Szokás mondani, hogy az NFL egy passzoló liga, azonban sok csapat még mindig úgy ragaszkodik a futásokhoz, mintha nem is az életük, de legalább a sikerességük múlna rajta. Rengetegszer jönnek elő azok a beidegződött mondatok, hogy meg kell alapozni a futást, lent kell tartani az ellenfél irányítóját az oldalvonal mellett, ki kell fárasztani az ellenfél védelmét. De vajon tényleg hatékony ennyit futni? És ha nem, hol lehet az optimális egyensúly a passz-futás arányban?
Miért építenek futásra a csapatok?
Több oka is van annak, hogy a csapatok többet futnak, mint amennyi ideális lenne – mind elég régimódi, “hagyományos” felfogás.
Egyrészt az edzők úgy vélik, hogy meg kell alapozni a futást. Le kell fárasztani az ellenfél front7-jét sok apró futással, hogy majd később összejöjjenek a nagyobb rohanások. Ez elméletben jól hangzik, de a gyakorlatban az a helyzet, hogy a korábbi futókísérletek számának semmilyen ráhatása nincs a későbbi futási sikerességre. Mindegy, hogy hányszor futsz, a hatékonyságod ugyanolyan marad.
Másrészt úgy hiszik, hogy birtokolni kell a labdát. A sok futás azt jelenti, hogy több percen át lesz nálad a labda, így lent tartod az oldalvonal mellett az ellenfél támadóit, ami egy top védelemmel kiegészítve elméletben jó stratégia lehet. Biztos sokaknak eszébe jut több ilyen mérkőzés is, például 2019-ből a Colts-Chiefs találkozó, azonban arról a rengeteg esetről hajlamosak vagyunk elfeledkezni, amikor ez a taktika csúnya kudarcba fulladt. Szép elgondolás ez az egész, de a valóság az, hogy persze nem rossz dolog, ha minél többet van nálad a labda, de csak abban az esetben, ha pontokat is szerzel vele. Nem sokat ér a labdabirtoklás, ha folyamatosan mezőnygólokat szerzel, az ellenfél pedig feleannyi idő alatt touchdownokat ér el. Hacsak nincs egy special team blama, akkor ugyanannyi támadásod van, mint az ellenfelednek, ezeken pedig nem az eltöltött időt, hanem a megszerzett pontokat kell maximalizálnod. Sőt, még csak a védőket sem fárasztja le annyira, ha sokat vannak fenn a pályán, mint az edzők gondolják.
Harmadrészt úgy gondolják, hogy ez tud teret nyitni a play action passzoknak. Ugyan millió kutatás kimutatta már (például I, II, III, IV), hogy semmi köze a korábbi futási kísérletek számának, sőt a futások sikerességnek sem ahhoz, hogy egy play action játéknak milyen lesz a kimenetele, mégis sokan igaznak vélik ezt a dogmát. Alapvetően a logika emögött az, hogy a linebackerek jobban harapnak, agresszívebben lépnek fel, ha megalapoztad a futást, és majd akkor jól be lehet passzolni mögéjük a labdát. Csakhogy a linebackerek akkor is agresszíven lépnek fel a play actionre, ha előtte nem futott sokat vagy nem futott jól a csapat. Világéletükben ezt tanították nekik, olvassák a falat és a backfieldet, így ha nem is futottál előtte egyszer sem, akkor is fel fognak lépni a line of scrimmage-hez közelebb és ugyanúgy sikeres lesz a play action játék.
Ja, és “a futás biztonságosabb”. Hiszen ha passzol az ember, akkor három kimenetel van, abból kettő rossz (incomplete, interception). A futás biztonságos, nagyon ritka a fumble, negatív yardos szerelés sem igazán lesz, hozunk pár yardot a földön első kísérletre, közelebb kerülünk a láncok mozgatásához. A fiatal irányítót is ezzel lehet segíteni a legjobban, hiszen könnyebb helyzetben lesz második- és harmadik kísérletre – legalábbis így gondolják sokan. Csakhogy ezek is téves szemléletek, first downnál könnyebb passzolni, mert a védelem is jobban a futásra van berendezkedve, és az irányítód is úgy tudod segíteni, ha inkább akkor passzoltatsz vele, amikor kevésbé várja az ellenfél.
És a kedvencem: “sokat futottunk, ezért nyertünk”.
Ha sokat néztek amerikai közvetítéseket, vagy kibeszélőműsorokat, elég sokszor előjön a kevésbé modern felfogású szakértőktől, hogy X csapat hihetetlenül jó mérleggel rendelkezik, ha Y-szor fut egy meccsen, vagy ha Z running back elérte a 100 yardos határt. Ezek az adatok valóban tények, csak sokan azt hiszik, hogy ezirányú ok-okozati összefüggés van köztük, pedig egyáltalán nincs. Nem azért nyert a csapat, mert sokat futott, hanem sokat futott, mert előnyben volt és lefuttatta az órát, így nyert (általánosságban igaz ez, nyilván vannak kivételt képző esetek).
Ez olyan, mint hogy hatalmas százalékban nyeri meg az a csapat a meccseit, amelyik több térdelést mutatott be. Persze, ez így van, de ebbe az irányba nincs ok-okozati kapcsolat a kettő közt, hiszen épp azért térdelt, mert már gyakorlatilag megnyerte a meccset.
Ahogy az alábbi ábrán is látható, minél kisebb az esélyed a győzelemre, annál többet fogsz passzolni és vice versa.
Épp ezért nem szabad nézni az összes futáskísérletek számát egy csapatnál, ha azt akarjuk megtudni, mennyire futásorientált a gárda. Ehelyett nézhetjük az első félidős futáskísérleteket, vagy még hasznosabb az első félidős korai downos futáskísérletek száma annak megállapítására, hogy melyik csapat mennyire támaszkodik a futásra, mennyire szereti a földön előrejuttatni a labdát.
Vegyük példának a tavalyi Jaguarst: teljes mérkőzést tekintve a Jaguars volt a legpasszorientáltabb csapat a ligában (66% passz), első félidei korai downos helyzetekben azonban pontosan ligaátlag szintet produkáltak (55% passz). Nem nehéz rájönni a különbségre: a meccsek végén folyton hátrányban voltak, így passzolniuk kellett.
Mi hatékonyabb: a passz vagy a futás?
A legtöbb fociszerető drukker magabiztosan rávágja erre a kérdésre a helyes választ, azonban talán érdemes szemléltetni is a különbséget.
Tavaly minden játékhelyzetet figyelembe véve a csapatok átlagosan 4,38 yardot haladtak futásonként és 7,23 yardot passzjátékonként. Egyébként a futásoknál ez rekordnak számít, soha nem futottak ilyen jó átlaggal a csapatok az NFL történetében (mivel a védelmek is kezdenek rájönni, hogy jobban kell a passzra összpontosítani), mégis messze elmaradtak a passzok hatékonyságától. (Ennek ellenére a csapatok csak 58%-ban passzoltak 2020-ban, ráadásul első és 10-re pont 50%-ban futottak és passzoltak egyaránt.)
RBs averaged more yards per carry than ever in NFL history during the 2020 season.
Still, it makes sense to throw way more than you run. pic.twitter.com/PA1fBks1Gh
— Marcus Mosher (@Marcus_Mosher) May 10, 2021
Játékonkénti átlag helyett nézhetünk EPA-t (Várható Hozzáadott Pontok) is. Ezek alapján 2019-ben (2020-ra nem találtam ilyen részletes adatokat) egy passz átlagosan 0,0517 pontot hozott a konyhára, míg egy futás mínusz 0,0229-et, tehát egy átlagos futással konkrétan rosszabb helyzetbe sodorta magát a támadósor, mint amilyenben előtte volt. Itt láthatjátok a csapatonkénti bontást.
Ha minden futójátékot passzjátékra cseréltünk volna a 2019-es szezonban, akkor átlagosan a csapatok a szezon során fejenként 34,33 ponttal többet szereztek volna, mint a valós felállásban.
Ez persze valamilyen szinten csak játék a számokkal, hiszen az nem reális stratégia, hogy 100 százalékban passzoljon egy csapat, valamekkora arányban azért futni is kell. Na de milyen arányban? Az biztos, hogy a jelenleginél jóval alacsonyabban, de….
Vajon hol van a tökéletes egyensúly?
A leggyakoribb válasz erre jelenleg az, hogy a mostaninál egyértelműen több passz lenne az optimális, de azt nehéz megmondani, hogy akkor pontosan ez hány százalékot is jelentene. Ki kellene próbálni, kísérletezgetni, de természetesen a csapatoknak nincs erre lehetősége a szezon során.
David Schmerfeld viszont épp ennek járt utána elég komoly adatháttérrel és matematikával.
Ő a győzelmi esélyeket (Win Probability, WP) vette alapul, hogy megállapítsa az optimumot. Ez összefüggésbe hozható az EPA-vel: például jóval hatékonyabban lehet futni, mikor óriási hátrányban vagy (nagyon alacsony WP), hiszen az ellenfél védelme csak a passzjátékot igyekszik levédekezni (ellenben ilyen helyzetben jóval kevésbé hatékony a passzolás).
Schmerfeld azt állapította meg, hogy 2019-ben akkor volt egyenlő az EPA-je egy passzjátéknak és egy futójátéknak, ha a csapat győzelmi esélye 13% volt. Elméletben tehát ez az a pont, aminél magasabb győzelmi esélynél már elég kiszámíthatatlan a játékhívás ahhoz, hogy a passzjáték legyen hatékonyabb. Ennél a határvonalnál pedig 73% volt a passzolási arány az NFL-ben, tehát 2019-ben ez számított optimumnak.
Ha korábbi éveket is vizsgálunk, akkor azt láthatjuk, hogy 2015 és 2019 között 73-83% között mozgott ez az optimum, míg a csapatok 2015 és 2019 között 61-62%-ban passzoltak. Tehát valahol 75-80% körül mozog az optimum, 15-20%-kal magasabban, mint amit a csapatok a valóságban bemutatnak.
Nem egy egzakt, konkrét számról van tehát szó, ez évről évre változik, ahogy a védelmek is igazodnak a támadók filozófiáihoz és az általuk várt futás-passz arányhoz. Ezen felül csapatra is lehet szabni ezeket a százalékokat, hiszen itt most egy átlagos passzjátékot és futójátékot vettünk figyelembe, így tehát minden csapatnak máshol lesz ez az optimum.
Ezekből az adatokból kiindulva, illetve hogy a csapatok egyre nagyobb százaléka egyre nagyobb mértékben támaszkodik az analitikára, várható, hogy tovább fog nőni a következő 5-10 évben a passzjátékok aránya.
Dani azért tegyük hozzá, hogy amit tök jogosan odaírtál az “X csapat hihetetlenül jó mérleggel rendelkezik, ha Y-szor fut egy meccsen” résznél az a EPAs résznél is igaz, itt is benne vannak azok a futasok ahol már tök mind1 szituban futtatak a csapatok a labdát szóval itt sem almát almával nézünk össze, de persze attól még passz ugyanúgy hatékonyabb lesz.
meg azok a passzok is, amikor már tök mindegy volt :)
“csak sokan azt hiszik, hogy ok-okozati összefüggés van köztük”
majd fogod és megcáfolod ezt a kijelentésed ugyanbban a mondatban, ugyanis van összefüggés, csak a másik irányban
you know what i mean
én igen, de az olvasók nagy részében kétkedést indukál
meglepne, ha ne lett volna érthető kb mindenkinek :D
ha fogod a billentyűzetedet és kicserélsz két betűt rajta fizikálisan, de szoftveresen nem, akkor megzavarod azokat, akik nézik a kiosztást gépelés közben
ha szoftveresen cseréled ki, fizikálisan pedig a helyén hagyod, akkor magadon kívül mindenkit átversz, na most az ilyen logikai hibák az utóbbiba tartoznak, nem az előbbibe
persze akik utóbbit megszokták, azok egy idő után azonosulnak hozzá, úgynevezett ismert hiba lesz, csak aki nincs tisztában ezzel, az szimpla hibának fogja fel, azt pedig nem szeretjük semmilyen területen, nem csak az újságírásban
“Ez olyan, mint hogy hatalmas százalékban nyeri meg az a csapat a meccseit, amelyik több térdelést mutatott be.” – Kaepernick és a BLM óta azért ez már nem annyira egyértelmű. 😜
😜😜😜😜😜
“…ugyanannyi támadásod van, mint az ellenfelednek, ezeken pedig nem az eltöltött időt, hanem a megszerzett pontokat kell maximalizálnod.”
Ez igaz! Viszont a rosszabb csapatoknak akkor is elemi érdekük, hogy ez a támadásszám minél kevesebb legyen. Hiszen minél több a támadásszám egy mérkőzésen, annál valószínűbb, hogy kijön a különbség a jobb csapat javára. Kicsit olyan ez, mint amikor a gurulósban a Steua már az első perctől a tizenegyesekre játszott a BEK döntőben (nem igen volt más esélyük).
Vagyis egyáltalán nem ördögtől való a futást erőltetni bizonyos helyzetekben, bizonyos csapatoknak. Az is tény, hogy ez jóval gyakrabban nem jön be.
Nem mellékesen mindez szintén erősen torzítja a statisztikákat. :)
De ez a forgatokonyv is csak akkor er valamit, ha a gyengebb csapat pontokat szerez, mert a 0-0-t ebben a sportagban nem lehet idohuzassal vedeni. Illetve azt is irtuk mar sokszor, hogy aki tud, az nyugodtan fusson sokszor, sokat. De aki csak azert akar tobbszor futni, hogy a masik csapatnak kevesebb ideje/lehetosege legyen tamadni, az sztem halott ugy.
Na jó, de aki tud futni, az is azért fut sokszor, hogy a masiknak kevesebb ideje legyen. Lásd 2018-as AFC döntő Pats-Chiefs…
Szerintem tök mindegy, hogy milyen erős egy csapat, ha azért fut, hogy az ellen labdabirtoklását csökkentse úgy, hogy a pontkülönbség minimális, akkor esélyt ad magának a győzelemre és ez a lényeg.
Gurulós fociból ilyen volt sztem a 2010-e BL döntő a Bayern meg az Inter között ahol Mourinho beállította a buszt a kapu elé, aztán azt csinált a Bayern amit akart. De az is lehet, hogy az a Barca elleni elődöntőn volt, passz.
En nem gondolom tovabbra sem, hogy valaki ezert erolteti a futast a kickofftol kezdve, nekem ez tul testidegen ebben a sportban.
Van nehany csapat, amely futva legalabb olyan hatekony, mint masok passzal. Az ilyenek sem azert futnak sztem hogy huzzak az idot, hanem mert ezzel is kello pontot tudnak szerezni, de ez meccsszituacion belul is ki tud alakulni.
Ha Shanahan azt latja, hogy a Packers nem tud mit kezdeni a futassal, akkor lenyom egy teljes drive-ot csak futast hivva TD-vel a vegen. De a Ravens is hiaba tud ugy futni mint sokan nem, ok is latjak hogy ez nem feltetlen eleg, es harom even belul ket elkapot is huztak az elso korben hogy a passzjatek jobb legyen.
amúgy YPA-ban még a Ravens sem közelítette meg a legrosszabbul passzoló csapatot tavaly egész szezont tekintve
Persze, nem is arra értettem, hogy tisztán futni kell.
Lehet, hogy az őskorban ez volt a játék ill. college szinten még mŰködik, de NFL szinten nem lehet csak ebből megélni.
Ettől függetlenül ha van egy közepes vagy egy erős futójátékod, akkor érdemes építeni rá,főleg akkor ha a védelmed is pariban van, mert ha az ellennek nem, vagy csak kevés pontot engedsz és két labdabirtoklásnyi távban vagy, akkor a meccs végéig még simán fordíthatsz, főleg ha van pár felépített drive vagy trükkös játék a tarsolyban.
Igaz, mindehhez azért kell egy jó edzői kar, aztán Patsesként könnyen beszélek, mert ott ez a módi megy, máshol meg csak fogja az ember a fejét…
De alapvetően egy kiegyensúlyozott csapatban, ahol van egy domináns védelmed, ott működhet a futás, mert alapozhatsz arra, hogy a DEF megállítja az ellent vagy limitálja.
Ha az nincs meg, akkor viszont vagy legyen jó passzjátékod vagy a futójátékod legyen olyan, hogy azzal képes vagy folyamatosan haladni és pontot szerezni.
Megint Pats-es példa, a Rams elleni SB, ahol futójáték kvázi egyik oldalon se létezett vagy nem tudott létezni, a védelem meg mindkét oldalon jó volt, Wade Phillips is nagyon jó védelmet rakott össze.
A passzjáték meg nem is igazán működött egyik oldalon se, aztán a Rams a hajára kenhette a stratégiáját.
De ott van a mostani SB, ahol a Chiefs nem tudott mit csinálni, mondjuk nem is nagyon építettek futásra, de lehetne mondani az előtte lévő SB-t, ahol a 49ers hajszálnyival bukott, aztán azért a passzjáték ott se volt olyan veretes.
“college szinten még működik”
pls no
vagy div3ról beszélsz?
Futva passzolni. Kevés dolog szerez annyi rajongót, mint futva passzolni távolra.
Aztán Lombardi bácsi meg nem gyün.
Állítólag alapvető NFL szlogen: Azért kell futni, hogy passzolhassunk…
Én nem vagyok ilyen elemző típus, sőt azt is elismerem, hogy nem értek a focihoz úgy, mint itt jó pár srác, de mint néző azt kell mondjam, hogy annál unalmasabb és szarabb meccset nem tudok mondani, mint amikor futásokkal bombázzák egymást a top védelmek. Biztos nagyon szakmai, meg minden, csak végtelenül unalmas.
Én nagy passzokat, gyönyörű elkapásokat, kíváló elkapások elleni védelmet akarok látni, nem 3 yardos szenvedéseket.
Ja, és egy kérdésem is lenne: hogyan kell értelmezni az EPA-ábrát, ha egy csapatnál a futásra és a passzra is negatív szám jött ki? Ne indíts semmilyen támadó play-t, mert úgyis az ellenfél szerez belőle pontot? :D
az a csapat igazán pocsék offense-szel rendelkezett az adott évben :D
De van annak igazából értelme, hogy a futás és a passz EPA-ja is negatív?
Lehet, hogy rosszul értelmezem az EPA-t eleve? Nem azt mutatja meg, hogyha volt a szezonban 100 passzjátékom, amiből szereztem 6 pontot, akkor a passzjátékaim EPA-értéke 0,06 pont, nem?
nem, ennél kicsit bonyolultabb az EPA :D
itt volt róla szó például: https://fuzovelkifele.com/2021/03/az-nfl-legfontosabb-meroszamai/
Pedig ezt olvastam, de hát mikor volt már az :D
@katonadani:disqus Nem kötekedésből, de van benne egy matematikai fogalmi hiba: “a csapatok 2015 és 2019 között 61-62%-ban passzoltak. Tehát valahol 75-80% körül mozog az optimum,
15-20%-kal magasabban, mint amit a csapatok a valóságban bemutatnak”
–> ha a 62%-ot megnöveljük 20%-kal, akkor 74,4%-ot kapunk. A helyes
megfogalmazás: “15-20 százelékponttal magasabban”
Egyébként jó cikk! :)