Ó-ó-ó, Afrika! – Colts draftértékelő

Azzal nem lehet vádolni az átlagos Colts-drukkert, hogy szuper izgatott lenne az előttünk álló szezon miatt. A Wentz-kísérlet legalább annyi kételyt hordoz magában, mint bizakodási okot, szóval az indianapolisi általános közhangulat javulásához mindenképpen szükség lett volna egy átlag feletti draftra, főleg hogy az idei kiemelt cetliket megkímélte a vezetőség és csak 2022-ben rendelkezik első- vagy második körösükkel az Eagles.

Erős túlzás volt az irányító-csere kapcsán elhangzó néhány vélemény, mely szerint a Colts egy potens irányítónyira volt a bajnok kalibertől, hiszen ahogy azt a piaci cikkekben is leírtam, bőven volt olyan poszt, ahol kellett (volna) mélyíteni, sőt egy-két kezdő helynek sem volt gazdája a draft előtt.

A nagyközönség számára elsősorban a left tackle kérdés adott beszédtémát, és az ezzel járó esetleges Quenton Nelson-posztváltás. Ballardék nem csak a draft alatt, hanem utána is kétségek között hagyták a világot, és végül veterán megoldásra fektettek be, Eric Fisher írt alá.

Mindig fontos, hogy a draftot ne a depth chart alapján értékeljük, de itt különösen szembetűnő lehet egy-két azonnali, mainstream draft osztályzat kapcsán, hogy akik lehúzták a Colts-draftot az OT-mentesség miatt, azok benne hagyták a lehetőséget, hogy egy harmadik hullámos FA-igazolás után felül kell bírálni a leírtakat.

Mi itt a Fűzővel Kifelé! dörzsölt szerkesztőségében sose vétenénk ilyen malőrt, de a Colts 2021-es draft névsora így is ad okot a letargiára, ha szimpatizálnál a csapattal.

Jómagam a draft előtt a WR és az Edge posztokat jelöltem meg, hogy az első két körös választással ki kellene pipálni, azokra van a csapat leginkább rászorulva.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A támadófallal kapcsolatban azt szűrtem le a vezetőség felől, hogy van valami tervük, ami nem feltétlen érint rookie játékosokat. A kivárást van, aki felelőtlen hazárdírozásnak tekinti, de végülis olyan pozícióba hozta magát az egylet, hogy akkor sincs világvége, ha mindenki nemet mond, és tényleg Nelsont kell a szélre tolni éles meccsen. Idáig nem jutunk el, végül a fallal tényleg nem foglalkoztak a drafton, és összejött a tervük Fisherrel.

Számba véve az elérhető játékosokat előzetesen a 22. és az 54. hely körül (a 3.körös már Philadelphiában van), és a friss trendeket ismerve, ha egy csapatnak a fő hiányposztjai a WR és az Edge, akkor inkább utóbbival kell kezdeni az utánpótlást. Potens elkapó rendre sokkal több érkezik a ligába, mint használható passzsiettető, így a 2. kör második felében már eléggé kérdéses, hogy maradna-e olyan bent, aki előrelépést jelent. Ráadásul Indyben első kézből tapasztalják, hogy bármilyen izgalmas 2. napos edge játékosokat látnak meg, belőlük nem tudnak egész egyszerűen faktort faragni. Ben Banogu, Kemoko Turay, TyQuan Lewis mind frissen besülő projektek voltak, ezt a sort kár lett volna bővíteni. (Aztán majd mégis oda fogunk jutni!)

1/22 Kwity Paye, Edge, Michigan

Ezen logika mentén a 22. pickre én elkönyveltem, hogy a szerintük legjobb edge prospectre le kell csapni. Az idei osztály kedvez ennek olyan szempontból, hogy aligha szedegetik ki a Colts elől a többiek a poszt javát – végül egyedül a Dolphins ruházott be Phillips-re a 17. helyen, rajta kívül mindenki benn volt, és a Colts Kwity Paye mellett döntött.

Voltak olyan rangsorok, ahol a legjobb prospect Paye volt ezen a poszton, máshol Phillips mögött második, de összességében nézve a közmegegyezés szerint a ténylegesen lefolyó draft ezen pontján sikerült a Coltsnak értéket találnia. Amennyiben az 1. körös választás rendben lezajlik, már nem lehet a draft vesztesei közé sorolni egy csapatot, szóval volt bizakodásra ok egy napot követően.

Paye-ről itt írtunk bővebben. Ami az itteni szerepvállalását illeti, remek hír, hogy lényegében üres előtte a depth chart. A jelenleg is csapat nélküli Justin Houstont nem igazolták újra, így adott a lehetőség, hogy Paye a pályán fejlődjön, éles szituációkban, hétről-hétre komoly meccsterhelés mellett. Ez a jó hír. A rossz hír, hogy azonnali produkcióra is szükség lenne tőle. Nem a legjobb szituáció az, amikor egy defense fő siettetője egy első kör közepi újonc. Eleve nehéz pozíció ez a rookie-k számára, amennyiben nem egy top5-ös tehetségről beszélünk, mint a Bosák, Garrett vagy Chase Young. Paye ráadásul egyáltalán nem kiforrott játékos – nyilván ezért volt elérhető a 22. helyen – ezáltal hordoz magában olyan veszélyt, hogy 2021-ben minimális hatása lesz csak a játékra.

Mindez a nyersség ugyanakkor egy X-faktort is jelent, hiszen lényegében bármikor, egyik napról a másikra felébredve eljöhet az a pillanat, amikor Paye beérik és onnantól kezdve egy megállíthatatlan erőként zakatol majd DeForest Buckner balján. Azt senki sem vitatja, hogy fizikumban, atletikusságban szinte képtelenség felvenni a versenyt a libériaival, bármelyik offensive tackle áll elé. Ha Paye tényleg az a munkamániás megszállott, akinek beharangozzák, akkor ez a karrierje egy pontján ki fog csúcsosodni olyan szintre, hogy félni kelljen tőle. Ez lehet, hogy csak 3. szezonjában jön el, vagy jövőre, de Indianapolisban abban bíznak, hogy minél hamarabb. Annyi biztos, hogy jelenleg Paye ennyi felesleges lépéssel nem jelent közvetlen veszélyt az ellenfél irányítójára, de senki sem lehet nyugodt a leendő ellenfelek közül egyik meccsnap előtt se, mert lehet, hogy épp akkor áll össze minden. Egyszer meg kell történnie! Most várunk.

A második napra vártam ezek után az elkapót. Voltak kinézett, kifejezetten 2. napra írt játékosok, akik izgalmasabbá tehették volna az offense-t, és elérhetők voltak az 54. helyen, ahogy azt várni lehetett. Főként Dyami Brown és Josh Palmer szerepeltek a kívánságlistámon előzetesen, feltételezve, hogy nem csúszik le odáig senki a felső kalapból. Terrace Marshall lecsúszott viszont a medical combine-on kapott hírek miatt. Rengeteg opció, bizakodás. Közvetlenül a Colts előtt a Titans választott, Dillon Radunzt, aki az utolsó olyan OT volt, akinek a kiválasztása esetén el tudtam volna fogadni, hogy nem elkapó jön.

Erre megint a védőfalba húztak!

2/54 Dayo Odeyingbo, DL, Vanderbilt

Rádupláznak az esélyre, hogy Paye és a másodikos közül majdcsak valaki beválik? Nem dupláznak, mert ez a választott nem nagyon fog játszani. Dayo Odeyingbo ugyanis sérült. A felmérőkre való felkészülés alatt elszakadt az achilles-ína, aminek a rehabilitációja bőven belelóghat az idénybe. Majd jövőre!

Végülis a draft nem egy évre szól, ha Dayo ezután három évig produkál, kit érdekel, hogy az első idényben gyógyulgat! Fog produkálni? Ha abból indulunk ki, hogy mekkora sikerei voltak az edzőknek a fent is említett fejlesztendő projekt 2. naposokkal, akkor nehéz elhinni. Mondják is, hogy Odeyingbo más figura lesz, és a Vanderbilten látott játékához képest többet fog belülről indulni, mondhatni Buckner váltótársaként. A magassága adott, még 20 font extra azért kelleni fog, hogy jó Buckner-dublőr legyen, de az sehogy sem egy értékes szerepkör. Megoszlanak a vélemények, hogy ha Dayo nem sérül le, és remek Pro Dayt repeszt, akkor eljuthatott volna-e 2. körös prospect értékig a konszenzus szerint, de a valóság az, hogy a felkészülés elején nem volt az, és aztán nem tudott javítani az értékén. Ez egy reach választásnak számít, az pedig tovább devalválja Dayo értékét, hogy az első körben Paye jött. Az Athletic konszenzusos táblája szerint a 109. legjobb elérhető játékos volt Odeyingbo, ami önmagában még nem sokat jelent, de az többet mond, hogy szinte sehol nem volt olyan magasságokban, mint az 54-es szám. Kivéve egy indianapolisi war roomban.

A harmadik napon továbbra is bizakodtam, hogy talán jön egy elkapó, akinek lesz hatása a játékra. Azért ezt a posztot szajkózom, mert a 2021-es Colts idény arról kellene, hogy szóljon, hogy Carson Wentzről kiderüljön, hogy mire képes. Végleg legatyásodott és menthetetlen vagy csak véletlen történt meg a 2020-as legalja produkció. Ahhoz, hogy erről tiszta képet kapjunk, ki kellene vonni a bonyolító tényezőket = ne lehessen a csapattársakra fogni, ha nem jönnek az eredmények. Támadófal van, futójáték van, edzői munka van. Indianában úgy gondolják, hogy elkapó is van elég. Szerintem nincs. T.Y. Hilton egy évre írt alá. Nála már nincs garancia egyik évről a másikra, hogy marad itt és/vagy marad jó játékos. Michael Pittman része a jövőnek, nem kell részletezni. És még ki? A semmit se mutató Parris Campbell? Az ideális esetben 4. számú Zach Pascal? A visszahordó Harris? Ashton Dulin?

Könnyű elképzelni egy olyan világot, ahol a Carson Wentz-mosdatás odáig jut, hogy az elkapók miatt nem tud nyerni. Ha a jót feltételezem, akkor pedig az lehet a gond, hogy hiába nyerte vissza korábbi formáját a quarterback és nincs rá panasz, a társai cserben hagyják. Ez is egy kimenetel.

Ilyen problémákra nem feltétlen egy 3. napos WR lenne a megoldás, de esetünkben minden egyes playmakerre szükség van! Lehet ez az ember egy tight end is? Szerintük igen.

Kylen Granson kalandos úton jutott el addig, hogy 4. körös NFL választott legyen. Remek tanuló volt a híres, austini Westlake gimiben, ahol bizonyos Sam Ehlinger döntögette Brees és Foles rekordjait. Hívta a Harvard, de ő Texasban maradt a Rice-nál. Miután a toborzó edzőjét kirúgták két év után, kilépett a csapatból, hazaköltözött és átment egy olyan community college-ba, ahol nincs fociprogram. Az volt a terve, hogy egy év pihenő után lesétál a Texas Longhorns edzésére, hátha befér hozzájuk, a quarterbacket úgy is ismeri. Mielőtt erre sor került volna, az SMU megkínálta egy ösztöndíjjal, így végül az utolsó két idényét a Mustangs tight end-rekordjait döntögetve tudta le.

A Coltsnál minden prospect esetében az első szűrő a jellemre irányul, szóval bár Granson útja messze nem volt lineáris, abban biztosak lehetünk, hogy a hozzáállását, elkötelezettségét a leendő csapatához alaposan felmérték. Ami a zöld gyepet illeti, Granson egy alulméretezett játékos a posztján, de például az idén távozó Trey Burtonnel szinte teljesen azonos a megjelenése. Burton egy 3. számú TE volt, jegyzem meg. Jack Doyle elnyűhetetlen, Alie-Cox pedig kapott egy RFA-tendert, de nyilván egyikőjük sem beelőzhetetlen a depth charton, ha egy csiszolatlan gyémánt érkezik a keretbe. Felépítésbeli limitációja miatt ezt nehéz belelátni Gransonba, aki egy szituációs játékosnak néz ki, ragad hozzá a labda és villogott a vörös zónában, ami egy elfogadható 4. körössé teszi, de óriási fogásnak semmiképp. Kylen Gransontól aligha tűnik majd jobb játékosnak Carson Wentz, márpedig most erre kéne lépéseket tenni.

5/165 Shawn Davis, S, Florida

Ami a leginkább rendes indianapolisi kerékvágásra emlékeztette az embert, az a Shawn Davis-választás 5. körben. A back7-be szeretnek több poszton megforduló, formálható atlétákat nevelni, és az egy fokkal jobban megy, mint a védőfal-edzőknek. A komoly büntető ütéseket osztogató Davisről jelen formájában nehéz elképzelni, hogy annak idején egy soványka cornerbackként érkezett meg Gainesville-be, de mára “belenőtt” a játékstílusába. Davis imádja a kontaktot, fizikális, keresi mindig a lehetőséget az izmozásra, és ezt már a felmérőn látott 199 fontos testében el tudjuk képzelni, hogy folytassa az NFL-ben, akár a special teamben, akár mint box safety. Az önveszélyesség határát súroló defensive back nagyjából ezen a helyen van az értékén, 165. választásnak előzetesen is aláírtuk volna. Shawn Davis érkezése a legrosszabb hírt minden bizonnyal Sean Davisnek jelenti. Ebben a szerepkörben könnyen elhasználódik és lassul az ember, nem árt a frissesség.

6/218 Sam Ehlinger, QB, Texas

Aki nem követi közelről a csapatot, valószínűleg Sam Ehlinger kiválasztásán lepődött meg legjobban. A Coltsnak összesen volt hét pickje, szóval ilyen luxusra aligha kalkuláltunk, de igazából 6. körös irányítóra eleve sose számít senki sehol.
Mondani se kell, hogy Ehlinger nem jelent fenyegetést Carson Wentzre, a tavalyi Hurts-fiaskó után ezzel kell kezdeni a beszámolót, nehogy ideges legyen a dakotai.

Projekt irányítót hátsó pickkel elvinni szinte mindig védhető döntés. Nyilván egy (fiatal) franchise irányítóval megáldott csapatba fölösleges, mert ott nincs út a pályára, de ahol kérdőjeles a poszt (stimmel), ott csak nyerni lehet vele, veszíteni aligha.
Elsősorban Jacob Eason ittléte miatt volt visszás a választás, hiszen a tavalyi 4. köröst nem láttuk még a gyepen, és edzésen sem kaphatott feltehetően sok snapet, de ha úgy látja a stáb, hogy mindezek ellenére szükség van Ehlingerre, akkor valószínűleg ők sem várnak sok jót Easontől. Brissett távozott, így veterán csere QB már nincs a csapatnál, a két fiatal lemeccselheti, hogy ősszel ki lesz a backup és ki lesz inaktív.

Jó az elgondolás olyan szempontból, hogy ha muszáj beállni valakinek Wentz helyett, akkor legalább olyan fiatal legyen, aki megnyert egy versengést.

Amennyiben Wentz lesérül a szezon bármely pontján, és a csapat házon belül megoldva akarja megszerezni (vagy megtartani) a playoff helyet, akkor van két alternatíva, még ha nem is a legfényesebb.

Amennyiben Wentz vállalhatatlanul játszik már a kezdettől és muszáj leszedni a pályáról, hogy az Eaglesnek küldendő 2. kör ne változzon 1. körössé a játékidő miatt, akkor pedig lehet kísérletezni vagy a drafthelyet masszírozni.

Abba felesleges belekezdeni, hogy Ehlingernek mennyi esélye van a hosszú távú karrierre. Nyilván minden hátsó körös irányítónak minimális. Ami nála szempont lehet a hatalmas egyetemi tapasztalata mellett, hogy mobilis. Ez azért fontos, mert Eason kimondottan nehezen mozog, márpedig ha a csere-irányítókat nézzük, az a legegyszerűbb mód az érték növelésének, hogy legyen az egyénnek veszélye a földön. Ha nagyon szerencsés, még a Brissett-csomagot odaígérhetik neki, bár szerintem Wentz többet sneakel majd, mint legutóbb Rivers. Ha a 2-4. körök telitalálatok lettek volna, ezekkel a hátsó pickekkel senkinek se lenne baja. (Most is keveseknek van, mert keveseket érdekel.)

A drafthoz nem tartozik szorosan, de az azt követő közhangulathoz igen, hogy öt napig örülhetett az Ehlinger-család Sam draftolásának, hiszen nem sokkal később testvérét, a linebackert játszó Jake-t holtan találták Austinban. A nyomozás részletei egyelőre nem ismertek.

7/229 Mike Strachan, WR, Charleston

Végülis a 7. körben hallgattattak meg az elkapó-imák. Nem feltétlen egy ismert név, Michael Strachan érkezett az egyetemi harmadosztályból. A bahamai születésű wide receiver nem csak a focipályán darálta be ellenfeleit, de tagja volt a Charleston sprinter csapatának, sőt 400 méteren ő az iskolarekorder. Mindezt közel két méteres és 103 kilogrammos felépítéssel, szóval egy versenyló a manus, 19 touchdownja volt 2019-ben, tehát kiemelkedő produkció, méret és atletikusság szerepel a kártyáján. A div2-ben úgy ügyködött a pályán, mint Julio Jones, majd megnézzük, hogy ezt át lehet-e ültetni magasabb szintre, de az biztos, hogy ha már be kell ruházni egy projekt elkapóba, akkor jobb ha egy ilyen űrlény az. Annó Pierre Garcont is a Colts tudta a Zs-ligából beépíteni, a minta adott. Borzasztó kiváncsi vagyok, hogy mennyit láthatunk majd Strachanből nyilvánosan. A draft után aláíratta a csapat Tyler Vaughns-t is az elkapósorba, aki egy jóval ismertebb név és a USC-nél ezerszer inkább NFL-közeli felkészítést kapott, mint Strachan Charlestonban, de véleményem szerint hozzászagolni se tud majd ahhoz, amit a 7. körös megcsillant magából.

7/248 Will Fries, G, Penn State

A végén a 248-as falember tehetség reméljük annyit meg tud majd villantani magából, hogy legalább Julién Davenport szintjét megüsse és akkor kicsit lehet spórolni a veterán cuttal, bár tudom, hogy a tapasztalat #megfizethetetlen.

Összegzés

Összességében elmondható, hogy a 2021-es NFL Draftot arra használta az Indianapolis Colts, hogy építgesse a csapatot.
Nem pedig arra, hogy építgesse a csapatot Carson Wentz-cel a középpontban.

Aki utóbbira számított, az csalódott. Pár év múlva kiderül, hogy ez volt-e a jó hozzáállás. Az én ízlésem szerint túl passzív volt a stáb a támadósor erősítés kapcsán. Veterán falembert lehet találni, aki segít, veterán elkapót igen nehéz.

Nincs ezzel baj, amennyiben Wentz megítélése házon belül objektív lesz. Amennyire lehet elszeparálva a közegtől és csak az ő hozzáadott értéke alapján eldöntve, hogy érdemes-e rá hosszú távon építeni. Úgy tűnik Indyben arra kíváncsiak, hogy megél-e nem teljesen kipárnázott környezetben. Egy darab elkapó-sérülésre a katasztrófától.

Osztályzat: C-

[/ppp_patron_only]