Minden ami NFL
Kidobott pénz – a túlfizetett csapat
Kevesebb mint egy hónap, és kezdődik a szezon. Korábban már raktunk össze álomcsapatokat, most ennek egy kvázi ellentettjét fogjuk csinálni – egy olyan kezdő 22-t csinálunk, ami csupa túlfizetett játékosból áll (az aktuális szerződése szerinti új pénz mennyisége alapján). A csapat, amire egyik GM sem lehetne büszke.
QB
Taysom Hill, New Orleans Saints – Átlag: $10,5M
Meglepő, de brutális volt a verseny az irányítóposzton. Első gondolatom Jacoby Brissett volt, aki papíron 28 millió dollárért fogja koptatni Indianapolisban a padot idén. Az ő esetében azonban sokat nyomott a latba, hogy amikor ezt a szerződést megkapta a Coltstól, akkor a csapat dedikáltan két évre szánta és ebből a pénzből már 11 milliót megkapott, idén pedig csak 21 milliót foglal a sapkából. Ez sem kevés persze, de összességében csak a dobogóra elég.
A következő jelölt Alex Smith volt, aki tavaly 15 millió dollárt keresett sérülten, a sapkából pedig 20 milliót foglalt, de a sérülés benne van a játékban és ha idén vissza tud térni, akkor ez végül is nem több, mint egy szerencsétlen helyzet. Majd Aaron Rodgersen gondolkoztam el, aki szerintem már nincs top 5-ös szinten és nem is úgy használják, ahogy a legjobb lehetne, de a Green Bay-i Rodgers elleni hadjáratot nem lenne túl fair a QB-n leverni, pláne hogy van egy 10,5 millió dollárt kereső játékos a poszton, aki nem is irányító.
Taysom Hill egy remek támadó – ügyesen kap el, még ügyesebben fut, rengeteg spéci játékot lehet rá hívni. Ezt azonban egy top fullback is tudja, évi 10,5 milliót dollárt pedig véletlenül sem ér (pláne, hogy ez praktikusan 21 millió, a magas garantált miatt ugyanis nem lehet kivágni). Persze más lenne a helyzet, ha Hillel kapcsolatban akár csak felmerülne a lehetőség, hogy irányítót játsszon, de nem véletlenül hozta el mellé a Saints Jameis Winstont. Hillt simán meg lehetett volna tartani egy első körös RFA tenderrel, 4 millió dollárért, de szerintem egy második kört sem adott volna érte senki. Inkább Brissett egy évre 20 millióért, mint Hill 10,5-ért.
WR
AJ Green, Cincinnati Bengals – $18,1M
Alshon Jeffery, Philadelphia Eagles – $13M
DeSean Jackson, Philadelphia Eagles – $9M
Túl sokat itt sem kellett gondolkozni. A korábbi 1/4-es, de már 32 éves AJ Green korábban a liga egyik legjobbja volt: 2011 és 2015 között mindössze négy mérkőzést hagyott ki, szezononként 1234 yardot és kilenc TD-t átlagolt. 2016 és 2020 között viszont csak 35 meccsen játszott a lehetséges 64-ből, és csak egyszer tudott végigjátszani egy teljes alapszakaszt. Amikor pályára lépett, nem volt rossz, de az már régen volt, jelenleg senki sem tudja, mire lehet képes: Demaryius Thomas és Dez Bryant sem tudott hasonló körülmények után felállni, jelenleg csapatuk sincs, így Green sem érdemel top 4-es fizetés. Green jelenleg 8-10 milliónál nem ér többet és nem is kapna többet a piacon, hihetetlenül jól járt a franchise taggel.
Jeffery soha nem volt akkora klasszis, mint Green, legutóbb 2014-ben volt 1000+ yardos szezonja, 2015 és 2019 között csak egy szezont játszott végig, cserébe viszont nagy erőkkel bomlasztja az öltözőt. Ennek ellenére tavaly az Eagles az ő szerződéséhez is hozzányúlt, hogy némi cap space-hez jusson, aminek következtében idén már nem lehetett kivágni és jövőre is csak 10 millió dollárnyi halott pénz mellett. A következő két évben átlag 17 milliót fog foglalni a sapkából évi 500-800 yardért és az öltöző bomlasztásáért.
Nem lehet azt mondani, hogy az Eagles nem próbálkozik célpontokat adni Carson Wentznek, csak nem nagyon akar ez összejönni. DeSean Jackson nem lenne egy rossz elkapó, csak üvegből van a teste. Ez a Phillyt nem bosszantotta, adott neki egy 3 éves, 27 millió dolláros szerződést, pedig már tavaly is 32 éves volt, most 33 évesen kellene egészségesen repeszteni. Erre nem sok esély van: legutóbb 2016-ban játszott végig egy teljes szezont, 1000 yardot pedig szintén 2016-ban ért el utoljára. Idén kivágni nem lehet, jövőre is csak 5 millió dollárnyi halott pénzért – az ilyen szerződések miatt lesz jövőre óriási bajban a csapat.
A liga harmadának bűvészkednie kell, ha 175 milliós lesz a fizetési sapka
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
RB
Le’Veon Bell, New York Jets – $13,1M
Ha nem csak az új pénzt, hanem a teljes szerződéseket nézzük (a korábbi évekkel), akkor máig Le’Veon Bell a liga legjobban fizetett futója, de csak az új pénzt nézve is a harmadik. Nem játszik rosszul, nem miatta tart ott a Jets, ahol, de pont emiatt van túlfizetve.
Én azon a véleményen vagyok, hogy bármelyik játékost meg lehet fizetni, ha a szerepe kulcsfontosságú, hiába ér amúgy általánosságban kevesebbet is a poszt, amin játszik. A Patriots védelmében például sokkal fontosabb két 8-10 milliós top linebacker, mint egy 16-20 milliós elit pass rusher – pedig vitán felül a pass rusher fontosabb poszt. A futóval hasonló a helyzet: egy top csapatban, ahol csak az utolsó 1-2 puzzle-darabra van szükség, egy Bell szintű futó jelentheti a különbséget a bajnoki cím és a sima rájátszásrészvétel között (a Chiefs például első kört áldozott futóra, dedikáltan azzal a céllal, hogy az újonccal olyan magas szintre jusson az offense, ami a védelem bármilyen hibáját kompenzálhatja). A Jets nem ilyen csapat, így Bell szerződése nem más, mint cukormáz egy odakozmált tortán.
TE
Jimmy Graham, Chicago Bears – $8M
Egész egyszerűen érthetetlen, hogy képes Jimmy Graham még mindig top fizetést kapni. Legutóbb 2016-ban volt átlag feletti, sem Russell Wilsonnal, sem Aaron Rodgersszel nem tudott kiemelkedőt nyújtani. Ehhez képest most Mitch Trubiskyvel vagy Nick Folesszal kellene alkotnia, miközben megint leakasztott egy top 7-es fizetést – 33 évesen.
Offensive Line
OT: Laremy Tunsil, Houston Texans – $22M
G: Andrew Norwell, Jacksonville Jaguars – $13,3M
C: Mike Pouncey, Los Angeles Chargers – $8,5M
G: Ereck Flowers, Miami Dolphins – $10M
OT: Ja’Wuan James, Denver Broncos – $12,75M
Íme a “dupla annyit keres, mint amennyit ér” osztag. Laremy Tunsil nem egy rossz tackle, kellett egy hozzá hasonló kaliberű játékos a Texansba, csakhogy ő sokkal közelebb van a 13-15 milliós árkategóriához, mint a 22-höz. A jelenlegi fizetése 4 millió dollárt ver Lane Johnsonéra, a liga egyik legjobbjának tartott Ronnie Stanley-hez képest pedig így néz ki az elmúlt két éve:
- Tunsil – 5 sack, 52 engedett nyomás, 30 sárga zászló;
- Stanley – 3 sack, 28 engedett nyomás, 12 sárga zászló.
A fal másik széle sem néz ki jobban, tekintve, hogy a tavaly szerződtetett Ja’Wuan James sorozatban a második évét fogja kihagyni, és már 2018-ban sem volt 12,75 millió dolláros kategória (ide egyébként Nate Solder is erős jelölt volt a 15,5 milliós fizetésével).
Ami a támadófal belsejét illeti: Andrew Norwell egy jó játékos, de pont ugyanaz a helyzet vele, mint Bellel – a Jaguars pocsék támadófalában nem tud kitűnni, a többiek az ő játékát is visszahúzzák, semmivel nem tesz többet a játékhoz, mint egy 6-7 milliós játékos. Ereck Flowers sem ér többet 4-5 milliónál guardként sem, Mike Pouncey pedig legutóbb 2015-ben nyújtott értékelhető teljesítményt, sérülékeny is, ennek ellenére töretlen a bizalom az irányában.
Defensive line
Edge: Vic Beasley, Tennessee Titans – $9,5M
iDL: Leonard Williams, New York Giants – $16,1M
iDL: Brandon Williams, Baltimore Ravens – $10,5M
Edge: Whitney Mercilus, Houson Texans – $13,5M
A támadófalhoz hasonlóan a védőfal leginkább túlfizetett játékosai is nagyjából a dupláját keresik annak, mint amennyit érnek. Kivétel ez alól Vic Beasley, aki annak ellenére kapott 9,5 milliót egy évre, hogy soha nem volt átlag feletti (még akkor sem, amikor 15,5 sacket szerzett, egyszerűen ritka szerencsésen alakultak számára a dolgok), az elmúlt években pedig egyenesen rossz volt. A korábbi első körös pass rusher 36 nyomást szerzett egész szezonban (az elit 70-90 körül), futás ellen is teljesen használhatatlan, tulajdonképpen gyengébben játszott, mint a Lionstől 3,4 milliós fizetést kapó Romeo Okwara.
A túloldalon Whitney Mercilus sem szolgálja meg a 13,5 milliós bérét, amit ráadásul tavaly decemberben kapott. Gyakorlatilag még mindig a 2015-ös és 2016-os szezonból él, amikor tényleg átlagon felül siettette az irányítókat – bizonyára Bill O’Brien is az előbbi évekről szóló highlight-videókat nézte, amikor ilyen brutálisan túlfizette a védőjét. Mercilus anno átlag 70 nyomást és 10 sacket generált 488 pass rush snapen, és két év alatt összesen 14 elrontott szerelése volt. Ehhez képest tavaly 668 pass rush snapen 57 nyomást és 7,5 sacket generált, illetve összesen 12 elrontott szerelése volt. Egy 7-8 milliós játékos szintjéhez képest majdnem annyit kapott, mint például Robert Quinn, aki tavaly 404 snapen 57 nyomást és 11,5 sacket jegyzett, elrontott szerelésből pedig csak 5-öt produkált.
A védőfal belseje is ütősre sikerült. Leonard Williams megszerzése, majd franchise tagelése az elmúlt évek egyik legnagyobb melléfogása volt. A korábbi elsőkörös falember egy középszerű pass rusher, aki mindössze a futás ellen képes átlagon felüli teljesítményre, ennek ellenére a hetedik legmagasabb fizetéssel rendelkezik a poszton. A piacon az ilyen játékosok (mint például a már kiöregedő, de Williamsnél így is jobb Gerald McCoy) 6-7 millió dollárért írnak alá.
Ami pedig Brandon Williamst illeti: az ő szerződése egy rövid ideig tartó fellángolás eredménye, amikor azt gondolták a ligában, hogy a mindössze a futás megállítására használható, szezononként átlag 500 snapet a pályán lévő hústornyoknak 10+ milliós fizetést kell adni. Williams szezononként 10-15 nyomást generál, ami effektíve semmi, a hozzá hasonló játékosokat, mint például Danny Shelton, 3-4 millióért szerződtetik manapság.
LB
CJ Mosley, New York Jets – $17M
Blake Martinez, New York Giants – $10,25M
CJ Mosley-t senkinek nem kell bemutatni, ő az a szerencsés, akit a Jets legalább annyira túlfizetett tavaly, mint idén O’Brien Tunsilt. Ráadásul ő nem csak Tunsil sajátosságaival rendelkezik, de Ja’Wuan Jamesével is, ugyanis úgy döntött, hogy kiüli az idei szezont, vagyis a szerződtetése utáni két évben elhanyagolható mennyiségű időt töltött a pályán. Blake Martinez pedig legfeljebb egy fantasy ligában érne 10,25 milliót, úgy néz ki, hogy Dave Gettleman imádja szinte emberhátrányt jelentő tackle-gyárosokat (mint Alec Ogletree, csak kevésbé sérülékeny változatban). Az ex-Packer az elmúlt három évben 130+ tackle-t jegyzett, de:
- átlagosan volt 15 elrontott szerelése,
- a felé szálló labdák 82 százalékából elkapás lett (az elit 50-55 százalékot ér el, a top 65-70 százalékot),
- coverage-ben sem leütött labdákat (~3 szezononként), sem INT-eket nem szerez (összesen kettő), vagyis nem egy playmaker,
- blitzelni se nagyon lehet küldeni (az elmúlt három évben kétszer még 10 siettetése sem volt),
- ráadásul hiába a sok tackle, futás ellen sem jó, az NFC-döntőn a 49ers gyakorlatilag az ő (és az egész LB-sor) hiányosságaira építette fel a gameplant.
A Packers jól beárazta, amikor a helyére elhozta inkább 6,5 millióért Christian Kirksey-t, aki az egészséges szezonjaiban hozta Martinez szintjét (igaz, ilyen legutóbb 2017-ben volt). Martinez a legnagyobb jóindulattal sem ér többet 6,5 milliónál (a PFF szerint tavaly a 34. volt a posztján a legalább 50 százalékban a pályán lévők között).
CB
Xavien Howard, Miami Dolphins – $15,05M
Trae Waynes, Cincinnati Bengals – $14M
Malcolm Butler, Tennessee Titans – $12,5M
Az NFL 3. , 6. és 11. legjobban fizetett cornere került a listára. A legkevesebb probléma Xavien Howarddal van, mert alapvetően konzisztens és jó számokat hoz, csakhogy a statisztikáin sokat segített, hogy általában gyenge irányítók és elkapók ellen játszott, illetve hiába szerzett 2017-ben négy, egy évvel később pedig hét INT-et, általában a jobb irányítóknak (mint Brady, Rodgers, Stafford) nem okozott különösebben gondot a kijátszása (az elmúlt három évben 12 INT-et szerzett, de mellé 11 TD-t engedett). Nem rossz corner, második számúnak abszolút rendben van, de ez 10 millió dolláros kategória.
Trae Waynes Howarddal ellentétben már nem jó corner, sőt egyenes gyenge, a 14 millió dolláros fizetéséért az ügynökének szobrot kellene kapnia. A tavalyi Vikings CB-sor kritikán aluli volt, ebből Waynes öt engedett TD-vel, 70 százalékos elkapási aránnyal és 105,6-os engedett passer ratinggel vette ki a részét. Legjobb esetben 6-8 milliót ér évente egy olyan corner, aki az elmúlt négy évben 16 TD-t engedett és csak hét INT-et szerzett.
Butler már sokkal inkább hajaz Howardra, mint Waynesre. Egy alapvetően korrekt CB, aki 2. számúként egy jó védelemben nem vallana szégyent, de CB1-nek kevés: az elmúlt két titanses szezonjában 11 TD-t engedett öt INT mellett, az pedig, hogy futás ellen használható, nem sokat segít. De még mindig ezerszer inkább ő 12 millióért, mint Waynes 14-ért.
S
Eric Murray, Houston Texans – $6M
Landon Collins, Washington Football Team – $14M
Collinsszal nagyjából az a helyzet, ami Bellel – a megfelelő csapatban akár meg is érhet évi 14 millió dollárt, de a Washington jelenleg nem az a csapat. Már az utolsó giantses évében sem volt olyan jó, egyszerűen hiába tehetséges és ügyes valaki, egy gyenge védelemben előbb-utóbb mindenki az átlaghoz tendál. Ez különösen a passz elleni védekezésen látszik meg (6 TD/0 INT), de blitzelésben és a futás elleni védelemben sem hozza a tőle megszokott szintet – a jelenlegi játéka alapján nem ér 14 milliót, pláne nem a Washingtonnak.
Ami Murray-t illeti, ő O’Brien egyik újabb idei csodája. A védő mindössze 15 meccsen kezdett négy év alatt, sokkal inkább egy közepes mindenes és korrekt special teamer, mintsem egy kezdő kaliberű safety, ennek ellenére kapott egy 3 éves, 18 millió dolláros szerződést, ami átlagban pont annyi, amennyit Tre Boston keres. A fele bőven elég lett volna.
[/ppp_patron_only]