Már csak pár napot kell aludni a bajnoki döntőig, amire nem csak a csapatok, de mi is különlegességgel készülünk. A Super Bowl mintájára a XII. Hungarian Bowlt is több cikkel vezetjük fel, így szombatig csak a két résztvevővel kapcsolatos nagycikkekkel találkozhattok az oldalunkon! Tegnap már szó volt a döntő helyszínéről, ma pedig megmutatjuk, hogyan is jutottak el a csapatok idáig!
Mint azt bizonyára már mindannyian tudjátok, idén megismétlődik a tavalyi döntő, azaz a Miskolc Steelers és a Budapest Cowbells összecsapására gyűlhetünk össze megint az Új Hidegkuti Nándor Stadionba, ahol a tendenciákat (és a jegyeladásokat) nézve ismét több ezer szurkoló lesz jelen. A Cowbells bosszúra szomjazik, a Steelers pedig a ’72-es Dolphins babérjaira törne, és veretlenül hódítaná el a bajnoki címet.
Fotó: Miskolc Steelers Facebook oldala
Miskolc Steelers
Rögtön az első héten találkozott a két tavalyi döntős az alapszakaszban, ám a revans nem jött össze a vendégeknek. A kissé szeles márciusi délutánon sokáig úgy tűnt, hogy nem bírnak egymással a felek, ám a Cowbells az egyenlítést követően beindította a Steelers pofozógépét. A szokásos hármas (Jordan-Rice-Benson) villanásával sikerült sorra felpakolni a pontokat, illetve a védelem is kivette a részét a labdaszerzésekből. A végeredményt látva nem túlzás állítani, hogy már az alapszakasz elején kirakták a kirakni valót az asztalra, megmutatva ezzel, ki a főnök a HFL-ben.
Két veretlen csapat mérkőzött meg Dunaújvárosban ekkor, és a HFL legjobb pozíciós párharcait is ez a meccs szolgáltatta. A csodaduó Rice és Benson ezúttal emberükre talált, hiszen a Gorillaz két amerikai defensive backje, Victor Williams és Richard Chungong volt végig az arcukban. A négy játékos csörtéjét élmény volt nézni, és ahogy azt a végeredmény is mutatja, a támadók jöttek ki győztesen. Jordan továbbra is MVP módban játszott az ismét csak erős és csípős szél ellenére, elképesztő élőben látni hogyan kezeli a védők okozta nyomást. A védelem továbbra is mindössze két TD-n tartotta az ellenfeleket, ami ennek a támadósornak bőven elég a győzelemhez.
Az időjárásistenek úgy tűnik nem szeretik a borsodiakat, hiszen a két szeles meccsük után ezúttal egy olyan párharc várt rájuk, ahol az eső miatt felázott talaj nehezítette a játékot. A Wolves offense-nek sikerült először komolyabban kibabrálnia Meechie Eatonékkal, és passzjátékkal sikerült ostromolniuk az Acélosok védelmét.
Fotó: Photopium
Viszont a vendég miskolciak nem csak arról tettek tanúbizonyságot, hogy brutális keretük van, hanem hogy fejben sem lehet őket kizökkenteni. Hiába jött fel a Wolves (és korábban a Cowbells is), nem rogytak össze, hanem szinte azonnal felálltak a pofonokból, és pillanatok alatt rövidre zárták a győzelem kérdését. A Steelers ezzel a győzelemmel és a többi meccs alakulásával máris kiharcolta magának az egyik rájátszás helyet.
Hogy a biztos playoff részvétel miatt vagy sem, de innentől egyre szorosabbá váltak a címvédő meccsei. Ahogy eddig, úgy most sem rogytak össze egy bekapott ütéstől, hiszen a Sharks vezető TD-je után ismét sikerült előbb az egyenlítés, utána a fordítás, majd az előny növelése is, amire a Cápáknak már csak szépítő válasza volt a meccs során. Ki nem találnánk, hogy megint Troy Rice volt a döntő faktor, aki két TD-vel is mattolta a győri védelmet. A Heroes meccsének alakulásával az is kiderült, hogy a Steelers a legrosszabb esetben is csak második kiemelt lehet, de ha megnyeri az utolsó fordulóban megrendezett keleti rangadót, akkor veretlenül, alapszakasz győztesként várhatják a rájátszást.
Rangadóhoz méltó találkozóval zárult az alapszakasz az első és a második helyezett között, ahol az első kiemelés volt a tét. Egy bombaerős félidőt egy viszonylag lazább második játékrész követett, a Steelers védelmét viszont alaposan megszórták az egri Hősök – gyorsan hozzátéve, hogy Meechie Eaton nem lépett pályára a vendégeknél. Az bizonyos, hogyha nem rendeznek egy tavalyihoz hasonló, utolsó percben eldőlő döntőt, akkor ez a meccs biztos benne lesz a 2017-es szezon top 3 összecsapásában. Jordan ezúttal is szenzációs játékot mutatott be, ahogy a két szokásos elkapójára is számíthatott, illetve az ukrán delegáció is kiváló munkát végzett a támadások sikeressége érdekében. Ezzel 5-0-s alapszakasz mérleget és első kiemelést szereztek, ahol a 4. kiemelt Budapest Wolves együttesét várhatták Felsőzsolcán.
Itt már nem fért bele a lazsálás, aki nyer, az döntős, a vesztes pedig maximum a lelátóról vagy TV-ből nézheti a döntőt. A Wolves volt az esélytelenebb a mérkőzés előtt, illetve nekik kellett nagyobbat játszani ahhoz, hogy sikerüljön fogást találniuk az alapszakasz győztesén. A meccs nagy részében ez sikerült is nekik, többször is megállították a borsodiak támadásait, de végül hazai vezetéssel vonultak félidőre a felek. Aztán a Wolves úgy jött ki a szusszanást követően, mint akik vért ittak, és két drive-jukból két TD-t sikerült összehozni.
Fotó: Photopium
A Steelers korábban sem arról volt ismert, hogy egy ilyentől összeomoljanak, ezért vissza is vették a vezetést, ám pár rossz döntés miatt (az egyik hazai játékos kifutott a vonalon kívülre, megállítva ezzel az órát, illetve Vasyl Jordan nem állt meg és térdelt le, hanem TD-t szerzett) elég időt hagytak a Wolvesnak az egyenlítésre. Ekkor történt az, ami nagyban befolyásolja a döntő kimenetelét, Troy Rice kiállítása, aki ezzel “áldozta be” magát a csapat sikeréért – gondolhatta teljes joggal, miután sikerült a pályán kívülre tennie Bencsics Márkot a következő játék erejéig. De ezzel csak lelassította a Farkasokat, nem megállította, Kovács István fiai ugyanis kezdőirányítójuk nélkül is TD-t szereztek, a kétpontost viszont nem sikerült bevinniük. Így a címvédő jutott a döntőbe egy elképesztő összecsapáson, de egyik legjobb játékosát kénytelenek lesznek nélkülözni.
Budapest Cowbells
A Cowbells rögtön olyan helyzetbe került, mint az előző szezonban a Carolina Panthers. A vesztes döntőt követően egyből összemérhették erejüket legyőzőjükkel a következő szezon első meccsén, és ahogy Cam Newtonék, úgy Czirók Mártonék sem tudtak revansot venni a sérelmekért. Ám amíg a Pantherst ez elindította a lejtőn, addig a Cowbells fel tudott belőle állni, és ha döcögősen is, de elérték céljaikat, de erről később. Nem ez volt a védelem élete meccse, de tanulópénznek tökéletes volt ez az összecsapás Karim Trabelsiék számára.
Nem is kellett sokat várni ahhoz, hogy kijöjjenek az első forduló okozta traumából, ennek a szenvedő alanya a Sharks volt. A védelem újra ugyanazt a pokoli egység képét tükrözte, ami az utóbbi években a Cowbells sajátossága volt, pedig egyik kulcsjátékosuk, Németh Bence nem volt a pályán sérülés miatt. Viszont kialakult egy nem éppen üdvözítő sajátosság is, ami a későbbiekben megnehezítette a Kolomposok dolgát, mégpedig az, hogy az offense nem tudta kihasználni az előttük álló lehetőségeket. Ezen a meccsen ez még belefért, de később már ráfáztak erre.
Méghozzá nem is kellett erre sokat várni, hiszen a következő fordulóban minden kihagyott ziccer megbosszulta magát. Ugyanis ezt a meccset 20-3-as félidei állásról sikerült elbuknia az utolsó pillanatokban a Cowbellsnek, mert a pihenőt követően képtelenek voltak pontokat feltenni a táblára, míg az egriek feléledtek hamvaikból, és elképesztő hajrát lenyomva megszerezték a győzelmet idegenben. Továbbá itt ütköződött ki az is, ami később nagy hatással volt a Cowbells taktikájára: Czirók Márton fegyverarzenálja tele van tehetséges játékosokkal, mégsem sikerül olyan szinten játszaniuk, ami a lehetőségeik alapján bennük van. A rengeteg drop miatt ez tarthatatlan állapot volt, így egy cserét eszközölt meg Trabelsi mester…
…és Váry Tamást jelölte ki a kezdőirányítónak, Czirók pedig a válogatottban már jól ismert elkapó szerepkörben tündökölhetett tovább. Noha Váry nem egy rossz irányító, egy ilyen élet-halál meccs előtt, ráadásul a városi rivális ellen meglépni egy ilyet nem kis tökösségre vall. Viszont kockázat nélkül nincs siker, tartja a mondás, és megérte rizikót vállalni: Czirók elkapott TD-je jelentette a győzelmet a Kolomposok számára.
Fotó: Photopium
Városi rangadóhoz hűen elképesztő feszültség tombolt a pályán, ami csak még jobb teljesítményre ösztökélte a játékosokat, és az is biztos volt, hogy aki ezt a meccset megnyeri, az akkora pluszt adhat a moráljának, amit a rájátszásig is magukkal vihetnek. Ez a csapat a Cowbells volt, akik a második félidőben megfordítva a párharcot majdhogynem bebiztosították a rájátszást.
A Wolves-Sharks mérkőzés eredménye már eldöntötte, hogy a Cowbells bejut a rájátszásba, most már csak az volt a kérdés, hogy melyik helyen, illetve hogy ki lesz a 4. csapat a Steelers-Heroes-Cowbells hármas mellett, aki megküzdhet a bajnoki címért. És ez sokáig úgy tűnt, hogy a Gorillaz lesz, hiszen a nem túl jó formában lévő dunaújvárosiak lemattolták az első félidőben a Cowbellst, akiknek a támadósoruk katasztrofálisan működött az első félidőben a liga egyik legjobb védelme ellen. A passzok nem mentek, a futások nem jöttek, a védelem pedig hiába tette oda magát, így is csak a hazaiak tudtak pontokat szerezni. A félidőben viszont alapos fejmosást kaphattak a vendég játékosok, mert Roják Richárd vezérletével sikerült szépen lassan átvenni az irányítást a találkozó fölött, majd végül megfordítani, és megnyerni azt. Nagyon sok egyéni hiba fűszerezte a vendégek támadásait, de végül sikerült önmagukat is legyőzve megnyerniük a meccset, amivel megszerezték a 3. helyet az alapszakaszban, vagyis a Heroes várt rájuk Felsőtárkányon.
A dunaújvárosi győzelem már csak a saját maguk helyzete miatt is szükséges volt a ‘Bellsnek, hiszen vereség esetén a 100%-os Steelershöz kellett volna utazni, így pedig a már a meccs idején is pletykaként felmerülő meggyengült Egerhez látogathattak. A pletykák végül igaznak bizonyultak, egy import játékos sem állt a Heroes szolgálataira, nem kis gödörbe hagyva ezzel csapatukat. A Cowbells viszont nem ismert irgalmat, és tükörsimán gázolt végig a hazaiakon, ahol mind az offense, mind a defense megállíthatatlannak bizonyult. Innen már csak egy dologra kell figyelniük: nem szabad, hogy a fejükbe szálljon a dicsőség, és elbízzák magukat a döntő előtt.
a Cowbells szezonjába bele lehetne még talán írni a két CEFL-meccset is, mert bár nem HFL és nem számított bele a magyar bajnokságba, de a csapat idei útjának része
Valóban volt 2 ilye meccsük ahogy írtunk is róluk, de a road to Hidegkúti cím alá nem esnek, így irreleváns megemlíteni őket egy ilyen cikk alatt.
Sok eredmény fordítva van írva…
mindenhol a hazai csapat pontszáma szerepel elől