A leggyengébb láncszem – NFC South

A címvédő csoportjával zárjuk a leggyengébb láncszem sorozatunkat, amely hosszú évek után Drew Brees és Julio Jones nélkül kezdi meg a szezont. Vajon távozásuk okozza csapataikban a leggyengébb láncszemet? Miben reménykedhet a Panthers? Hol találunk fogást a címvédőn?

Atlanta Falcons

A leggyengébb láncszem: védőfal

Eddig sem Atlantában találtuk meg a liga legjobb D-Line-ját, de a salary cap menedzselése miatt esély sem volt megerősíteni ezt a részt, sőt még talán gyengült is tavalyhoz képest, pedig nem volt magasan a léc. Grady Jarrett személyében van egy biztos pont, de hacsak nem Aaron Donald szintű játékos vagy, akkor vajmi keveset ér, ha van egy szuper defensive tackle-öd. Tavaly Dante Fowler Jr-tól remélték a megváltást, de az egyik legnagyobb free agent bust lett belőle, csoda hogy kapott egy második esélyt.

Rajtuk kívül nekem John Cominsky a sötét lovam ebből a felhozatalból, az eddig rotációban használt játékos harmadik szezonjára előléphet, de még mindig kevés ahhoz, hogy átlagos szintűre emelje ezt a védőfalat. Gondoljunk bele hogy milyen egység az, ahol Barkevious Mingo a kezdőért pályázik?

Miben/kiben lehet bízni?

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A sokadjára visszatérő Dean Peesben, aki még mindig érti a dolgát, ha a védelemről van szó, így akár ezzel a vérszegény depth charttal is sikerül a víz felett tartani a Falcons meccsszituációkban, ha a defense kerül pályára. A 71 éves szakember neve összenőtt a 3-4-es védelmi sémával, noha voltak arról is hírek, hogy nem lesz átállás, én azért nem erre fogadnék. És ki tudja, lehet egy ilyen reform, egy ilyen újítás kell ahhoz, hogy sikerüljön kilépni ebből a mocsárból.

Ki/mi lehetett volna még a leggyengébb láncszem?

Meglepőt fogok mondani: wide receiver! Még a tavalyi szezon ellenére is? Bizony. Julio Jones távozásával megüresedett egy hely a kezdőben, amit nem tudom kire lehet igazán bízni. Calvin Ridley tavaly lejátszotta a jövőbeli Hall of Famert, de nem várnám ezt el mondjuk Russell Gage-től is, szerintem a tavalyi év egy kiugrás volt, sem mint innentől elvárható szint. A többi játékostól szintén nem igazán lehet sokat remélni, vagy mert nem láttunk belőlük eleget, vagy mert amit láttunk, az kevés volt. Lehet védekezni Kyle Pittsszel és hogy majd őt és Hurstöt egyszerre feltéve a pályára nem is fog kelleni annyi elkapó, de elég ha Ridley megsérül, és összedőlhet a kártyavár.

Carolina Panthers

A leggyengébb láncszem: irányító

Revidiálnám korábbi álláspontomat, amit még a Power Rankingben írtam a csapatról. Ott a védőfal közepét emeltem ki, de egyrészt nem szeretnék ismétlést, másrészt meg azóta változott kicsit a véleményem. De nem a Höri által javasolt támadófalat hoztam, hanem Sam Darnoldot. Nagyon nem szerettem őt prospectként, de idővel kezdtem megkedvelni és elismerni az erényeit, hogy aztán átessek a ló túloldalára, és elfogult legyek vele szemben. Most nem leszek, így bemondom, hogy ő a kerékkötője a csapatnak.

Sokak szerint Darnoldnak az a baja, hogy semmi önbizalma nincs, ezt egy Joe Brady szintű agytröszt megadhatja neki a 2021-es szezonra, na de mi lesz azután? Mert ha jól teljesít a Panthers, akkor el fogják vinni vezetőedzőnek, és nem tenném rá a házat, hogy egy kiemelkedő szezon jelentené Darnoldnál az áttörést, neki kelleni fog egy mentor maga fölé. A másik, hogy a tavalyi Bridgewaternél kell jobban játszania, és egyelőre nem hinném, hogy nagy upgrade történt volna a poszton, pusztán a potenciált hajtogatjuk, mert még mindig rettentő fiatal. De lehet ez már csak a rajongóinak utolsó szalmaszál…

Miben/kiben lehet bízni?

A már említett Bradyben, és a folyamatosan erősödő támadósorban. Darnold pályafutása során talán sosem volt három olyan elkapója mint most, McCaffrey személyében pedig a futójára is számíthat, ha passzra kerül a sor. Most tenyérből jóslás következik, de sokat mondó lesz az első fordulós Jets meccs, hogy mennyire lesz “felbaszódva” Darnold. Ha ugyanis ugyanaz a tutyi-mutyi jóllakott óvodást fogom látni a pályán, nem egy olyat, aki szét akarja alázni korábbi csapatát, akkor nálam végleg leírta magát.

Ki/mi lehetett volna még a leggyengébb láncszem?

Akkor ide beírnám a két falat, bár az O-Line szerintem jobb lesz mint elsőnek tűnik, ellenben a védőfal közepe számomra továbbra is megoldatlan gond, cserébe talán nem is annyira fontos egység.

New Orleans Saints

A leggyengébb láncszem: Sean Payton “Guardiolázása”

Sean Payton sportága egyik legjobb, leginnovatívabb szakembere – csak úgy, mint Pep Guardiola labdarúgásban. A kopasz edzőről elterjedt szitokszó lett a túlgondolás, hogy nem képes egyszerűbben gondolkodni, és sokak szerint emiatt nem nyerte meg a Bajnokok Ligáját immáron 10 éve. Payton kapcsán ez a túlgondolás akkor lesz gond, ha nem a nyilvánvaló Jamies Winstont kezdeti, hanem ragaszkodik Taysom Hillhez – na ha valaki nem tud dobni, és valóban running back, az ő, nem Lamar Jackson.

Miben/kiben lehet bízni?

Hogy valaki jól fejbe kólintja, és Winstont kezdeti. Nem mintha temetni kéne a Brees nélküli Saintset, hiszen az elmúlt két évben sosem estek össze akkor, amikor az irányító kiválóság nélkül kellett játszani, ráadásul a sorsolás sem tűnik vészesnek. Csak ne gondold túl Sean!

Ki/mi lehetett volna még a leggyengébb láncszem?

Noha példátlan módon röhögték ki a salary cap rendszerét Loomisék a különböző módosításokkal, de azért ez a csapat már bőven nem olyan masszív nevekre, mint a korábbi években. Kezdjük mindjárt az elkapókkal és Michael Thomasszal, aki tavaly megjárta a poklot. Motivációs problémák és sérülések hátráltatták, amivel sokaknál lekerült a top WR-ek csoportjából, én azért még meg temetném őt, viszont nem segíti a helyzetet, hogy más nagyon nincs a rosteren. De a cornerback sor szintén nem túl bizalomgerjesztő a borzasztó inkonzinsztens Lattimore-ral, a már kiöregedett Patrik Robinsonnal és a sok, eddig nem sokat látott fiatallal.

Tampa Bay Buccaneers

A leggyengébb láncszem: a győzelmi mámor

Tampa Bayben február óta kolbászból van a kerítés, az asszonyok gyönyörűek és kérdés nélkül hálnak bárkivel, valamint az éttermekben is korlátlan fogyasztás van ingyen. Az ilyen mámorhoz egy Tom Brady már hozzászokott, viszont a keret maradék 89 játékosa nem. Röpködnek az odaadó nyilatkozatok, hogy hajlandók lemondani fizetésük nagy százalékáról csak hogy egyben maradjon a bajnok csapat, illetve ilyenkor nyilván nagyobbak a szájak is az esélyeket illetően. Egyrészt nem Bruce Arians az, aki ezt majd megfelelően koordinálja, sőt, a szememben inkább még fel is erősíti ezeket, másrészt ez az egész álomvilág az első negatív szériáig fog tartani, aztán majd azok, akik a fizetésük feléről is lemondanának, azok követelni fogják az elcserélésüket, és akkor oda a nagy csapatmunkának.

Miben/kiben lehet bízni?

Hogy majd Brady lesz az, aki lehúzza a földre a fellegekben lévő játékosokat. Láthattuk, hogy milyen rövid idő alatt ültette át a profizmusát a rosterre, csak kérdés, hogy a hőn áhított Lombardi-trófeával a vitrinben ezeknek a játékosoknak mennyire lesz kedvük továbbra is megdögleni edzéseken, satöbbi. Mert utóbbihoz kellett a Belichick féle szigor is, ezt azért Floridában nem látom.

Ki/mi lehetett volna még a leggyengébb láncszem?

Ha a depth chartra pillantunk, akkor nem túl sok gyengeséget találunk. Ami elsőre eszembe jut, az a Ronald Jones első és tíz, amit irreálisan sokáig és fölöslegesen erőltettek – természetesen a Packerst ezzel is sikerült mattolni… Illetve kicsit túlzónak érzem a biztonságérzetet amit ebbe a CB-sorba belátnak. Tény, a rájátszásra összeállt minden, de nem tudom ez mennyire fenntartható innentől – szerintem nem.

[/ppp_patron_only]