Csak Wilsonnal van értelme – Seahawks FA-kitekintő

Az utóbbi hetekben a fő téma Seahawksszal kapcsolatban nem az, hogyan juthatna Super Bowlba a csapat, hanem hogy Russell Wilson egyáltalán Seattle-ben lesz-e a szezon kezdetén. Amennyiben nem, úgy fölösleges bárminemű offseason tevékenység, mehet mindenki nyaralni (a szurkolók részegedni), így mi optimistán állunk a dologhoz és megpróbálunk felvázolni egy forgatókönyvet, amellyel elérhetőbb közelségbe kerülne a bajnoki cím.

A Seahawks egész vállalhatóan áll pénzügyileg: Carlos Dunlap kivágása után 18,6 millió dollárral van a fizetési plafon alatt (pontosabban 16 millióval, ugyanis mindössze 47 játékosnak van élő szerződése, így minimum 2-2,5 milliót el kell majd költeni roster végi játékosokra). Ez természetesen nem sok mindenre elég, de egy könnyű és egy kevésbé egyértelmű kivágással, egy átalakítással és négy kulcsemberrel való hosszabbítás után máris nagyon jól néz ki a helyzet.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A kivágás sorsára jutók közül a könnyű eset Tre Flowers, aki a rotációban elfér, de ilyen ínséges időkben 2,1 milliót nem ér az, hogy 106,1-es passer ratinget enged az ellenfél irányítóinak. Jarran Reed helyzete már egy fokkal bonyolultabb: Pete Carollék szeretik, ezért is fizették tavaly túl egy 2 éves, 23 millió dolláros fizetéssel, amire nem szolgált rá. Ugyan szerzett 6,5 sacket, de ezek “könnyűek” voltak, azaz nem az ő teljesítményének, hanem a társaknak vagy az irányítónak volt köszönhető. A PFF értékelése alapján a 89. legjobb DT volt tavaly, az utána keletkező 9 milliót ennél csak jobban lehet elkölteni (bár meglepő lenne, ha Carroll erre rábólintana).

Bobby Wagner még mindig a liga egyik legjobb linebackere, a szerződése két évig él még, de 31 évesen már hosszú távra nem lehet vele tervezni, így hosszabbítás helyett az átstrukturálás jöhet szóba, amivel 6 milliót lehetne spórolni. Ellenben Quandre Diggs, Carlos Dunlap, Jamal Adams és Michael Dickson sokkal inkább hosszabbítás-kompatibilis.

Dickson egy korrekt punter, fiatal, elküldeni fölösleges, belefér a keretbe. Diggs nagy fogás volt egy ötödik körös pickért két éve: a szerződése már csak egy évre szól, nem a legszexibb név, így olcsón lehet vele hosszabbítani (évi 7-8 millióért), ezzel 4-5 milliót spórolva. Adams már nem volt akkora fogás, pláne két első körért, tavaly csak pass rush-ban jeleskedett, de ilyen ellenérték után kizárt, hogy ne kapjon hosszú távú szerződést. Jobb most megejteni, mint húzni a dolgot, nehogy a végén ismét cserét követeljen magának.

A fentieken túl Russell Wilson, Tyler Lockett vagy Duane Brown szerződéséhez is hozzá lehet nyúlni szükség esetén, így 40-50 millió dollárból erősítheti meg a rostert a csapat.

Legfontosabb szabadügynökök

A potenciális pénzmennyiség mellett szabadügynökból is sok van Seattle-ben, közülük többen kezdők:

Mike Iupati visszavonult, így a fal belsejében keletkezett kisebb űr. Poona Ford újoncszerződése lejár, de RFA státusza miatt könnyen megtartható. Benson Mayowa rotációs játékos, ennek megfelelően 3-4 millió dollárnál nem ér többet, ahogy a cserefutó Carlos Hyde is ezen a szinten mozog.

Quinton Dunbar már kezdő szint, legalábbis kezdőnek érkezett, de tavaly botrányosan rossz volt a különböző pályán kívüli balhékba keveredett corner. Shaq Griffin sem azt a szintet hozta, amit elvártunk volna tőle, a 7 engedett TD nagyon sok, de még mindig csak 25 éves és magasan van a plafonja.

KJ Wrightot senkinek sem kell bemutatni, a liga egyik legjobb linebackere, még ha Bobby Wagner el is homályosítja. Passz- és futás ellen is átlag feletti, óriási űr keletkezne a helyén, ha nem sikerül marasztalni. Ez Chris Carsonról már nem mondható el: átlagon felüli futó (karrierje során 45 meccsen 3270 yardot és 21 TD-t szerzett 45 meccsen, 4,6 yardos átlaggal), de mellé sérülékeny és sokat fumble-özik, de így is nagyobb összeget kaphat a piacon, mint amennyit a Seahawksnak megérne a posztra költeni.

Potenciális érkezők/maradók

A Wilson-ügyet az robbantotta ki, hogy az irányító magát sokkal jobbnak tartja, mint Pete Carrollék és nagyobb beleszólást szeretne az offense-be. Ez valahol érthető, egy top 5-ös irányítónak igazán lehet szava, pláne hogy a főedző fixa ideája, hogy bajnoki címet csak futójátékkal lehet szerezni (leeshetett az álla, amikor meglátta, hogy a bajnoki címet szerző Tampa Bay Buccaneers a 4. legkevesebb futott yarddal jutott fel a csúcsra, még a meccsenkénti 100-at sem sikerült elérni). Mivel optimistán állok a helyzethez, így egy Wilson-központú FA-t vizionálok.

Bármilyen meglepő, az offense minősége összességében nem rossz: Wilsont természetesen nem kell bemutatni, de immár van két top elkapója, egy elit OT-je Duane Brown személyében, Brandon Shell is korrekt a fal túloldalán, a tavaly harmadik körös Damien Lewis jó újonc éven van túl (bár főleg futásblokkolásban volt jó). Természetesen a tight end poszt megoldatlan (még ha bíznak is abban, hogy Will Dissly majd összekapja magát) és a támadófal belsejébe is elférne még az erősítés, de ennél volt már sokkal elkeserítőbb is a helyzet Seattle-ben. Már csak azért is, mert a támadófal hibáit idén könnyen lehet orvosolni a piacról.

A fal közepére egy under the radar nevet, a csoportrivális Ramstől érkező Austin Blythe-ot néztem ki, aki szükség esetén guardot is tud játszani. A guard posztra viszont igazi nagyágú érkezne: Joe Thuney a piac egyik legjobb játékosa lesz, passz ellen parádés, futáshoz is jól blokkol, vele hirtelen egy top 10 körüli egység lenne Seattle-ben (nem valószínű, hogy Carrollék bármikor az életben ennyit adjanak egy falemberért, de a remény hal meg utoljára). Az offense-be még Hyde-ot érdemes lehet visszahozni, cserének korrekt, a draft hátsóbb köreiből pedig érkezhet egy ügyesebb, kezdő potenciállal rendelkező játékos.

A védelembe is elférne az erősítés, pláne Dunlap kivágása után. Fordot könnyű megtartani az RFA tender miatt, ráadásul ő még azt a pénzt is megérdemelni, amit Reed visz haza (Reed maradásával számolva is megvalósítható a fenti forgatókönyv, még ha szűkösen is). Mellette Shaq Griffint lenne érdemes visszahozni a benne lévő potenciál miatt, illetve 2 évre 20-21 millióért KJ Wrightot. Sokkal többet máshol sem keresne, ez az összeg teljesen reális egy top csapattól, mindenki nyerne (a tavaly első körös Jordyn Brooks miatt akár el is lehetne engedni Wrightot, de valószínűbb a maradása, míg a fiatal játékos Bruce Irvin helyét veheti át és nickel felállásoknál edge rushert játszana).

A legnagyobb fogás az egységbe Yannick Ngakoue lenne. 44 nyomást és 8 sacket szerzett tavaly úgy, hogy pár hónapon belül háromszor is csapatot váltott (a szezon előtt nem sokkal még a Jaguars játékosa volt, majd a Vikingshoz, a trade határidő előtt pedig a Ravenshez került). Futás ellen továbbra sem kiemelkedő, de nem is ez az elsődleges dolga – pass rushban ugyanakkor elit, egy hozzá hasonló kaliberű igazolás nélkül a Seahawks védőfala még a top 20-ba sem férne be.

A draftra így minimális hiányposzttal készülhetne a gárda. Mivel nincs első körös cetlije, így a második körben érkezhet egy CB, a 4-7. körökben pedig lehet mélyíteni a védőfalat, szerezni egy futót és pár atletikus skilljátékost.

[/ppp_patron_only]