Egy eltékozolt karrier – az évtized tehetségéből lett a valaha volt egyik legnagyobb bust

Minden idők egyik legjobb egyetemi karrierje, remek újonc szezon, a határ a csillagos ég. A történet végén azonban nincs happy end: alkoholproblémák, letartóztatások, végül szellemmé válás. Mi történt, hol romlott el minden? Az érintetten kívül talán senki nem tudja a választ, nekünk pedig nem maradt más, mint egy hangos sóhaj és a keserű gondolat, hogy milyen sokat veszített az NFL azzal, hogy Justin Blackmon nem tudott tiszta maradni.

Blackmon Kaliforniában született, de a sportolói karrierjét Oklahoma államban kezdte meg. Az isten is sportolónak teremtette: a középiskolában focizott, kosárlabdázott, baseballozott és atletizált, gyakorlatilag bármelyikben klasszis lehetett volna. Juniorként a konferencia legértékesebb kosárlabdázójává választották, míg seniorként a futballpályán tűnt ki: 61 passzból 1547 yardot és 14 TD-t szerzett, volt 152 futott yardja két TD-ért, illetve a védelemben is villogott, négy INT-t is visszahordott TD-re. Az atlétikai pályán sem lehetett rá panasz, állami bajnok lett távolugrásban (7,01 méter), magasugrásban (1,98 méter) pedig második, a 400 métert pedig 49,2 másodperc alatt futotta le.

Ordítva üvöltött róla a tehetség, bár a sokoldalúsága miatt elég nyers volt a játéka. Ennek ellenére felkerült az ország top 100 legígéretesebb elkapójának listájára, az Oklahoma State-től pedig ösztöndíjat kapott 2009-ben. És milyen jól járt vele az egyetem, az évtized legtehetségesebb elkapóját sikerült megszerezni.

Fitzgerald és Moss nyomdokaiban

Az egyetemen egy közepesen tehetséges játékosnak sem lehetetlen elitnek tűnő számokat hozni, pláne elkapóposzton, a profi csapatok emiatt nem is szoktak különösebb figyelmet fordítani a nyers statisztikáknak. Például az idei, WR-poszton hihetetlenül jónak tartott drafton Henry Ruggs úgy lett első körös, hogy a legjobb szezonjában is csak 746 yardot termelt, de CeeDee Lamb és Jerry Jeudy is 1100-1300 yardokat és 12-13 TD-ket pakolgattak fel a táblára. Sőt, Calvin Johnson a legjobb szezonjában csak 1200 yardot (és 15 TD-t) szerzett, tehát csak a számokból nem lehet kiindulni.

Persze az soha nem hátrány, ha valaki brutális számokat produkál. Larry Fitzgerald például már freshmanként 1005 yardot és 12 TD-t termelt, másodévesként pedig 1672 yardot és 22 TD-t tett be a közösbe, míg Randy Moss két egyetemi szezonjában 1750+ yardot és 27 TD-t átlagolt. Statisztikailag, és persze mutatott játék alapján is úgy tűnt, hogy Blackmon a két legenda nyomdokaiba léphet.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Az első szezonját ugyan nagyrészt kiülte, de a következő két idényben 3 304 yardot és 38 TD-t szerzett. Mindezt úgy, hogy az ellenfelek nagyjából úgy készültek ellene, mint a profi ligában Megatron ellen: csak elvétve őrizte egy ember, általában ketten, nem ritkán hárman is vigyáztak rá. Ám így sem sikerült megállítani, mindössze a második játékos lett a történelem során, aki egymás után kétszer is megkapta az ország legjobb elkapójának járó Biletnikoff Awardot, sőt, minden elkapónak járó elismerést kvázi ellenszavazat nélkül kapott meg 2010-ben és 2011-ben.

Egy percig nem volt kérdés, hogy az első körben fogják kiválasztani, leginkább arról lehetett vitatkozni, hogy a top 5-ön belül ki csap le rá. Végül a Jaguars lett a befutó az 1/5-ös cetlivel (a csapat az 1/7-es és egy 4. körös picket adott érte a Bucsnak), ő lett Barry Sanders óta (1989) a legmagasabban kiválasztott Oaklahoma State Cowboy. Újoncként ráadásul egy bűn rossz csapatban szerzett 865 yardot és öt TD-t – úgy tűnt, a határ számára a csillagos ég. Ám a pia és a drog közbeszólt.

Egyszerűen eltűnt

A fiatal elkapóval korábban is voltak problémák: már az egyetemen elkapták egyszer ittas vezetésért, mindez pedig az újonc szezonja előtt is megtörtént vele. Ám ez ekkor még nem tűnt olyan komoly problémának – fiatal, csak kirúgott a hámból. Mindezt sikerült feledtetni egy sikeres újonc szezonnal, a Texans elleni egyik csoportrangadón ráadásul 238 yardot gyűjtött.

Már kezdhettek megnyugodni a szurkolók, amikor jött a hír: az NFL négy meccsre eltiltja tiltott szerek használata miatt. Hogy egy lassan klasszikust idézzünk: nem jó, de nem is tragikus. Blackmon a büntetése letöltése után annak rendje és módja szerint vissza is tért a pályára, majd produkált egy 134 és egy 190 yardos meccset. A liga új extraklasszisa visszatért, lehet dörzsölni a tenyereket és gyönyörködni az évtized tehetségének játékában – gondolták a szurkolók és a szakértők is egyöntetűen, de a nagy optimizmus mindössze két hétig tartott.

November elsejét határozatlan időre eltiltották az elkapót tiltott szerek használata miatt, majd olyasmit történt, amire senki nem számított – Justin Blackmon felszívódott.

Az elkapó teljesen eltűnt a nyilvánosság előtt. Nemcsak az újságíróknak és a szurkolóknak nem volt fogalmuk arról, merre lehet, de még a Jaguarsnál sem tudtak róla semmit. Nem adott interjúkat, nem posztolt a közösségi médiára, nem látták edzeni, nem próbálta meg rendbe tenni a karrierjét – mintha soha nem is létezett volna.

A Jaguars mindezek ellenére nem vágta ki, de a csapat kommunikációja nem volt pozitív, senki nem számított arra, hogy az elkapó visszatér. Hónapokig nem lehetett hallani semmit Blackmonról, majd 2014. július 23-án érkezett a hír, hogy a rendőrség marihuánabirtoklás miatt letartóztatta. Ennyi, nem több.

Az eset után ismét eltűnt Blackmon a köztudatból, és bár néha felröppentek olyan hírek, hogy rehabra vonult és megpróbál visszatérni, végül nem lett az egészből semmi. 2015-ben a GM David Caldwell például egyszerűen kijelentette, hogy jó eséllyel soha nem fog pályára lépni az akkor mindössze negyedéves elkapó.

“Csak két ital volt”

Teltek a hónapok. Volt a csapatnak egy ígéretesnek tűnő irányítója Blake Bortles személyében, Allen Robinson és Allen Hurns pedig a liga egyik legpotensebb elkapóduóját alkották. Jacksonville-ben már senkit nem érdekelt a tékozló elkapó, de ő ismét tett arról, hogy róla beszéljenek.

2015 decemberében a rendőrség megint elkapta, miután egy fehér Jeepet vezetett meglehetősen instabilan. Amikor a rendőrök megkérdezték tőle, hogy fogyasztott-e alkoholt, először azt mondta, “Esküszöm, hogy nem”, majd a további faggatózás végén egy óvatos “Csak két italt” lett a felelet. A nem túl meggyőző vallomás végeredménye az lett, hogy Blackmonnak meg kellett próbálnia egyenes vonalban lépkedni, a route-sétálás viszont nem volt sikeres.

A korábbi elkapó bűnösnek vallotta magát, aminek következtében egy év felfüggesztett börtönbüntetést kapott, 1000 dollár bírságot, illetve 100 óra közmunkát. Ez volt az utolsó médiafigyelmet kapó esete, és bár Jaguars még mindig nem vágta ki, mára nem több, mint egy rossz emlék.

Hogy történhetett mindez?

Blackmon esete abszolút rendhagyó. Ha Aldon Smith-re, Josh Gordonra vagy Randy Gregoryra gondolunk, ők megállás nélkül próbáltak visszatérni és többé-kevésbé sikerült is nekik. A Jax 1/5-öse ugyanakkor egy erőtlen próbálkozást leszámítva semmit nem tett a karrierje megmentése érdekében, és azóta sem teljesen egyértelmű, mi történt vele.

Ennek a kérdésnek járt utána Jordan Ritter Conn, a TheRinger újságírója – neki nem volt elég annyi, hogy az elkapó alkoholizmusa okozta a karrierje végét. Nem mintha a kutatás könnyű lett volna: Blackmon és családja nem volt hajlandó nyilatkozni vagy interjút adni, ahogy a Jaguars és az elkapó korábbi csapattársai is elutasították a lehetőséget. Végül azonban sikerült találni pár embert, akik segítettek árnyalni a képet (köztük volt Mike Gundy és Rick Harris: előbbi az egyetemen edzette az elkapót, míg utóbbi a középiskolás kosáredzője volt).

Blackmon nem volt agresszív, nagyszájú vagy provokatív, nem egy gettóból szabadult minigengszter – egy biztonságos, békés környéken nevelték fel a szülei, minden vasárnap baptista templomba járt és énekelt a kórusban. Többnyire csendes volt, visszahúzódó, a kamerák előtt félénk, de az ismerősei, barátai között már nyílt, vidám és “pezsgő”, csak úgy vonzotta magához az embereket. Ám az ismerkedés, az új közeggel való megbarátkozás nagyon nem ment neki.

A középiskolában is furcsán, tartózkodóan viselkedett, majd amikor az egyetemi meghallgatásra került szó, megint előjött visszahúzódó, bizonytalan énje. Hiába dicsérte meg Mike Gundy, az Oklahoma State Cowboys főedzője, hiába ajánlott neki ösztöndíjat, ő csak ült csendben és nem mondott semmit. Az amúgy határozott édesanyjának kellett rávezetnie, hogy menjen vissza a mesterhez és mondja el neki, hogy Cowboy akar lenni.

Mindent összevetve egy rendkívül érzelmes, szerethető figura volt, aki egy vereség után a világ legszomorúbb emberévé vált és aki szívből énekelte el Justin Bieber “Baby” című dalát egy beteg kislánynak, miután az őket filmező tévéstáb lelépett. Várható volt, hogy akárhová megy, lesznek gondjai a beilleszkedéssel, de ez nem tűnt vészes, megoldhatatlan problémának. Senki nem tudja, mikor került képbe az alkohol, hogy hol romlottak el végleg a dolgok.

“Talán naiv vagyok, de nem láttam ezt jönni. Nem is hallottam semmiről, ami erre utalt volna. Az ég adta világon semmi nem utalt erre”

– mondta a fentebb említett Rick Harris.

És kirívó esetek tényleg nem történtek. Amikor Blackmont az egyetemen elkapták a rendőrök ittas vezetés miatt, akkor sem tűnt az egész többnek, mint hogy egy fiatal srác beszabadult az egyetemre, és éli azt a Blue Mountain State életet, amit a fiatal focisták szoktak – magyarán egyfolytában bulizott. Soha nem volt másnapos, az edzéseken rendre 120 százalékot nyújtott, és bár az edzői nyilván csalódtak benne az ittas vezetés miatt, ezt leszámítva soha semmi baj nem volt vele – Rob Gronkowski is hasonlóan csinálta.

És hogy hol romlott el minden? Attól függ, kit kérdeznek: az NFL-esek szerint az alkoholproblémák az egyetemen alakultak ki, az egyetemi edzők szerint a profik között. Talán ez a rendes, kedves srác rossz társaságba keveredett; talán olyan magánéleti problémái voltak, amikre az alkohol tűnt a megoldásnak; talán hiányzott mellőle egy az édesanyjához hasonló keménykezű valaki, aki nemcsak, hogy észreveszi a gondokat, de elég tekintélye van ahhoz, hogy gátat szabjon nekik; talán nincs semmi mélyebb ok, egyszerűen csak egy fiatal srác annyira felelőtlenül élvezte ki az egyetemi éveit, hogy az alkoholizmushoz vezetett; talán több tényező együtt játszott szerepet.

Így vagy úgy, de Blackmon karrierje mindössze 20 lejátszott mérkőzés után végérvényesen véget ért. Egy nem mindennapi tehetség, akiből legenda lehetett volna, de nem tudta legyőzni saját magát.

[/ppp_patron_only]