A Texans bizonyítja, hogy mindig van lejjebb

Nem akar véget érni a houstoni rémálom: bár a Texans főedzői állása szabadult fel a legkorábban, mégis utoljára sikerült HC-t találni. Mindezt tetőzi, hogy a Houston annyira dilettáns módon állt hozzá az egész folyamathoz, hogy közben sikerült végleg elmérgesíteni a viszonyt Deshaun Watsonnal. Az már csak a jéghegy csúcsa, hogy a franchise új főedzője a 65 éves David Culley lett, aki nemcsak, hogy soha nem volt még csak koordinátor sem, de még pozíciós edzőnek is csapnivaló volt. Úgy tűnik, hogy mindig van lejjebb.

A Houston Texans túrája a lejtőn 2014-ben kezdődött, amikor Bill O’Brien került a csapat élére. Természetesen ez így némileg csúsztatás, hisz Brandon Weedenekkel és Brock Osweilerekkel három 9-7-es szezon és két PO-részvétel akkor sem rossz, ha a csoport messze nem volt nehéz, ám ez idő alatt BOB egyre inkább megszilárdította a hatalmát.

2017-ben sikerült megszereznie Deshaun Watsont, és bár az első közös szezonjuk sérülés miatt nem sikerült, a következő két idényben ismét összejött a rájátszás. Eközben O’Brien már a de facto general managere volt a csapatnak, ami ahhoz vezetett, hogy 2020-ban a csapatnak nem volt sem drafttőkéje (Laremy Tunsil-trade), sem sztárelkapója (Deandre Hopkins-trade), sem cap space-e, illetve Deshaun Watsont leszámítva igazán értékes játékosa sem.

Hiába vágták ki szezon közben, már késő volt: 2020 végére a Texans lett az NFL legkevésbé vonzó csapata játékosnak és főedzőjelöltnek egyaránt. Mindössze abban lehetett bízni, hogy Deshaun Watson neve megpuhítja a kiszemelteket – erre pár hét alatt sikerült annyira összeveszni az irányítóval, hogy az már hivatalosan is cserét kért. Meg tudjuk érteni.

A Texanst jelenleg egy Jack Easterby nevű káplán vezeti, akinek soha semmi köze nem volt a focihoz, ám annyit imádkozott együtt a McNair-családdal, hogy most ő a franchise ura. Kapásból nemet mondott mindenkire, aki ott volt a csapat által GM-kereséssel megbízott cég ajánlási listáján és kinevezte a saját emberét, Nick Caseriót. Ezek után látványosan beintett Watsonnak is, és sokáig még csak egy online interjú erejéig sem volt hajlandó meghallgatni az irányító által preferált főedzőket (Eric Bieniemyt és Robert Saleh-t).

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Alapvetően mindezt nem tartom főben járó bűnnek, még ha a látszatra lehetett volna jobban is adni, és nem hiszem, hogy Watson azért akar mindenképp elmenni a Texanstól, mert tiszteletlenül bántak vele (bár ez is szerepet játszik). Az ő véleményének kikérdezése nélkül is lehetett volna mindenki számára megfelelő GM-et és HC-t találni, de nem véletlenül jelentek meg olyan riportok, hogy akkor sem maradna, ha Eric Bieniemy érkezne.

Watson egyszerűen látja, hogy ami a Texansban megy, az egy belterjes fertő, egy megalomániás lelkész agymenése. Nincs olyan kicsit is jóérzésű, a karrierjével még bármit kezdeni akaró QB, aki hasonló helyzetben ne szeretne lelépni. Bármennyire is durván vagy igazságtalanul hangzik, az egész szervezet belülről rohad – David Culley kinevezése erre az újabb bizonyíték.

A Deshaun Watson ügy

Ezt mégis hogyan?

Culley 1978 óta futballedző. Az NFL-ben először 1994-ben kapott állást, mint elkapóedző, majd a következő bő 25 évben többnyire ebben a pozícióban dolgozott. Semmilyen játékhívási tapasztalata sincs, és bár jól hangzik, hogy olyan győztes szervezeteknél dolgozott Andy Reid vagy John Harbaugh alatt, mint az Eagles, a Chiefs vagy a Ravens, ez effektíve semmit nem ér.

Egyrészt bármilyen szembetűnő eredmény nélkül nagyon ritkán fedeznek fel 66 éves edzőtehetségeket – nem is merült fel egyetlen franchise-nál sem, a kinevezésével pedig ő lett a valaha volt legöregebb újonc főedző. Másrészt a kevésbé látható eredmények alapján nemhogy a főedzői poszt, de még az elkapók közelébe sem lenne szabad engedni.

Hosszú pályafutása alatt mindössze hét darab 1000+ yardos szezont tud felmutatni általa edzett elkapó, abból is az egyik Terrell Owens, aki már eleve extraklasszisként érkezett az Eagleshöz. Mióta létezik a PFF (2006), egyetlen elkapója sem kapott legalább 80-as értékelést, sőt: a Chiefs úgy fejezte be a 2014-es szezont, hogy az elkapók egyetlen TD-t sem szereztek. Ehhez jön bónuszként az, hogy a Bills QB-edzőjeként Josh Allen olyan borzalmasan teljesített újoncként, hogy sokan már elkönyvelték bustnak, de a Ravenst sem a kiváló passzjáték jellemezte a regnálása alatt (helyettes főedző, elkapóedző és passing game coordinator volt egy személyben).

Pozíciós edzőnek (is) egyszerűen csapnivaló volt, ami ugyan nem jelenti automatikusan azt, hogy főedzőként meg fog bukni, de erősen megkérdőjelezi a szakértelmét. Így nem meglepő, hogy az egyetlen pozitív tulajdonsága az, hogy “remek vezető”, bár ez is túlzás.

Kezdjük azzal, hogy a legtöbb esetben ez eufemizmus arra, hogy valaki semmihez nem ért, de legalább a játékosai nem utálják. Ez vitán felül jobb annál, mint amit például Adam Gase vagy Matt Patricia képviselt, akik nemcsak, hogy nem értettek semmihez, de még gyűlölték is őket az öltözőben. Ugyanakkor ez sokkal kevesebb, mint amit akár csak Dan Campbell nyújtani képes.

Elnézve a HC-kinevezéseket, egyre inkább tetszik az, amit a Lions csinált – legalábbis lehetett volna sokkal rosszabb is. Campbell pont ugyanúgy nem ért igazán semmihez, mint Culley, de ő tényleg egy vezér, egy “leader of men”. Ő képes lehet motiválni a játékosait, azonosulni velük, ami önmagában extra hozzáadott érték lehet, ha a koordinátorai jól végzik a dolgukat. Culley ellenben jobban hasonlít Jim Caldwellre: aki nem csesztet, támogat, tisztelettel bánik veled, de aligha fog felpörgetni, ha ég a ház a félidőben.

Majd a koordinátorai megmentik?

Nem véletlenül hoztam fel Dan Campbellt: Culley sikeressége is döntően azon fog múlni, hogy milyen koordinátorokat nevez ki. Túlzás lenne azt állítani, hogy a Texans coaching staffja nagyon izgalmas lenne.

A támadókoordinátor maradt Tim Kelly, aki már 2019 óta tölti be a posztot és 2014 óta a csapat tagja. Ez alapvetően pozitív dolog is lehetne, ha Watson maradna, de nagyon nehéz eldönteni, hogy mekkora szerepe volt az irányító teljesítményében. Az mindenesetre beszédes, hogy egy top3-as Watsonnal sem volt a liga első felében a gárda, de mellette szól, hogy az egyik legkevesebbet futtatta a labdát első kísérletre, vagyis relatíve modern elfogású. Nem rossz, nem tragikus.

A védőkoordinátor Lovie Smith lesz, aki óriási koponya. Ő is kivette a részét a híres Tampa 2 védelem kifejlesztéséből, illetve nagyon sokáig volt NFL főedző a Chicago Bearsnél (2004-2012), ahol éveken keresztül ligaelit védelmet futtatott. A probléma az volt, hogy ami működött az 1990-es és 2000-es években, az egyre kevésbé volt jó a 2010-es években. A Bucs főedzőjeként (2014-2015) már nem igazán tudott megújulni, effektíve kikopott az NFL-ből – az elmúlt öt évet az egyetemen töltötte.

A Tampa 2 lényege, hogy négy falember támadja az irányítót, a három linebackerből kettő a line of scrimmage-től számított 10 yardon belül védekezik, a harmadik (Mike) hátrébb lép és a két safety közé félig-meddig beékelődve körülbelül 12-15 yardra a LoS-től zónázik, a cornerek a széleken zónáznak körülbelül 5-15 yardos sávban a LoS-tól, míg a safetyk egyenlő részre osztják fel a pálya hátsó részét a LoS-tól körülbelül 15-20 yardra. Erről a védelmi sémáról itt írtunk hosszabban. 

Ez sokáig brutálisan jól működött, de az offense-ek felgyorsulása és diverzebbé válása miatt kvázi hatástalan lett. Egyre több lett a spread, jet motion, read-option és társai, egyre többször álltak fel a csapatok akár 4-5 útvonalat futó játékossal, amit nagyon nehéz volt lekövetni, pláne linebackerekkel. A legtöbb csapat alapfelállásában már nincs három linebacker, a koncepció egyszerűen idejét múlt.

Így hiába számított Lovie Smith egy remek védőgurunak, óriási kérdőjel, hogy mennyire képes alkalmazkodni és modern, hatékony védelmet futtatni. Pláne, hogy a védelem játékosállománya a legrosszabbak között van és praktikusan Bradley Robyn kívül nincs coverage-ben jó játékosa sem. Már a tampás időszakában is a liga legrosszabb védelmét futtatta a Tampa 2-re alapozva, és egyáltalán nem lenne meglepő, ha ez ismét megtörténne.

Összegzés

Bármennyire próbálom meglátni a pozitívumokat az új edzői stábban, egyszerűen nincsenek. Érkezett egy az eddigi munkássága alapján gyenge kvalitású, játékhívási tapasztalat nélküli idős ember a főedzői posztra, aki ugyan megtartott egy korrekt teljesítményt nyújtó OC-t, de kinevezett mellé egy idejét múlt koncepciót képviselő, a profik között öt éve nem dolgozó DC-t. Mindezt sikerült úgy intézni, hogy közben a franchise arca és praktikusan egyetlen igazi értéke hivatalosan is cserét kért, de még ha Watson marad is, ugyan melyik sztár akarna Culley alatt dolgozni?

A Texansnak volt a legtöbb ideje új főedzőt találni, ennek ellenére utolsóként oldotta meg a feladatot. Kinevezett egy idős, releváns tapasztalat nélküli, jellegtelen és érdektelen, pozíciós edzőként megbukó, kvázi ismeretlen valakit. A bikaspermával leöntött penészgomba is lehet kulináris élvezet (via Dr. Gordon Wyatt), így nincs kizárva, hogy Culley beválik, de a rosszullét és utólagos megbánás valószínűbb. Értékelés: F

[/ppp_patron_only]