From Zero to Hero. Ezt szokták mondani azokra, akiket nem tartottak sokra, átnéztek felettük, nem foglalkoztak velük, ők viszont rácáfoltak a kétkedőkre. Ilyen és ehhez hasonló játékosokat szedtünk most össze, olyan újoncokat, akik a 2020-as NFL Draft harmadik napjára csúsztak vagy draftolatlanként kerültek ki a piacra, mégis nagy hatással lehetnek majd a csapatuk játékára már az újonc évükben is.
4/113, Troy Pride, CB, Carolina Panthers
A Panthers egészen unortodox felfogást követve csak a védelmébe draftolt idén, méghozzá olyan játékosokat, akik inkább a jövőben lehetnek a csapat meghatározó alakjai. Ez persze nem jelenti azt, hogy Brown, Chinn vagy Gross-Matos ne lehetne első napos kezdő, és ugyanez igaz a harmadik napjuk első választottjára is. Donte Jackson az egyetlen olyan corner a rosteren, akivel kezdőként lehet számolni, mögötte nagy a szakadék. Ezt használhatja majd ki Pride, aki a Notre Dame-ről érkezve, kellő megszerzett rutinnal a széleken és megfelelő adottságokkal, kvalitásokkal, komoly kihívást fog jelenteni a csapattársaknak, ha el akarják ütni az egyik kezdő szélső CB pozíciótól.
4/127, K’Von Wallace, S/NB, Philadelphia Eagles
Wallace helyzete nagyon érdekes, mert egy egészen magas minőségű játékos, aki sok mindent kínál az Eagles védelmének, mégse biztos, hogy olyan egyszerű dolga lesz 2020-ban a pályára kerülnie. Méghozzá azért, mert a cornerbackből safetybe mozgatott Jalen Millsszel kell majd versenyeznie, hogy nagyobb számú snapet kaphasson, aki nagyon jó helyet foglal el az edzői stáb szívében. Ami mellett viszont majd nem lehet szó nélkül elmenni, az a sokszínűsége, ezt pedig kamatoztatni fogja, és ne lepődjünk meg, ha a szezon második felére kevesebbet kerülne pályára Mills vagy éppen a frissen, egy évre igazolt nickelback, Robey-Coleman.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
4/136, Brycen Hopkins, TE, Los Angeles Rams
Furcsa elképzelés lehet egy negyedik körben húzott, a depth charton legjobb esetben is csak harmadik számú tight endre azt mondani, hogy már újonc évében meghatározó alak lehet, de Hopkinsnak ez egy kis szerencsével összejöhet. Ehhez az kell, amit halkan már csicseregnek a madarak, hogy Gerald Everettet elcserélje a csapat. A malmára hajthatja még a vizet, hogy a Rams tavaly az összes támadójátékot figyelembe véve viszonylag magas arányban (25% – tizenkettedik az NFL-ben) használta a 12-es personnelt, ahol egy futó mellett két tight end került a pályára. Viszonyításképpen, ez a szám 2018-ban 9% volt, tehát látványos növekedés következett be. Ha marad a tendencia és csökken a versengés a poszton, akkor Hopkins gyorsaságával, atletizmusával és pontos útvonalfutásával az egyik újonc meglepetése lehet a csapatnak és a ligának is.
4/138, L’Jarius Sneed, CB/S, Kansas City Chiefs
Különleges draftot zárt a bajnokcsapat, hiszen az elején óriási vadakra lőttek, később pedig próbáltak a zavarosban halászni. Így került képbe Sneed is, aki utolsó szezonját a LA Tech Egyetemen free safety szerepkörben húzta le, de az előtte lévő három évben cornerback volt, sok tapasztalatot szerezve. Egy ilyen játékos pedig nagyon fog kelleni a Chiefsbe, hiszen CB-ben nincs nagyon eleresztve a csapat, főleg ha azt nézzük, hogy Breeland rögtön 4 meccses eltiltással fogja kezdeni az idényt. Óriási versengés lesz, hogy ki lesz az a két játékos, aki a szezon elején a széleken védekezhet majd az elkapókon, Sneed pedig egyértelműen ott lesz a fő esélyesek között, mert adottságai, sebessége és labdaügyessége kiemeli őt a roster többi tagja közül.
5/151, Joe Reed, WR, Los Angeles Chargers
Reed borzasztó jó értéken jött a Chargershez az ötödik körben úgy, hogy még egy ordító needet is orvosoltak vele. Allen és Williams mögött nem nagyon van olyan minőségi játékos, akinek a tehetsége és tudása megvan ahhoz, hogy kezdő lehessen – ezt az űrt szolgáltatott kitölteni Reed. Az újonc sebessége és labdabiztossága egészen speciális, a mélységi zónákban nagy segítségére lehet majd Taylornak vagy akár Herbernek is. Meg tudja nyitni a pályát akár szélen, akár középen, helyet hagyva a társainak, ezzel pedig egy új dimenziót hozhat a Los Angeles-i támadósorba. Nem mellesleg pedig egy kiváló visszahordóról van szó, az ország egyik legjobbja egyetemi szinten, aki a profik között is sokakat meg fog hökkenteni.
5/158, Bryce Hall, CB, New York Jets
Joe Reed után egy újabb Virginia-üdvöskével kell foglalkozni, akit szezon előtt egyhangúan az első körbe vártak, de egy nagyon csúnya lábsérülés miatt már október elején be kellett fejeznie utolsó egyetemi szezonját. Ennek köszönhetően sokan lemondtak róla, így lehetett, hogy a 150-en kívül csapott le rá a Jets. Az a csapat, amelyiknek szintén óriási szüksége volt egy potens cornerre, hiszen a jelenleg kezdőnek tekinthető Pierre Desir-Arthur Maulet-Brian Poole trió nem minősül a legjobb felhozatalnak még a csoportban sem, nemhogy a konferenciában. Hall, ha teljesen felépül és egészséges lesz, akkor azonnali kezdő ebben a csapatban, mind emberezésben, mind pedig zónázásban tapasztalt, kiváló skillekkel rendelkező vezéregyéniség. Egy ilyenre pedig a Jetsnek óriási szüksége van.
5/161, Tyler Johnson, WR, Tampa Bay Buccaneers
A Bucs igyekszik mindent megadni, hogy Brady az utolsó éveiben is kényelmesen érezze magát, ebbe a felfogásba pedig tökéletesen illik a Johnson-steal az ötödik körben. A két szélen a liga egyik legjobb duója dolgozik Evans és Godwin személyében, belülre pedig jött egy kiváló útvonalfutó, aki ismeri a slot elkapó poszt valamennyi nüanszát. Egy ilyen típusú receiver pedig a múltban végig nagy segítségére volt Bradynek, elég csak Wes Welkerre vagy Julian Edelmanre gondolni. Persze, Johnsont most nem hozzájuk akarom hasonlítani, hanem a betöltött szerepkörre, arra, hogy milyen komoly segítsége lehet az irányítónak a pálya közepén, a rövidebb-középtávú zónákban.
5/162, Khaleke Hudson, LB/S, Washington Redskins
Az egyik legérdekesebb név ezen a listán egyértelműen Hudsoné, aki a Michiganen egy hibrid szerepkört töltött be, sokat mozgatták az erősoldali linebacker és a strong safety között, a csapat egyik legnagyobb tackle-gyárosa volt. Olyannyira, hogy 2017-ben a Minnesota elleni meccsükön 6,5(!!) negatív yardos szerelést mutatott be, ami egészen elképesztő és feldolgozhatatlan szám. De nem csak futás ellen teljesített magas minőségben, jól zárta le a rövid passzsávokat és zónákat, nagyon jól oldotta meg a feladatát a pálya közepén, a box környékén. Ha pedig végignézünk a Redskins rosterén a linebackerek között, akkor Hudson messze nincs azalatt a színvonal alatt, amit mondjuk Cole Holcomb vagy Jon Bostic kínál. Nickel vagy dime formációban könnyen mozgatható a felálláson belül, csak és kizárólag Jack Del Rio kreativitása szabhat majd annak határt, hogy mennyire lesz nagy playmaker.
6/191, Braden Mann, P, New York Jets
A felsorolás legegyértelműbb tagja Mann, hiszen ha punterként draftolnak, akkor jó eséllyel te vagy az első számú opciója a csapatnak ezen a poszton. De a punterek is emberek, érdemelnek néhány szót, és a legjobb mellett tényleg nem szabad elmenni említés nélkül. Mann a Texas A&M-en a konszenzus legjobb punterré nőtte ki magát egyetemi szinten, nem is véletlen, hogy a 200-on belül kihúzta a Jets. Technikája nagyon jó, erős, gyors és agresszív játékos, aki a coverage teamben is megállja a helyét. Olyannyira, hogy 2019-ben kilenc szerelést mutatott be, ami szintén egy olyan statisztika, mely a párját ritkítja. Egy ilyen kiváló punter pedig nagyban fogja segíteni a csapat dolgát, főleg akkor, ha sokat van pályán és rendre a saját vörös zónájába kényszeríti az ellenfelet.
UDFA, Jacob Breeland, TE, Baltimore Ravens
Rengeteg nagyon jó UDFA-igazolás volt idén is, de érdemes kicsit a Ravensszel foglalkozni, akiknek a rosterén az elmúlt tizenhárom év valamelyikében megragadt legalább egy draftolatlan szabadügynök. Idén erre az egyik legesélyesebb pályázó az Oregon volt sztárja, Breeland, aki a 2019-es Ducks egyik legnagyobb alakja volt, míg lábsérülést nem szenvedett. Mi sem igazolja ezt jobban, hogy Justin Herbert tökéletes irányítómutatóval dolgozott, amikor Breeland volt a célpont. Ez természetesen azt is jelenti, hogy inkább elkapásban, mint blokkolásban jó, de egy ügyes kezű, precíz útvonalfutó jól jöhet abba a rendszerbe, ahol ligaszinten is sokat használnak 2-3 tight endes felállásokat – főleg passzjátékoknál. Persze nem lesz könnyű beférkőznie a kezdőbe, mert Andrews és Boyle helye stabilnak tűnik, de kvalitásait nézve előbb vagy utóbb a kezdőbe kellene kerülnie.