A nyitómérkőzés legszebb játékainak kielemzése után most a hétvége felé vesszük az irányt és megnézzük, hogyan nyerte meg a Raiders a hétfő esti rangadót, hogyan mutatkozott be Stafford, mennyit fejlődött Jalen Hurts, hogyan dominált a földön a Browns, illetve három különböző irányítótól is mutatunk egy-egy nagyon nehéz dobást.
Amivel a Raiders eldöntötte az MNF-et
Őrült meccs volt a Raiders-Ravens hétfő esti rangadó, aminek az utolsó játékát hozom most elemzésre. A szituáció rendkívül fontos: a Raiders mezőnygóltáv szélén, akár egy FG-vel is megnyerheti a meccset, de biztosabb, ha haladnak még egy kicsit.
A Ravens részéről egyértelmű a cél, sackelni kell Carrt, hogy kiszoruljon mezőnygóltávból (vagy labdát kell szerezni). Épp ezért Wink Martindale cover0-t hívott, tehát emberezés és all-out blitz, mindenki megy a QB-ra.
Persze ezt a világon nagyjából mindenki sejtette, így Jon Gruden is, aki egy emberezést megverő route kombinációt hívott be.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A bunch tetején álló elkapó fut egy crossert, a falhoz közeli elkapó mögötte megy el és utána kifelé vág, végül a szélső elkapó indul el és vélhetően egy opciós útvonala van.
Első körben arra játszik itt Gruden, hogy sima, előre kialakított emberezés ellen ha a belső elkapó és a csúcson lévő elkapó útja keresztezi egymást, akkor a védők össze fognak ütközni, így legalább az egyik támadó szabadon lesz. És ebben teljesen igaza volt…
Zay Jones így tök üresen mehetett a célterület felé, Humphrey-nak esélyese sem volt utolérni. Már csak arra kellett figyelnie Carrnak, hogy a védők megérkezése előtt eldobja a labdát, ami ne legyen túl hosszú vagy túl rövid, legyen ideje a WR-nek odaérni alá. Ezt pedig meg is tette.
Na és akkor most menjetek vissza megnézni a tegnapi 7 játékait (vagy emlékezzetek vissza rá), ahol egy viszonylag hasonló helyzetet is elemeztem. Ott az volt a nagy különbség, hogy a Cowboys bunch formációját a Buccaneers nem hagyományos, előre tisztázott emberezéssel fogadta, hanem egy rugalmassal, azaz a támadók mozgásától függően változott, hogy melyik védő melyik támadót veszi fel. Ezt a Ravens is megtehette volna, és akkor Humphrey-nak nem kell befelé vágnia és összeütköznie az emberével, tehát Jonest jó eséllyel le tudták volna védekezni.
Ellenben könnyen lehet, hogy akkor meg a második útvonalkeresztezés okozott volna gondot a Hollóknak a belső és a szélső elkapó közt, tehát “második” válasza is volt Grudennek a várt emberezésre – az persze kérdés, hogy erre a második válaszra lett-e volna elegendő ideje Carrnak.
Stafford bemutatkozása
Matt Stafford bemutatkozott új csapatában, ráadásul nem is akárhogy! Már a második támadójáték során összehozta ezt a TD-t.
Gondolom Sean McVay alig várta már, hogy elsüthesse ezt a játékot Stafforddal, és mivel a meccs elején volt, így egyértelműen a Bears-specifikus gameplan része volt, tehát tudta, hogy ez jó eséllyel működni is fog. A Rams egy play action bootleg játékot hívott max protectionnel, tehát Stafford eljátszotta, hogy átadja a futónak, de ehelyett kimozgott a túloldalra, míg a támadófalban heten is maradtak passzblokkolni, így gyors fejszámolás után csak két útvonalt futó játékos maradt (meg a running back a play action után). Egyikük egy deep curlt fut, a másik pedig egy corner-postot.
Azért működik nagyon jól ez a koncepció 2-high safetys védekezés esetén, mert a deep curl a visszafordulásnál felhúzza az adott oldali safetyt, a corner-post útvonal pedig a corner kivágásnál elfordítja a másik safetyt az oldalvonal irányába, majd a visszavágással így légüres térbe tud megérkezni.
A fenti képen jól látszik a két safety irányultsága, és hogy mekkora területre fog beérkezni Van Jefferson, aki (egy kis védelmi teszetoszaság segítségével) touchdownt is tud szerezni ebből.
A Browns futódominanciája
A Browns már tavaly is hihetetlenül jó volt a földön, és ezt átmentették az idei szezonra is, a Chiefs ellen dominálni tudtak a futásokkal (is). Elemezhetnék elég sok játékot, voltak nagyon szép koncepciók, de most ezt a Chubb futott TD-t hoztam a hajónyi lyukkal a bal oldalon.
A snap előtt nagyon jól alapozta meg a játék sikerességét a Browns. Először a tight end és a fullback is a bal oldalra állt fel, azonban a játék indítása előtt mindketten átmentek a jobb oldalra. Ez azt eredményezte, hogy a védők közül is mindenki tolódott egy-kettőt abba az irányba (ebből persze kiderül az is, hogy nem embereztek, hanem zónáztak).
A Browns egy úgynevezett GF counter játékot hívott, azaz a támadók nagy része jobbra blokkol, viszont a guard és a fullback balra húz, és mögöttük fog majd végül futni a running back, miután megtett egy lépést jobbra (és az irányító is jobbra fordul hátra először, mintha arra menne a handoff). Tavaly elemeztem több counter játékot is, innen vissza lehet jutni mindegyikhez.
A Chiefs védői annyira elhitték, hogy jobbra fog menni a futás, hogy a fullbacknek egyáltalán nem jutott ember, és egyébként a húzó guard is csak dísznek volt ott blokkolni a DE-t, mert a védő berontott befelé. Így pedig akkora lyuk nyílt a bal oldalon, mint egy ház (a lyuk szélét nem is látjuk a hátsó kamerából, mert az elkapó is kiválóan hajtotta végre a feladatát).
Minden bizonnyal fogok hozni még Browns futójátékokat elemezni idén, mert jó kis koncepciókat láthatunk és a kivitelezés is tökéletes.
Hurts fejlődése
Jalen Hurts az első mérkőzés alapján nagyon sokat fejlődött a tavalyi évhez képest, és erre nagyon jó példa az alábbi játék harmadik és kilencre.
Az Eagles egy háromszintes olvasást hívott a jobb oldalon. A szélen Smith egy deep curlt fut, a slotból indul egy corner útvonal, a tight end pedig megy a flatbe checkdown opciónak. Ha a védelemre pillantunk, akkor single high coverage-et láthat Hurts, tehát cover1 vagy cover3 lehet elsősorban (és inkább zónázásnak tűnik).
A védelem azonban rotál a snap után, többen is változtatják a helyüket. Átállnak egy 2 high safetys, 4 underneath védős zónázásra, és egy blitzelő játékos is érkezik, szóval egyáltalán nincs megkönnyítve Hurts dolga a védelem olvasásakor (Dean Peestől persze ezt ne is várjuk).
A corner útvonalat így teljesen elveszi a hátralépő safety, úgyhogy a második olvasás a curl útvonal. Ezt ideális esetben akkor kell megdobni, amikor épp visszafordul a WR, tehát akkor, amikor az alábbi pillanatfelvétel készült. Igen ám, de nincs szabadon az az ablak, oda nem lehet bepréselni a labdát a szélről számított második védő helyezkedése miatt.
Ráadásul ekkor meg is érkezett egy kisebb nyomás Hurtsre, szemből és szélről is. Tavaly ebben a pillanatban megiramodott volna és a lábaira hagyatkozva próbált volna yardokat szerezni, most viszont nyugodtan fellépett a zsebbe és ismét beleállt a dobásba.
Alább látható, hogy azért ezzel a fellépéssel nagyon tiszta zsebből dolgozhatott. És mire fellépett, addigra pont megnyílt a második ablak, ahová visszamozgott Smith, így a fentebb említett védő másik oldalára be tudta dobni a labdát.
Hurts kifejezetten jól játszott az első körben, bár tegyük hozzá, hogy a Falcons defense nem áll épp jó erőkből, ráadásul az Eagles offense is segítette a dolgát, a tavalyi évvel ellentétben. Ettől függetlenül ha közelről megnézzük a játékát, akkor egyértelműen látszik a fejlődés. Egy kicsit talán még mindig hamarabb hagyja el a zsebet, mint feltétlenül kellene, de most már sokkal kevésbé korán, mint tavaly, ahogy az fent is látható. Emellett fejben is előrelépett, ezt is jól mutatta meg a kielemzett játék, hiszen volt rotálás a védőktől, az első és a második olvasását is elvették előle és így is meg tudta oldani a játékot (és még csak a checkdownjára sem kellett hagyatkoznia).
A cover2 hole shot
Nyáron írtam arról, hogy “hogyan verd meg a Cover2-t“, és abban említettem az úgynevezett hole shotot, ami a védekezési forma gyenge pontját célozza és egyben az egyik legnehezebb passz is a fociban. Így érdemes segíteni magadon egy kicsit, ha irányító vagy, ezt pedig úgy tudod megtenni, hogy egy apró kis mozdulattal elhiteted a kipécézett védővel, hogy nem oda akarsz passzolni, hanem a flatbe. Most három irányítótól is hozok egy-egy ilyen passzt (via Michael Schofield), de persze csak az egyiknél rajzolgatok képkockánként, hiszen semmi értelme nem lenne háromszor ugyanazt elemezni.
Volt egy motion, a futó kiment balra a backfieldről, és a védelem válasza alapján zónázás lesz várható. Két hátsó safetyt látunk a pályán, szóval a snap előtt ez cover2-nek tűnik (ennyi kritérium alapján cover4 lehetne még, de nem az).
A támadók jobb oldalán egy flat-go kombinációt látunk, ami teljesen jól működik Cover2 ellen, hiszen a szélső védő konfliktusba kerül. Ha hátrál, akkor megy a labda a flatbe, ha fellép, akkor megy a labda mögé. És hogy minél többet haladjunk egy játékból, érdemes őt manipulálni.
Ezt pedig úgy teheti meg jelen esetben Kyler Murray, hogy “megmutatja neki a labdát”, mintha elindítaná a passzt a flatbe. Nevezhetjük ezt mini pump fake-nek is, de azért igazi pumpálásról nincs szó, inkább csak arról, hogy felvillantja az irányító a labdát, hogy a védő ráharapjon.
Ez meg is történik, úgyhogy amint megmozdul előre a védő, lehet is indítani be mögé a labdát, hiszen ott lesz az üres terület a Cover2 lyukában.
Hasonló a helyzet az alábbi játéknál Mac Jones esetében is. Annyi nehezítés, hogy snap előtt nem Cover2-nek nézett ki a játék. No meg hogy itt meg is érkeztek Jones arcába a védők.
Justin Herbert esetében pedig még csak az sem kell, hogy az irányító megmutassa a labdát, karerejének hála neki erre sincs szüksége, enélkül is bedobja a lyukba a lasztit. Impresszív.
Ha már Murray…
Ha már Murray-ről volt szó, akkor gyorsan a legvégére be akartam még dobni ezt a játékot.
Parádés anticipationről tesz tanúbizonyságot, hiszen már akkor elindítja a dobómozdulatot, mikor az elkapó a 20 yardosnál jár és majd csak a 15-ösnél fog kivágni oldalra. Ráadásul hátsó lábról ilyen jól megdobni az érkező nyomás előtt… Kiváló.
Jövő héten ismét jelentkezünk a 7 játékaival!
[/ppp_patron_only]
