Szerezzük be azt a hajszálat! – Packers FA-kitekintő

Tavaly egy új fejezetet nyitott Brian Gutekunst a Packers történelmében, hiszen nem csak új vezetőedzővel, de régen látott agresszív free agencyvel próbált erősíteni csapatán. Matt LaFleur első évében egy hajszál választotta el a csapatot az év meccsétől, de szerencsére egy hajszálat nagyon könnyen lehet manapság pótolni.

Cap space

Az Over The Cap adatai alapján jelenleg $23 700 042-ből gazdálkodhat az offseasonben Gutekunst, de természetesen ezen az összegen lehet – és kell is – növelni.

A Packers GM-ének első és eddigi legrosszabb igazolása egyértelműen Jimmy Graham volt, akit ráadásul posztja legjobban kereső játékosává tett. Messze elmarad a New Orleans-i önmagától, így ideje lenne búcsút venni tőle. Szintén az offense-ben lehet egy újabb távozó Lane Taylor személyében, akinél már tavaly is rezgett a léc, de az újonc Elgton Jenkins körüli bizonytalanság még a rosteren tartotta. Nos, Jenkins bevált, Taylor sérülés miatt pedig a szezon érdemi részét kihagyta, de nincs is rá szükség ennyi pénzért.

Reálisan ezzel a két nagyobb cuttal lehet számolni, Corey Linsley-t aligha hiszem, hogy elküldené a vezetőség, más elküldésével meg számottevően nem nőne a cap. Így nagyjából 36 millióval szabadulhat rá a free agencyre a Packers, de előtte a saját portája körül kell rendet tennie.

Szabadügynökök

A márciusi piacnyitást 15 korlátlan (UFA) és 6 korlátozott (1 RFA, 5 ERFA) szabadügynökkel várja, de szerencséjükre kevés a fejvakaró választás. A fontosabb játékosokkal foglalkoznék bővebben, akik alább láthatók.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Ha a snap countokat és a saját egységükben betöltött szerepüket nézem, akkor ők a legfontosabb játékosok. Mivel a korlátozott szabadügynökök többsége ERFA, ők ha kapnak tendert a csapattól, akkor 99%, hogy maradnak. Egyedül Lazardot érdemes kiemelni közülük, aki játékával könnyen lehet, hogy egy tendernél nagyobb összegű, rövid távú szerződéssel lehet gazdagabb.

Folytatva a kisebb neveket, LaFleur és Hackett újra beépítette a fullback szerepét a playbookba, de Vitale leginkább a special teamben tündökölhetett. Fackrell a két Smith leigazolása miatt alaposan vesztett a snap countjából, de ő rotációs játékosnak volt tökéletes mindig is. Marcedes Lewis is a blokkolásával tűnt ki 36 évesen, számára a visszavonulás is időszerű lehet.

És akkor jöjjenek a kezdők! Crosby a franchise rekordere, nem extra, de megbízható rúgó, aki már hosszú évek óta szolgálja a Packerst. Hasonló státuszban – és korban – van Tramon Williams is, aki 37 éves létére még mindig tudja bizonyítani, hogy helye van a pályán, bár már csak a slotban kap lehetőséget. Allison a második legtöbbet pályán lévő elkapó volt Davante Adams után, de nem igazán tudott elődei magasságaiba elérni, mint ahogy szinte minden WR csalódást keltően telesített 2019-ben.

És akkor zárásként a két legfontosabb játékos. Bulaga a lehető legjobbkor hozta le sérülés nélkül az alapszakaszt, ezzel az értéke is nőhetett valamelyest, a Packers legnagyobb bánatára. Martinez a védelem egyik legfontosabb játékosa lett, a legutóbbi három évben a védősnapek 96,7%-án volt fenn a pályán, és vezéralakká lépett elő.

És akkor eddig tartott az objektív része a cikknek, innentől a saját, szubjektív véleményemet próbálom majd kipréselni a klaviatúrámból.

Újraigazolások

Alapesetben két játékosnak adnék a fenti névsorból szerződést: Lazardnak egy tendert, míg Vitale-nak egy prove it szerződést 2020-ra, minimális garantált tartalommal (de azért hoznék mellé a draftról egy riválist, akivel eldönthetik a TC-ben a kiadó hely sorsát.

A legegyértelműbb “no way” az Martinez, bármekkora kapitány is lett belőle. Gondolom 10 milliónál kevesebbel nem érné be, annyit meg nem ér egy olyan játékos, akinek a jó tulajdonságai szezonról szezonra változnak. Ráadásul az elmúlt draftok, sőt maga Martinez is bemutatta, hogy lehet jó belső linebackereket találni a draft második és harmadik napján is, akik jóval kevesebb pénzért fociznak ugyanilyen hatékonysággal.

Bulaga legutóbb nagyon baráti áron írta alá új szerződését, ezt még egyszer aligha fogja eljátszani. Tekintve, hogy 30 éves, és bár ezt az évet lehozta mindössze egy betegséggel, a kórlapja miatt egyáltalán nem éri meg kockáztatni érte 10+ millió dollárt, akármekkora űrt is hagyna maga után a támadófal jobb oldalán.

Crosby is gyanúsan sokat kérhet majd a piacon, annyit meg nem ér. Noha magabiztos kicker, de semmi olyan extrát nem nyújt, ami miatt bele kéne ölni legalább 4 millió dollárt, én bevállalnám az új rúgókkal való kísérletezést. Williams és Lewis talán a visszavonulás mellett dönt, utóbbi a veterán minimumért akár visszacsábítható, Williams érzésem szerint többet kérne – annyit meg nem ér. Fackrell és Allison könnyen pótolható, ráadásul náluk jobb játékosok kellenének az előrelépéshez.

Ezeket lépném meg én, ami persze sok hiányposztot okozna, de higgyétek el, hogy könnyebb lenne pótolni, mint gondolnátok.

Érkezők

Három kulcsposzt van, amit SOS meg kell oldani a lehető legjobb játékosokkal: jobb oldali tackle, elkapó és cornerback.

Az RT problémát akár házon belül is meg lehetne oldani, ha Billy Turner menne ki RT-be, és mondjuk Taylor vagy egy új guard venné át a helyét, de erre kevés esélyt látok – Turner debütáló éve Sajtfejűként nem a jó passzblokkolásról marad emlékezetes. Így marad a külsős beavatkozás. Ami az elkapókat illeti, mindig is világi baromságnak gondoltam azt a mondást, hogy “Rodgersnek tök mindegy, kinek dobál”. Rohadtul nem mindegy, soha nem is volt az. Nem olyan régen még Adams csak WR3 volt Nelson és Cobb mögött (igaz nem is volt akkoriban kiforrott játékos), most meg jobbára ő és egy futó jelenti a passzjátékot, ami tarthatatlan.

A cornerback kérdéskör elég érdekes. Igen, láttam, hogy a 49ers rommá futotta a védelmet, de egyszerűen nem lehet elég jó cornered a rosteren, márpedig abból kevés van. Alexander és King is hektikus, utóbbi sérülékeny és ráadásul már csak jövőre van szerződése. Egy ideális világban, vagy mondjuk úgy, egy bajnokcsapatban ő csak harmadik számú játékos kellene legyen.

Amióta Gutekunst vette át az irányítást a Packers ügyei felett, láthattuk, hogy nem fél nagyot álmodni és/vagy mélyen a zsebébe nyúlni. Első ténykedése során Allen Robinsont és Kyle Fullert is megpróbálta zöldbe öltöztetni, Grahamet a legjobban kereső tight enddé tette, később pedig Khalil Mackért is bepróbálkozott elsőkörös cetliket is felajánlva. Szeret és mer is nagy játékosért próbálkozni, így én is ezzel a mentalitással készítettem el a képzeletbeli igazolásokat.

A három prioritást élvező posztra nagyon kevés lehetőséget biztosít a szabadügynök-piac, ami egyrészt azt eredményezi, hogy az illető játékos brutális fizetést fog kapni, másrészt meg nehezebb lesz elcsábítani a korábbi csapatától. RT-k közül Conklinon kívül nincs normális opció, ha pedig az a kérdés, hogy Bulaga rövid távon 10 millióért, vagy Conklin hosszú távon 18-ért, kérdés nélkül utóbbit választom. LaFleur a titanses múltjával talán plusz vonzerő lehet, noha Tennesseeből most vélhetően elég nehéz lesz játékost elcsábítani.

A CB és WR erősítésre csak olyan szituációt tudok elképzelni, hogy az egyiket FA-ról, a másikat draftról erősítik érdemben. Cornerbackből azért van bőven lehetőség, míg elkapóból Cooperen kívül senkiért nem érné meg kockáztatni, ráadásul halvány esélyt látok arra, hogy el lehet őt hozni Dallasból. Felmerült bennem a csere gondolata is, ugyanis felröppent a Twitter sztyeppéjén egy OBJ trade gondolata, amire ha van esély, meg kell lépni, de nem látok benne rációt. Marad az, hogy az elég mély elkapó classból valakit ki kell választani az első napon, ami a 30. helyen nem lesz egyszerű.

És akkor a harmadik poszt. Lehetne James Bradberry, lehetne Byron Jones, vagy Chris Harris, ám mégis PP-t írtam, mert őt tartom a legesélyesebb jelöltnek. A pletykák szerint akár második napos pickért is elhozható, a 2/62-es cetliért még meg is érheti akár. Ő sem egy safe bet, hiszen a kritikus 30-as korhatárt tapossa, egy évre szól a szerződése, az is majd’ 13 millióért, egy elég gyenge szezont követően. A környezetváltozás és Mike Pettine talán jó hatással lenne rá, és remélhetőleg ugyanazt eredményezné, mint amikor a Patriots kaparintotta meg egy évre Darrelle Revist – egy Lombardi-trófeát.

A többi igazolásról

Mind a négy játékos azért jön, mert a poszton hiányzik a rutin. Tight endből ezen szcenárió szerint a másodéves, sérüléssekkel tarkított szenonon túllévő Jace Sternberger és az ERFA tenderért ácsingózó Robert Tonyan lenne. Ide kell a rutin, kell az olyan játékos, aki jól tud blokkolni, és kell az olyan is, akinek a váratlan szituációkban oda lehet passzolni a labdát – mindkét TE-igazolás ez a kategória lenne.

A két Smith befoglalja a kezdő edge rusher snap countokat, Gary még nevelésre szorul, így kellene egy rutinos, de még potenciállal rendelkező, sikerre éhes passzsiettető a rotációba, lehetőleg olcsón. Jenkinst erre találták ki, hasonló prove it szerződést képzelek el neki, mint amit tavaly Barnett kapott, noha azt a sackmennyiséget azért nem várnám el tőle. No meg a Jetsből a Packersbe koccolni nem rossz dolog, kérdés hogy vajon mennyire van radar alatt mások által, hogy 4 millió dollárért hajlandó-e focizni.

És akkor a végére a csattanó: a borzasztó futás elleni védelemre ki más lehetne az orvosság, mint a liga egyik legjobb futásölő monstruma? Annyi a bökkenő, hogy ő szerződés alatt áll, de kizárt dolog, hogy a Jaguars nem vágja ki a 22,5 milliós cap hitjével. A kérdés már csak az, hogy vajon mennyire engedne a bérigényéből egy gyűrű vagy egy jobb csapat reményében? Jelenleg ezt az összeget kapja alapfizetésnek, így jó eséllyel egy ilyen ajánlatra igent mondana, a Packers védőfala pedig a liga egyik legdominánsabb egysége lehetne.

Így máris sikerült olyan mértékűre szűkíteni a hiányposztokat a draftra, amikhez nem kell feltétlen a top 100-ból kiválasztani. Talán egy veterán LB elférne még, de a szűkös anyagi helyzetet tekintve ezt ráér a TC előtt intézni, amikor a szerződésre váró játékosok már jóval engedékenyebbek a tárgyalásokat tekintve.

Összegzés

Ha megijednél, hogy ennyi pénz hogy férne be a cap alá, nos, csak az éves átlagokat tüntettem fel, és nem a cap hitek 2020-as eloszlását. Számtalan GM bizonyította már be, hogy be lehet préselni elég komoly lóvékat a cap space-be, és a Packersnek is erre van szüksége. Egy ilyen március plusz egy jó draft meghozhatja azt az előrelépést, ami a Super Bowlba jutáshoz kelleni fog, és utána lehet hosszabb távra gondolkodni a következő tavasszal.

[/ppp_patron_only]