Ismeritek Justin Herbertet? A srácot, akinek ágyú van a karja helyén és akinek a legtöbb 50+ yardos sikeres passza volt tavaly? Aki újoncként berobbant a ligába és mindenkit levett a lábáról? Na, épp belőle akarnak egy késői karrieres Drew Breest csinálni, az ő játékstílusát akarják úgy átalakítani, hogy elvesztegesse az egyik legnagyobb erősségét, amivel nem mellesleg a legjobbak közé kerülhetne a ligában.
Az 1/6-os újonc tavaly olyannyira jól játszott, hogy idén nyáron a konszenzusos pozíciós rangsorunkban a 9. helyre tettük az irányítók közt. Elkápráztattak a nagy dobásai, a harmadik kísérletes és nyomás alatti passzai, a hatékony játéka. Ennek az idény kezdetén is láttuk még a nyomait, jött pár hihetetlen dobás a Chargers irányítójától, de a 4-1-es kezdés ellenére is látszott, hogy ez az offense nem épít Herbert erősségeire, nem használja ki azokat és próbálja beszuszakolni egy másik stílusba, ami korlátozza a játékát. Előjöttek a zsenialitások így is, a csapat pedig nyert, szóval nem volt olyan sok ok a panaszra, de azért elég sok intő jel volt (például korai downos passzmélység, EPA), hogy ebből baj lesz.
A baj pedig elérkezett, a Chargers az utóbbi négy meccséből hármat elvesztett, a nagy játékok elmaradtak, a támadósor megrekedt (és azt az egy meccset is azért nyerte meg a csapat az Eagles ellen, mert a Sasok pont azt engedik bárkinek, amit a Chargers játszani akar), Herbert a PFF értékelése szerint az idei négy legrosszabb meccséből hármat ezidő alatt hozott le, a Big Time Throw-jai pedig a felét sem érték el a szezon első öt meccsén mutatottnak. Míg az offense az első öt héten a 4. legjobb volt EPA/playt tekintve, addig azóta a 19. helyet foglalják el (tegyük hozzá, hogy már az 5. hely is csalóka volt a harmadik kísérletek fenntarthatatlan megoldása miatt).
És a legnagyobb baj az, hogy ez teljesen kiszámítható volt, Józsi már januárban, az edzői stáb összeállításakor megírta, hogy ez lesz abból, ha Joe Lombardit nevezik ki támadókoordinátornak.
Persze nem egyedül Lombardi a hibás. A fal jobb oldala eléggé sebezhető, az elkapók is dropolgatnak, nem ártana egy igazi speedster elkapó, a védelmek is jobban kiismerték a támadórendszert, Herbert sem tökéletes. De a legnagyobb probléma akkor is a támadókoordinátor Joe Lombardi – vagy még pontosabban az, hogy Lombardi nem az irányítója erősségeire építve rakta össze a támadósort.
A legnagyobb hiba: a mély passzok teljes hiánya
De most komolyan. Nézzétek meg ezt a chartot a Next Gen Stats jóvoltából a most vasárnapi Vikings elleni meccsről. Ez milyen gameplan már?
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Mármint persze, van olyan irányító, akinél ez tökéletes lenne, akinek el kell fedni a hiányosságait, aki nem képes mélyre dobni. Csak hát Justin Herbert egyáltalán nem ilyen irányító. És ezért baromi frusztráló, hogy egy ilyen QB-t akarnak faragni belőle.
Hosszú passz alig van, Herbert dobásainak mindössze 8,2%-a megy 20 yardon túlra, amivel hátulról a 4. helyet foglalja el, és ha rászűrünk az utóbbi négy meccsre (öt hétre), akkor már csak 6,2% ez az arány (hátulról 3.). Mindezt úgy, hogy egyébként a PFF értékelése szerint a Chargers irányítója az 5. legjobb értékelést tudhatja magáénak mély labdák esetében, átlagban 16,6 yardot szerez kísérletenként (5.), 4 TD-t passzolt és nem dobott interceptiont.
Hasonlóan beszédes adat, hogy Herbert átlagos passzmélysége 7,5 yard, ami a 4. legrosszabb a ligában, mindössze Jared Goff, Ben Roethlisberger és Kirk Cousins van mögötte. Ráadásul az utóbbi négy meccsen már csak 6,9 ez a szám. Kriminális.
És persze felmerülhet, hogy ott vannak azok a mély passzlehetőségek, futnak arra elkapók, csak az irányító nem dobja meg őket. Egyrészt Justin Herbertet ismerve is alacsony lenne ennek a teóriának a valószínűsége, de ha ez még nem győzött meg, akkor itt van a PFF jóvoltából egy hőtérkép, ami a Chargers fegyverei által megfutott útvonalakat mutatja.
*Pirossal azokat a területeket látjuk, ahová az NFL-átlagnál több útvonal megy, kékkel pedig azokat, ahová kevesebb.
Nagyon tisztán látszik, hogy a pályát megnyitó, elterelésért felelős szélső go route-okon kívül nem fut senki mélyre, mindenki a line of scrimmage-től számított 10, de inkább 5 yardon belül marad.
Saints offense újratöltve
De ahogy mondtam, ez Lombardi esetében nem újdonság, és elő lehet venni Matt Stafford esetét, aki eléggé hasonlít Herbertre abban, hogy neki is ágyú van a karja helyén és bőven lehet dobálni vele mélyeket.
Az ex-Lions irányítóval Lombardi 2014-ben és 2015-ben dolgozott együtt. Ezt megelőzően Stafford átlagos passzmélysége 9 yard volt, Lombardi alatt 7,8, majd utána 9,3. Nem gondolom, hogy véletlen lenne ez a furcsa egybeesés…
Nem is az, hiszen Lombardi a lionsös intermezzo előtt és után is a Saintsnél dolgozott, azaz a Drew Breesre írt gameplaneken és playbookon szocializálódott, ebben érzi otthon magát, ezt ismeri, ezt viszi tovább magával. Amivel önmagában egyébként nem is lenne akkora probléma, hiszen a Saints támadósora jó, mindenre megvan a válasza, amit egy védelem felkínálhat, és hát azt is mindenki tudja, hogy Payton az egyik legnagyobb támadó koponya a ligában, tehát nem rossz dolog tőle tanulni. A probléma az, hogy Brees és Herbert (/Stafford) közt óriási a stilisztikai különbség és nem lehet ugyanazt játszatni velük – pontosabban lehet, csak nem érdemes.
A Chargers idén (ahogy a Saints is évek óta) egy úgynevezett condensed támadócsapat, tehát nem húzzák ki széltében a pályát, hanem snap előtt próbálnak tömörülni középre. A PFF adatai alapján a két szélső elkapó közt a 6. legkisebb az átlagos távolság a ligában, emellett korai downokon a hetedik legtöbbet áll fel under center Herbert.
Ezek mind nagyon jól tudják segíteni a futójátékot egyébként, és akár lehetne is ezekből a paraméterekből egy robbanékonyabb támadósort is összerakni (lásd Rams), de valamiért Lombardi a rövid játékokat erőlteti és egy one-read, tehát egy olvasásos irányítót akar csinálni Herbertből, akiben ennél sokkal több van.
One read alatt azt értem, hogy mondjuk van egy két útvonalas kombináció mindkét oldalra felrajzolva, legyen például egy slant-flat kombináció az egyszerűség és a Lombardi-hűség kedvéért, a snap előtt Herbert eldönti, melyik oldalt akarja választani, majd a snap után ezt az egy kombinációt olvassa, kvázi egy védő mozgása alapján dönti el, hogy a két opciója közül melyiket dobja meg.
Ez egy nagyon egyszerű dolog, a kezdő irányítókat szokás ezekkel segíteni. Önmagában ez sem hülyeség, de Herbert ennél jóval fejlettebb, szóval nem értem, miért korlátozzák be. Ráadásul nem is működnek ezek a játékok, hiszen szintén a PFF adatai alapján a Chargersnek van a legtöbb “quick-game dropbackje” idén, ellenben a 30 kvalifikáló irányító közül Herbert és a támadósor a 10. legkevesebb yardot teszi meg ezekből.
Hogyan lehet javítani a helyzeten?
Nos, leginkább Lombardi kirúgásával, de ez idén igazából már nem megoldás, szóval majd januárban kell verni a tamtamot ezzel kapcsolatban. Herbertre egy olyan támadósort kellene felrajzolni, mint amit Patrick Mahomes vagy Josh Allen (két hasonló stílusú QB) kapott az utóbbi években: spread formációkkal széthúzni a pályát széltében és hosszában is, minél nagyobb területeket megnyitni, teljes pályás olvasásokat hagyni az irányítónak stb.
De tételezzük fel, hogy ilyen nagy változás nem várható, szóval keressünk kisebb javítanivalókat. Például ha már ennyire közel állnak fel a falhoz az elkapók, akkor használják ki jobban azt, hogy a pálya szélén üresebbek a területek. Ezeket tök jól lehetne támadni out és corner route-okkal, vagy mondjuk 15 yard körüli keresztező útvonalakkal. Utóbbi mellé be lehetne dobni több play actiont, amit szintén ligaátlag alatti szinten használ a Chargers.
Nincs nagy bizodalmam abban, hogy ez idén változni fog, főleg hogy a csapat túlvan már a bye weeken és ugyan akkor Brandon Staley főedző fogadkozott, hogy változtatni fognak a korai downos playhívásokon, ez nem sikerült – az eredmények pedig még rosszabbak is azóta.
Nem mondom, hogy Lombardi a felelős mindenért és hogy nem csinál semmit jól, mert az bődületes túlzás lenne. Azt sem mondom, hogy semmilyen csapatban, semmilyen irányító mellett nem lehetne korrekt támadókoordinátor, de az biztos, hogy nem Justin Herbert mellett van a helye. Herbertet viszont valakinek szabadjára kell engednie! Mindannyiunk érdekében.
[/ppp_patron_only]
“Ez milyen gameplan már?” Nyilván, költöi kérdés volt, de én azért válszolok rá (így a lila napszemüvegemben):
Tökéletes! Közönjük szépen!
Milyen? Hát Steelers Game Plan.
“a legnagyobb probléma akkor is a támadókoordinátor Joe Lombardi”
Idezet a 21. Szazad leggyakrabban hasznalt mondatainak gyujtemenyebol.
A cikkben linkelt cikkemet persze nem olvasták a Chargersnél, úgy tűnik, csak Shanahan ilyen lelkes (vagy olvasta Lombardi, és nem vette személyesnek). Pedig úgy szeretném ezt a Chargerst nézni, és úgy fáj, amikor látok egy 5 yardos screent Herberttől 3&15-re :(
Amúgy számomra ez teljességgel érthetetlen.
Javítsatok ki, ha tévedek.
A pozíció elnyerését megelőzi legalább egy interjú, ahol az edzőjelölt elvileg felvázolja, hogy milyen módon tervezi a támadójáték felvirágoztatását. Ebben nyilván elmondja, hogy ki lesz a QB, és vele mik a tervei.
Feltételezném, hogy a csapatnál ezek előtt már megnézték a jelölt szakmai előéletét, és hogy mi lehetett a kudarc akkori oka.
Ugyancsak feltételezem, hogy nem azt ígérte, hogy ugyanazt fogja csinálni, mint korábban. (HA mégis, akkor nem értem, miért veszik egyáltalán fel)
Ha mást csinál, akkor miért nem kérik ezt rajta számon?
Olyan furcsa ez az egész…
Az a baj veled, hogy idealista vagy. Persze kedvelünk érte, de sok nehézség fog érni még az életben…
Az a baj a világgal, hogy kevés az idealista! ;)
OBJ után szabadon 😂
Az a baj, hogy a vezetőségnek tökösnek kellene lennie, hogy egy év után kirúgják Lombardit. Rendkívül bosszantó, hogy kevés QB van olyan skillekkel, amilyenekkel Herbert rendelkezik, a legtöbb OC/HC csak álmodik ilyenről, ezeknek meg van, erre nem használják ki. Míg rengeteg olyan QB van, akikhez a limitációik miatt pont egy Lombardi-típusú west coast OC illene, de a menedzsmentek képtelenek megtalálni a megfelelő OC-QB „fit-eket”.