Connect with us

A 7 játékai

A 7 játékai – Így teljesítenek a fiatal irányítók az előszezonban

Az augusztusi mérkőzések kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy megnézzük, mire képesek az újonc irányítók új csapatukban, vagy épp arra, hogy mekkora fejlődésen mehet át egy másodéves QB. Róluk lesz tehát szó a mai elemzésben, de a végére tartogatok egy bónuszt is egy veterántól. 

*A cikk ezúttal mindenki számára ingyenesen elérhető, hogy betekintést nyerjetek abba, milyen elemzésekkel várunk idén is minden héten.*

A szezon hamarosan kezdődik, és ahogy a játékosoknak, úgy nekem is formába kell lendülnöm, úgyhogy arra vetemedtem, hogy már a preseasonből kielemzek pár játékot és minden újonc irányítótól hozok egy playt, illetve ugyanígy teszek Tua Tagovailoával, akit félig-meddig lehet újoncnak tekinteni. Megnehezítette a dolgomat, hogy az előszezonban nincs még All-22 felvétel a Gamepassen, szóval abból tudtam csak dolgozni, amihez találtam ilyen anyagot a zinterneten. 

Tua Tagovailoa

Mielőtt az újoncokra rátérünk, Tuával akartam kezdeni, akitől egyértelmű fejlődésre van szükség másodévében, ha kezdő akar maradni a ligában. Beszéltünk már arról, hogy újonc szezonokat figyelembe véve átlagos volt az övé, de ha megragadna a tavalyi szinten, akkor a Dolphins is gyorsan lemondana róla, és máshol sem lenne egyszerű új esélyt találnia. Az előszezon alapján pedig abszolút látszik a fejlődés, sokkal jobban játszik, mint tavaly (igen, ez csak előszezon, de akkor is). Az első két meccsen ugyan volt 1-1 nagyobb hibája (ami persze nem kevés), de azon kívül mindent kifejezetten jól csinált.

Nézzük például ezt a játékot:

Harmadik és 10 volt a helyzet, tehát nehéz szituáció a támadósornak. Alább felrajzoltam, milyen útvonalakat futtatott a Dolphins, hárman is körülbelül 10 yard után vágtak be jobbra, tehát a pálya horizontálisan nézve mindhárom részén volt egy játékos. Ezen kívül volt egy quick out route, de az a first down megszerzésének szempontjából kevésbé volt releváns.

A védelem single high safetyvel állt fel, illetve egy komolyabb blitzet mutatott hat emberrel a line of scrimmage-en. Ebből (és a többi védő felállásából) Tua arra következtetett, hogy emberezés lesz. Dean Pees (Falcons védőkoordinátor) viszont nem szarozik az előszezonban sem és eléggé megkeverte a kártyákat. A hat LoS-en felálló védőből csak a négy középső megy támadni az irányítót és a két szélső visszalép zónázni, ellenben még így is van egy blitz a safetytől.

Öten jönnek tehát Tuára, a blokkolók viszont hatan vannak, így a matek kijön, azonban a Falcons jól megkavarta a dolgokat, így a támadófalnak és a futónak nem sikerül kellőképpen felvennie mindenkit, és Tua gyorsan nyomás alá kerül. Ezt a nyomást viszont kiválóan kerüli el, jól mozog el a védő elől, vissza a zsebbe.

Amikor visszaér a zsebbe, kezdheti megtalálni célpontját. A jobb szélre már biztosan nem ér oda időben a labda, a középső elkapóhoz is nehéz lenne eljuttatni, hiszen be kéne dobni két zónázó védő közé / mögé, ellenben a bal szélről induló WR a befelé vágásával üresre játszotta magát. Tua célba is venné, viszont épp abba a sávba lépett vissza az egyik zónázó védő.

Ha sietne és kicsit pánikolna a nyomás miatt, akkor megpróbálhatná beerőltetni a labdát az első ablakba, de nem lenne egyszerű a zónázó védővel. Azonban nem teszi, hanem kicsit be is ugrasztja a védőt az első ablak irányába…

… majd türelmesen kivár még egy ütemet és bedobja a második ablakba a labdát.

Összességében látszik Tuán az előszezon alapján, hogy jobban kontroll alatt tartja a támadósort, jóval nyugodtabb a fal mögött, jól érzi a zsebet, és nem csak a rövideket dobálja meg. A pontossága pedig szembeötlő most is, ahogy azt már tavaly is láttuk, csak most jobban kijön a középtávoli és hosszabb labdákkal. Ez a játék már sokkal inkább hasonlít az egyetemi Tuára, mint az NFL-újoncra.

Trevor Lawrence

Először is, ez egy nevetségesen jó passz balra forogva, védővel az arcodban. Kevesen dobják ezt meg így.

Ebben viszont annyi elemeznivaló nincsen talán, szóval keressünk egy másik játékot. Általában jól végződő playeket szoktam hozni, főleg ha pozitívumokat akarok megmutatni (ahogy itt az egész cikkben), azonban most egy incomplete passzt hozok (videó via Nate Tice).

A Jaguars egy play action játékot futtat két mély curl útvonallal a két szélen, plusz a futó megy checkdown opciónak. Nem valami kreatív játékhívás összességében, hiszen ha az elkapók nem tudnak a visszafordulásnál szeparálódni, akkor megette a fene az egészet.

Az első nagy pozitívum a játékban, hogy Lawrence a play fake után azonnal rápillant az első számú elkapójára és egyben első olvasására, Marvin Jonesra, viszont mivel őt nagyon szorosan őrzik, így az irányító nagyon gyorsan ott is hagyja az első olvasást és megy tovább a másodikra, a túloldalra. Ezt így kell csinálni.

A fenti kamerából látszik, hogy mindkét útvonalat futó elkapót levették a védők a pályáról, ráadásul a checkdown opció, a futó elbotlik a falemberek egyikének lábában, így ő sem megjátszható (meg lett volna rajta is egy ember).

A Jaguars fala nem védi meg túl jól Lawrence-t, ugyanis annak ellenére, hogy végül hét blokkoló maradt hat védőre, hárman figyelnek egy edge rusherre, a két linebacker pedig teljesen szabadon érkezik meg a play fake után az irányítóra. Lawrence kiválóan érzi a nyomást és a zsebet, nagyon jól mozog el balra, miközben egyensúlyban marad, így továbbra is jó platformról tudja elindítani a passzt. További pozitívum, hogy végig “downfield”, tehát az elkapókon tartja a szemét, nem a nyomásra koncentrál.

Ugyan Dorsetten is nagyon szoros az emberfogás, ráadásul ketten is vannak a közelében, valamit csinálnia kell Lawrence-nek, különben sack lesz a vége. Úgyhogy üresre kell dobnia az elkapóját, távol a védőtől, hogy csak a WR-nek legyen esélye elkapni. Nyilván nem ideális a szituáció, de a lehető legtöbbet hozza ki belőle Lawrence és sikerül egy olyan passzt megeresztenie, amire a védő nem ér oda, ellenben Dorsettet pont a kezei közt találja meg egy kis eldőléssel.

Ez a játék is nagyon jól megmutatta Lawrence fejlettségét, profi játékát. Nem volt ő sem hibátlan az előszezonban, ahogy ezt nem is várhatjuk el senkitől, és a csapata sem segítette túlzottan, de azért mutatott dolgokat abból, hogy miért is lett ő 1/1-es.

Zach Wilson

Az előszezon első két meccse alapján Zach Wilson tűnik a legjobb irányítónak az idei classból. Nyilván ez még semmit sem jelent, ráadásul ő játszotta eddig a legkevesebb snapet is, de hiba nélkül dobál, nagyon magabiztos, rendszeren belül üdítően jól játszik és a második mérkőzésre előjött egy játék erejéig az improvizációs focija is. Most nem ilyet hozok, mert ezt kismilliószor láttuk az egyetemen is, nagyobb kérdőjel volt nála, hogy rendszeren belül mennyire képes jól teljesíteni, azon belül maradni. Nos, eddig csillagos ötös.

Itt van például ez a harmadik kísérletes játék. Először van egy motion a tight endtől, ami segít Wilsonnak, hogy emberezés vagy zónázás várható. Pacsi egyébként a Jets stábjának, név szerint a koordinátor Mike LaFleurnek, amiért gyakran segíti ezzel a fiatal QB dolgát. Itt a linebacker követi a TE-t, szóval Wilson tudja, hogy emberezés lesz. A védelem a snap előtt 2 high safety felállást mutat, tehát 2-man coverage sejthető.

A Jets egy Dino double post játékot hívott, azaz két, egy oldalon felálló elkapó is post útvonalat fut.

Wilson első olvasása ilyenkor a belülről induló post route, főleg 2 high safety formáció ellen, hiszen ebben az esetben a slotból induló Crowder pont befutna kettejük közé és ott kaphatná a labdát. Ha ő nem lenne üresen, akkor nézne a szélre Corey Davis irányába.

A Packers azonban nem maradt 2 high safety formációban, hanem single high-ra váltott. Így Wilsonnak nem az előre eltervezett passzt kellett végrehajtania, hiszen a feljebb húzódó safety robberként pont elvette Crowdert, mint opciót, plusz mivel a tight end nem ment útvonalra, így a pálya közepén és a támadók felöli jobb oldalon egy plusz zónázó védő is megjelent.

Wilson a snap után a safetyk rotációjából egyből tudta, hogy nem lesz üresen az első post útvonal, ellenben a második nagyon is. Nem nézhette azonban egyből Davist, hiszen akkor a hátsó safety elmozdult volna abba az irányba és lefülelhette volna a passzt. Így Wilson ameddig lehetett, középre figyelt, majd csak a végén nézett balra és dobta oda Davisnek a labdát, aki gyönyörűen játszotta üresre magát az első körös Eric Stokesszal szemben. Megemlíthetjük még, hogy a running back szélre irányuló útvonala is segített abban, hogy nagyon üres maradjon a passzsáv, hiszen elvitte az útból a védőt.

Wilson kiválóan játszik, és az improvizatív játékaiból még nem is láttunk szinte semmit, amik nagyon izgalmas prospectté tették. Az egyik nagy kérdőjelre magával kapcsolatban pedig hamar választ tudott adni, ugyanis rendszeren belül, ritmusból kiválóan dobál a Jetsben. Nyilván ez még csak előszezon és ne vonjunk le messzemenő következtetéseket ennyiből, de az első jelek nagyon is biztatóak, lehet reménykedni New York zöld felén.

Trey Lance

Az előszezonban eddig Lance mutatta a legtöbb kiváló és a legtöbb negatív játékot is az újoncok közül (és az ő elkapói ejtették el messze a legtöbb labdát), tehát mondhatjuk, hogy ő a leghullámzóbb eddig. Érdemes nála kiemelni, hogy a futójátékokkal teli playbook-részeket még le sem porolták, ami nyilván nagy része lesz majd az ő játékának, de ezen kívül is egyértelmű, hogy van mire építeni.

Itt van például ez a TD-passz.

A motion után várható, hogy emberezés lesz a védelemtől, hiszen hárman is presszelnek a line of scrimmage-en. A jobb oldalon a slotban a cornerback az elkapó külső vállára áll fel, ami azt jelzi az irányítónak, hogy belülről számít segítségre. Ebből Lance valószínűsítheti, hogy Cover1 Robber játék lesz, és ez valóban így is van.

Lance először balra néz, ahol akár meg is dobhatná a quick out útvonalat, de elég szoros az őrizet, szóval nem biztos, hogy az a legjobb döntés. És nem is feltétlen akarta azt megdobni, hanem ez arra is jó volt, hogy a belső zónázó linebackert elmozgassa a helyéről.

Ez pedig azért jó, mert a jobb oldalon a slotból induló Travis Benjaminon ugyebár kívülről védekezett a cornerback, ő pedig eredetileg is befelé vágó útvonalat futott volna, tehát Lance pontosan tudta, hogy ha elmozgatja az LB-t, akkor üresen fogja megtalálni elkapóját.

Külön figyelemreméltó, hogy milyen gyorsan fordul vissza Lance a jobb oldalra mind a felsőtestével, mint a lábaival, így tökéletes platformról tudja megdobni ezt a passzt. A gyors release-e és a lézergyorsaságú passza pedig szintén nagyon impresszív.

Az alábbi játékhoz nem találtam All22 felvételt, de itt is ki akartam emelni, hogy nagyon szépen tartja a szemével középen a safetyt és csak az utolsó pillanatban dobja oda a szélre Sherfieldnek a labdát, pedig már körülbelül a snap előtt tudta, hogy neki akarja passzolni. És itt említsük meg azt is, hogy nem csak lézereket tud dobálni, hanem a touch passzok is mennek.

Justin Fields

Fields kapta eddig a legtöbb lehetőséget az összes újonc irányító közül, és ugyan a hájpja óriási a Twitteren és az amerikai médiában, leginkább hullámzónak nevezhetjük a játékát. Csinál nagyon szuper dolgokat, ellenben több hibája is volt, rendkívül sokáig tartogatja a labdát. Tegyük persze hozzá, hogy az összes itt említett QB közül neki van a legnehezebb dolga, hiszen a fala és az elkapói nem hogy segítenék, de aktívan hátráltatják a dolgát.

Azt tudjuk, és több ízben is megmutatta, hogy kiválóan improvizál, nagyon jól hosszabbítja meg a játékot, a megiramodásai is rendkívül veszélyesek. Azonban a legnagyobb kritika vele szemben az, hogy nem játszik eléggé a rendszeren belül, lassan olvassa a játékot és hasonlók. Épp ezért nem az előbbi kategóriából hozok most egy játékot, hanem az utóbbiból, ahol jól és gyorsan ment végig az olvasásain, illetve a védelmet is jól és gyorsan diagnosztizálta. És nyilvánvalóan ez sem egyedülálló játék ilyen szempontból.

Nem egy extra játék, egy egyszerű Mesh Sit RB Wheel koncepció, de nem is extra játékot akartam hozni, mert azt tudjuk, hogy megy Fieldsnek. Ezeket az egyszerűeket kell többször megcsinálnia.

A védelem a snap előtt még két hátsó safetyvel állt fel, azonban a snap után egyikük (képen felül) lerohant a flat zónába, így végül egy Cover3 lett a történetből, négy underneath zónázó védővel, a hátsó területet három felé osztva.

Fields első olvasása a running back volt, azonban a snap után flat zónába rohanó safety elveszi ezt a lehetőséget.

Második olvasás a mesh a két keresztező játékossal. Azonban ez zónázásnál nem működik, hiszen nem ütköznek össze a védők, könnyedén át tudják venni egymás embereit.

A harmadik olvasás pedig a sit route, ahol az elkapó a pálya közepén “leül” a zónák közt. Ez a védelmi formációból adódóan üresen lesz, de a szélső CB okosan követte középre az elkapót, így nincs sok idő lacafacázni, egyből indítani kell a passzt középre.

Fields pedig időben, jó ritmusban dobja oda a labdát a WR-nek, már akkor elindítva a passzt, amikor a társa el sem kezdett visszafordulni.

Ebből kellene kicsit több a Bears újoncától, mert az improvizációk nagyon jók, meg tudnak különböztetni jó és kiváló irányítókat, lásd Mahomes, Rodgers, Wilson, Allen, de ez a rendszeren belüli alap elengedhetetlen. Persze sokat lendíthetne ezen, ha a társak is segítenék a játékát az aktív hátráltatás helyett.

Mac Jones

Mac Jones teljesít a második legjobban az újonc irányítók közt az előszezonban Zach Wilson mögött, ráadásul ő jóval több snappel rendelkezik (ellenben később lépett pályára, hátsóbb vonalas játékosok ellen). Jól vezényli a Patriots támadósorát, pontosan játszik és rá bíznak akár 2 minute drive-okat, akár no huddle drive-okat is, ami külön biztató. Nézzünk most meg egy játékot az Eagles elleni meccsről.

A Patriotsnál a bal szélen egy dig útvonalat látunk, a slotban pedig egy deep outot, tehát a két támadó útja keresztezi egymást. A túloldalról pedig érkezik egy nem túl mély keresztező útvonal, de ezzel nem igazán kell törődni, ugyanis harmadik és 13 a szituáció. Az Eagles zónázik, két mély safety van a pályán, de nem Cover2, hanem Tampa2 a hívás, hiszen a középső linebacker elég mélyre hátralép zónázni.

Jól alakul ki a kombináció, hiszen a safety – középső linebacker – cornerback háromszögbe, de egész nagy területre érkezik két elkapó is. A slot WR-t a linebacker átadja, hiszen a támadó kifelé vált irányt, és mivel az elkapók közül ő megy mélyebben, így őt veszi át a safety kifelé. A szélről befelé vágó Harrynek így van egy kis üres területe a bevágás után, de még mielőtt beérne a középső linebacker vonalába, Jones pedig pontosan ezt a rést találja meg kiváló ütemben.

Itt azt kell kiemelni Jonestól, hogy a dropbackje végén ahogy visszalép a zsebbe, kifordítja a vállát balra, ezzel jelezve a zónázó védőknek, hogy abba az irányba fog passzolni. Ezzel el is küldi a fenti képen pirossal bekarikázott LB-t a támadók szerinti balra, amivel megnyílik számára az a terület, ahová be kell dobnia a labdát. Ezután gyorsan visszafordítja a vállát, beleáll a dobásba és az elküldött linebacker helyére / mögé bedobja a labdát és first downt szerez.

Nagyon szép munka, főleg azután, hogy pár játékkal korábban nem küldte el a linebackert egy rövidebb játéknál, és ott a védő le is tudta ütni a labdát.

Alább videón is megnézhetitek közelről, ahogy kifordítja a vállát balra, majd visszaáll középre és megdobja a passzt:

Még egy dogot kiemelhetünk: ha azért dobta alacsonyan a labdát, hogy az elkapóját ne üssék ki utána, akkor külön piros pontot érdemel (hogy ez így van-e, valószínűleg sosem tudjuk meg, az is lehet, hogy csak kissé pontatlan volt).

Bónusz: Teddy Bridgewater

Nem fiatal irányító, de ha már kinevezték kezdőnek, akkor bónuszként nézzünk meg Bridgewatertől is egy játékot a Seahawks elleni találkozóról, ahol meggyőzte Vic Fangio mestert, hogy neki kell kivezetnie a csapatot a pályára az alapszakaszban. Talán éppen ez a passz volt a perdöntő bizonyíték negyedik és 5-re.

Egy motionnel kezd a Broncos, Fant átmegy a formáció túloldalára, a linebacker pedig követi őt. Ebből Bridgewater tudja, hogy emberezés lesz, és mivel single high safetyvel áll fel a Seahawks, így minden bizonnyal Cover1 a felállás. Így is lesz, a Hawks nem csinál semmi különlegeset a snap után.

A Broncos két koncepciót vegyít, mindkettőről volt már szó nálunk korábban. A két tight end egy Mesh koncepciót fut, a két elkapó pedig egy Daggert.

A Mesh is jól sikerül a két tight endtől, hiszen Fantről lemarad az embere a nagy tömegnek köszönhetően a pálya közepén, azonban épp ekkor ér oda a nyomás Bridgewaterre, aki nem tudja odadobni a labdát. Ez a lehetőség elúszott, de ott a másik opció, a Dagger. Ez pedig azért működik nagyon jól, mert a slotból induló Hamler post útvonala (és a sebességének veszélye) nem csak a saját emberét, hanem a single high safety figyelmét is magával vonzza, így pedig Jeudy egy az egyben marad a szélen. Jeudy pedig túl jó útvonalfutó ahhoz, hogy ne játssza magát üresre ekkora területen.

És akkor a végén emeljük ki Bridgewatert, aki egészen kiválóan játszotta meg azt a playt. Nagyon gyorsan érkezik rá a nyomás balról, ezt azonban gyönyörűen kerüli ki és lép vissza a zsebbe, majd még ott is lépdel párat elkerülve a további nyomást, és mindeközben végig az elkapókon tartja a tekintetét.

Azt is érdemes kiemelni a videón, hogy milyen jól látszik, ahogy Bridgewater végigmegy a progressionön. A fejmozgásán látszik, hogy először megnézi a balról induló tight endet, majd (még nyomás elkerülés közben) a jobbról induló tight endet, és utána néz előre mélyebbre, ahol a koncepció kialakulásából látja, hogy Jeudy lesz szabadon.

Na, ilyen játékokra Drew Lock nem képes.

*Ha tetszett a cikk és a továbbiakban is olvasnál minden héten ehhez hasonló elemzéseket, akkor támogass minket a Patreonunkon keresztül. Ha pedig legalább 10 dollárral támogatod a munkánkat, akkor beszélgethetsz velünk és rajongótársaiddal Discord szerverünkön, részt vehetsz a havi Flag focinkon, beleszólhatsz abba, hogy miről írjunk és reklámmentesen fogyaszthatod a tartalmainkat.*

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!