Connect with us

Összefoglaló

Végre (viszonylag) simán nyert a Seahawks, a Bills 2011 után verte ismét otthon a Patriotsot

A Seahawks végre lehozott egy nagyrészt sima mérkőzést, habár a végén azért sikerült ráijeszteni a szurkolókra. A Bills 2011 után verte ismét otthon a Patriotsot, ezzel talán beverte az utolsó szöget a Pats idei szezonjának koporsójába. A Fosztogatók lecsaptak a Brownsra, és az Eagles nyerte a tragikomikus vasárnap esti rangadót. 

San Francisco 49ers @ Seattle Seahawks 27 – 37

A Seahawks nem tud olyan meccset játszani, ahol ne ijesztene rá a szurkolóira. Pedig sokáig úgy tűnt, ez most egy ilyen meccs lesz, de aztán a végén egy kicsit mégis lehetett izgulni. Az első három negyed alapján nem volt itt kérdés, a Seahawks offense könnyedén átjutott ellenfele védelmén, és meglepetésre a hazai defense is képes volt 1 TD-re korlátozni a 49ers támadóit.

30-7-nél nem sok reménykednivalója maradt a 49ers szurkolóinak, főleg úgy nem, hogy Garoppolo újra megsérült, és még Kittle-nek is el kellett hagynia a pályát. Jött Nick Mullens, akitől lényegében senki nem várt semmit, mégis majdnem sikerült visszahoznia a meccset. Mullens 3 drive-ot vezetett le az utolsó negyedben, mindhárom TD-vel ért véget. A 49ers csereirányítója egy negyed alatt 238 yardot és 2 TD-t passzolt össze úgy, hogy a legerősebb fegyvere (Kittle) csak fél drive-ig állt a rendelkezésére. Ha kicsit több ideje van, és a védelem képes tartani a Seahawks támadóit, akár még meg is nyerhette volna a meccset, végül azonban csak annyit sikerült elérnie, hogy szorosabb legyen az eredmény. Ahhoz képest, mit vártak tőle (semmit) ez is hatalmas teljesítmény volt. Főleg annak fényében, Garoppolo mennyire borzalmasan játszott az első 3 negyedben (84 yard 1 INT).

Hogy végül mégis a Seahawks lett a győztes, az nagyrészt két embernek volt köszönhető, Russell Wilsonnak és DK Metcalfnak. Az irányító újra az MVP formáját vette elő, 261 yardot és 4 TD-t passzolt, amiből 161 yardot és 2 TD-t Metcalfnak osztott ki. Az elkapó ellen tehetetlen volt a 49ers védelme, ha felé labda ment, akkor abból elkapás, és sokszor nagy játék lett. Ez a kettős akkor sem remegett meg, mikor a 49ers elkezdett visszajönni a meccsbe, és előkészítettek még egy TD-t (amit a futó DeeJay Dallas vitt be), amivel eldöntötték a meccset.

3 negyeden keresztül nem volt kérdés, ki a jobb. Az utolsó 15 perc kicsit megbolygatta az addig látottakat, viszont a Seahawks offense (főképp a Wilson-Metcalf kettős) nem engedte ki a kezéből a meccset, és megérdemelten nyertek a hazaiak.

(jarred)

New England Patriots @ Buffalo Bills 21 – 24

Két rossz formában lévő offense találkozott, és ennek megfelelően az első félidőben nem is nagyon történt semmi értékelhető. A Bills az első drive-ból TD-t csinált, de utána a félidő végéig csak szenvedtek a támadók. A Patriots is hasonló teljesítményt tett le az asztalra, ami részben a játékosoknak, részben az edzőknek volt köszönhető. McDaniels ugyanis gyakorlatilag csak a középső futást ismerte, 3&12-re középső futás, 2&20-ra középső futás, és volt még egy játék 2&hosszúnál, ahol középső futás jött. Ilyen hívások mellett esélytelen volt bármit is elérni, így a félidőben még csak 6 ponton állt a Patriots.

A harmadik negyedben aztán felébredt a Buffalo, és mindjárt az első drive-ból jött egy TD. Meglepő módon ez a Patriotsra is pozitívan hatott, és a támadók is elkezdtek haladni a pályán, majd egy TD-vel sikerült zárni a drive-ot. Innentől kezdve pedig elkezdődött a valódi meccs.

A második félidőben rá sem lehetett ismerni a két támadósorra. Megvoltak a korábban megszokott hibák, de mindkét csapat végig tudott menni a pályán, és TD-vel tudták befejezni a drive-okat. Ennek köszönhetően 10 perccel a vége előtt 21-21 volt az állás, és egyáltalán nem volt egyértelmű, ki fog nyerni. A Bills ez után majdnem hat percet lepörgetett az órából, de csak mezőnygólt sikerült elérnie.

A Patriotsnak 4 perce maradt, hogy mezőnygólt vagy TD-t érjen el. Elsősorban futásokkal haladva sikerült is eljutni a vörös zónába. A futásoknak köszönhetően az óra pörgött, így egyértelmű volt, a Bills már nem fog tudni visszatámadni. Ha a Patriots TD-t szerez, akkor nyer. A Bills védelem azonban először a második félidőben megcsinálta a nagy játékot. Newton lábon próbált meg bejutni a célterületre, de futás közben kiütötték a kezéből a labdát, a fumble-t pedig a Bills szedte össze.

Nagyon furcsa meccs volt abból a szempontból, hogy az első félidőben mindkét csapat a legrosszabb arcát mutatta, a másodikban pedig a legjobbat. A Patriotsnál elsősorban Damien Harrist lehet kiemelni, aki 102 yardot és 1 TD-t ért el földön. A Billsnél Stefon Diggset lehet kiemelni, aki 92 yardot szerzett 6 elkapásból (ez Allen passzolt yardjainak a 2/3-a volt). Az előzmények tudatában a Billsnek simán nyernie kellett volna, és ugyan nem lett sima ez a győzelem, de így is sikerült 2011 óta először megverni a Patriotsot hazai pályán, amivel a csapat tovább növelte az előnyét a csoporton belül.

(jarred)

Las Vegas Raiders @ Cleveland Browns 16-6

Tegye fel a kezét, aki nem lepődött meg azon, hogy Baker Mayfield egy elit meccs után lehozott egy borzalmasat! A fiatal irányító teljesítménye: 12/25, 122 yard, nulla TD és nulla INT, de még szerencsésnek is érezheti magát, mert volt legalább két picket érő dobása. Ráadásul mindezt a Raiders ligaszinten 31. leghatékonyabb védelme ellen sikerült feltennie a táblára – egyszerűen kiábrándító.

A Raiders offense sem volt annyira penge, Carr is csak 112 yardig és egy TD-ig jutott, de cserébe legalább sikerült módszeresen haladni. Derek Carrék három legalább 8 perces drive-ot vezettek, emellett volt még két 4 perces drive-juk – közel 38 percig volt náluk a labda, ami azt eredményezte, hogy a Browns mindössze hatszor támadhatott egész meccsen, ami a legkevesebb az elmúlt 30 évben (a Raidersnél is csak hétszer volt a labda).

Érdekes stratégia, de bejött. A Raiders viszonylag hatékonyan gazdálkodott a kevés lehetőségével, míg a negyedik negyedben például a Browns úgy puntolt 13-6-os hátrányban, hogy még 13:11 volt az órán, de a Las Vegas elégetett 8:47-et az órából, majd belőtt egy mezőnygólt. Mindössze 10 pont volt a különbség, de hirtelen már csak 4:24 maradt az órán – egyszerűen Grudenék felzabalálták a játékidőt. Ehhez persze kellett az, hogy Josh Jacobs végre normális mennyiségű snapet kapjon: 31 futásból 128 yardot gyűjtött, de Derek Carr és Devontae Booker is sokat rohangált, a Raiders támadósor 208 yardot tett meg a földön.

Az irányítók védelmében persze jegyezzük meg, hogy brutális szél fújt a meccsen, ami szinte lehetetlenné tette a passzjátékot és többek között mindkét csapat részéről 1-1 kihagyott mezőnygólt eredményezett. Ezzel együtt a Brownstól többet vártunk, mintha a múlt heti Bengals elleni comeback győzelem minden erőt és kreativitást kivett volna a csapatból. A Raiders pedig köszönte szépen és ismét bejelentkezett az egyik rájátszáshelyért.

(renningan)

Dallas Cowboys @ Philadelphia Eagles 9-23

Ahogy arra számítani lehetett, elég borzasztó, vagy ha úgy nézzük, tragikomikus találkozót játszott egymással az NFC Least két versenyzője főműsoridőben. Egyik csapat sem tudta magánál tartani a labdát, összesen hat turnovert láthattunk a mérkőzésen, ebből Carson Wentz egymaga négyet vállalt magára (2 INT, 2 fumble), kifejezetten adakozó kedvében volt az Eagles irányítója így Halloweenkor: úgy osztogatta a labdákat a vendégeknek, mint kopogtató gyerekeknek a cukrot.

Már 16 eladott labdánál jár Wentz az évben (12 INT, 4 fumble), ilyen ütemben 32-vel fejezné be a szezont, ami csak eggyel lenne kevesebb Jameis Winston tavalyi produktumánál. És nem is arról van szó, hogy szerencsétlenül pattannak a labdái, ezek jelentős részéért ő hibáztatható, most is voltak érthetetlen játékai. A Cowboysnak egyébként egész évben összesen három kiharcolt turnovere volt, ezen a meccsen négy jött össze. Mindkét interceptiont amúgy az újonc Trevon Diggs szedte le, akinek felemás napja volt, hiszen két TD-t is engedett.

A Cowboys offense-nek pedig második hete nem sikerül TD-t szereznie (jövő héten a Steelers jön, szóval lehet ezt folytatni), és míg Prescottal 7,7 yardot átlagolt passzjátékonként a gárda (3.), addig nélküle 3,4 yardot (32.). A támadó oldali edzői stábot azért meg lehet dicsérni, hiszen legalább próbálkoztak kreatív elemeket belevenni a gameplanbe, hogy ne kelljen DiNuccinak egész meccsen sima dropbackekből passzolnia, de azért a hetedik körös újonccal várható volt, hogy nem sokra mennek majd – és így is lett. Az Eagles védőfala szétszedte a Cowboys összetákolt támadófalát, Terence Steele egymaga hát nyomást és három sacket engedet a jobb szélen és két strip-sacket is kiharcoltak a Sasok védői, egyiket ráadásul Rodney McLeod vissza is vitte TD-re.

Nem volt szép mérkőzés, sőt. Eagles oldalról is csak a W-nek lehet örülni, a mutatott játéknak egyáltalán nem, de még így is pole pozícióban van a gárda a rájátszás kapcsán, ami mindent elmond az NFC Eastről. A bye week után a Giants következik, egy győzelemmel pedig már nem lenne negatív az Eagles mérlege (ideiglenesen persze, lesz még egy Seahawks-Packers-Saints sorozata a gárdának). A Cowboys pedig jobb híján mehet a minél jobb draft pozícióra, jelenleg az 1/5-ös cetli lenne a dallasiaké.

(katonadani)

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások