Prémium cikkek
Mi ez a linebacker-fétis? – Darius Leonard szerződésének elemzése
Nem sokkal azok után, hogy leírtam “jelenleg szinte elképzelhetetlen, hogy Darius Leonard 15 millió dollárnál többet kapjon, de Lavonte Davidből kiindulva 12-13 millió dollár tűnik a reálisnak”, nemcsak Leonard, de Fred Warner is 19+ milliós szerződést kapott. Persze ez csak új pénzben ilyen sok, valóságban még mindig nem sikerült lenyomni CJ Mosley-t, ugyanakkor a tendencia egyértelmű – senkit nem érdekel az analitika.
Ha hiszünk az analitikának, akkor a liga három legértéktelenebb pozíciója fontossági sorrendben (a top 10 legjobb játékos WAR mutatója alapján) a linebacker, futó, belső védőfalember, vagyis egy futót, linebackert vagy belső védőfalembert lehet a legkönnyebben pótolni. Sőt, a negyedik legértéktelenebb ilyen téren a pass rusher, ami extrém meglepő lehet a rengeteg 20+ millió dolláros szerződést látva. A legtöbb ezirányú tanulmány viszont rendre azt az eredményt hozza, hogy a DB-ken kívül minden védőposzt értéktelen, ráadásul például a 2020-ban megjelent PFF WAR: Modeling Player Value in American Football nevű tanulmányból az derül ki, hogy a linebacker-poszt értékesebb, mint a védőfal.
Összességében persze a linebacker poszt sem annyira értékes, így ilyen alapon ki lehetne akadni a belső védőfalemberek és a pass rusherek fizetésén is. Bár az ő esetükben a szórás brutális (1,34 és 1,54), vagyis az elit játékosok tényleg képesek különbséget jelenteni, ráadásul belőlük több is az elit.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Amennyiben a maximális szélsőértékeket nézzük, úgy azért csak kijön az, hogy fontos a támadófal és a védőfal, míg a linebacker visszacsúszik a megérdemelt bottom 3-as helyére a fontossági sorrendben. Vagyis nemcsak, hogy viszonylag könnyen lehet helyettesíteni egy LB-t, de még az igazán elit LB-k sem tesznek olyan sokat hozzá a játékhoz, mint szinte bármelyik más poszt elit játékosa. Az meg pont lényegtelen, hogy egy 3-4. számú LB nagyobb hozzáadott értékkel bír, mint egy 3-4. számú Edge.
Ráadásul a játék abba az irányba tendál, hogy szinte soha nincs már fent a pályán egyszerre három LB, míg a pályán lévő két linebacker közül is az egyik sok esetben egy safety. Ilyen körülmények között végtelenül furcsa, hogy amúgy köztiszteletben álló és tényleg sokra tartott GM-ek fizetnek ki egy rakás pénzt a liga egyik legértéktelenebb posztján játszó játékosokra. De ha már lúd, akkor legalább nem lett nagyon kövér.
Butaságot is lehet okosan csinálni
Szakmai szempontból nehéz megmagyarázni, hogy a Colts miért adott egy papíron 19 millió dolláros szerződést Leonardnak ahelyett, hogy igazolt volna egy top WR-t 12-18 millióért a piacról, de ha már így alakult, akkor jegyezzük meg: Chris Ballard érti a dolgát.
Leonard úgy kapott egy 5 éves, 98,5 millió dolláros szerződést, hogy volt még egy év hátra az újonc szerződéséből, ami mindössze 3,38 millió dollárt ért. Így összesen 6 évre 101,8 milliót kapott a linebacker (a naranccsal jelölt tétel még az újonc szerződéséből megmaradt aláírási bónusz), ami éves átlagban 16,98 millió dollárt ér, de Ballard valószínűleg olvasta a korábbi cikkemet és többé-kevésbe tartotta magát a 15 millió dolláros maximumhoz.
Leonard kapott 20 millió dollárnyi aláírási bónuszt, illetve a 2021-es és 2022-es alapfizetése, valamint a 2023-as fizetéséből még 2,7 millió teljesen garantált. Így jön ki a teljesen garantált 33 millió dolláros összeg. Emellett 2022-ben 12 millió dollár garantálttá válik a 2023-as alapfizetéséből, vagyis praktikusan Leonard első három éve teljesen garantált (a legutolsó oszlopban látszik is, hogy 2024-ben lehet legközelebb elküldeni).
Ez tehát egy 3+1+1+1 éves szerződés, amiből 46 millió dollár teljesen garantált – ez utóbbi egyébként rekord a poszton. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden bónusszal együtt Leonard a releváns években összesen 46,51 millió dollárt kereshet, vagyis mindössze 15,503 milliót évente – Ballard tehát mindössze félmillióval lőtt az általam felállított maximum fölé.
A nem garantált években Leonard 55,374 milliót keresne, vagyis évente 18,45 milliót. Ez tehát egy kifejezetten csapatbarát, orrnehéz szerződés, ami lehetőséget biztosít a Coltsnak, hogy szabadon dönthessen arról, megéri-e az akkor már 29 éves linebackernek odaadni a nagy pénzt, vagy sem. Ráadásul hiába az évi 19,7 millió dollár, a valóságban még így is messze elmarad CJ Mosley-tól vagy Bobby Wagnertől.
Az első riportok arról szóltak, hogy Leonard az első három évében 60 millió dollárt fog keresni, azaz évi 20 milliót. Ez abszolút megvalósítható, Bobby Wagner például olyan szerződést kapott, ami az első két évében 18,25 milliót fizetett, ami máig rekord – a Seahawks tényleg a legjobban kereső linebackerré tette Wagnert arra az időszakra, amikor még tényleg elit teljesítményt nyújt (most meg már csak az átlagot viszik le, idén például 13,4 millió dollárt keres).
Hasonló a helyzet CJ Mosley-val, aki a Jetstől egy brutálisan jó szerződést kapott, ráadásul hosszú távra: a mai napig nincs senki a poszton, aki az első három évében képes lenne 17 millió dolláros fizetést felmutatni, pedig papíron hárman is többet keresnek nála:
- Wagner van a legközelebb 16,633 millióval,
- Leonard már 1,5 millióval le van maradva (15,5 millió),
- míg Warner 14,2 milliója szinte már bántóan alacsony.
Ráadásul mindezt úgy, hogy a csúcson lévő Mosley-nál nem csak Wagner sokkal jobb, de Warner és Leonard is (bár utóbbinak tavaly nem volt kiemelkedő szezonja coverage szempontból – épp emiatt az inkonzisztencia miatt nem túl jó ötlet óriási pénzeket elkölteni a linebackerekre). A Seahawks tehát felült a hype-vonatra, de a 49ers és a Colts tartotta magát a 15 millió dollár körüli, logikusnak tűnő maximumhoz. Továbbra is nehéz ezzel maradéktalanul egyetérteni, de ha már mindenképp hosszabbítani akartak egy top linebackerrel, akkor ez egy korrekt, elfogadható út.
[/ppp_patron_only]