A Jacksonville Jaguars meglehetősen gyengén teljesített a piacon, így különösen fontos volt, hogy Urban Meyer nagyot villantson a drafton. Túlzás lenne azt állítani, hogy maradéktalanul jól végezte a dolgát, a csapatépítési filozófiája némileg elavult, ezzel együtt ez már első látásra is jobban sikerült.
A szabadügynökpiacon a Jaguars nem sok hiányposztot orvosolt: az irányító mellett ráfért az erősítés a tight end, cornerback, safety, edge és OT posztokra is, de a védőfal belsejébe is lehetett embert hozni. A felsoroltak közül az irányítóprobléma kvázi megoldottnak tűnt az 1/1-es pick birtokával, különösebben gondolkodni sem kellett, a többi poszt erősítéséhez ugyanakkor alaposan mérlegelni kellett a lehetőséget. Többé-kevésbé sikerült.
1/1: Trevor Lawrence, QB, Clemson
A létező legegyértelműbb és egyben legunalmasabb pickje a 2021-es draftnak. Mindenki tudta, hogy az Andrew Luck szintű tehetségnek tartott Lawrence lesz a befutó, akiben nagyítóval kell keresni a hibákat és óriási jövő áll előtte (már amennyiben az edzői nem teszik tönkre). Ezzel együtt kellett a reklámidő, az utolsó másodpercig húzta az időt a csapat a bejelentéssel, de a fölöslegesen elszórakozott kilenc és fél percen kívül ez egy hibátlan pick.
Elavult filozófia
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Az első körben két futó ment ki, ráadásul közvetlenül egymás után. Előbb a Steelers választotta ki Najee Harrist, majd a Jaguars döntött egy running back mellett. A Pittsburgh draftértékelőjében azt írtam: “nem éri meg futót jól megfizetni, és praktikusan ez igaz a futók magasan kiválasztására is. Az nem kérdés, hogy egy jó futó nagyon sokat tud hozzátenni egy támadósorhoz, ugyanakkor egy tight enddel vagy elkapóval ellentétben neki szüksége van még öt másik ember jó teljesítményére ahhoz, hogy igazán produktív legyen”.
A Steelers esetében ennek ellenére pozitívan értékeltem Harris kiválasztását, ugyanis egy win now módban lévő csapat megengedheti magának ezt a luxust. Ugyanez igaz a linebacker vagy a safety posztra is: amikor már kész a csapat és csak apróbb lyukak vannak a rosteren, akkor lehet nagyobb pénzt vagy komolyabb drafttőkét áldozni kevésbé értékes posztokon játszó top tehetségekre/játékosokra. A Jaguars ugyanakkor fényévekre van nemhogy a bajnoki címtől, de a rájátszástól is, egy 1/1-es csapatról beszélünk.
1/25: Travis Etienne, RB, Clemson
A fentiek fényében az Etienne pick az egyik, ha nem a legrosszabb választás volt az első körben. Adott egy pocsék fal, ahol a liga kvázi legrosszabb LT-jére tettek franchise taget, mert nem találtak nála jobb alternatívát: ezzel sikeresen együtt tartotta a gárda a liga 11. legrosszabb támadófalát (via PFF), de ha csak a futásblokkolást nézzük, akkor a hetedik leggyengébbet (via ESPN).
Ide futót hozni az első körben akkor is fölösleges lett volna, ha tényleg hiányposztról lenne szó, de nem ez volt a helyzet. Érkezett a piacról Carlos Hyde, aki korrekt második számú opció, illetve ott van a tavaly kiváló újonc szezont hozó James Robinson – ez bőven elég kezdésnek. Természetesen vitán felül áll, hogy Etienne mindkettőjüknél sokkal tehetségesebb, ráadásul sokat fejlődött elkapásokban is, viszont ő pont az a futó az egyetemi felvételek alapján, aki támadófal nélkül teljesen el van veszve. A Clemson támadófalának romlásával párhuzamosan esett visz az ő teljesítménye is, Jacksonville-ben pedig még annyi segítségre sem számíthat.
Az egyetlen igazi pozitívum vele kapcsolatban az, hogy Lawrence csapattára, így meg lesz közöttük a kémia és az irányító könnyebben beilleszkedhet a csapatba, de ez sehol nem ér első kört. Remek fogás lett volna itt a corner Greg Newsome, aki értékben polcokkal jobb, mint a 2/1-es cetlivel kiválasztott Tyson Campbell, és akkor a második kör elején jöhetett volna a futó. A Billsen kívül egyetlen csapatnál sem volt opció a running back, de még ha valaki fel is cserélt volna, akkor is jó eséllyel bent lett volna még Javonte Williams.
Ez a forgatókönyv sem lett volna tökéletes, a Jaguarsnak továbbra is a futó a messze legkisebb problémája, de a Newsome – Williams páros nettó értéke sokkal jobb, mint az Etienne-Campbell párosé. Leonard Fournette kiválasztása sem azért volt katasztrófa, mert 1/4-es volt, 1/25-ön is pont ugyanolyan bust lett volna – egy rossz csapat ne draftoljon futót az első két-három körben, lásd Jets.
Egy erős “OK”
A csapat szerencséjére Urban Meyernek nem volt több ilyen idejétmúlt elképzelése, nem érkezett csak futás ellen jó DT, sem két downos linebacker vagy blokkoló tight end a második napon, így összességében elégedettek lehetnek a szurkolók.
2/33: Tyson Campbell, CB, Georgia
2/45: Walker Little, OT, Stanford
3/65: Andre Cisco, S, Syracuse
Fentebb említettem, hogy Etienne miatt lemaradt a csapat Newsome-ról, így már csak egy polccal alacsonyabb lévő cornerek közül tudott válogatni. Campbell nálam a második kör legelején korai, de ez már ízlés kérdése, sok boardon ő volt a legjobb elérhető CB. Jó méretei vannak a poszthoz, atletikus, főleg emberezésben jó, de egyelőre még inkonzisztens, illetve csak a szélen használható. Ez az évi 13,3 milliós fizetésért leigazolt Shaq Griffin és a tavaly 1/9-es CJ Henderson draftolása után nem túl ideális, valakinek (Henderson) be kell majd mozogni a slotba. Akkor már inkább Asante Samuelt kellett volna behúzni, aki nemcsak jobb játékos, de még illik is a jelenlegi felálláshoz.
Little is korai azok után, hogy ez elmúlt két évben opt out és sérülés miatt csak 72 snapen játszott. Hosszú távú projektnek jó lehet (a méretei rendben vannak, és amikor játszott, passzblokkolásban átlagon felülinek tűnt), jövőre akár átveheti Cam Robinson helyét, esetleg átmozoghat a jobb oldalra Jawan Taylor helyére. Itt is lettek volna jobbnak tűnő opciók, Samuel Cosmi vagy Dillon Radunz.
A második nap legjobb pickje a harmadik körben érkezett. Cisco range-e kiváló, igazi playmaker, összesen 26 leütött labdája és INT-je volt 24 meccsen. A boxba nem szabad felengedni, de kiváló single high safety lehet belőle. Természetesen kell rajta finomítani, jelenleg olyan, mint a safetyk Marcus Peterse: minden nagy játékra jut egy csúnyán benézett coverage. Ezzel együtt akár már újoncként is a kezdőben találhatja magát.
4/106: Jay Tufele, iDL, USC
4/121: Jordan Smith, Edge, UAB
5/145: Luke Farrell, TE, Ohio State
6/209: Jalen Camp, WR, Georgia Tech
A harmadik napon még négy játékos érkezett a csapathoz. Kivételesen rögtön egy steallel kezdett a gárda: Tufele nagyon jó érték a negyedik körben, több poszton is bevethető a fal belsejében, ráadásul a méreteihez képest (142 kg) kifejezetten atletikus, így képes nyomást generálni a fal belsejéből. Hiányposzt volt az ilyen, újonc éve végére könnyen a csapat legjobb belső védőfalembere lehet.
Smith is jó értéket képvisel, tökéletes méretei vannak a poszthoz, a produktivitása is rendben volt az egyetemen (21 meccsen 89 tackle, 23,5 negatív yardos szerelés, 12,5 sack, három fumble és egy INT), de az atletikusságára sem lehet panasz. Nagyon nyers még a játéka és technikája, de 1-2 éven belül kezdő lehet belőle.
Az ötödik körben csak érkezett egy old school Y tight end. Nincsenek rossz kezei, de szeparálódni nem nagyon tud, így sok haszna nem lesz a passzjátékban, ellenben hasznos blokkoló lehet. Ilyen játékosokat a 7. körben vagy draftolatlanként szoktak általában szerezni – nem tragédia a kiválasztása, de ilyenkor azért célszerű magasabb plafonú játékosokat célba venni. Meyer jól ismerheti az Ohio State-ről.
Végezetül az elkapó Jalen Camp érkezett, aki Farrellhez hasonlóan UDFA szint. Magas, fizikális elkapó, de borzalmasan kezdetleges útvonalfutó, legjobb esetben is a speciális egységben ragadhat meg, illetve hosszú távon lehet belőle egy 4-5. számú, szituációs elkapó.
Összegzés
Az Etienne picket leszámítva átlag feletti draftot produkált a Jaguars, ami a piacon nyújtott teljesítményhez képest kész felüdülés volt. Jó posztokra érkeztek jó játékosok, ugyanakkor az ár/érték arány több esetben nem volt az igazi és az alternatív költség is viszonylag magas.
Ha Etienne helyett érkezett volna Newsome, majd a második körben egy futó, míg Little helyett Cosmi vagy Radunz, akkor máris jobban nézne ki. Ha második körben sem ragaszkodott volna a futópickhez a csapat, hanem kiválasztja például Teven Jenkinst, majd utána a Steelers előtt megszerzi a tight end Pat Freiermuth-ot, akkor egyenesen csodás lett volna minden.
A prioritás nem volt megfelelő: olyan posztokra pickelt korán a csapat, amelyek vagy nem voltak fontosak vagy mély volt a class, így más, vékonyabb posztokból vagy csak polcokkal alacsonyabban lévő játékos érkezett, vagy egyáltalán nem érkezett senki (Farrell nem oldja meg a TE gondokat). Ez egy tipikus nem jó, nem tragikus helyzet, bár úgy is mindenki csak azt fogja nézni, Lawrence mennyire válik be. Értékelés: B-
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások