Egy hét szünet után folytatjuk Super Bowlokat bemutató sorozatunkat, az E csoport első versenyzője a 31. döntő, ahol a Patriots és a Packers csapott össze 1997-ben. A Packers ebben a szezonban bántóan simán jutott el a döntőig, senki nem tudta megakadályozni őket, hogy esélyük legyen megszerezni harmadik gyűrűjüket. A Bledsoe által irányított Patriots egy rosszabb szezon után jutott vissza a rájátszásba és rögtön a csapat történetének második Super Bowlján vehettek részt, pedig az előszezonban úgy tűnt, nincs minden rendben Foxboroughban. Kérdés az volt, hogy a lelkes Patriots meg tudja-e állítani a Packerst vagy második alkalommal is elveszítik a döntőt?
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A Patriots útja a döntőig
Egy elég elkeserítő szezon után 1996-ban újra sikerült egy jó alapszakaszt összehoznia a Drew Bledsoe által irányított Patriotsnak A 11-5-ös mérleg elég volt az AFC keleti csoportjának megnyeréséhez és második kiemeltként várhatták a rájátszást. Az előszezon nem volt eseménytelen a New Englandnél, mivel Robert Kraft tulajdonos megváltoztatta az edző Bill Parcells döntését és Bobby Grier védő helyett, az elkapó Terry Glennt választották az első körben. A szezon sem indult fényesen, hiszen az első két meccset elvesztette a csapat. A konferencia elődöntőben kiütötték a Steelerst hazai pályán 28-3-ra, majd meglepetésre nem az alapszakasz győztes Broncos jött az AFC döntőben, hanem az ötödik kiemelt Jaguars, ezt a mérkőzést is könnyen nyerték 20-6-ra, így készülhettek második Super Bowljukra.
A Packers útja a döntőig
A Packers dominálta az alapszakaszt, ők szerezték a legtöbb pontot (456) és emellett ők kapták a legkevesebb pontot is (210), hazai pályán veretlenek maradtak, ami 1962 után sikerült egy csapatnak. Brett Favre lett az MVP, miután 39 TD-t passzolt az alapszakaszban és az övék volt a liga legjobb támadóegysége, védelme és speciális egysége is, ezzel a teljesítménnyel végül 13-3 lett a mérleg, amivel természetesen az első kiemelést is megszerezték. Az NFC elődöntőben nem volt kérdés ki a jobb, a 49ers-t 35-14-re verték, majd a konferenciadöntőben a Pantherst verték 30-13-ra, így készülhettek a harmadik döntőjükre, New Orleansba.
A XXXI. Super Bowl
A döntő előtt nem sok esélyt adtak az első gyűrűjére hajtó New Englandnek, hiszen ahogy fentebb írtam, a Packers egész évben dominálta az egész ligát. A döntőt nyolcadik alkalommal rendezték New Orleansben és harmadik alkalommal a Superdome-ban.
Esélyeshez méltón kezdték a mérkőzést a sajtfejűek, hiszen rögtön az első támadásukból touchdown lett, Favre eresztett meg egy méretes dobást Andre Rison felé, aki 54 yardos TD-jével megszerezte a vezetést az NFC bajnokának. A védelem is gyorsan megmutatta, miért ők a legjobbak a ligában, az újonc Glenn elől Doug Evans halászta le Bledsoe passzát és a megszerzett labda után következő támadásból Chris Jacke növelte 10 pontosra a Green Bay előnyét. A negyed második felére magára talált a Patriots, Bledsoe szépen vezette végig a pályán csapatát és Keith Byars TD-jével közelített ellenfelére az AFC bajnoka. Annyira magára talált a Patriots, hogy az első játékrész vége előtt meg is fordították a mérkőzést, Bledsoe a félpályáról passzolt Terry Glenn felé, aki a 10 yardoson belül repülve szedte le a labdát a levegőből, a Packers védelme egy kicsit megzavarodott és Bledsoe-n sem volt nyomás, így négy yardos átadás után Ben Coates megszerezte csapatának az előnyt.
A játék képe teljesen megváltozott, a Packers futásai nem jöttek be és Favre-nak sem volt elég ideje, hogy passzolhasson, a fal előtte nem tudta megvédeni az irányítót, akit öt alkalommal is a földre tudtak vinni. Azonban mielőtt Parcells legénysége elhihette volna, hogy itt még keresnivalójuk is van, Favre a második negyed első percében egy 81 yardos átadással találta meg Antonio Freemant, aki 17-14-re módosította az eredményt. Ez a hosszú játék megtörte a Patriots lelkesedését és újra játékba hozta a Packerst, Bledsoe-n nagy volt a nyomás és ő is próbált hosszú játékot összehozni újra, de ezúttal nem volt elég ideje beleállni a passzba, így Mike Prior szedte le a passzt egy olyan területen, ahol rajta kívül más játékos nem tartózkodott. A negyed közepén Chris Jackie növelte az előnyt, a Packers elkezdett okosan játszani, Levens már tudott futni, Favre pedig rövid passzokat hívott, aminek az lett az eredménye, hogy egy drive végén a legendás irányító futott be a célterületre 13 pontosra növelve az előnyt a félidő vége előtt.
A második félidő már kevesebb eseményt tartogatott a kilátogató nézők számára, a Packers futásokkal és Favre passzaival kegyetlenül ölte az órát és volt, hogy még negyedikre is nekimentek, bár az más kérdés, hogy az a játék nem sikerült. A harmadik negyed vége felé egy apró reménysugár lehetett a Patriots fanatikusainak, amikor Curtis Martin befutott az end zone-ba, ezzel egy labdabirtokláson belülre hozva csapatát. Ez a remény egészen 17 másodpercig élt, amikor Vinatieri kezdőrúgását Desmond Howard vitte vissza 99 yardon keresztül, megmutatva miért is lett a legjobb a ligában a special team. Hogy meglegyen a két csapat között a 14 pontos különbség Mark Chmura kapta el Favre passzát két pontért.
Bledsoe még megpróbálta lelkesíteni csapatát, de a támadófal egyszerűen nem tudott mit kezdeni a második félidőben Reggie White-tal, a védő többször is sackelte az irányítót, akinek esélye sem volt, hogy innen visszahozza a mérkőzést. A végére még komikus jelenetek között adta el harmadik alkalommal a labdát Bledsoe, elkapója már megszerezte a labdát az oldalvonal mellett, amikor löktek rajta egyet és erre ő elengedte a labdát, amit végül Brian Williams szelídített meg.
A döntőn végül nem született meglepetés, a Packers az 1996-os szezonban átgázolt az egész mezőnyön, visszanézve kétség sem férhet hozzá, hogy a 31. Super Bowlt a liga legjobb csapata nyerte. A Patriots a második döntőjét is elbukta, az első negyed végén még reménykedhettek kicsit, de végül Favre irányításával a Packers bedarálta az első gyűrűjükre hajtó Patriotsot. Desmond Howard 99 yardos visszahordása elég volt ahhoz, hogy ő legyen a döntő MVP-je és ezzel eddig ő az
[/ppp_patron_only]egyetlen visszahordó, aki megkapta ezt a rangos elismerést.
Legfrissebb cikkeink
- Újra edzésbe állhat a nyáron vérrögökkel diagnosztizált Christian Barmore
- Hetekre kidőlt a Chiefs rúgója, a Jetstől happolták el a helyettesét
- Másodéves figyelő – AFC
- Október elején szenvedett agyrázkódást, legalább december közepéig nem játszik a Bears safetyje
- Barkley eldöntötte a csoportrangadót
- Történelmi tettre készül a Chargers védelme
- Aaron Rodgers jövőre is játszana
- A Bears és a Dolphins is kivágott egy drágán igazolt tavalyi szabadügynököt
- Marad Gardner Minshew a Raiders kezdő irányítója
- Briliáns irányítók és igazi hősök a hét legjobbjai között
- Ez nagyon bejött – a holtszezon legjobb igazolásai
- Csütörtök esti rangadó az NFC East első helyéért
- Triple Coverage #567 – Hogyan javítanánk meg a reménytelen csapatokat?
- Playoff Ranking #10
- Meggondolták magukat a Coltsnál, mégis visszatér Richardson a kezdőbe
Legutóbbi hozzászólások
- AncrathJorg on Playoff Ranking #10
- atis123juve on Nem csak a koordinátort, de Caleb Williamst is leváltotta volna pár Bears-játékos
- Pedro44 on Aaron Rodgers jövőre is játszana
- Kopi3.14 on Meggondolták magukat a Coltsnál, mégis visszatér Richardson a kezdőbe
- TheGUARDiAN on Playoff Ranking #10
- Sigismundus on Playoff Ranking #10
- Csakeztne on Ritka az olyan minőségi rangadó, mint az eheti Bills-Chiefs
- Zotya on Ritka az olyan minőségi rangadó, mint az eheti Bills-Chiefs
“…hazai pályán veretlenek maradtak, ami 1962 után sikerült egy csapatnak.”
Kimaradt a Doplhins, vagy a dátum lett elgépelve?
nem lett a dátum elgépelve szimplán az “egy” helyett “a”-t (akartak) kellett volna írni.
Köszi szépen kronikk!
A nap, amelyen megszerettem ezt a sportot, és “természetesen” a győztes csapatot is…