A legjobb szabadügynök edge rusherek

Baromi jól néz ki a szabadügynökpiac edge rusherek tekintetében. Végül 10 névre szűkítettem a toplistát, de itt egyértelműen a bőség zavarával kellett küzdenem és nem arról volt szó, hogy ki kellett szenvedjek még pár nevet a lista végére. Mind a 10 játékos kezdő szintű, és még a kimaradók közt is találunk olyanokat, akik beférhetnek a liga 64 legjobb passzsiettetője közé. 

10. Leonard Floyd

Floyd 2016-ban top10-es választott volt, ám ehhez a mércéhez sosem tudott felnőni. A 2020-ban mutatott 10,5 sackje és 55 nyomásgyakorlása elég jól néz ki, azonban rengeteget segített rajta, hogy a Rams kiváló védelmében Aaron Donald mellett játszhatott. Pass rusherként valójában semmi különöset nem nyújt, de legalább kifejezetten stabil a játéka futás ellen és coverage-ben is hasznos tud lenni, így leginkább egy 3-4-es rendszert alkalmazó csapatban képzelhető el. Félő, hogy a sackszáma alapján túl fogják fizetni.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

9. Melvin Ingram

Ingram érdekes karrierívet tudhat magáénak, ugyanis első körös játékosként elég gyengén kezdte a pályafutását, második szerződését viszont már sokkal jobban meghálálta és minőségi játékos lett belőle. Minőségben verne még néhány magasabban rangsorolt edge rushert is, tehát pár hellyel feljebb is lehetne a listánkon, de 32 éves kora és az utóbbi két évben kihagyott 12 meccse miatt hátrébb került. Első számú pass rushernek már talán nem alkalmas, de második számúnak, kiegészítve egy fiatal tehetséget nagyon is hasznos lehet.

8. Bud Dupree

Dupree ott volt a tavalyi listán is, ám a Steelers franchise taget tett rá, hogy megnézze, mennyire volt kifutott a 2019-es éve a korábbi négy borzasztó után. A válasz: eléggé. A 11 meccsen mutatott 8 sack és 43 nyomásgyakorlás nem mutat rosszul, de a jó számok főleg annak köszönhetők, hogy a Steelers védőfalában ő csak a 4-5. legjobb játékos, az így kapott kevesebb figyelmet pedig ki tudta használni és sok “nem minőségi” sacket szerzett (tehát nem verte meg gyorsan az emberét, hanem az irányító sokáig tartotta a labdát vagy épp a társak üldözték Dupree irányába és így tudott takarítani). Egy gyengébb csapatban, gyengébb védőfallal jó eséllyel erősen vissza fognak esni a számai.

7. Matthew Judon

Judon is a listán volt tavaly, a Ravens franchise taget tett rá, azonban csak rontott az értékén 2020-ban. Már egy évvel ezelőtt is azt mondtuk róla, hogy óvatosan kell bánni a leigazolásával, hiszen ugyan szuper számokat produkált sackek és nyomásgyakorlások terén is, ezek közül nagyon sok blokkolatlan volt, tehát nem az ő érdeme volt igazából. Idén ráadásul a számai is visszaestek, mindössze 39 nyomást generált, amivel a 36. volt az edge rusherek közt. Szupersztár sosem lesz belőle, de átlagos kezdő szintet meg fog ütni, és ehhez mérten kellene őt megfizetni (nem a 20 milliós vágyai alapján).

6. Trey Hendrickson

Hendrickson idén robbant be a köztudatba, hiszen kesztyű nélküli játéka kuriózumnak számít sokáig vezette a ligát sackekben és végül 13,5-nél állt meg. Nyomásgyakorlásokban viszont csak a 21. helyen végzett a PFF adatai alapján, és idén majdhogynem annyi nyomást gyakorolt, mint előző három évében összesen (noha snapjei harmadát is idén játszotta). A futás elleni védekezés nem az erőssége, de passzsiettetésben tud egy átlag feletti szintet nyújtani atletikusságának köszönhetően.

5. Carl Lawson

A Bengals korábbi negyedik körös játékosa bőven túlteljesítette az elvárásokat, hiszen hasznos kezdő lett belőle Cincinnatiben. Futás ellen vannak vele problémák, a játék ezen aspektusában sosem tudott átlag felettit nyújtani, így nehéz benne bízni korai downos kísérleteknél, hogy a szélső futásoknál megállja a helyét és tudja tartani a pozícióját. Szerencséje, hogy egyre kevesebbet futnak a csapatok az NFL-ben és hogy a passzsiettetés jóval fontosabb egy edge rushernél, ugyanis ebben viszont kiváló. Tavaly a negyedik legtöbb nyomást szerezte az NFL-ben 64-gyel, és újonc évében szerzett 59 nyomása is kiváló volt, viszont a kettő közt eltelt két évben már nem volt ilyen sikeres, ráadásul csak 19 meccsen tudott ez idő alatt pályára lépni.

4. Yannick Ngakoue

Ngakoue egy nagyon érdekes eset, ugyanis nagyon körülhatároltak az erősségei és gyengeségei. Futás ellen borzasztó, sosem volt még csak átlagos sem. Passzsiettetés kapcsán az van a fejünkben, hogy nagyon jó, hiszen másodévesen 12 sacket gyűjtött és 82 nyomásgyakorlása volt. Ezt a szintet azóta nem tudta megismételni, ráadásul csak akkor tud kiemelkedő játékot nyújtani, ha a szélről indulhat. Mármint nem csak simán DE-ként, hanem minél messzebb a tackle-től, például wide9 felállásban. Így ugyanis kiváló sebességével tud riogatni a szélen és jó counter move-jaival be is tud vágni középre. Viszont ha simán a tackle-lel szemben áll fel, már koránt sem ilyen hatékony. Épp ezért viszonylag limitált a csapatok köre (ahogy maga a játékos is), ahol igazán sikeres tudna lenni. Ha viszont ilyen rendszerbe kerül, akkor ismét nagyot szólhat.

3. Jadeveon Clowney

A korábbi 1/1-es sosem tudott felnőni ahhoz a hype-hoz, amit prospectként kapott, sosem lett és minden bizonnyal sosem lesz már igazán domináns, top5-ös játékos. Talán épp emiatt rosszabb a megítélése is a mutatott játékánál, mert azért összességében simán átlag feletti teljesítményt nyújt. Futás ellen kifejezetten elit, és pass rushban is jó. A probléma nyilván az, hogy ennél többet várt az ember egy ilyen tehetséggel és képességekkel megáldott szörnyetegtől. A PFF értékelése alapján az utóbbi három évben stabilan a top20 edge rusher közt volt.

2. JJ Watt

JJ Wattot azt hiszem senkinek sem kell bemutatni, ikonikus figurája az NFL-nek. 2012 és 2015 közt a liga legjobb (védő)játékosa volt és úgy nézett ki, hogy a valaha volt legjobb védőként is visszavonulhat akár, azonban jöttek a sérülések (és Aaron Donald), így Watt az utóbbi 5 szezonból csak kettő és felet töltött a pályán. Ez azonban nem jelenti, hogy a teljesítménye jelentősen visszaesett volna – noha nem játszik már azon az isteni szinten, még mindig elit közeli a játéka, hiszen tavaly az 5., idén a 7. legjobb edge rusher volt a PFF értékelése szerint. Sérülései mellett negatívum vele kapcsolatban, hogy márciusban már 32 éves lesz, de ha esetleg a sebessége meg is kopna 1-2 éven belül, még mindig be lehet mozgatni középre és minden bizonnyal ott is nagy pusztítást tudna végezni. Nyilvánvalóan rövid távú befektetés lenne Watt bárkinek is, és minden bizonnyal alaposan meg fogja válogatni következő állomáshelyét, tehát sok csapatot csípőből kilőhetünk esetében.

1. Shaq Barrett

A friss bajnok Barrett 2019-ben lett igazán nagy név, amikor 20-szor vitte földre az ellenfél irányítóit a Buccaneers színeiben, ezzel vezette a ligát sackekben, köszönhetően sebességének és kiváló kézhasználatának. Idén a zsákolások elmaradtak, de ez nem jelenti, hogy Barrettnek rosszabb éve volt, hiszen siettetésekben nagyjából ugyanannyit ért el az alapszakaszban (82 vs 77, de kicsivel kevesebb snapszámmal), csak most kevésbé sikerült impact playekké váltania ezeket. Barrett Denverből érkezett Tampába két éve, és ugyan nagy név tényleg csak új állomáshelyén lett, már a Broncosban is jól játszott limitált szerepkörben. Futás ellen is jó játékos, le tudja zárni a széleket. Egész karrierjében 3-4-es rendszerben játszott, így ez fekszik neki talán jobban, de nem gondolom, hogy problémát jelentene neki egy 4-3-as szisztéma, ahol a földön lesz a keze a snap előtt. Tavaly franchise tag alatt játszott, idén végre megkaphatja a nagy gázsit hosszútávon is – ha tippelnem kellene, akkor jelenlegi csapatától.

További említésre méltó szabadügynök edge rusherek: Aldon Smith, Haason Reddick, Olivier Vernon, Justin Houston, Ryan Kerrigan, Romeo Okwara, Takkarist McKinley, Everson Griffen, Trent Murphy, Deitrich Wise. 

+1 korlátozott jogú szabadügynök: Ifeadi Odenigbo

[/ppp_patron_only]