A jövő sztárja? – Justin Herbert

Justin Herbert iskolapéldája annak, hogy az irányítóknál hol és miért különbözik az edzők többségének véleménye az elismert szakértők, elemzők többségének véleményétől (akik nem voltak játékosok korábban). Az edzők legtöbb esetben azokat a QB-kat szeretik, akik tökéletes felépítéssel, atletikussággal és karerővel rendelkeznek, mert úgy gondolják, ezekből a prospectekből bármit ki tudnak hozni egy kis neveléssel. Az már nem olyan fontos, hogy mit is láttunk tőle a pályán, és hogy mennyire tud passzolni. 

Amiért minden old-school edző imádja

Herbertnek igazi prototípus méretei vannak az irányítóposzthoz, hiszen egészen pontosan 198 centivel és 107 kilóval mérlegelt a combine-on. Magas, kemény fizikumú játékos, ez pedig hagyományosan jó alapanyag a QB-knál. Emellett nagyon atletikus is, simán lehet rá option játékokat hívni és nem kell félteni akkor sem, ha futnia kell.

A méret+atletikusság kombó alapján simán lehet Andrew Luckhoz hasonlítani, nem véletlen, hogy a mockdraftable.com oldal adatai alapján is rá hasonlít legjobban ilyen téren az Oregon irányítója. Felhozhatjuk még Josh Allent, Blaine Gabbertöt, Daniel Jonest, Josh Freemant vagy akár Carson Wentzet is, mint fizikailag hasonló irányítók, és nem véletlen, hogy mind az első kör elején keltek el, ahogy Herbert is fog. Egyszerűen az edzők imádják az ilyen alapokat egy irányítóban, mert úgy gondolják, ebből bármit ki tudnak hozni egy kis tanítgatással. Néha ez bejön, néha pedig nem.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Herbert hozza a prototípus jelzőt a karerőnél is, ugyanis ágyú van a karja helyén, ebben ő a legjobb az egész classban. Rendkívül nagy sebességgel tudja elindítani a lézereit, kis résekbe is be tudja dobni a labdát, nem okoznak neki gondok a tight window dobások és a túlsó oldalvonalhoz intézett passzok sem. Ez a tulajdonsága ad neki egy kis előnyt akkor is, ha fejben kicsit elkésik, hiszen gyorsabban érnek oda a labdái az elkapójához, mint mondjuk Burrow vagy Tua passzai.

Tetszeni fog a játékosmegfigyelőknek és edzőknek az a tulajdonsága is, hogy a seam útvonalakat a pálya közepén mélyen nagyon jól dobja meg, a linebackerek felett jó touch passzokat tud adni célpontjainak.

Ha minden körülmény ideális, akkor szuper dolgokra képes

Ha minden körülmény ideális, tehát nem érkezik rá nyomás, bele tud állni a dobásba és az első olvasása szabadra is játssza magát, akkor kiváló irányító Justin Herbert. Ő akkor a legjobb, ha a rendszeren, struktúrán belül tud játszani, nem kell sokat gondolkodnia, nem kell átváltania a második elkapójára, gyors passzokkal tud operálni és tiszta zseb van körülötte. Ha minden klappol és ritmusba jön, akkor pontosan passzol, karerejének hála még a kis résekbe is jól be tudja dobni a labdát, ilyen körülmények közt ritkán hibázik.

A probléma az, hogy az NFL nem egy steril környezet. A combine-on – ahogy várható volt – mindenkit elkápráztatott, és neki ez az ideális környezete. Azonban meccsszituációban nem lesz adott ez a luxus számára, és itt már előjönnek a problémák. Az biztos, hogy vannak parádés játékai, kiváló dobásai mérkőzéseken is, a legjobb játékai tényleg gyönyörűek, össze lehet rakni egy jó highlight videót, de sokan azt hiszik a ligában, hogy ha ezt egyszer meg tudja csinálni, akkor bele tudják edzeni ezt konzisztensen is. Ez azonban nem így működik.

Inkonzisztens mechanika és pontosság

Ha bedobjuk meccsszituációba, akkor sokkal rosszabbul mutat Herbert, mint steril körülmények közt. Rendkívül inkonzisztens a pontossága, ráadásul nem csak középen vagy mélyen, hanem a rövid passzoknál is. A mechanikája elég inkonzisztens, nem mondhatjuk el róla, hogy mindig ugyanazzal a mozdulattal tudja elindítani a dobásait. Ez leginkább azért van, mert ha kicsit is siettetik, akkor már nem tud nyugodtan, rendesen beleállni a passzokba, a mozdulatsor egyes részeit sietteti, és így egy összevisszaság lesz az egészből, ami pontatlansághoz vezet.

And finally, the short-area accuracy needs work.

Herbert ranks among the middle of the draft class in @PFF grade and accuracy on passes up to nine yards pic.twitter.com/YTy1xMFxbX

— Steve Palazzolo (@PFF_Steve) March 6, 2020

Burrow-nál és Tuánál is kiemeltük azt, hogy mennyire jók az úgynevezett anticipationben, azaz hogy már előre tudják, hová fog érkezni az elkapó és nekik hová kell dobniuk a labdát, így már azelőtt eleresztik a passzt, hogy az elkapó üresre játszaná magát. Na ez Herbertnél teljesen hiányzik. Ő akkor dob, ha már üresen van az elkapó. Ez pedig sokszor azt eredményezi, hogy elkésik, hibázik, ráadásul ha sietteti is a mozdulatát, akkor méterekkel képes túldobni az out útvonalat futó célpontját.

A zsebet nem érzi jól, ráadásul azon kívül sem nyújt sokat

Az pozitívum, hogy nem fél az érkező ütésekből és bele mer állni ezekbe, de összességében a zsebet nem érzi valami jól. Nem igazán jók az ösztönei a zsebben, nem érzi a körülötte lévőket és fel kellene gyorsítani valahogy a “belső óráját”. Nagyon sok nyomás és sack az ő lelkén szárad, mert nem dobja el időben a labdát, mikor látnia kellene, hogy átjutottak a falon.

Furcsa ez, mert atletikussága alapján azt gondolnánk, hogy tök jól tud menekülni, jól ki tud szabadulni a zsebből, az adottságai megvannak hozzá. Azonban ez nincs így, nem jó “off script” és improvizíciós játékoknál, ráadásul ugyan futásokhoz lehet használni, futtából nem dob valami jól, tehát a játék ezen aspektusában is elvesznek az atletikusságából fakadó előnyök. És akkor azt még nem is említettem, hogy a fumble-ökkel is voltak gondjai, erre is jobban kell figyelnie a profik közt.

Intelligens, de a pályán is?

Herbert nagyon intelligens, jó eredményeket tudott felmutatni az egyetemen, jó karaktere van. Egy szerény, csendes fickó, de nem egy alfa személyiség, nem egy igazi vezéregyéniség – ilyen volt Marcus Mariota is egyébként. Bár azt azért tegyük hozzá, hogy most a draft process alatt úgy tűnt, változtatni tudott ezen a hozzáállásán és ő maga is azt mondta, hogy más ember lett, mint mikor elkezdett az Oregon egyetemre járni. Én ennek kapcsán egyelőre szkeptikus vagyok, de meglátjuk.

Herbert must play with better timing. Here he’s late to the seam (see Ashtyn Davis lay the wood).

Then, Herbert late to see open receiver vs. cover-2 (hard to see entire progression on broadcast, but it wasn’t good) pic.twitter.com/poaDNyE4E2

— Steve Palazzolo (@PFF_Steve) March 6, 2020

Emellett tapasztalt irányítónak is mondható, négy évet volt kezdő. A játékintelligenciája mégsem nevezhető jónak. Snap előtt nem olvassa elég jól a védelmeket, a szabadon érkező rushereket és blitzeket nem tud jól diagnosztizálni, ezáltal a hot route-okat sem. Snap után pedig lassan megy végig a progressionön, sokszor marad túl sokáig az első elkapón, ha pedig váltani kell a következőre, akkor elkésik, lemarad. Összességében szerintem nem elég jó a futball IQ-ja, és nem arra kell gondolni, hogy rossz döntéseket hoz, mert interceptionökben ez nem mutatkozik meg, hanem inkább úgy értem ezt, hogy nem elég gyors a gondolkodása. Ami tapasztalatlan játékosoknál még érthető, de Herbert azért elég régóta játszik már.

Mi lesz a sorsa?

Rövidtávon az, hogy a top6-ban fogják kiválasztani a drafton, minden bizonnyal Miamiban vagy Los Angelesben köthet ki. A hírek szerint a legtöbb csapat imádja, sokaknál második, néhol akár első helyen is van az idei irányítók közt a boardon. Hogy milyen karrierje lesz, azt nehéz megjósolni, de az szinte biztos, hogy bőven lesz lehetősége bizonyítani, az ilyen felépítéssel rendelkező irányítókat nem dobják ki csak úgy a kukába egy-két-három rosszabb év után sem.

Én alapvetően szoktam szeretni az ilyen prototípus méretű, atletikus, erős karú irányítókat, és még a gyengébb pontosságtól is el tudok tekinteni bizonyos esetekben, már amennyiben tudják ezt kompenzálni például kiváló improvizatív játékokkal, azaz akkor is jól tudnak játszani, ha összeomlik körülöttük minden. Herbertben viszont ezt egyáltalán nem látom, ezért nem gondolom, hogy belőle sikeres franchise irányító lesz.

Persze tévedtem már ennél nagyobbat is. 

[/ppp_patron_only]