A 7 játékai – Így tankol a Jets, így trükközik a Browns és egy védelmi koncepció két kimenetellel

Ma megnézzük, hogyan tankol a Jets (vagy inkább miért Gregg Williams Gregg Williams), mutatunk két szuper játékot a Brownstól, és az Eagles védelmén keresztül megvizsgáljuk, milyen az, amikor egyszer működik egy koncepció, egyszer pedig nem. 

Gregg Williams mindig Gregg Williams marad

Jót lehet poénkodni azzal, hogy a Jets rendkívül látványosan tankol, nézzünk csak rá az utolsó játékra. A probléma ezzel csak az, hogy Gregg Williams védőkoordinátornak semmi haszna nincs abból, ha hülyeséget hív és a csapata elveszti a meccset, hiszen jövőre úgysem lesz már a defense élén – sőt, nem hogy jövőre nem lesz, hanem már ki is rúgták. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem direkt tankolás volt ez a játékhívás, egyszerűen ez a play volt a megtestesítője Gregg Williamsnek. Ez az ultraagresszivitás benne van a vérében és nem hazudtolta meg magát most sem.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Amióta létezik az ESPN adatbázisa (2006), a Jets az első csapat, amelyik legalább 6 pass rushert küldött az irányítóra, miközben

• legfeljebb 15 másodperc volt hátra a meccsből,
• 4-8 pontnyi előnnyel rendelkezett a csapat és
• legalább 40 yardra volt a célterület.

Nincs más védőkoordinátor tehát a ligában, aki ilyet tenne. De nem akárkivel van dolgunk, hanem Gregg Williamsszel. Ő pedig kiteszi a tökeit az asztalra. Nem ez volt az első alkalom, hogy 2 minute drillen belül vagy hail mary helyzetnél sok játékost küldött a QB-ra. Ő ugyanis úgy gondolja, hogy ezzel eléri, hogy ne tudja az irányító mélyre elhajítani a labdát, hanem vagy óriásit kell menekülnie, vagy rövidebb opciót kell választania, vagy belerohan a sackbe. Williams szerint a legjobb módja egy ilyen helyzet levédekezésének, ha a QB el sem jut addig, hogy felhajítsa a labdát. És persze van ebben logika. Valamennyi. Csak nem ártana, ha jobb játékosállománya lenne, azaz a falemberek és linebackerek ténylegesen át tudnának jutni a támadófalon és sackelni tudnák a QB-t, és/vagy a cornerbackek tudnák tartani a lépést az elkapókkal. Nos, ebben az esetben egyik sem sikerült.

Az All-22 kamerából így nézett ki a játék. Látható, hogy 7 emberes blitz van, ezen kívül mindenki egy az egyben emberezik. A Raidersnél max protecion van, tehát a falemberek mellett a futó és a tight end is marad blokkolni, tehát rövidtávon 7v7-ben vannak a felek (erre egyébként Carr hívta át a játékot és tartotta bent Wallert a falban, látva a készülő blitzet). A tight enden emberező védő pedig csak kicsit később indulhat el, hiszen biztosra kell mennie, hogy Waller nem megy útvonalra. Így lenne 8 a 7 ellen, ám erre nem kerül sor, mert Carr előbb el tudja dobni a labdát.

Itt látható az end zone kamerából, hogy Carr egyébként nagyon jól lép fel a zsebben és kerüli el a nyomást.

Hátul pedig igazából Henry Ruggs az egyetlen valid célpont. Az pedig külön előny a Raidersnek, hogy a draftolatlan Lamar Jackson védekezik rajta, akinek nem jutott eszébe, hogy mivel ez kvázi egy hail mary szituáció, nem szabad ráharapnia egy esetleges double move-ra, hanem a biztonságos opciót kell választania. Inkább legyen egy 30 yardos elkapás és csinálja meg utána a szerelést, mint hogy megégessék és TD legyen. Ez nyilván az ő hibája, tudnia kellene, de a védőkoordinátor is bemondhatná a play előtt, hogy srácok, figyeljetek már, nem mehet mögétek senki.

Ez tehát a története a Jets legnagyobb “tankoló” játékának. Illetve tegyük hozzá, hogy Adam Gase elmondása szerint ő épp beszélgetett egy másik edzővel, mikor meghallotta, hogy “zero” a játékhívás, és már nem tudott időt kérni. (Egyébként miért is? Nem a játékhívás után jött egyből a snap, szóval ideje lett volna, legfeljebb nem kapcsolt elég gyorsan.) Plusz a linebacker Neville Hewitt elvileg áthívhatta volna a játékot egy cover2-re, de nem merte megtenni.

A tökéletes Browns-játék

Mire gondolunk, ha a Browns támadófilozófiát akarjuk röviden megfogni? Futás, és abból play action hosszú passzok. Nos, az alábbi TD tökéletes példa erre.

A Browns 13 personnelben érkezik, tehát 1 futó, 3 tight end és 1 elkapó van a pályán. Mi a védelem gondolkodása ilyenkor? Jó eséllyel futás következik. A Browns ráadásul több motiont is bemutat a snap előtt, mozognak ide-oda a tight endek, egyikük beáll fullbacknek, ez pedig tovább jelzi a Titans felé, hogy futás lesz.

De nem ez a helyzet, egy két útvonalból álló play action passz következik, ahol Njoku egy crossing útvonalat fut, Donovan Peoples-Jones pedig egy out-an-go double move-os route-ot.

A Titans teljesen a futás megállítására rendezkedett be, base personnellel álltak fel és közel mentek a line of scrimmage-hez a linebackerek is. A futás “eladása” pedig annyira jól sikerült, hogy a free safety is elkezdett sprintelni a line of scrimmage irányába és mikor észlelte, hogy mi történik valójában, majdnem elesett, annyira igyekezett kitámasztani és irányt váltani.

A szélen Breon Borders csúnyán ráharapott a double move-ra, így Peoples-Jones simán megverte és begyalogolhatott a TD-re. De még ha Borders nem is harapott volna rá, akkor is nagy játék lett volna belőle, mert Njokura konkrétan senki sem figyelt, mert mindenki a futás megállításával volt elfoglalva.

Ha egy játékban akarjuk megmutatni a Browns támadófilozófiáját, akkor talán ez lenne az – esetleg egy jó kis Chubb futás, ahol a támadófal takarít, a running back meg lerázza magáról a védőket.

A kreatív Browns-játék

Van, aki nem imádja, amikor egy támadófalember TD-t szerez? Ha van is, én biztosan nem tartozom közéjük, mert én gyermeki lelkesedéssel nézem mindig, amikor a pufifánkok hatpontost szereznek. A Browns pedig különösen jól eladta ezt a hétvégén.

Jumbo formationben állt fel a Browns, azaz elkapó nélkül, 6 falemberrel, 2 tight enddel és 2 running backkel. Ez nyilván elsősorban futást jelez, főleg a gólvonalnál. Ezt is akarja eladni a Browns, a támadófal lenyomja a védőfalat, a fullbackként felálló Chubb pedig bevetődik a rakás felett. Legalábbis ezt adja el nagyon jól. Mindeközben Hunt gyorsan iszkol ki a swing útvonalra, elhitetve az egyik linebackerrel, hogy ha nem Chubb kapta meg, akkor ő fogja. A sárgával bekarikázott Lamm pedig egy ideig megblokkolja az endet, hogy aztán besurranhasson a célterületre.

Mayfield tudja, hogy ha Lamm elengedi az emberét, akkor üresen fog felé érkezni a védő, így még időben odadobja a labdát a teljesen üresen álló támadófalembernek.

Chubb tehát elhitette a futást jobbra, Hunt a swing passzt balra, az eligible receiverként bejelentett Lammra pedig nem maradt senki. Gyönyörű TD, utána pedig mehet az ünneplés!

Amikor működik egy koncepció…

Benjamin Solak hívta fel a figyelmem a következő két játékra az Eagles@Packers meccsről, ahol a Sasok kétszer ugyanolyan védelmi koncepcióval próbálkoztak, de merőben más lett a két játék végeredménye. Az elsőből sack, a másodikból viszont hosszú TD. Kezdjük az elsővel:

Az Eagles cover1-et használ – amiről egyébként hosszabban is írtam a nyáron, érdemes azt is elolvasni -, tehát egy mélységi safety van, emellett emberfogás, illetve van egy “rat” játékos, aki a line of scrimmage-hez közelebb védekezik a középső zónában. Emellett másik feladata is van, ugyanis Robert Tonyan tight enden az Eagles úgynevezett bracket coverage-et alkalmaz, ami azt jelenti, hogy ketten is figyelnek rá és attól függően, hogy Tonyan merre mozog, változik a két játékos (jelen esetben Jalen Mills és Alex Singleton) szerepe.

Az első verzió szerint, azaz ha Tonyan a szélre vagy egyenesen előre mozog, akkor Mills megy vele, Singleton pedig marad középen a helyén, és zónázik.

A második verzió szerint, amikor Tonyan keresztbe megy a pályán a túloldalra, akkor Mills átadja őt Singletonnak, így a linebacker fog emberezni, a safety pedig beáll Singleton helyére a középső zónába.

Ez tehát az alapötlet, nézzük, mi történt ebben az esetben. Tonyan középre mozog be egy sit route-tal, ez kicsit határeset, de még Mills terepe, tehát az első verzió lép életbe, Singleton zónázik és egyébként nagyon jól elveszi Rodgers első olvasását, a slantet futó Adamst, Mills pedig emberezik Tonyanon.

Ha a fal megvédené, akkor Rodgersnek lenne esélye mondjuk Tonyant megjátszani, vagy másik célpontot keresni, azonban a tavasszal nagy gázsiért szerződtetett Javon Hargrave idei első értelmes megmozdulásával megveri emberét és sackeli az irányítót.

… és amikor nem

Na és akkor nézzük meg, amikor nem működött ez a koncepció.

A helyzet pontosan ugyanaz, mint az előbb. Cover1, emberezés, Mills és Singleton bracket coverage-et használ Tonyannel szemben. Ha a tight end keresztbe megy, akkor a safety átadja a linebackernek és ő marad ott zónázni középen.

És Tonyan most keresztbe megy, így létre kell jönnie a szerepcserének. Mills jól is végzi dolgát, átadja az embert Singletonnak és beáll a zónába.

Igen ám, de Tonyant nem veszi át Singleton és ő is ott marad a zónában. Lehet, hogy azért nem vett észre, mert nem ment át az arca előtt, hanem befutott mögé, de elég közel volt hozzá, tehát észlelnie kellett volna.

Nem tette, a tight end pedig tök üresen kaphatta meg a labdát a célterületen, touchdown.

[/ppp_patron_only]