Az elmúlt évtized 10 legjobb draft classa csapatonként

Legutóbb az elmúlt évtized legjobb draft éveit szedtük ki egy ötös listába, most viszont, ahogy azt támogatóink megszavazták, a legjobb csapatonkénti draft classokat néztük meg. Volt bőven választék, így megpróbáltam tízre szűkíteni őket, nem volt egyszerű.

Itt is elmondhatjuk, hogy ahány ember, annyi féle szempont, szóval teljesen szubjektív lista jött össze. Én megpróbáltam két szempontot figyelembe venni, ami jól kirajzolódhat a végeredményen

• vagy azt, hogy adott class mennyiben segítette a saját csapatát;
• vagy azt, hogy adott classból hány jó játékos került ki.

A másik gond nyilván a jó definiálása, főleg hogy eltérő darabszámú játékost draftolnak a csapatok. Lehet valaki 11 kiválasztott játékosból csak hármat tudott használni, de azok közel All-Pro szintűek, most akkor az jó class vagy nem? Főleg, ha mondjuk a 8 “selejtből” hat a 4-5-6-7. körben került ki, ahol azért nem elvárás All-Prókat találni. De olyan class is van, ahol az első 1-2 kör teljes csalódás, utána viszont hengereltek, ahol meg pont a fordított eset áll fenn. Fontos még megemlíteni, hogy a draftolatlan játékosokat nem számoltam bele a classokba.

Maradjunk annyiban, hogy nem volt egyszerű sorba tenni őket, de ne is húzzuk az időt, vágjunk is bele, aztán minden kiderül.

10. Tampa Bay Buccaneers, 2019

Lehet nem fair betenni egy pusztán két évet lehúzó classt egy ilyen listába, de a friss címvédő playoff menetelésében ezek a játékosok kulcsszerepet vállaltak a kezdőcsapatban.

Kezdésként ott van Devin White, az ötödik helyen kiválasztott linebacker, aki alapja volt Todd Bowles blitzekre épülő védelmének. Nem a fiatal védő az, aki az alfája és ómegája volt a taktikának, de amit elvártak tőle, azt tökéletesen hozta. A floridai franchise nagy menetelése a rájátszásban a védelem feljavulásának volt köszönhető, közülük is a secondary tagjainak, hiszen csupa fiatalból állt az egység. Aki a legnagyobb ugrást hajtotta végre, az a slot corner Sean Murphy-Bunting volt. A második körös CB mindhárom NFC-s ellenfele ellen interceptiont szerzett a playoffban, majd a Chiefs offense lenullázásához is keményen asszisztált (habár az alapszakaszban azért lehetett rá panasz).

A harmadik körben kiválasztott Jamel Dean érdeme sem kisebb, ő is leginkább a rájátszásra szedte össze magát 2020-ban, a hatodik körös Scotty Miller pedig Mike Pettine koporsójába ütötte az utolsó szöget azzal az emlékezetes TD-jével a félidő vége előtt. Mike Edwards nem számított kezdőnek, de a két safety kiesésével a Super Bowlon a base védelemben kapott helyet, illetve egy interceptiont is jegyzett a Saints ellen.

9. Dallas Cowboys, 2016

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

2016 két brutálisan tehetséges linebacker kálváriájáról szólt, hiszen sérülés miatt a top 10 helyett óriási csúszók lettek. Jaylon Smith szupernovaként robbant be a draft előkészületekbe, hogy egy sajnálatos sérülés miatt hullócsillagként tűnjön el a top prospectek égboltjáról. Jerry Jonesék ezt persze azóta aligha bánják, hisz szépen lassan fejlesztették a játékát, hogy a legjobb fiatal linebackerek közé tartozzon.

Előtte volt egy már akkor is vitatott, azóta pedig pláne kiröhögött választásuk, 1/4-en Ezekiel Elliott. Tudjátok jól, hogy a magas picken draftolt futóhoz milyen hozzáállásunk van, pedig Zeke karrierje berobbant a köztudatba. Újoncként vezette a ligát futott yardokban, All-Pro lett, nem mellesleg playoffba jutott a Cowboysszal, amely Tony Romo sérülése miatt egy másik játékosra számított, aki élt is a lehetőséggel. Az OROY, és sokak által MVP-szavazatokra követelt Dak Prescott ugyanis 4. körös játékosként abszolút radar alatt volt, de a rázúduló nyomással élni tudott. 2016 a Cowboys két fiataljáról szólt, de a sikereket azóta sem tudják szállítani. Prescott még mindig jó irányító, hands down, Elliott formája viszont elképesztő mélységekbe zuhant vissza.

Két védő érhet még említést, Maliek Collins és Anthony Brown, egyikőjük sem lett alapköve a defense-nek, de hasznos kiegészítő embereknek bizonyultak. Ha Zeke nem esett volna vissza ilyen drasztikusan, vélhetően magasabb helyen lenne most ez a class.

8. Atlanta Falcons, 2016

A Kyle Shanahan vezette offense lesöpörte a liga nagy részét a pályáról 2016-ban, aminek következtében az MVP cím Matt Ryanhez került, míg a franchsie Super Bowlig menetelt. Ebben a felvezetőben már le is lőttem a poént, hogy az érdem nem az alábbi játékosoké lesz, de kár lenne tagadni, hogy a védelemben fontos szerep hárult rájuk.

Keanu Neal volt az első fecske, nagyon sok draftot követő néző meglepetésére. A Floridáról érkező safety egy fantasy játékosnak volt ideális: rengeteg tackle-t vártak tőle, big hiteket, amik akár turnoverhez vezetnek. Nem is csalódtunk benne, 5 fumble-t is kiharcolt, valamint 106 combined tackle-t jegyzett. Nála is nagyobbat szólt a két linebacker, Deion Jones és De’Vondre Campbell, akik új szintre emelték újoncként a coverage linebacker fogalmát.

Az offense is megkapta a maga játékszerét Austin Hooper személyében, aki bár Ryan tündöklésében nem volt főszereplő, a Super Bowlon csak jegyzett egy touchdownt. Wes Schweitzer is ekkor érkezett, ő 2016-ban nem kezdett, és későbbi játékával nem szolgált rá az új szerződésre.

Hat játékost draftoltak, ebből 5 is a kezdőig vitte, mégis ilyen hátul vannak? Igen, ez kicsit szól annak is, hogy azóta kvázi mindenki visszaesett, nem is kicsit.

7. Jacksonville Jaguars, 2016

Maradunk 2016-ban, csak Floridába kanyarodunk, ahol a Jaguars megszilárdíthatta volna védelmét egy évtizedre, ám végül két játékosa sem volt hajlandó tovább a csapatban maradni. Pedig nem így indult a kapcsolat köztük, hiszen a 2017-es, AFC döntőig menetelő együttesben mindhárman fontos szerepet játszottak. Élükön azzal a Jalen Ramsey-vel, aki jóformán az ölükbe pottyant az 5. helyen, és aki a szememben a legjobb cornerback a ligában.

Az egyik ilyen Myles Jack volt, akinek bár a hullámvölgyében sikerült egész mélyre is kerülnie, összességében a jó játékosok közé tartozik a posztján, nem mellesleg már csak ő maradt hírmondónak a teljes draft classból Jacksonville-ben. A harmadik körben egyik nagy kedvencem, Yannick Ngakoue érkezett, a szemtelenül fiatal játékos lehet csak haszonélvezője volt a bivalyerős védőfalnak, én másképp gondolom.

Bár a Super Bowl-részvétel nem jött össze annak a Jagsnek, erre a három játékosra büszke lehet az azóta lapátra került general manager, Dave Caldwell. Mivel ketten is All-Pro szintűek még manapság is, így nálam előzik a Falcons-Cowboys duót.

6. Indianapolis Colts, 2018

A Colts surranópályán az egyik legstabilabb csapat lett, amely nem arról lett híres, hogy sztárok tömkelegét igazolta, hanem azokat kinevelte magának, vagy nagyszerű sémát rakott össze. Ennek létrejöttét a 2018-as class biztosította, ahol alappilléreket sikerült bezsákolni.

Nagyon sokan úgy gondolták, hogy egy guardért nem éri meg magas draftcetlit beáldozni, akkor sem, ha Quenton Nelson generációs tehetségnek számított a posztján. Chris Ballardot ez nem érdekelte, és miután éveken át verték agyon irányítóját, a támadófal megerősítése élvezett prioritást. És nem bánta meg, Nelson amióta betette a lábát az NFL-be, All-Pro szinten játszik, és nyoma sincs a formahanyatlás jeleinek. Szintén az OL-be érkezett Braden Smith, akit bár guardként draftoltak, Frank Reich és stábja úgy gondolta, hogy tackle-t csinálnak belőle. És milyen jól tették! Nem számít tier 1 játékosnak a posztján, de bőven megüti az átlag fölötti szintet, amivel bebetonozta magát a fal jobb oldalán.

Köztük érkezett a második körben Darius Leonard, akiről prospectként a mentalitását emelte ki minden scouting riport. Ballardéknak bejön ez a hozzáállás, és ilyen játékosokkal akarták feltölteni a rostert, természetesen ez a húzása is beigazolódni látszott. Ám Leonard nem csak az öltözőben volt vezér már az első pillanattól fogva, hanem a pályán is, lehengerlő játékot produkálva mindhárom évében bekerült az All-Pro keretek valamelyikébe.

Ballard ezen a drafton megalapozta a Colts jövőjét, ami mellé még olyan kiegészítő játékosokat is draftolt, mint Nyheim Hines, Tyquan Lewis vagy Kemoko Turay.

5. Minnesota Vikings, 2015

A Spielman-érában megszámolni is nehéz hány draft picket lőttek el az egyes draftokon a Vikingek, de egyik sem sikerült olyan jól, mint a 2015-ös tevékenység. Mondhatni szokás szerint most sem az elsőkörös pickjük volt a legjobb, hiszen Trae Waynes nem szolgálta meg a belé fektetett magas draftcetlit, de még így is egy átlagos cornerback lett a ligában. Viszont ami utána jött…

Második körben Eric Kendricks érkezett, aki szépen csendben felfejlesztette magát egy elég magas szintre, ami a Wagner-szintet súrolja. Méltatlanul alulértékelt linebacker, aki sajnos képtelen végigjátszani egy teljes alapszakaszt, hosszú karrierje során eddig mindössze egyszer sikerült mindez. Nagyon hamar alapköve lett Zimmer védelmének, mint ahogy a harmadik körben kiválasztott Danielle Hunter is. Két ilyen tehetséges védőt egy drafton bezsákolni nem túl gyakori, de ebbe nagyon beletrafáltak Minnesotában.

Ám hogy ne csak a defense kapja meg a maga alappillérét, arról Stefon Diggs gondoskodott. Belegondolni is fura lehet, hogy a tavalyi receiving leader csak az ötödik körben kelt el egy olyan drafton, ahol Kevin White, DeVante Parker, Breshad Perriman, Nelson Agholor vagy Phillip Dorsett az első napon lettek kiválasztva. Ez a három játékos konkrétan három All-Pro kaliberű még  hat évvel később is, melléjük csatlakozott MyCole Pruitt is, aki végül Tennesseeben találta meg önmagát blokkoló tight endként.

4. Baltimore Ravens, 2018

A Ravens legendás general managere, Ozzie Newsome utolsó játékorbörzéjére készült 2018-ban, mielőtt átadta volna székét Eric DeCostának, és a búcsúja elképesztően jóra sikerült.

Az első választás Hayden Hurst lett, akit egy három helyes hátramozgás után választott ki. A vörös veszedelem baltimore-i kalandja végül csak két szezonig tartott, de nem feltétlen azért, mert nem játszott elég jól, ezt az érte adott második kör is bizonyíthatja. Pechére szintén ezen a drafton került a csapathoz egy másik tight end, Mark Andrews is. Noha posztjuk ugyanaz, a stílusuk teljesen más, Andrews sokkal inkább tűnt wide receivernek mint elkapónak, és ezt profiként is megmutatta.

Nem tudta volna ezt megmutatni irányító nélkül, hiszen a draft egyik legmegosztóbb irányítójával, Lamar Jacksonnal első teljes évükben kialakították a kémiát egymás között. Az ötödik éves opció miatt felcserélt érte Newsome az első kör legvégére, amire a megszerzett MVP cím alighanem igazolást nyert, függetlenül attól, hogy a passzjátéka azóta is vitatémát generál NFL fórumokon. Nem csak Jackson volt az egyetlen megosztó játékos akit kiválasztottak, hiszen a borzalmas combine-t letudó Orlando Brown elsőnapos OT-ből tucatjátékosig süllyedt, de a Ravens a 3. körben esélyt adott Andrews egyetemi csapattársának, és milyen jól tették. RT-ként vált végül a támadófal egyik oszlopává, a csapat pechére viszont Brown LT-t szeretne játszani a jövőben, és mivel ez Ronnie Stanley jelenlétében esélytelen, ezért cserét kért.

Ha tavaly születik a cikk, sok említést nem ért volna DeShone Elliott, de Earl Thomas akciójának hála bekerült a kezdőbe 2020-ban, és nem okozott csalódást. Bradley Bozeman beugrása már nem volt ennyire sikeres, de az utóbbi két évben egyaránt kezdőnek számított. Kérdés, hogy ezt megtartja-e 2021-ben is.

3. Seattle Seahawks, 2011

Elérkeztünk a dobogóhoz, a legalsó fokán a Seahawks 2011-es játékosaival. Összességében lehet, hogy ez a névsor nem jobb, mint akár a Ravensé, akár a Vikingsé, de mi sem bizonyítja jobban a sikerességét, hogy 10 év távlatából is “ebből él” John Schnieder és Pete Carroll?

Seattle-i szokásokhoz hűen ez a class sem a legmagasabban választott játékosokról szólt. James Carpenter volt az első fecske, aki bár teljesítményben sosem volt a közelében sem a potenciáljához amit az első kör miatt elvárható lenne, valamiért csak kezdett minden csapatában, még 2020-ban is, már amikor nem volt sérült. Köztük a Super Bowl-győztes OL-ben is.

John Moffit már közel sem volt sikersztori, na de KJ Wright már annál inkább. A teljes évtizedet Seattle-ben töltötte a jelenleg szabadon igazolható linebacker, és bár sosem őt emlegették először, ha a seattle-i védelem legjobbjait kellett felsorolni, nagyon fontos láncszem volt ő ebben a csapatban, és évekig dominálták a pálya közepét Bobby Wagnerrel. Richard Shermant már sokkal inkább emlegették, és nem véletlenül. Az évtized csapatába is bekerült, minden bizonnyal jövőbeli first ballot Hall of Famer cornerback uralta a pálya bal oldalát, és kétszer is meggondolták az irányítók, hogy arra dobják-e a zsugát. Ki ne emlékezne azon megnyilvánulásaira, ahol kifogásolta minden general managert aki lemondott róla, és amivel csak az ötödik körig csúszott.

Mivel Sherman lezárta a pálya egyik oldalát, Wrighték a pálya közepét, így sokan a jobb oldalon kerestek megnyugvást a védelem ellen, ott Byron Maxwell várta az elkapókat. Sose ért fel kollégája magasságáig, de a lehető legjobbkor került be a kezdőbe, amikor is gyűrűt nyert az idény végén, ezután viszont nagyon hamar kikopott a köztudatból, talán nem véletlenül. Végezetül a későbbi Super Bowl MVP Malcolm Smith maradt a hetedik körre, akinek tényleg az a meccs volt az egyetlen kiemelhető nemhogy Seattle-ben, hanem a teljes karrierje során. Időzíteni tudni kell, na.

2. Seattle Seahawks, 2012

Back-to-back Seahawks, de ha a 2010-es év is számítana, lehet még az a class is itt lenne a top 5-ben. A Super Bowl-győztes Seahawks alapja erről a három draftról érkezett, szinte egyedülálló módon majdhogynem csak draftolt játékosokon alapult a bajnok csapat. Az utolsó alapkőre eddig kellett várni, hiszen egy wisconsini srác rózsával a szájában ekkor várta, hogy valaki kiválassza őt.

Mit gondolhatott szegény Russell Wilson, amikor még a punter Bryan Anger is előbb lett kiválasztva a harmadik körben, mint ő? Bármennyire is hihetetlen, így történt. Wilson a méretei miatt akkor még sok csapat radarjáról lekerült a draft korai szakaszában, és amikor már többen is mozgósították volna magukat érte, akkor választotta ki őt a Seahawks. A többi már történelem, nagyon hamar berobbant a köztudatban, és második szezonjában rögtön bajnoki címet ünnepelhetett. Az offense megkapta az agyát, de egy körrel korábban a defense is Bobby Wagnerrel. Az All-Decade keretbe beválasztott linebacker Luke Kuechlyvel egyetemben teljesen új szintre emelte az olyan legendák, mint Ray Lewis vagy Patrick Willis által uralt posztot, leginkább ami a passzok levédekezését illeti. Hatszor is bekerült az elsőcsapatos All-Pro keretbe, ami csak megerősíti az előbb leírtakat. Eddig két future Hall of Famer, nem rossz kezdés.

Bruce Irvin már nem ennyire kiemelkedő alak, és ha nem az első körben választották volna ki, valószínűleg a megítélése is jobb lenne ennél, ez a béklyó viszont végigkísérte a teljes karrierjét. Pedig Gus Bradley és Dan Quinn vele forradalmasította a védelmét a LEO posztnak hála, amit sokan, sokféleképpen próbáltak lemásolni onnantól, de ilyen sikerrel talán senki sem tudta használni. JR Sweezy pláne nem a kimagasló játékáról volt híres, de a bajnokcsapatban ő is kezdőként kapott helyet, és Carpenterhez hasonlóan valamiért ő sem tud kikopni a ligából, szóval valamilyen értékmérő lehet akár ez is. Kiegészítő embernek Jeremy Lane sem volt vészes, de ő már kevés volt a kezdőbe kerüléshez leginkább a sérülések miatt, de csak szerzett egy interceptiont Brady ellen a Super Bowl-vereségük során.

1. New Orleans Saints, 2017

Bár a két dobogós class végül gyűrűig segítette csapatát, kár lenne tagadni, hogy amit 2017-ben csinált Mickey Loomis, az évszázadonként egyszeri szintű csodaclass.

Marshon Lattimore-ral kezdődött a börze, aki nagy csúszóként, még nagyobb stealként került New Orleansba, és a rookie évében erre abszolút ráerősített. Sajnos azóta nem tudta tartósan hozni ezt a teljesítményt, cserébe Mike Evans rémálmaiban azóta is kísért. A Brandin Cooks-trade kapcsán az 1/31 is Loomis kezében volt, ahol talán meglepő módon Ryan Ramczyket választotta ki, de ez is őt igazolta. Azonnal a kezdőbe került, és nagyon hamar a liga egyik legjobb RT-jévé vált. Mindkettejük az ötödik éves opciójával játszik 2021-ben, utóbbinak garantált egy brutális szerződés, de Lattimore-nak is kinézhet egy nyolc számjegyű éves átlag.

A második körben Marcus Williams érkezett. Szegényről valószínűleg 10-ből 9 embernek a Vikings elleni mellévetődése ugrana be elsőként, holott egy elképesztően tehetséges safetyről van szó. Kisebb meglepetésre a Saints rárakta a franchise taget, amit azóta alá is írt, így $10,6 milliót garantáltan megkeres, de ne lepődjünk meg, ha egy hosszú távú szerződést is terítékre hoznak nyárig, hasonló éves átlaggal. A harmadik körben Alvin Kamara került a csapathoz, aki Mark Ingram tökéletes kiegészítésének tűnt, ám végül simán lenyomta őt a játék összes elemében. Minden szezonjában elérte alsó hangon az 500 yardot futásokkal és elkapásokkal is, mellé összesen 68 TD-t ért el csak az alapszakaszban. Ő is megkapta a maga pénzecskéjét, 5 évre $75 milliót.

Három évig erről a négyesről szólt a Saints classa, ám 2020-ban előlépett egy ötödik tag is, Trey Hendrickson 13,5 sackkel vétette észre magát, mit ad isten pont akkor, amikor lejárt az újonc szerződése. Az idei évtől ő kivételesen nem a Saintsben folytatja, de a Bengalstól kapott 4 éves, $60 milliós szerződésére büszke lehet. Összesen hét játékos jött a draftról, az említetteken kívül Alex Anzalone és Al-Quadin Muhammad. Utóbbi hatodik körösként nem különösebb elvárásokkal érkezett, és végül egy szezont követően távozott, Anzalone esélyeit pedig a sérülések csökkentették a csapatba kerülésre, de remek kiegészítő játékosa lett a keretnek.

Hét játékos, akikből mindössze egy nem maradt a csapatnál az újoncszerződése lejártáig. Az OROY és a DROY is a Saints kötelékébe tartozott. Öt játékos is 10 millió fölött keres 2021-ben, közülük ketten úgy, hogy még nem kapták meg a második szerződésüket. Ilyen sikeres draftot tényleg csak egy évszázadban egyszer érhet el egy general manager.

[/ppp_patron_only]