A draft, ami jobb volt a tökéletesnél – egy dinasztia születése

Jó draft/draftok nélkül nagyon nehéz jó csapatot építeni, dinasztiát pedig egyenesen lehetetlen. Jól draftolni viszont nem egyszerű, sőt! Ám néha előfordul, hogy egy general manager beletenyerel a tutiba, 100 évente egyszer pedig megtörténik az, ami 1974-ben a Steelersszel és a GM Chris Haley-vel. 

A Steelers 1933-ban jött létre, eredetileg Pittsburgh Pirates néven. Ellentétben a Lionsszel, a Brownsszal vagy a Bearsszel, a Steelers egyáltalán nem volt sikeres a hősidőkben, 1933 és 1971 között mindössze egyetlen egyszer jutott rájátszásba a gárda.

A változás szelei 1969-ben érkeztek meg Pittsburghbe, amikor Art Rooney kinevezte főedzőnek Chuck Nollt. A pocsék keretből természetesen ő sem tudott azonnal várat építeni, első szezonjában 1-13-as mérleget ért el, amit egy 5-9-es szezon követett. Ezután került a csapat élére Chris Haley, mint játékosokért felelős igazgató/general manager, a páros pedig történelmet írt.

Nulláról elit csapatot

Noll egy bottom 5-ös csapatot vett át 1969-ben, az első draftoltja pedig egy bizonyos Joe Greene lett. A DT pályafutása során kétszer lett az év védője, 10-szeres Pro Bowlerként és nyolcszoros All-Próként vonult vissza, de ekkor rajta kívül nem nagyon volt minőség a csapatban – nem véletlenül lett végül 1/1-es a szezon végén.

Így kerülhetett 1970-ben Terry Bradshaw a csapathoz, aki bár nem volt korszakos tehetség, képes volt egy jó csapatban alkotni. Mellette érkezett még a harmadik körben a CB Mel Blount, aki többszörös Pro Bowlerként és All-Próként, illetve  57 interceptionnel fejezte be a profi karrierjét, majd Bradshaw-hoz és Greene-hez hasonlóan Hall of Famernek választották. Ekkor már kezdett alakulni a Steelers, bár az 5-9-es mérleg még így sem volt túl combos.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A következő évben érkezett meg Haley, de sorozatban harmadszorra már nem sikerült Hall of Fame-er kaliberű játékosokat draftolni, így az 5-9-es mérleg is csak 6-8-asra módosult 1971-ben. A csapat ugyanakkor kezdett összeállni, Noll rendszere egyre inkább dominánssá vált, majd a Hall of Famer Franco Harris kiválasztása a 13. pickkel meghozta az áttörést.

A futó pazarul kezdett, második csapatos All-Pro lett újoncként: 1 055 yardot futott 5,9-es átlaggal és 10 TD-vel, illetve volt még négy elkapott hatpontosa is. A vezérletével a Steelers 11-3-as mérleget ért el, történetében először csoportgyőztes lett, ráadásul még a rájátszásban is sikerült egyszer győznie.

A keret jól nézett ki: volt jó irányító, top futó,  sztárvédőkből is akadt – valami azonban hiányzott. A következő szezonban a draft nem sikerült jól, és ugyan ismét összejött a rájátszás, de one and done-nal hamar véget ért. Hiába volt a Steelersé a liga legjobb védelme, ami csak 104,7 passzolt yardot engedett meccsenként, a támadósor egysíkú és kiszámítható volt. Bár Harris futott, mint a zerge (a Steelers futójátéka top 5-ös volt), de a passzjáték siralmas, Terry Bradshaw-val csak a világ volt több (a róla írt portré-sorozatunkat ide kattintva olvashatjátok).

A feladat egyértelmű volt: a védelem után gatyába kell rázni az ezer sebből vérző támadósort. Ki gondolta, hogy ehhez elég egyetlen draft?

Áttörés

1974-ben a Steelers top csapatként várta a draftot, mindössze 1-2 jó támadóra volt attól, hogy Super Bowl-esélyesként tekintsenek rá. Nem volt tehát meglepő, hogy a csapat első öt pickjéből három a támadósorba érkezett:

• 1/21: Lynn Swann, WR
• 4/82: John Stallworth, WR
• 5/125: Mike Webster, C

Mellettük még a csapat második körös pickjét érdemes kiemelni: a 46. választással egy bizonyos Jack Lambert nevű linebacker került a csapathoz. Ő volt az, akiről az újonc John Elway az első találkozása után azt nyilatkozta:

Nem voltak fogai és tiszta nyál volt minden körülötte. Azt gondoltam,’nem érdekel a pénz csak vigyetek ki innen. Inkább könyvelő leszek’. El nem tudom mondani, mennyire szerettem volna eltűnni a közeléből.

A védőről külön portéban is megemlékeztünk (ide kattintva olvasható el), így még egyszer nem ecseteljük mekkora legendává is vált pályafutása során. A Steelers szerencséjére a három említett támadó sem sokban maradt el Lamberttől.

Lynn Swann újoncként a speciális egységben alkotott maradandót, 577 punt return yardjával vezette a ligát (az offense-ben csak 208 yardig és két TD-ig jutott). Az újonc szezonja John Stallworth-nek sem volt tökéletes, sérülések miatt limitált szerepet kapott, az alapszakaszban 269 yardig és gy TD-ig jutott. Mike Webster első éve sem volt tökéletes, többnyire csere volt. Ugyanakkor hármójuknak sikerült pont annyit hozzátenni a támadósorhoz és a speciális egységhez, hogy a Lamberttel felturbózott védelemmel a Steelers megszerezte története első bajnoki címét egy 10-3-1-es alapszakasz után.

Ekkor még senki nem gondolta, hogy egy dinasztia született.

A draft, ami jobb volt a tökéletesnél

1964-ben a Dallas Cowboys bemutatta a tökéletes draftot. Három játékosa, az irányíró Roger Staubach, a corner Mel Renfro és az elkapó Bob Hayes is Hall of Famer lett, a csapat pedig két Super Bowlt nyert velük (igaz, Hayes csak az egyiknek volt a részese). Soha senkinek nem sikerült egyetlen draftja sem ennyire jól – egészen máig mindössze egyetlen jobb teljesítmény volt ennél, a Steelers 1974-es classa.

Amilyen lassan indult Swann, Stallworth és Webster karrierje, annyira meghatározókká váltak az évek során. Swann minden idők egyik legjobb rájátszás-elkapójává vált: 16 elkapást, 364 yardot és három TD-t jegyzett a Steelers soron következő három Super Bowlján, a X. döntőn pedig az MVP címet is megkapta (4 elkapásból 161 yardot és egy TD-t szerzett a Cowboys ellen 21-17-re megnyert meccsen). Ráadásul az alapszakaszban is elkezdett villogni, naggyá tette Bradshaw-t: két szezonban is 11 TD-ig jutott, háromszor lett Pro Bowler és háromszor All-Pro, az évtized csapatába is beválasztották, 2011-ben pedig Hall of Famer lett.

Stallworth sem vallott szégyent. Bár a sérülései miatt 44 meccset ki kellett hagynia pályafutása során, háromszor is átlépte az 1000 yardos határt (Swannek egyszer sem sikerült) és a rájátszásban is parádézott. A XIII. Super Bowlon három elkapása volt 115 yardért és két TD-ért, a XIV. döntőn pedig egy 73 és 45 yardos elkapással biztosította be a Steelersnek a győzelmet. A playoffban ráadásul sorozatban nyolc meccsen kapott el TD-t 1978 és 1983 között, ami máig rekord. 2002-ben választották be a Híresség Csarnokába.

Webster a posztjából adódóan nem tud látványos statisztikákat felmutatni, de nélküle aligha lett volna Bradshaw-ból, Swannból, Stallworth-ből vagy Franco Harrisből Hall of Famer. Pályafutása során ő volt a nagybetűs Center: 1978 és 1985 között minden évben Pro Bowler lett, hétszer választották első csapatos All-Prónak, tagja volt a 70-es és a 80-as évek álomcsapatának, illetve a liga alapításának 75. és 100. évfordulójának alkalmából összeválogatott All-Time csapatba is beválasztották. 1997 óta Hall of Famer.

És ez még nem minden. Szintén 1974-ben került a csapathoz draftolatlan játékosként Donnie Shell. A safety ötszörös Pro Bowlerként és négyszeres All-Próként fejezte be a pályafutását, aktívan kivette a részét a Steelers négy Super Bowl-győzelméből, 2020 januárjában választották be a Hírességek csarnokába.

Ha valamire, akkor erre nyugodtan lehet azt mondani, hogy az évszázad draftja.

[/ppp_patron_only]