Az NFC West a liga talán legerősebb csoportja jelenleg, a rostereken többnyire már berobbant játékosok vannak, így leginkább abban bízhatnak a szurkolók, hogy az eddig többé-kevésbé bustnak elkönyvelt magasan húzott játékosok végre megemberelik magukat (mint tavaly Arik Armstead). Nézzük, kik villanthatnak idén nagyot.
49ers
Jerick McKinnon, RB
A 49ers egy kész csapat tele bizonyított veteránnal, különösen a támadóoldalon, így nem volt egyszerű olyan nem újoncot találni, akiből előjöhet a vadállat. Akár üresen is hagyhattam volna ezt a részt, de imádon a jó sztorikat és valahol meseszerű lenne, ha Jerick McKinnon végre berobbanna.
A Vikings korábbi futója 2014 óta a ligában van, voltak is jobb szezonjai, de a breakout még nem érkezett el – eleve azért érkezett 2018-ban a csapathoz nagy pénzért (4 évre 30 millióért), hogy itt majd első számúként villantani fog. Nem jött össze: az elmúlt két évben egyszer sem lépett pályára sérülés miatt, idén is csak azért maradhatott a rosteren, mert lemondott a fizetése 86 százalékáról.
2017-ben közel 1000 scrimmage yardot szerzett, amikor a 49ershez került, Kyle Shanahannel a háta mögött a 2000 total yard is elképzelhetőnek tűnt. Szerintem jobb, mint Raheem Mostert vagy Tevin Coleman, és mivel Shanahan imádja rotálni a futóit, így jó eséllyel sokat fog szerepelni és lehetősége lesz kiharcolni a vezérkutya-szerepet. Stílszerű lenne, ha két év kihagyás után 1500+ total yarddal térne vissza.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Jullian Taylor, iDL
Először Solomon Thomasra gondoltam, hiszen mégiscsak egy 1/3-as játékosról van szó, aki eddig annyira nem mutatott semmit, hogy már egy közepes szezon is breakoutnak számítana nála. Ám a szélen semmi esélye nincs Bosa, Ford és Armstead mellett, illetve futás ellen is gyenge (és amúgy passz ellen szintén), vagyis belül sincs sok haszna, tehát aligha ő lesz Javon Kinlaw párja belül.
Egy jó futás elleni védő viszont kellene a védőfalba, mert DJ Jones nem egy életbiztosítás, a 2018-ban 7. körös Jullian Taylor pedig alkalmasnak tűnik a posztra. Ugyan különböző sérülések miatt keveset játszott, a felvételek alapján van benne potenciál, megvan a kellő mérete és kvalitása ahhoz, hogy legalább egy stabil futás elleni védő legyen. Bőven van esélye arra, hogy DJ Jonest kiszorítsa a kezdőből, és mivel a védőfal amúgy is tele van tehetségekkel, így az eredetileg edge-nek érkező Taylor a kevés rá irányuló figyelem miatt akár egy 6-8 sackes szezont is produkálhat. Ő hozhatja azt, amit Thomastól várhatnánk, ha utóbbi legalább néha megcsillogtatta volna a tudását.
Cardinals
Hakeem Butler, WR
A Cardinals nagyon jól áll elkapókból, DeAndre Hopkins érkezése miatt az egyik legjobb egység egyértelműen Arizonában van, így adja magát, hogy innen kerüljön ki a csapat potenciális breakout játékosa. Első körben Christian Kirkre gondoltam, ha a diverzitás fontos lesz a csapatnál, akkor Hopkins és Larry Fitzgerald mellett ő lehet a kezdő, de alapvetően több fantáziát látok a tavalyi negyedik körös Hakeem Butlerben.
Butler a csapat legnagyobb elkapója, 196 centi és 103 kiló, e mellé még atletikus is. Már tavaly is sokat vártak tőle, de egy szezon eleji sérülés miatt végül nem lépett pályára, most viszont jó esélye lehet villantani. Különösen a red zone-ban lehet halálos, az sem lepne meg, ha vezetné a csapatot TD-kben, sérülés vagy egy Fitzgerald formahanyatlás mellett pedig a yardok is jöhetnek. Hopkinsnak az elmúlt 5 évben nem volt olyan csapattársa, aki 50 elkapást és/vagy 700 yardot szerzett – tavaly ez Kirknek és Fitzgeraldnak is összejött (bár messze voltak a top kategóriától), de ha tippelni kellene, akkor idén mégsem ők, hanem Butler fog felnőni hozzá (bár sokan vannak, akik Andy Isabellában látják a potenciált).
Byron Murphy, CB
Sokáig gondolkoztam azon, hogy a tavalyi 2/1-es Byron Murphy, vagy a 3. körös Zach Allent válasszam, de végül a corner mellett tettem le a voksomat. Az ugyanis garantált, hogy a tavalyi szezonnál csak jobban tud játszani a fiatal védő.
Murphy tavaly egyből a mély vízbe került Patrik Peterson eltiltása miatt, ami nagyon nem tett jót a számainak: a szezont 665 engedett yarddal és 10 TD-vel fejezte be, mindössze egy INT-je volt, ráadásul volt 13 elrontott szerelése is. Petersonnal és egy remélhetőleg egészséges Robert Alforddal a csapatban már nem lesz akkora a nyomás rajta és képes lesz egy jó szintet hozni. Az esetében ez amúgy könnyen egy make or break szezon lehet, ugyanis ha megint ennyire pocsékul játszik, akkor jövőre már nem az lesz a kérdés, hogy breakout éve lesz-e, hanem az, hogy ki érkezik majd a helyére.
Rams
Darrell Henderson Jr., RB
Lehetett volna valamelyik iOL-t nevezni, de a tavalyi hype után egyszerűen nem tudom még leírni a tavaly 3. körös Hendersont. A csapat kezdő futója Todd Gurley távozása után feltehetően az idén 2. körben draftolt Cam Akers lesz, ez nem is baj, de most már illene kihozni Hendersonból az Alvin Kamarát (ő is Mark Ingram mögött kezdett villogni).
Hogy tavaly miért kapott csak 87 snapet, az rejtély, de aki az utolsó egyetemi szezonjában 1 909 yardot és 22 TD-t futott, az nem lehet ekkora homály. Kezdő potenciál is bőven van benne, ha Sean McVay tényleg akkora zseni, mint ahogy sokan tartják, akkor Hendersonnak idén legalább 1500 total yardot kellene betennie a közösbe – ahogy tette azt Kamara, akihez a leginkább hasonlítják.
Taylor Rapp, S
A tavalyi második körös safety már újoncként is majdnem breakout évet csinált, a 98 tackle, hat leütött passz és 86,9-es passer rating kifejezetten jó. Ráadásul mindössze hat elrontott szerelése volt, ami külön biztató, illetve coverage-ben is volt pár nagyon jó meccse, a snapje jelentős részét töltötte vagy slot CB, vagy FS pozícióban.
A legnagyobb gond vele jelenleg a coverage-ben mutatott inkonzisztens játék, de mivel ez elsősorban John Johnson feladata lesz, így Rapp nyugodtan terrorizálhatja az ellenfeleket a boxban. A magabiztos szerelési képessége aranyat fog érni, a fürgesége is adott, így akár a TE-kre vagy a futókra is rá lehet majd küldeni, az egyik üde színfoltja lehet a Rams védelmének.
Seahawks
Will Dissly, TE
Nagy volt a kísértés, hogy Rashaad Pennyt írjam ide, aki tavaly már mutatott biztató jeleket, de hacsak nem sérül meg Chris Carson, akkor a Carlos Hyde-dal felduzzasztott RB-poszton nehéz lesz kitűnni. Vele ellentétben Will Disslynek nincs ilyen nehéz dolga, ugyanis csak a 35 éves, az elmúlt három évben összesen 30 meccsen pályára lépő és mindössze 1079 yardot szerző Greg Olsent kell lenyomnia.
A 23 éves Dissly kicsit olyan, mint McKinnon, aki nagyon jó számokat és ígéretes játékot mutatott, amikor a pályán volt, csakhogy az elmúlt két évben 10 meccsen volt csak bevethető. Egy nagyon tehetséges srác, Wilsonnal nagyon érzik egymást, nem lenne meglepő, ha a szezon második felére minimum egyenlő arányban osztozna a snapeken Olsennel – már ha sikerül egészségesnek maradnia.
L.J. Collier, Edge
Ha van állatorvosi lova Pete Carrollék elmúlt években mutatott draft-revékenységének, akkor a tavalyi 1/29-es Collier a tökéletes példa. Óriási reach volt tavaly (ahogy egyébként például Penny is, vagy az idei első körös Jordyn Brooks), akiből egy szegény ember Michael Bennettje lehetett volna jobb esetben, de nincs annyira szegény ember, hogy ő egy bármilyen Michael Bennettnek elmenjen.
A már idén 25 éves játékos újoncként olyan szörnyű volt, hogy a pályára sem engedték. Mindössze 152 snapet kapott, ez idő alatt volt egyetlen egy nyomásgyakorlása, két tackle-je és ennyi. A csapat sokat vár tőle, sokan Frank Clarkhoz hasonlítják, aki újoncként gyenge volt (15 tackle, 3 sack), második szezonjára viszont egy 10 sackes szezont hozott (persze tegyük hozzá, hogy Clark rookie-ként azért nem volt annyira borzalmas, és a második kör végén érkezett, nem az elsőben). Mivel elfogytak a jó pass rusherek Seattle-ben, Collier akár a kezdőben is találhatja magát, és ha valaki sokat játszik, jó esélye van jó számokat hozni – bár a házat azért ne tegyük fel rá.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások