Connect with us

Magyar foci

Találkoztunk a legfurcsább punterrel, Meskó Zoltánnal

A XII. Hungarian Bowl sztárvendégének, Meskó Zoltánnak a repülőgépe pénteken napközben landolt Budapesten, és az egykori NFL játékosnak sok ideje nem maradt a pihenésre, egyből megkezdődött a rá váró programsorozat. Csupán egy lélegzetvételnyi pihenőt tudott beiktatni a napjába, hogy rendbe szedje magát, máris jelenése volt a Duna Plázában, ahol közel 100 szurkoló várta már, hogy bombázhassa a kérdéseivel.

 

 

A Magyar Amerikai Futball Szövetség által szervezett közönségtalálkozó tegnap délután kicsivel hat után vette kezdetét, ahol az Overtime házigazdái, Cselleng Ádám, Szarka András és Katona Dániel vehette először kezébe a mikrofont, hogy Zolit ilyen-olyan kérdésekkel faggassa. A hosszú út és az időeltolódás ellenére mindenki kedvenc puntere kifejezetten üdének tűnt és jókedvét, humorát sem hagyta otthon, többször is hangos nevetésben tört ki a jelenlévő közönség. Az a publikum, melynek nagy része természetesen Patriots szurkoló volt, több Brady vagy Gronkowski mezes fant lehetett kiszúrni, nem meglepő módon. Ennek megfelelően a beszélgetés vezérfonala is a Patriots időkről szólt, illetve arról, hogy Zoli milyen úton jutott el az NFL-be, mi motiválta őt a karrierje legelejétől.

 

Már a beszélgetés elején tudni lehetett, hogy garantált az oldott hangulat, hiszen az ex-játékos igyekezett magyarul kommunikálni, mely többé-kevésbé sikerült is neki, de elmondta, hogy azért jobb, ha értünk angolul, mert sok mindent nem tud kifejezni anyanyelvünkön, ezért az angolt fogja előtérbe helyezni. Rögtön az elején egy igazán mókás hasonlattal állt elő, amikor arra a kérdésre válaszolt, hogy hogyan indult el a focista pályafutása.  Osztálytársaival játszott az akkori iskolája udvarán és sikerült akkorát rúgnia a játékszerbe, hogy egy lámpát tönkre is tett azonnal.

 

Azt mondta az edző, hogy kifizethetem a kárt, vagy helyette ledolgozhatom és játszhatok a focicsapatban. Nem volt egy nehéz döntés.

 

Ez a mozdulat kellett tehát ahhoz, hogy felfigyeljenek rá, gyakorlatilag egy kártétellel sikerült a későbbi sikereit beindítania. Hozzátette, hogy akkor nem tudta elképzelni, hogy amerikai focista legyen belőle, hiszen magas volt és nagyon vékony, elmondása szerint olyan, mint egy paszulykaró. Ezen a kifejezésen természetesen mindenki jót mosolygott, nagyon jó élmény volt, hogy Zoli igyekezett magyarul is sziporkázni.

 

Ahogy említettem, a focista életére úgy tekintett, mint egy pénzkeresési lehetőség, mindig a karrierje lebegett a szeme előtt, amellett, hogy a játékot is nagyon szerette. Ezt bizonyítja, hogy a középiskolában volt tight end és defensive end is, de ezeket a posztokat sose szerette igazán, mert nem volt ínyére az ütközés, valamint tudta, hogy ezekben a pozíciókban nem fog tudni olyan nagy hatást generálni, hogy egy egyetem ösztöndíjjal keresse meg. Ezért maradt a rúgás, amit szeretett és a legjobb akart lenni benne, hiába tartották emiatt fura embernek. Sőt, ő maga is kedveli a fura embereket, hiszen bevallottan annak tartja magát, ezért sose jelentett problémát megbirkózni mások véleményével. Visszatérve a rúgásra, tudta, hogy ebben nagyon jó és elvezetheti őt a a céljaihoz, ahhoz, hogy teljes mértékben (vagy legalább részben) finanszírozza az egyetem az oktatását és egyszer az NFL-be is eljuthasson. Az erőfeszítései pedig meghozták a sikert, a Michiganre került, ahol jó környezetben nevelkedett és köszönhetően annak, hogy az utolsó két évében borzasztóan játszott a csapat, sokat puntolhatott, így a legjobb rúgók között emlegették Senior Bowlra is meghívták.

 

https://www.youtube.com/watch?v=5IB5Noyv8Vw

(Első sorban, 41-es mezben. Nem mindennapi figura volt, mindig igyekezett a csapat bohóca lenni.)

 

Az All Star meccsen pedig olyan dolog történt vele, ami az életében soha többet: agyrázkódást szenvedett. Ez alapvetően nem egy vicces szituáció, de Zolinak sikerült úgy előadnia, hogy mindenki nevetésben törjön ki. A mérkőzést – a hagyományoknak megfelelően – az alabamai Mobile városában rendezték, ahol a mérkőzésen hideg volt, fújt a szél, zord körülmények fogadták a játékosokat. Zoli egy punt utáni visszahordásnál a returnert próbálta szerelni, majd mikor földet ért, iszonyatos erővel csapódott a sisakja a talajhoz, miután két másodpercre eszméletét is elvesztette. Köszönhetően a becsapódásnak, a fejét akkora ütés érte, hogy a mérkőzés hátralévő részén nem érezte, hogy milyen hőmérséklet volt, ezáltal nem is fázott tovább, melynek akkor nagyon tudott örülni. Ez a jelenet az élete további részét is meghatározta, hiszen az agyrázkódás ellen harcban ő is aktívan részt vesz, törekszik arra, hogy kutatással és fejlesztéssel úgy lehessen a felszereléseket, hogy kisebb százalékban szenvedjenek agyrázkódást a játékosok.

 

A college karrier után az NFL következett, élete egyik legtanulságosabb időszaka, melyre sok magyar szurkoló jó szájízzel gondol vissza. Dani azonnal meg is kérdezte, milyen volt a pillanat, amikor Bill Belichick felhívta őt telefonon, hogy a New England Patriots kiválasztotta őt. Nos, nem Belichick, hanem Bob Kraft volt a vonal túlvégén, ő adta később a legendás edzőt, aki a jól megszokott stílusával nem is gratulált neki (a tulajjal ellentétben), egyszerűen csak köszöntötte a csapatnál.

 

Azután a special team coach, Scott [O’Brien] kapta meg a telefont, aki csak annyit mondott, hogy “Készülj, hamarosan puntolunk”.

 

Érdekesség, hogy nem nagyon tüzelte fel, hogy az ötödik körben draftolták, hiszen akkor éppen a diplomáját készült megszerezni, az volt az első számú feladata. Azonban tudta, hogy egy nagyon különös csapathoz került, de ez nem érte túl nagy meglepetésként. Az NFL-hez úgy viszonyult, mint a liga a játékosokhoz: ez egy biznisz. Nem kell többet képzelni mögé, minden racionális, jól megfontolt pénzügyi döntésen alapul, az érzelmeket ki kell zárni, ez nem az az üzlet, ahol a szív vezérel.

 

Erre a legtökéletesebb példa a New England, ahol senkit nem kapott el az érzelmesség, jó katonák módjára végezte mindenki a munkáját. Egy nagyon jó mondattal fejezte ki, milyen hozzáállással kell kezelni az embereket: “In the NFL you have to treat everyone colder and colder”. Ez olyan, mint egy munkahely, az emberek nem barátkozni, hanem dolgozni járnak oda, mindenkit a saját pénze érdekel, a saját dolgai a fontosak, nem mások problémája.

 

 

Mikor a csapathoz érkezett, a rookie évében két hónapig ki sem pakolta a táskájából a holmijait, hiszen annyira bizonytalan a játékosok sorsa, hogy sose tudni, mikor küldenek el. Ehhez tette hozzá azt is, hogy nemrégiben vásárolta meg első házát, korábban mindig albérletben élt, sose volt biztos, hogy az élet hova fogja sodorni. Elmondta azt is, hogy Belichick irodájában minden pontosan meg volt tervezve, minden egyes centnek olyan játékoshoz kellett kerülnie, akiből a csapat a legnagyobbat tudta profitálni, lényegtelen volt, ki mekkora közönség kedvenc. Egy vicces sztorit még hozzá tett a pénz kérdéséhez: a Patses időkben vett egy pár tíz dolláros kamu Breitling órát a kínai negyedben, majd azzal ment be az öltözőbe és mindenki megcsodálta, hogy mekkora ász és milyen menő órája van.

 

Persze nem maradhatott el a kérdés, hogy mit gondol a Hernandez féle “agysebészekről”, akik egy mozdulattal döntik romba a karrierjüket. Nos, róluk Zoli is hasonló véleménnyel van, mint nagyjából mindenki. Ezek a srácok olyan ostobák és felelőtlenek, hogy azt emberi ésszel nehéz megérteni, nem tudja ő se felfogni, hogy mi kell ahhoz, hogy eldobd életed lehetőségét és inkább egy pitiáner bűnöző legyél. Hernandezhez hozzátette, hogy sose volt egy társasági arc, az öltözőből mindig kilógott, kevés időt töltött a játékostársaival, mindig is különc volt. Ez vezethetett oda, ahova.

 

A foci ugyebár egy üzlet, nem más, ez vezetett ahhoz, hogy Zolit 2013-ban a Patriots kirúgta és inkább a 400 ezer dollárt kereső Ryan Allent tartotta meg, hiszen vele 900 ezer dollárt spórolt meg a csapat. Az NFL ilyen, tudta ezt a rúgó, csupán a családja nem akarta elfogadni a tényt:

 

A szüleim mindent felgyújtottak otthon, ami a Patriotshoz kapcsolódott.

 

De jött egy újabb állomás, Mike Tomlin adott lehetőséget Zolinak. A punter kitért arra, hogy mekkora ordító különbség van Belichick és Tomlin között, hisz míg BB a főnöke volt, Tomlin barátként tekintett a játékosaira, olyannyira, hogy a Steelers vezetőedzőjével a próbajátékon többet beszélgetett, mint Belichickkel egész életében összesen. Totális kultúrsokként élte meg a Pittsburgh-ben eltöltött két hónapot, idegen volt neki minden. Semmi sem tűnt annyira profinak, mint New Englandben, mely a rövid Cincinnatiben eltöltött időszakra is jellemző volt. Ezzel zárult le focista karrierje, de tudta, hogy az élet nem a fociról szól, ennek megfelelően építette korábban is az életét, nem hiába szerzett mesterdiplomát a jó nevű Michiganen.

 

De az NFL-nél maradva, jött több olyan kérdés is, mely a focista időkre vonatkozott, például az, hogy tartja-e a kapcsolatot a játékosokkal. Természetesen igen, legutóbb egy lagziban találkozott Danny Aikennel, Nate Solderrel, illetve Daniel Fellsszel. Solder mesélt neki egy igazán bizarr történetet is, melyet velünk is mosolyogva osztott meg. Solder háza az Atlanti-óceán partján fekszik, gyakorlatilag a víz a kertje végében mossa a partot. Az egyik napon a játékos arra lett figyelmes, hogy egy bálna vetődött partra az “udvarban”, melyhez azonnal ki kellett hívni az illetékes szerveket, hogy az állat visszajuthasson a vízbe.

 

Persze a lényeg mellett sem mehettünk el szó nélkül, a HFL és a Hungrain Bowl is terítékre került a másfél órás beszélgetés során. Arra a kérdésre, hogy ki nyeri a döntőt, nem tudott egyértelmű választ adni Zoli, de elmondta, hogy ha MESKOlc Steelers lenne a címvédő csapat neve, egy pillanatig sem gondolkozna a tippjén. Jó meccset vár és úgy látja, hogy két jó, színvonalas csapat fog megmérkőzni szombat délután, és amilyen játékokat látott korábbról, meglepődött, hogy milyen komoly hívásokat, playeket mutatnak be az együttesek.

 

Ennyire még biztos nem örült Fűzővel kifelés szerkesztőknek.

 

Az estét természetesen könyvdedikálás, beszélgetés és fotózkodás zárta le, ahol a kicsit fáradtnak, de annál inkább vidámnak tűnő Meskó Zoltán mindenkivel készségesen csevegett és pózolt egy-egy fotó erejére az eseményre elkészített sajtófal előtt. Az embernek az a benyomása volt, hogy egy nagyon szimpatikus, bohókás, de mindazonáltal céltudatos és határozott embert ismerhetett meg a magyar származású punterben. Érdekes volt hallgatni, milyen véleménnyel van a fociról és mennyire fontosnak tartja a sporton túli életet, melyet sok társa nem ismer fel, nagyon helytelenül. Szerencsére Zolinak az NFL után is “bejött az élet”, melyhez tiszta szívből gratulálunk és reménykedünk, hogy a jövőben is meg fogja látogatni azt a szurkolótábort, amelyik a leginkább kedveli őt.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások