J. Green agyonverte a Revis fémjelezte Jets secondaryt, míg Brown a liga legjobb elkapója. Spoiler Alert, nem róluk szólt a meccs.

Sokkal inkább a kiváló védelmekről. Sokatmondó adat, hogy az első félidőben csak 16 pont született, amikor egy ligaelit és egy nagyon jó offense meccselt egymás ellen. Big Ben két labdát is eladott, nagy futások nem is léteztek az első félidőben egyik oldalról sem, a Bengals pedig csak két mezőnygólt tudott felmutatni, holott lehetett volna több is. 9-17-es Steelers vezetésnél CJ Uzomah elkapását incomplete passnak ítélték, holott a visszajátszásokból tisztán látszott, hogy TD volt, Marvin Lewis azonban nem dobta be a challange-et, pedig 100%, hogy megnyerte volna, amivel átalakíthatták volna a mérkőzés forgatókönyvét.

CJ Uzomah térde még a pályán ért földet, mégsem challengelte meg a Bengals

A második félidőben feljavultak az irányítók, holott az eső az csak jobban esett. Andy Dalton labdaeladás nélkül, 366 passzolt yarddal zárta a találkozót, egy hatpontost dobva Gio Bernardnak a mérkőzés végén, és Big Ben is biztosan hozta a yardokat, 2 TD-t passzolva az utolsó két negyedben. A győzelmet – DeAngelo Williams mellett – a védelemnek köszönhetik a Kohászok, hiába nem halászták le Dalton passzait vagy vitték a földre (1 sack mindössze), a Ryan Shazier klasszis játékával vezetett védelmen azonban nem tudott fogást találni a Bengals. Ezzel nem csak a presztízsgyőzelmet, de csoporton belüli előnyt is szerzett riválisával szemben a Steelers, akik az Eagles otthonában mehetnek a 3-0-ás kezdésért, a Bengals pedig a címvédő Denver Broncos ellen szeretné javítani a mérlegét.

Tennessee Titans 16 – 15 Detroit Lions,

avagy Lions being Lions.

Rögtön egy közvélemény kutatással kezdeném. Ha egy csapatra kéne tippelni, amelyik a 60 percből 57:13-on végig vezet, a meccset azonban elveszti, hányan mondjátok rá kapásból, hogy ez tuti a Lions volt? A válaszaitokat kommentekben várjuk, ahogy Renningannak is a biztató szavakat.

Pedig a kezdésre nem lehetett panasza a Lions drukkereknek, főleg ha a sokat kritizált, múlt héten 35 pontot bekapó védelemre gondolunk. Safetyvel kezdtek, háromszor vitték földre Mariotát, volt egy interceptionjük is. Ahogy az offense sem csak a passzjátékokat hívta orrba-szájba, 137 yardot tettek meg a földön, Stafforddal pedig a 250+ passzolt yard szinte alap, ez most is megtörtént. Ahogy a bevezetőben is írva vagyon, több mint 57 percig ők vezettek, mégis L betű került a nevük mellé. Miért? Egyrészt gyorsan megjegyzem, hogy én Titans győzelemre számítottam, másrészt az ördög a részletekben rejlik. Egyrészt a sérüléshullám elérte Detoritot is, Levy be sem öltözött, ráadásul meccs közben elvesztették a legjobb pass rusherüket is, Ezekiel Ansah-t.

A meccset eldöntő pontszerzés: Andre Johnson 9 yardos TD-je

Ám ami ennél is lényegesebb, 138 yardot kaptak csak büntetésekből! Képzeljük e szám mellé, hogy Rodgers múlt héten 199 yardot passzolt a Jaguars ellen, és érezzük, hogy ez bizony k*rva sok. Plusz ott van a másik tény, hogy futás ellen még mindig meg van lőve a Lions, amit egy run heavy beállítottságú Titans ki is használt. 140 yardot gyalogoltak össze, Mariota vezérletével pedig 238 yard jött össze a levegőben. Andre Johnson egyetlen elkapása győzelmet ért a Titansnek, akik a következő fordulóban a Raiderst fogadják, a Lions pedig a Lambeau Fielden kozmetikázhatja mérlegét.

Baltimore Ravens 25 – 20 Cleveland Browns,

avagy majdnem elhitték Clevelandben.

Kísértetiesen hasonló körülmények között sikerült a Brownsnak elbuknia ezt a találkozót mint eggyel fentebb a Lionsnek. Dübörgött a Hue-magic, az első negyedben 20-0-ra is vezettek, hogy aztán vereség legyen a vége, nagyjából összefoglaltam a Browns elmúlt x évét.

Ahogy a bekezdésben írtam, álomszerűen kezdődött a találkozó a Browns számára, gyomorgörcsöt okozva megannyi sportfogadó kollégának most komolyan, tett bárki is a Browns győzelmére? Rögtön az első drive-ból hatpontost szerzett a Browns, a tankönyvbe illően felépített akciót az általunk nagyra tartott Corey Coleman 31 yardos elkapása zárta le. Mindössze 15 yardot engedtek a labdabirtoklás megfordulása után a Ravensnek, hogy a punt utáni drive-ot követően ismét TD-t szerezzenek, ezúttal Crowell volt a felelős egy 85 yardos(!) futott TD formájában. Jött egy Ravens 2 and out, Haden interceptionjének köszönhetően, amit egy újabb Browns TD követett, ismét Coleman elkapásával, amivel Josh Gordon 2012-es debütálása óta ő az első újonc Browns elkapó, aki egy meccsen két TD-t is szerzett. Aztán jött a dráma!

#BrownsLife

Hogy ne legyen egyszerű a Browns élete, a 3. TD utáni jutalomrúgást sikerült blokkolni, majd visszavinni két pontért, 2-20-ra módosítva az állást. Innentől ami elromolhatott, az el is romlott, a Ravens pedig szép lassan kezdte átvenni az irányítást a mérkőzés felett. Mike Wallace hamvaiból újjászületve két TD-t pakolt a közösbe, Dennis Pitta végre egészségesen játszhatott, fel is pakolt 102 yardot a pályára, a futójáték ugyan nem a legjobb volt, de nem is kellett annak lennie, a győzelem így is összejött. A Ravens ezzel villámrajtot véve 2-0-ás mérleggel áll a csoport élén a Steelersszel karöltve. Jövő héten mindkét csapat Floridába megy, a hollók a Jaguars legyőzésével folytatnák remek sorozatukat, míg a Browns a Doplhins ellen szeretné megszerezni első győzelmét.

U.I.: És hogy mitől Browns a Browns? Josh McCown megsérült.