A leggyengébb láncszem – AFC North

Nem a legszerencsésebb feladat egy olyan csoportban keresni a leggyengébb láncszemeket, ahol három csapat is 10 győzelmet szerzett tavaly, de természetesen tökéletes franchise nincs, így itt is találhattunk javítanivalót.

Baltimore Ravens

A leggyengébb láncszem: a komplett linebacker sor

Magyarországon úgy nőtt fel a Ravens drukkerek 95%-a, hogy Ray Lewis és Terrell Suggs volt az akkor még sokkal jobban a sémákhoz ragaszkodó linebacker sor két vezére. Ezek a szurkolók most könnyes szemmel néznek rá a depth chartra. Patrick Queenbe nagy élvezettel törölnek taknyot az emberek (nem jogtalanul, teszem hozzá), de még mindig az ő playmaker képességei azok, amik a leginkább kiemelhetők a (papíron) négyesből. LJ Fort sosem volt kiemelkedő belső linebacker, és hogy Malik Harrison nem tudta kiszorítani tavaly, az elég aggasztó előjel – talán idén.

Ha pedig a szélső linebackerekre evezünk, akkor a korrekt, de nem kiemelkedő Tyus Bowsert, az öreg Pernell McPheet, és a college produktumát NFL-ben meg sem közelítő Jaylon Fergusont találjuk, nem nyaltuk meg a tíz ujjunkat na. Jayson Odafe Oweh lehet a kivétel, de egyelőre ő sem több egy iszonyatosan jó atlétánál, neki még nagyon sok mindent kéne tanítani, hogy hasznára váljon a csapatnak. Mentségükre mondva, amíg itt vannak problémák, az nem akkora baj.

Miben/kiben lehet bizakodni?

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Queen ennél rosszabb szezont nem nagyon tud összehozni, úgyhogy tőle mindenképp javulás várható, és hátha az Oweh adta fizikai adottságok szegényes NFL tudással is képesek fölényt jelenteni egy-egy gyengébb offensive tackle ellen, leginkább sebességből. Illetve ha a védőfal tudná hozni azt, amit a nevük alapján elvárnánk tőlük, akkor nagy segítséget jelentenének a linebackereknek.

Ki/mi lehetett volna még a leggyengébb láncszem?

Azon a véleményen vagyok, hogy úgy nem tud egy irányító MVP lenni, hogy nem tud passzolni. Lamar Jackson esetében talán túlzó elvárás annak az évnek a megismétlése, de ha ránézünk milyen skill pozíciós játékosokkal érte el ezt, akkor kicsit árnyalhatná az “ez a gyerek nem tud passzolni” véleményeket, főleg hogy sokan Greg Romannak írják be a gyengébb teljesítményt. Sammy Watkinsszal és Rashod Batemannel kiegészülve soha nem volt ilyen jó fegyverarzenálja rövid pályafutása során, ráadásul a támadófal is jobb lehet mint tavaly, így a kifogások elfogytak. Ugyanakkor rá mernék tenni egy nagyobb összeget, hogy egy csalódást keltő szezont követően kettejük közül nem Jackson lesz aki, akit elküld a Ravens.

Cincinnati Bengals

A leggyengébb láncszem: az edzői stáb

Amikor Marvin Lewis 16 szezon után távozott a Bengals éléről, sokan a megújulás varázsát várták az addigra a középszerűség definíciójaként emlegetett franchise-tól, de már lassan ott tartunk, hogy visszasírjuk a rutinos mestert a csapat élére. Zac Taylor egyelőre azon kétkedők táborát igazolja, akik szerint az edzői fa intézménye egy humbug – egyelőre még annyi egyediséget sem látni benne, mint anno Lewisban. Nincs hatása a playbookra, és az amerikai sajtóban sokat emlegetett kultúrát sem sikerült eddig kialakítania, elég csak William Jackson nyilatkozatára gondolni, de Carlos Dunlap sem akart már része lenni ennek a projektnek.

Aki még Taylornál is nagyobb gond, az a védőkoordinátor Lou Anarumo. Továbbra is tartom, ha csak egy depth chartot tolnak elém a Bengals védelméről, annak jobban kéne teljesítenie annál, amit az 54 éves szakember kezei alatt nyújtanak. Ennek ellenére harmadik szezonját is megkezdheti az egység élén, ami felfoghatatlan számomra.

Miben/kiben lehet bizakodni?

Egyértelműen Joe Burrow-ban és az ő tehetségében. Nem egy olyan példát láthattunk az elmúlt években, hogy egy kimagasló irányító teljesítmény képes felülírni a borzasztó játékhívásokat, amivel a csapatok elmásznak a rájátszásig. Sajnálatos sérülése miatt keveset láttunk a másodéves quarterbackből tavaly, de idén nem csak visszatér, de megkapta maga mellé azt a csapattársát, aki segített neki elérni minden idők legjobb college irányító szezonját.

Ki/mi lehetett volna még a leggyengébb láncszem?

Sokan reflexből rávágják ide a támadófalat, de sokkal rosszabbnak gondolom a linebacker sort. Szerencséjükre azért a mai NFL-ben túlélhető, ha nincsenek jó játékosaid erre a posztra, de borzasztóan lelóg a depth chartról ez a szekció. Az egyetlen reményük, hogy mivel fiatalok, valószínűleg jobbak lesznek majd, ahogy szedik magukra az NFL-rutint, de a potenciál és az elvárások azért nincsenek az egekben.

Cleveland Browns

A leggyengébb láncszem: a rutintalanság

Ha ránézel a Browns keretére, nem nagyon találsz belekötni valót egy csapatrészbe sem, ahogy a tavaly az Év Edzőjének megszavazott Kevin Stefanskit sem illene elővenni. Így kicsit a mentális vizekre tereltem a dolgot, és a rutintalanságot, illetve a “magas lóról lehet nagyot esni” elvet hoztam. A Cleveland Browns ugyanis régen volt olyan magasságokban, mint manapság, 2002 után ismét rájátszásban szerepelt a csapat, és minden jól néz most ki a franchise háza táján – de ha nem kezelik ezt a helyzetet megfelelően, akkor nagy arconpörgés lehet a dologból.

Gondoljunk csak arra, amikor Freddie Kitchens átvette a gyeplőt Hue Jacksontól, ami Baker Mayfieldnek akkori minden idők legproduktívabb újonc irányító szezonját eredményezte, valamint egy olyan polcra helyezte a futójátékot, ahová csak kevesen érnek fel – és ez mind bedőlt a következő szezonban. De hozhatjuk akár a Ben McAdoo féle Giantset is, ahol szintén úgy tűnt, hogy végre egyenesbe jött minden, aztán hamar kiderült, hogy mégsem. A dicsőség nagyon hamar a fejekbe tud szállni, és ha ezt a stáb nem tudja koordinálni, akkor súlyosan visszaüthet.

Miben/kiben lehet bizakodni?

Nem véletlen a két példa az előző blokkban, hiszen az egyikben Baker Mayfield, a másikban Odell Beckham Jr. volt a főkolompos, akik most együtt, egy csapatban élhetik át ismét ezt a szituációt. A bizakodásra az adhat okot, hogy mindkét játékos érettebb lett az eset óta, Beckham konkrétan azóta lett elkapó istenségből egyszerű halandó, többek között a sérüléseknek is hála, így számára extra motivációt jelenthet a kétkedők szájának befogása, és hogy elengedje ezt a díva attitűdöt – vagy elcserélik.

Ki/mi lehetett volna még a leggyengébb láncszem?

Régóta keresi a Browns Myles Garrett méltó párját a védőfal szélére, és úgy gondolom Jadeveon Clowney személyében sem sikerült ezt megtalálni, aki világéletében futás ellen volt erősebb, így “egyoldalas” marad a passzsiettetés. Talán meglepő, hogy nem a tavaly a liga végébe tartozó passzvédekezést hoztam, de egészségesen nem lett volna ezzel gond. Denzel Ward több meccset is kihagyott, Greedy Williams és Grant Delpit be sem tudott öltözni 2020-ban, ők most bevethetők, amivel már javítottak a tavalyi helyzeten. Melléjük ráadásul érkezett a free agencyről John Johnson és Troy Hill, valamint Greg Newsome a draft első körében.

Pittsburgh Steelers

A leggyengébb láncszem: cornerbackek

A tavalyi pittsburghi támadósor több sebből is vérzett, de úgy gondolom megfelelő lépéseket tettek azért, hogy ne ott keressük a rést a pajzson. Helyette inkább a cornerback sorban, ahonnét folyamatosan estek ki az építőkockák (mondjuk volt olyan, akiért nem kár), és most már kritikussá vált a depth chart. Joe Haden már csak a nevéből és korábbi első körös árcédulájából marad víz felett a mezőnyben, Justin Layne képességeiről egyelőre nem sok minden derült ki, hiszen mindössze 115 NFL-snapet tud felmutatni védőként (ami nem túl jó jel), Cameron Sutton meg hiába egy korrekt slot cornerback, ha ő jelenti a legjobb játékost a poszton, az nem túl előnyös.

Steven Nelson cutolásának és Mike Hilton elengedésének pénzügyi okai voltak, ez ellen nincs mit tenni, na de hogy a draftról miért nem érkezett erősítés, azt nehéz megmagyarázni, még ha nyilván nem egy újonc CB jelenti a megváltást a mostani trendek szerint. Így nehéz lesz a tavalyi szintet fenntartani a defense-ben.

Miben/kiben lehet bizakodni?

Pittsburgh mindig is a remek edzőkről volt híres, így most is abban lehet reménykedni, hogy a stáb érti a dolgát. Tom Bradley helyett egy college berkekből érkező szakember, Grady Brown veszi át a defensive backek képzését, de Teryl Austin és Keith Butler vigyázó szemei továbbra is rajta lesznek a srácokon, így annyira nem kell aggódni. A másik amiben bízni lehet, hogy tele van az egység fiatal, profi szinten még nem bizonyított játékosokkal, akiknek a versenyszelleme talán a jót hozza ki belőlük, és nem a rosszat. Mondjuk ez az ismeretlenség katasztrófáig is vezethet.

Ki/mi lehetett volna még a leggyengébb láncszem?

Bár sokan nem szeretnék/akarják ezt belátni, de Ben Roethlisberger és az ő öregedése egyértelműen hátráltató eleme a támadósornak, hiszen egy nagyon limitált játékra kényszeríti őt. Viszont ha jól megkomponálják a playbookban, akkor nem származik belőle akkora hátrányt, mint elsőre tűnik. Matt Canada és Mike Sullivan személyében új OC-QB coach páros dolgozik majd Big Bennel, illetve szemlátomást szerettek volna javítani a tavalyi futójátékon, aminek következtében néhány új arc blokkolhat majd az első körös Najee Harrisnek, a wide receiverek pedig ugyanazok, mint tavaly. Látatlanban ezek nem tűnnek rossz lépésnek, kérdés hogy az újdonság varázsa hatni fog az egységre, vagy nem.

[/ppp_patron_only]