Nagyon ritkán fordul elő a ligában egy fiatal irányítóval, ami Buffalóban történt. Az NFL-be belépő újoncok fejlődési íve alapvetően beleillik bizonyos tendenciákba. Újoncként is már sok esetben látni mivé fejlődhetnek ki a játékosok, de a második teljes év után az esetek nagy többségében ténylegesen kiderül, hogy egy irányító megállja-e a helyét az NFL-ben vagy sem. De persze mindig akadnak kivételek.
Josh Allen izgalmas, de nem jó első két szezont játszott le az NFL-ben. Megvoltak a játékában a villanások, de hiányzott a pontosság, a kiegyensúlyozottság, és rengeteg volt a negatív játéka. Harmadik idénye előtt már azon ment a vita, mennyire fogja visszafogni az irányítójáték egy amúgy jó csapat szekerét. Aztán 2020-ban olyan szintre emelte a játékát, amire szinte senki sem számított. Bár Aaron Rodgers nyerte az MVP szavazást toronymagasan, Josh Allen kapta a második legtöbb szavazatott, teljes joggal. De miért történt ez? Hogy lett az egyik legpontatlanabb játékosból a liga egyik legjobb irányítója?
Allen megítélése már prospectként is megosztó volt. Kis programból érkezett a Mountain West konferenciából és bár látható volt a tehetsége, nehéz volt megítélni a tudását. Sokat hangzik el a prospectekkel kapcsolatban, de ő tényleg a mintapéldánya volt a nyers játékosnak. Csupán 3 csillagos tehetségként volt számon tartva, mivel csak egyetlen szezonon át volt kezdő a középiskolában. Ilyen pedigré után nem álltak stószokban az asztalán az egyetemek ajánlatai. A Wyominghoz írt végül alá. A késői high school karrier és a kis egyetem miatt elmondható egész amatőr pályafutásáról, hogy nem kapott igazán elit képzést. Úgy lett 7. helyen kiválasztva a 2018-as drafton, hogy a tehetségét, a potenciálját meg tudta mutatni, de látszott, hogy rengeteg fejleszteni, alakítani való lesz vele.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Tehetségek hiányában a Wyomingban ráragadt egyfajta “hero” mentalitás. Ha nyerni akartak, akkor a vállára kellett vegye a csapatot, de míg a Mountain Westen belül ez sokszor eredményezett látványos és jó meccseket, addig a sokkal erősebb programok ellen, mint az Oregon vagy az Iowa, sok hibát szült. Túlságosan is ő akarta kompenzálni a keretek közötti tehetségkülönbséget.
NFL karrierje kezdetén pedig kísértetiesen hasonló szituációba került a Billsnél. Adott volt körülötte egy jó defense, de a támadósor híján volt a jó játékosoknak. Allen első (2) idénye úgy ment végig, ahogy a Wyomingnál. Sok nagy játék és még több hiba, túlvállalta magát és úgy akart játszani, mint Aaron Rodgers és Peyton Manning szerelemgyereke. Annak ellenére lett egyből a kezdőbe dobva, hogy jobban ráfért volna a tanulás, mint Mahomesra a Chiefsnél. Inkonzisztens döntéshozó volt, a dobómechanikája hibás volt, sok fölösleges vagy rossz elemet tartalmazott, ezek eredményeként pontatlan volt és nem volt megfelelő a ball placementje.
Annak rendje és módja szerint első két éve nem sikerült túl jól. 2018-ban a 30, a snapek felén játszó irányító közül a 30. volt passzpontosságban, 52,8%-kal. Ami pedig hasonló, ha nem nagyobb probléma, hogy egy fejlettebb mutatóban, a korrigált passzpontosságban, ami kiszűri az irányító játékából a társak által dropolt labdákat, szintén ligautolsó volt 64,7%-kal. Bár a számai a második évére javultak, nem jött meg az áttörés. 2019-ben is még csak 58,8%-os volt a sima és 71,7%-os korrigált pontossága.
Itt azonban meg kell állni egy pillanatra és szerencséjére a buffalói vezetőség is megállt. A két 2019-es százalék között 12,9 pontnyi különbség van. Ez pedig a legnagyobb differencia volt az adott évben a kezdő irányítók között. Allen tehát már 2019-re is fejlődött egy szintet csak ez nem ütközött vissza sem a statisztikáin, sem a pályán közvetlenül, mivel a körülötte lévő személyzet még mindig nem segítette a dolgát. Látszódott, hogy a további fejlődéséhez szükség lesz a roster fejlesztésére. A Billsnél ezt felismerték és meglépték az elmúlt évek egyik legjobban kifizetődő trade-jét.
A gárda 2020-as első körös cetliéért cserébe megszerezték Stefon Diggst a Vikingstól. Szereztek a liga legerősebb karú játékosának egy olyan célpontot, aki a pálya bármilyen mélységében képes tisztára játszani magát, akinek megvan a sebessége, mégis domináns tud lenni a contested catch szituációkban, aki a legnehezebb labdákat is képes behúzni. Diggs a liga talán legjobb receivere emberezés ellen. Szereztek Allennek nemcsak egy no1 célpontot, egy prémium no1 célpontot. Egy olyan játékost, aki minden irányító helyzetét megkönnyíti. Azonban itt nem álltak meg. 2020-ban a draft 4. körében megszerezték Gabriel Davist, aki az elit külső elkapó (Diggs) és az elit slot elkapó (Beasley) mellett képes volt fellépni egy használható harmadik számú célponttá. Ezzel pedig Allen segítőit két év alatt teljesen kicserélték.
Az invesztáció eredménye? 2020-ban 69,4-es pontosság (4. legjobb a ligában) és 79,1-es kiigazított pontosság (5. legjobb). Tiszta zsebből pedig Allen volt a liga legpontosabb irányítója 85,8%-os várható sikerességgel. A fejlődésének kulcsa, hogy a vezetőség felismerte, mire is van szükségük ahhoz, hogy segítsék Allen dolgát, és hogy türelmesek voltak. Utóbbi pedig igen is nagy szó. Szinte példátlan fejlődésen ment keresztül Josh 2020-ra. Az irányítókról két teljes szezon után általában kialakul egy kép, hogy mire is képesek, milyen karrier várhat rájuk és milyen polcra érhetnek fel a ligában. A Bills vezetőségében azonban nem voltak türelmetlenek, nem írták le Allent két gyengébb szezon után, látták, hogy egy év alatt is fejlődött már és adtak neki még lehetőséget.
Nagy szerepe volt ebben Brian Dabollnak. Karrierje eleje óta Daboll a Bills támadókoordinátora és a tavalyi sikeressége után többek megdöbbenésére nem nevezte ki egyetlen csapat sem vezetőedzőnek 2021-ben. A Daboll vezette támadósor az egyik legmodernebb felfogású az egész ligában. Adnak az analitikai elemzésekre és a liga egyik legjobban pass heavy sémáját futtatják. 2020-ban konkréten a legnagyobb százalékban hívtak passzjátékot first downon, ami nemcsak az offense, az irányító dolgát is segíti.
Már prospectként is az egyik nagy erőssége volt Allennek, hogy olyan erős karja van, amit tényleg ritkán látni. Azonban első éveiben ezt a fegyverét nemhogy előnyére nem tudta váltani, egyenesen a gyengesége volt. A kiigazított pontossági mutatója a 20+-os labdáknál 2018-ban 36,5%, míg 2019-ben 30,9% volt. Előbbi az 5. legrosszabb volt az adott évben, míg utóbbi az utolsó előtti 2019-ben. Tavaly ebben a kategóriában is nagyot lépett előre, 47,2%-ra (7. legjobb). A javulás pedig sokban köszönhető egyfelől a feljavított személyzetnek körülötte, másfelől a mechanikáján való további fejlesztésnek. Josh Allen ugyanis most már mondhatni visszajáró vendég Jordan Palmer irányítóedzőnél.
Az egykori Bengals, majd Cardinals sztárirányító Carson Palmer öccse sokkal szolidabb karriert tudhatott magáénak a profik között. Míg Carson 1/1-es választott volt 2003-ban, Jordan csupán a 6. körben kelt el négy évvel később és pár roster végi hely és practice squad tagságon túl nem jutott neki több a profi ligában. Azonban profi pályafutása alatt és főleg utána elkezdett egyfajta speciális irányító edzői karriert kialakítani. Hogy mennyire lett ez sikeres, mi sem jelzi jobban, hogy mostmár szinte a fiatal irányítók fele megfordul nála időnként, hogy kijavítsák a hibáikat, csiszolják az erősségeiket. Olyan irányítók karrierjét segítette, mint Mahomes, Watson, Burrow és többek között Josh Allen.
Sokat használt lózung, hogy egy irányító pontossága nem javítható már drasztikusan a profiknál. Az egyetemen látott szinten már csak kicsit lehet csiszolni és ez egyfajta vele született képessége a játékosoknak. Nos Palmer egészen máskép vélekedik erről:
“Ha valaki kivételesen atletikus és meg tudja tanulni a helyes mozgási mintákat, fejleszteni azokat és sok gyakorlással beleégetni az izommemóriába, miért ne lehetne képes pontosabban passzolni?”
Palmer sokat dolgozott együtt Allennel többek között az ominózus 2020-as offseasonben is. Palmer elmondása szerint Allen súlypontja nem volt jó a dobások során, ami nehezebb dobómozdulatot eredményezett. Ennek következtében volt annyi túldobott és elsősorban jobb oldalra túldobott labdája karrierje elején. Elmondása szerint csupán ezen mechanika javítása akár már egy Super Bowl győzelmet eredményezhet a Billsnek. Palmerék állapították meg még a draftra való felkészülés során, hogy a Wyomingnál Allen magassága ellenére sokat ugrál a zsebben és esetenként túllépte a passzait. Ezért, amikor 2018-ban Allennel dolgozott, olyan házban szállásoltatta el a fiatal irányítót, ahol keményfa padló volt. Allent pedig arra kérte, hogy amikor otthon van, zokniban mászkáljon. Az eredmény az lett, hogy edzéseken Allennek ugrálás és lábujjra való terhelés közben fájni kezdett a talpa a sok kemény padlón való járástól. Hogy a fájdalmat elkerülje elkezdett a megfelelő kitámasztásból dobni, abból ugyanis nem terhelte úgy a talpát.
Palmerék rendkívül fejlett kamera- és videóelemző rendszerrel dolgoznak. Kutatásaik és edzéseik során sok új dolgot fedeznek fel a játék kapcsán és sok régiről is rántják le a leplet. Az egyik ilyen, miszerint a nem támaszkodó láb (elől lévő) a dobás irányába kell nézzen. Elmondásuk szerint ezt csak azért tanítják, mert nagyon régen valaki kitalálta és hangoztatta. Azzal, hogy a lábat beleerőltetjük egy ilyen helyzetbe csak plusz erőfeszítést teszünk és helyezzük kényelmetlen helyzetbe a csípőt, ami a dobási pontosság és erő kárára megy. Allennél tudni lehetett, hogy a karereje igazán kivételes adottsága. Palmerék mérései szerint a college irányítók 45-50 mph körüli, míg az NFL QB-k 47-52 mph körüli sebességgel képesek elereszteni a passzaikat. (Viszonyításképp 50 mph-s körülbelül 80 km/h sebességnek felel meg). Allennél a technikai hibák kijavítása, különösen a csípőmunkáján való javítást után 53 mph sebességet regisztráltak.
Még Allen 2018-as pro day-e során Palmer azt nyilatkozta, hogy:
“Sosem láttam senkit, aki hozzá hasonló”
Palmer ekkor Allent ahhoz a Deshaun Watsonhoz hasonlította, aki a pályán kívüli ügyei ellenére korunk egyik legtehetségesebb irányítója. Elmondása szerint az egyetemi rendszer körülette egyszerű volt, de csupán mert ezt szerették volna játszani, nem Allen adottságai miatt. Palmer már ekkor, 2018-ban azt válaszolta Allen pontosságát érintő kérdésekre, hogy
“Majd kijavítjuk. A pontatlanságának egyik tényezője a rossz mechanika, a másik a körülötte lévő tényezők. Az elkapók, a koncepciók és a coverage-ek amik még bonyodalmat okoznak neki.”
És ki is javították. Carson szerint elég atletikusnak kell lenned, hogy a régi izommemóriát átírd egy újjá. Erre nem mindenki képes, de Allenben megvan ez az akarat és a tehetség.
“Először a lábhelyezésein dolgoztunk és már ez a kis javítás is komoly eredményeket mutatott.”
Allen tehát nem véletlenül lett napjaink egyik legjobb irányítója. A tehetsége, az adottságai alapján NFL-irányítónak született. Azonban nagyon alulképzett játékosként kellett nagyon hamar a rivaldafényben helytállnia. Azt azonban a legjobb helyen tehette meg. Sok hasonlóan tehetséges játékos esetében ugyanis nincs meg az a fajta háttér, mint amit Allen kapott. Ahhoz, hogy 3. idényére a liga egyik legrosszabb irányítójából eljusson oda, hogy 2. legyen az MVP szavazáson, nagyon sok mindennek kellett összeállnia.
Kapott egy tehetséges, modern felfogású, de legfőképpen a végletekig türelmes és eltökélt edzői kart maga mögé. Sem Sean McDermott, sem Brian Daboll nem mondott le róla első két idénye után, hanem megadták neki, amire szüksége volt. A fent már kifejtett célpontokon kívül a falára sem lehet sok panasza. Adott előtte egy remek tackle duó egy jó centerrel. Bár a guardoknál lehetne hova fejlődni, ez az egység is a passzjátékra van berendezkedve. Bár a tavalyi MVP játéka minimálisan visszaesett idénre, nem mondhatni, hogy csak egyszezonos csoda volt a 2020-as éve. A kiigazított pontossága 76,7% ami a 13. legjobb idén a ligában.
A karrierje elején látott hero mentalitását levetkőzte. A turnovert érő átadásai 5,1% és 4,3% voltak első két szezonjában, míg tavaly már csak 3,5% és idén is 3,9%-on áll ez a mutató. Mindezek mellett az elmúlt két évben már stabilan 6,0% felett van a big time throwja, ami szintén szignifikáns javulást mutat az esetében. Ugyanilyen javulás fedezhető fel az EPA és a CPOE mutatókban. Míg 2018-ban a legrosszabbak között volt és 2019-ben is a liga rosszabbik feléhez tartozott, addig tavaly és idén is a legjobb 5-ben találjuk szinte minden esetben.
Hogy lesz-e még egyszer annyira jó Allen, mint 2020-ban, azt nem tudni, de még mindig egy nagyon fiatal irányítóról van szó, így inkább az igenre adnám le a voksomat.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások