Eredménytelen nagy jövés-menés – Bengals FA értékelő

A Bengals hosszú évekig nem vette ki a részét a szabadügynökpiacból és főleg a saját embereire alapozott. Ez a filozófia változott meg tavaly és olyannyira belejöttek, hogy idén elég aktív volt a gárda az első pár napban. A nagy aktivitás viszont nem mindig jár eredménnyel is. Nézzük meg ezúttal összejött-e.

Távozók

Azt sejtettük, hogy nem mindenkit tart meg a gárda, pedig a lehetőségük meglett volna rá. Azonban azt egyáltalán nem gondoltuk, hogy a két legjobb lejáró szabadügynökük közül végül egyikkel sem sikerül megegyezni. Carl Lawson és William Jackson is elhagyta a csapatot, pedig mindketten fiatalok, sok potenciál van bennük és egész jó éven vannak túl. Lawson esetében még a franchise tag is előkerült mint lehetőség, de ezek szerint annyira rosszul haladhattak a tárgyalások, hogy végül jobbnak látták a felek, ha elválnak útjaik. Jacksonnál szintén nem igazán érteni, hogy miért nem tartott igényt rá a Bengals, mert bár zsíros szerződést kapott Washingtonban, azért túlfizetésről nem beszélhetünk és pénze is lett volna a csapatnak.

Szintén elhagyta egy ikon is a gárdát, A.J. Green távozása nem olyan fájó, mint a két fiatalé, mert a teljesítménye rohamosan romlott az elmúlt időszakban, de mindenképpen egy ikonikus játékosát vesztette el a gárda. John Ross ellenben semmilyen szinten nem mozgatja meg valószínűleg a csapat szimpatizánsait, mert bár sose felejtik el, hogy nagy reményekkel érkezett az első körben, de be kellett látni, hogy totális bust, akitől már semmit sem várhatunk.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A többieket a listán egyelőre nem vitték el más csapatok, de azt kell hogy mondjam, hogy ez nem is túl nagy meglepetés. A lejáró szerződésű játékosokon kívül még két fontosabb embert vágott ki a csapat, B.J. Finney-t és Geno Atkinst. Előbbi esetleg azért lehet érdekes, mert a rotációban vagy sérülések esetén kaphatott volna játékidőt, de komoly kezdőként azért nem számolhattunk vele.

Geno Atkins ellenben már figyelemreméltóbb, még akkor is ha már jócskán benne van a korban és ez a teljesítményére is rányomta a bélyegét. Lehet, hogy kicsit megfáradt a két fél kapcsolata és még máshol képes lesz motiváltan odaállni a pályára, akár még a prime-jához hasonló teljesítményt is nyújtani majd. A Bengalsból bár hiányozni fog, de főleg mint vezér és tapasztalat játékos, nem pedig mint domináns defensive tackle.

Érkezők/Maradók

A sok távozót nyilván pótolni is kell és nagyjából ezt meg is tette a gárda. Carl Lawson helyett például Trey Hendrickson érkezett passzt siettetni. A piac nyitása előtt a Saints volt játékosáról sokan úgy beszéltek, mint az egyik legnagyobb sleeper, akivel nagyot húzhat egy gárda. Hát végül sikerült elérnie a Bengalsnak, hogy ez ne történjen meg. A fiatal pass rusher 4 éves 60 millió dolláros szerződést kapott, ami első ránézésre borzasztó túlfizetés.

Az egyik legnagyobb edge szerződés az idei piacon, pedig ennyire nem jó Hendrickson. Volt egy nagyon jó szezonja, de ez is inkább statisztikában mutatkozik meg. A 14 sack nagyon megtévesztő az esetében, mert ezt a számot mindössze 39 nyomásgyakorlásból produkálta. Összehasonlításképpen a távozó Lawson majdnem 60 nyomással zárta az évet. Az egyetlen enyhítő tényező, hogy a szerződése kedvezően lett kialakítva és akár egy év után is ki lehet vágni. Nem teljesen értem, hogy egy kicsit hasonló koncepcióval vagy akár drágábban is ugyanezt miért nem tudták megtenni Lawsonnal.

Hasonlóan furcsán sikerült „pótolni” William Jacksont is. A fiatal sztárcorner helyett érkezett kettő jó képességű is, akik azért ugyanakkora potenciállal nem bírtak. Fizetésekben körülbelül ugyanott jött ki a gárda Mike Hilton és Chidobe Awuzie megszerzésével, mintha William Jackson maradt volna a csapatnál. Kérdés akkor, hogy mi ér többet? Egy elit potenciálú corner vagy kettő elfogadható? Az egyetlen tényező, hogy a két corner szerződését úgy oldotta meg a gárda, hogy akár már egy év után megszabadulhatnának tőlük.

A két további nagyobb érkező sem segít a pozitív megítélésben, de legalább mindkettő indokolható. Talán előbb beszéljünk Riley Reiffről, aki egy évre érkezik 7,5 millió dollárért. Burrow draftolása óta várjuk, hogy erősítsék a támadófalat és most nagyon jó esélyük lett volna. Erre mi történik? Egyetlen Riley Reiff érkezett. Hát nem mondanám, hogy ettől most megnyugodtam volna Burrow helyében. Ő legalább csak 1 évre érkezett, ebből is látszik, hogy nem hosszútávú lehetőségként gondolnak rá.

Larry Ogunjobinál már ennyire nem kell filozofálni, hogy miért pont ő és miért csak egyáltalán ő. A védőfalban Atkins távozásával szintén keletkezett egy lyuk, ezt igyekeznek egy fiatalabb játékossal semlegesíteni. Ogunjobinak nincs nagy varázsa, volt egy rövidebb jó időszaka, de összességében nem egy kihagyhatatlan játékos.

A Bengals eddigi offseasonjében egyelőre tehát az a rossz, hogy nem látni az előrelépést. Nem látjuk, mert a legégetőbb hiányposztra nem minőségi embert hoztak és a fontos lejáró játékosaikat sem tartották meg, hanem bizonytalan megoldásokkal csak kiegyenlítették a számlát. Márpedig egy top5-ben draftoló gárdának ha van pénze, akkor meg kell próbálnia legalább egy kicsit erősödni. A draft előtt így továbbra is sok a hiányposzt, továbbra is benne van, hogy a támadófalra költsenek, de hiába jó az elkapószekció, a class top talentjei közül nehéz lesz bent hagyni ott azt, akire esélyük van. A védelemben pedig továbbra sem érezni azt, hogy a közepesnél egy kicsit is jobbak lennének és hogy van identitása vagy vezére ennek az egységnek.

Nem tetszik a Bengals tevékenysége, főleg a lehetőségeikhez képest. A Lawson-Hendrickson csere kimondottan balgaság volt, még az utóbbi szerződés részleteinek ismeretében is. Ahogy nem tetszik William Jackson elengedése sem és nekem ne mondja senki, hogy a Football Team annyival csábítóbb volt egy szabadügynöknek. A támadófal elhanyagolása szintén nem túl dicséretes…

Értékelés: C+

[/ppp_patron_only]