Az iowai árufeltöltő, aki a müzlis Dan Marinónak hála Hall of Fame-ig vitte

Az irányító, aki többször került a semmiből rivaldafénybe, majd mennyből a pokolba, mint bárki más a liga történetében. Egyszer egy pók hátráltatta, máskor egy müzlis Dan Marino segítette a karrierjét, egy névtelen senkiből lett a történelem egyik legjobbja. Ő Kurt Warner, az iowai árufeltöltő, aki sosem adta fel álmát.

Kurtis Warner Iowában született 1971 júniusában. Nem volt egyszerű gyerekkora: két testvére volt, de miután szüleik elváltak, ketten az édesanyjával maradtak, középső testvére pedig édesapjukkal. Anyja nem sokkal ezután újraházasodott, és Kurt nagyon nem kedvelte a mostohaapját. A férfi nem bánt jól a családdal, szerencsétlen édesanyjának volt, hogy egyszerre 2-3 helyen is dolgoznia kellett, hogy eltarthassa a gyerekeit. Hogy elviselhetőbb legyen az otthoni helyzet, Warner a sport világába menekült.

“Kisgyermekként állandóan azt játszottam, hogy irányító vagyok. Egy-egy tévében végignézett mérkőzés után kimentem játszani és gyakorolni amit láttam, újrajátszottam a meccset a saját elképzelésem szerint. Volt pár pólóm, amin mezszámok voltak, de nevek nem, és minden héten fogtam egy ragasztószalagot és ráírtam valaki nevét. Egyik nap minden ment a szokásos módon, azonban most mást írtam a pólóra: WARNER. Onnantól kezdve tudtam, hogy ezt szeretném csinálni és mindent megteszek érte. Ezek után sosem írtam más nevet”

– emlékezett vissza a 2017-es Hall of Fame beszédében.

Az elhatározás mellé tehetség is párosult. A középiskolában egyaránt baseballozott és kosarazott is, de a futballban volt a legjobb, a gimi harmadik évében kinevezték az iskolai csapat kezdő irányítójává. Elképesztő játékintelligenciával rendelkezett, érett játékával a Shrine Bowlban őt választották meg a mérkőzés MVP-jének.

Középiskola után nem ment messzire, az észak-iowai egyetemre jelentkezett, de itt már elkerülték a sikerek. Harmadik számú irányító volt három éven keresztül, emiatt sokat gondolkodott azon, hogy abbahagyja a focit, de szülei és barátai tovább biztatták. Végül megkapta a lehetőséget és élt is vele, de hiába a pozitív (8-3-as) szezon, hiába választották a csapat legjobb támadójának, de egy kicsi egyetem közepesnél csak kicsit jobbnak tűnő irányítójaként nem sokba nézték az NFL fejesei. Mekkorát tévedtek.

Dan Marino a müzlis dobozon

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Warner jelentkezett az 1994-es draftra, de senkinek nem kellett. Végül a Green Bay Packers igazolta le draftolatlan játékosként. A Packersben akkoriban ott volt Brett Favre, Mark Brunell és Ty Detmer, így elég nyilvánvalóvá vált, hogy meg kell küzdenie a helyéért a csapatban.

“Egy nap az irányítóedzőnk magyarázta a playt és azt mondta Kurtnek, hogy álljon be! Sose számítottam olyan reakcióra, mint az övé volt, egész egyszerűen azt mondta: “Nem, nem megyek. Nem akarok”. A többiekkel csak néztük és emlékszem, sokszor felemlegettük neki. Akkor nem állt készen, ennyire egyszerű.

– mesélte Brett Favre.

Ezek után nem meglepő, hogy az edzőtábor ötödik hetén Warnert kivágták Green Bayből. A draftolatlan újonc ezek után nem kapott több lehetőséget NFL-es csapatól, így egy üzletlánc árufeltöltőjeként és pénztárosaként kereste a kenyerét éjszakánként elég kevés pénzért. Később elmesélte, hogy egy nap, mikor töltötte fel a polcokat, egy müzlis dobozon meglátta Dan Marinót, mintha csak hozzá szólt volna.

A müzlis Marino ráébresztette, hogy ha nem akarja élete végéig másoknak pakolni a polcot, azért bizony tennie kell (valami olyasmit élhetett át, mint Sheldon Cooper a kicsi Spockkal). Ez a szürreális élmény vitte vissza a pályára és a nyeregbe. Minden héten többször is lejárt edzeni a közeli pályára az egyetemi csapattal és hitt abban, hogy egy nap sikeres irányító lehet belőle.

Warner feltűnt az Arena Football League-ben, az Iowa Barnstormers csapatában, ahol mindent megtett, hogy felfigyeljenek rá a profik is. Elképesztően játszott, sorra döntötte meg az AFL rekordjait. Vezette a ligát touchdownok és passzolt yardok tekintetében is. Bekerült a top 20 AFL-sztár közé, kétszer szerepelt a First Team All-Arena csapatban. Akkora király volt, hogy 2011-ben bekerült az AFL Hall of Fame-be és még egy videójátékot is róla neveztek el, Kurt Warner’s Arena Football Unleashed címen.

A remek játékának köszönhetően 1997-ben a Chicago Bears érdeklődést mutatott Warner iránt és behívta próbajátékra. Ez azonban meghiúsult, mivel könyöksérülést szerzett egy pók miatt. A nászútján ugyanis egy ízeltlábú megcsípte, aminek következtében a jobb könyökén hatalmas duzzanat keletkezett, így ki kellett hagynia a Bears ajánlatát.

Egy évvel később már jobban alakultak a dolgai: a St. Louis Rams szerződést kötött vele, majd elküldte Amszterdamba, hogy az NFL Europe-ban bizonyítson. Az Admirals csapatát vezette és ugyanaz történt vele, mint az AFL-ben: ő dobta a legtöbb hatpontost, ő dobta a legtöbb yardot és egészen kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Mire ősszel visszatért az államokba, a Rams már a harmadik számú irányítójaként számolt vele. Ugyan csak 11 passzkísérlete volt egész évben, amiből négy lett sikeres 39 yardért, de legalább már bekerült a liga vérkeringésébe.

Legenda születik

1999-ben a csapat új támadókoordinátort kapott Mike Martz személyében, aki felfigyelt a többnyire csak a padot koptató Warnerre.

“Láttam benne valamit, hinni akartam, hogy ő nem csak egy kétbalkezes srác, aki véletlenül került be az NFL-be. Annyi nyomást kellett rá helyeznem, amennyi tellett tőlem, ki akartam belőle hozni a maximumot. Sokat kiabáltam vele? Igen, rengeteget. Egy nap 15 dollárt helyeztem az öltözőbe és azt mondtam neki, ez a tiéd, ha tudsz nekem dobni egy tökéletes spirált. Egyfolytában a seggében voltam, tudni akartam hogy most tényleg ennyire rossz, vagy csak lusta vagy buta vagy mi baja. De a végén csak igazam lett.”

Miután a következő szezon elkezdődött, Warner előrébb lépett első számú cserének Trent Green mögött. Az edzők elégedettek voltak vele, de nem szántak neki túl nagy szerepet. Green azonban térdsérülést szenvedett a preseasonben, így végre-valahára megnyílt az a bizonyos kapu Kurt előtt, hogy megmutassa az egész világnak, helye van a profik között. Olyannyira megmutatta, hogy köpni-nyelni nem tudott senki.

“Ha csak egy pillanatra, ha csak egy mérkőzésre is, de ekkor éreztem azt, hogy minden küzdelem ezért a pillanatért volt. Végre megcsináltam. Ha csak egy hétig is, de én számítottam az NFL egyik legjobbjának. Pár meccsel később végre vezérnek éreztem magam, éreztem, hogy ezek a srácok tűzbe mennének értem, ahogyan én is értük”

– mondta Warner első néhány mérkőzése után.

Mivel elkerülték a pókok, így végigjátszotta az alapszakaszt, 4353 yardot és 41 TD-t dobott 109.2-es passer rating mellett, ami akkor rekordnak számított. A szezon végén megkapta a legjobbnak járó MVP-címet, sőt Super Bowlig juttatta csapatát, ahol a Tennessee Titans ellen többek között kiosztott egy 73 yardos hihetetlen TD-t a 4. negyedben 16-16-os állásnál, a meccsen dobott 416 yardra pedig rekordnak számított. Megválasztották Super Bowl MVP-nek és máig ő az utolsó játékos, aki mind a két MVP címet kiérdemelte egy szezonon belül. Egy év alatt egy csereirányítóból hirtelen a liga legkiemelkedőbb játékosa lett, az általa vezetett Rams offense pedig megkapta a The Greatest Show on Turf becenevet, mint minden idők egyik legjobb támadósora (a legendás offense-ről itt írtunk bővebben).

A 2000-es szezon előtt a Rams felajánlott Warnernak egy hét évre szóló, $47 millió tartalmazó szerződést, amit az irányító természetesen el is fogadott. Remekül indult a szezon, azonban az év közepén betört a feje, ki kellett hagynia öt mérkőzést, így a csapatnak címvédőként csak a Wild Card-helyen sikerült bejutnia a rájátszásba, a Saints pedig túl nagy falat volt New Orleansban.

2001-ben hasonló évet zárt, mint “rookie” szezonjában: megint MVP lett, a The Greatest Show on Turf visszatért és hasított. A csapat olyan simán jutott be a Super Bowlba, hogy a szakértők többnyire azon tudtak csak vitázni, hogy 10+ vagy 20+ pontos különbséggel lesz az ellenfél a földbe döngölve. Bill Belichick és a Patriots azonban megakadt az óriás torkán, mindenki legnagyobb meglepetésre a Rams 20-17-re kikapott.

Fordul a kocka

A drámai vereség kihatott a Ramsre és Warnerre is. 2002-ben és 2003-ban összesen kilenc meccsen lépett pályára sérülések és pocsék játék miatt. Hiába volt még három év a szerződéséből, a Rams nemes egyszerűséggel kivágta a gödörben lévő kétszeres MVP-t.

Szerencsére nem itt ért véget az ekkor már 33 éves Warner karrierje, új klubra talált New Yorkban, a Giantsnél. Mindössze egy évet játszott a csapatnál, de mivel nem játszott jól, így csak 10 alkalommal volt kezdő, a szezon végén lecserélték az 1/1-es Eli Manningre.

“Kurt remek irányító lett volna nálunk, de egyszerűen nem fért bele abba a támadó elgondolásba, amit mi akartunk csinálni. Meg kellett volna érte változtatni az egész felépítést, hogy kiválóan működjön vele az offense”

– emlékezett vissza a rövid New York-i kalandra Tiki Barber, egykori giantses csapattársa.

Kikopni viszont nem olyan egyszerű a ligából, így hiába három évnyi szenvedés, a Cardinals így is adott neki egy esélyt: egy évre 4 millió dollárért írt alá. 10 meccsen lépett pályára, de csak középszerű játékra tellett tőle. Ennek ellenére Arizonában bíztak benne, kapott egy hároméves szerződést, amit ismételten nem sikerült meghálálnia: egy szezont sem játszott végig, 2006-ban lecserélték az 1/10-es Matt Leinartra és nem is engedték Warnert kezdeni egészen addig, amíg Matt meg nem sérült. 2007-ben az esetek nagy részében csak csere volt, de mivel Leinarttal is csak a rosteren lévők száma volt több, így megkapta a sokadik esélyét is.

Helyre tette Fitzgeraldot és a csapatot is

2008-ban visszakerült a kezdőbe, és csodák csodájára ezúttal nem okozott csalódást: 4583 yardot, 30 TD-t és mindössze 11 interceptiont dobott. Úgy tűnt, minden rendben van, végigjátszotta az évet, és a csapat rájátszásba került, történelme során mindössze másodjára. Emellett egészen elképesztő kapcsolatot alakított ki Fitzgeralddal.

“Egy nap odamentem Larryhez és megkérdeztem tőle, hogy a legjobb akar-e lenni? Annyit válaszolt, miért akarnék, hiszem már most is elég jó vagyok. Ekkor értettem meg, hogy én azért kerültem ehhez a klubhoz, hogy megmutassam ezeknek a srácoknak, hogyan is legyenek profik, mert az elég jó, sosem elég jó. Mindig odaálltam melléjük a pályán és biztattam őket, hogy többre is képesek, hogy menni fog és meccseket fogunk nyerni, ha keményen dolgoznak a pályán belül és kívül is. Mindez megérte, hiszen kifizetődött”

– emlékezett vissza Kurt az egyik első találkozására Larry Fitzgeralddal.

A Warner-Fitzgerald páros vezetésével egészen a Super Bowlig menetelt a csapat, a Pittsburgh Steelers azonban túl nagy falatnak bizonyult a Cardinals számára. Warner nem játszott rosszul, még a James Harrisonnak dobott 98 yardos pick-sixét is sikerült korrigálnia, de hiába vezetett két perccel a mérkőzés vége előtt még három ponttal az Arizona, Santonio Holmes legendás elkapása végül ellopta a showt.

Különös lezárás egy különös karriernek

A kudarc nem szegte Warner kedvét: 2009 elején bejelentette, hogy maradna jelenlegi klubjánál. A Cardinals viszont nem akarta megadni neki a kívánt fizetést, így megint kinézett a szabadügynök piacra. A sors fintora, hogy végül mégis a Cardinals ajánlatát fogadta el: a pénzt, amit kért lényegében megkapta a bónuszokkal együtt. Mi ez, ha nem felesleges közjáték?

A kis közjáték nem akadályozta meg abban Warnert és a csapatot, hogy ismét rájátszásba jusson. Ment is a szekér rendesen, a Wild Card körben a Packerst sikerült legyőzni 51-45-re a hosszabbításban, így a Saints ellen is bőven volt esélye a gárdának. Ennek ellenére 45-14-re győzött a New Orleans, ráadásul a Saints védői nem kímélték Warnert, a Bountygate miatt pedig sokan úgy gondolják, hogy Brett Favre mellett Kurt Warner karrierjének végét is Sean Paytonék okozták. Warner ugyanis a mérkőzés után nem sokkal bejelentette a visszavonulását.

Elég furcsa karrier az övé. Több rekordot és elismerést is szerzett –kétszeres MVP, Super Bowl-győztes és Super Bowl MVP, ő az első játékos, aki 400+ yardot passzolt egy döntőben –, miközben kvázi több pocsék szezonja volt, mint kiemelkedő. Ezzel együtt is teljesen megérdemelten választották be 2017-ben a Hall of Fame-be, így elmondhatja magáról, hogy ő az egyetlen játékos a történelemben, aki az NFL és az Aréna Futball Hírességek Csarnokába is bekerült. Rendkívül hosszú és rögös utat járt be, egy igazi jelenség volt a pályán, és ő a tökéletes példa arra, hogy az NFL-ben bármi, de tényleg bármi megtörténhet.

[/ppp_patron_only]