Érdemes lenne visszatenni Zach Wilsont a kezdőbe?

Borzasztó szezonon volt túl a New York Jets 2020-ban, aminek az eredménye teljes stábcsere és egy új, franchise irányítónak szánt játékos draftolása volt a második picken. Noha nem vártunk drasztikus javulást, de annál azért többet reméltünk, mint amit 2021-ben láttunk, ráadásul az eddigi legimpozánsabb meccset nem is Wilsonnal játszották le. Felvetődik a kérdés, hogy akkor mégis hogyan tovább?

Zach Wilson a hetedik fordulóban szenvedett sérülést, ami miatt a Patriots elleni hátralévő játékidőről le kellett mondania (noha sok köszönet nem volt a végeredményt tekintve), valamint az elmúlt két találkozóról szintén hiányzott. Helyére Mike White szállt be, akinek már a rosteren maradása is meglepő volt a szezon előtt, hiszen a trendek azt mutatják, hogy egy újonc mögé jobban szeretnek tapasztalt veteránt a padon tartani, hogy segítse a fejlődését. White-ról, bár negyedik évét tapossa a profi ligában, eszünkbe nem jutna azt mondani, hogy tapasztalt, vagy segítene Wilson akklimatizációjában, de végül neki szavaztak bizalmat. Élete első kezdőként lejátszott meccse pedig annyira jól sikerült, hogy helyet kapott Cantonban is a meze a Hírességek Csarnokában, de ami ennél is fontosabb, győzelemre vezette a Jetset a Bengals ellen.

Az első becslések szerint hamarosan visszatérhetne Wilson, de felmerül a kérdés, hogy érdemes őt visszatenni? A népszerűbb válasz az egyértelmű igen lenne, és első reakcióra ez is tűnik logikusnak. A csavar viszont abban rejlik, hogy az elmúlt évek történelme alapján két eset is megismétli önmagát ebben a szituációban, amitől én már komolyan gondolkodóba estem. Viszont hozzátéve, ez a kérdéskör csak akkor ér valamit, ha White sérülése nem súlyos, és vállalni tudja a játékot a 10. héten.

2020. október 20., Miami, Florida

A nap, ami megpecsételte(?) a Miami Dolphins sorsát 2020-ban. Ekkor döntött úgy Brian Flores vezetőedző, hogy bár Ryan Fitzpatrickkal a vártnál sokkal jobban teljesített a csapat, a bye weekjük előtt leültette a padra a frissen draftolt Tua Tagovailoa kedvéért. Akkor és ott érthető és logikus döntés volt hosszú távon, viszont az öltözőt kissé megosztotta, és végül a rájátszásába került a csapatnak. Utólag persze okos az ember, de azóta már ott tartunk, hogy Deshaun Watsonnal kelnek és fekszenek a sajtóban a Dolphins kapcsán, Flores állása pedig veszélybe került.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A történelem arra jó, hogy az emberiség tanuljon minden hibából amit elkövettek, és ne lépjenek kétszer ugyanabba a folyóba. New Yorkban nem beszélhetünk arról, hogy a rájátszás múlhat a döntésen, viszont egy dolgot szögezzünk le. Robert Saleh és a stábja nem akkor fogja megtartani az állását, ha Zach Wilsonból 2-3 év múlva értelmes játékos lesz, ők azért fogják megtartani az állásukat, ha nyer a csapat. Márpedig jelen állás szerint erre jobb esély van White-tal.

Múlt héten beszéltünk a statisztikák fontosságáról és figyelembe vételéről, hogy a box score mennyire csal, és hogy mit érdemes figyelembe venni. Lehet most magunk ellen beszélek, de ebben a helyzetben megállja a helyét a száraz statisztika is, ami összeveti a két irányítót. Minden kifogást és magyarázást nélkülözve, White-nak 2021-ben 7 és fél negyed jutott, és ezek alatt több TD passzt osztott ki, mint Wilson az előtte lévő 21 és felen (5 vs 4). Ez arcpirító, akárhogy nézem, és ezen más mutató sem segít, ha a felszínt kapargatjuk. White és Johnson az elmúlt két hétben 834 yardot passzolt össze a Bengals és a Colts ellen, ez alig 300-zal marad el Wilson idei 1168 yardjától. Persze Johnsonnak ennek a 99%-a garbage time-ban történt, de Wilsonnak is jutott ki bőven ilyen lehetőségből, mégsem élt vele. De ássunk mélyebbre, először nézzük meg Wilsont:

• EPA/play irányító mutatókban -0,168-at hozott össze a szezonban, aminél csak Justin Fields volt rosszabb ebben az intervallumban;
• összevetve a fentit a várható passzpontossággal, ott már ő a legutolsó a kezdőirányítók között (-0,012);
• success rate-ben 40,4%-kal szintén csak Justin Fieldsnél jobb a ligában.
• Csapatszinten erre az időszakra a Jets offense EPA/playben ligautolsó volt (-0,156);
• míg success rate-ben 41,5%-ot értek el, aminél csak a Steelers és a Texans offense volt rosszabb.

Most pedig nézzük meg ugyanezeket White-tal a fedélzeten:

• EPA/play: 0,227
• várható passzpontossággal kiegészítve: 0,14
• succes rate: 60,2%
• Jets offense EPA/play: 0,09
• succes rate: 51,6%

Nincs mit szépíteni, bár kicsi a minta, de White-tal hatékonyabb volt a Jets támadósora, és vicces, de Wilson egyik legjobb meccse ezen mutatók alapján pont a Patriots elleni “visszavágón” volt, ahol megsérült. De tovább megyek, a Colts ellen beszálló, 2018 óta első NFL passzait kiosztó Josh Johnsonnak is jobb mutatói voltak nála, de az ő korlátait láthattuk már az elmúlt 10 évben. Természetesen nem arról van szó, hogy innentől White a franchise első számú arca, mind ő, mind Johnson úgy megy ki a pályára, hogy nekik a 2022-es szerződésük forog kockán, és ez nagyon nagy különbség a hozzáállások között.

Amit még érdemes figyelembe venni, és okulni a csoportrivális tavalyi hibájából, hogy az öltözőre ki milyen hatással van. A Dolphins ugyanis itt hibázott nagyot, mert a csapattársak elárulva érezték magukat, hogy nem az ő sikerük, hanem Tua sikere lebegett a vezetőség szeme előtt a döntés pillanatában. Bár ez a Jets még az építkezés elején tart, a sikerélmény minden játékos számára motiváló, és nekik aztán édes mindegy, hogy ezt kivel a center mögött érik el. A Jetsnél kis híján megőrültek a Bengals elleni győzelem során, ami a franchise hivatalos oldalán olvasható nyilatkozatokból is kiderült.

“Egy vadállat. Mondtam neki a meccs előtt, hogy te egy igazi gunslinger vagy, mutasd meg a világnak.” – Ty Johsnon, RB

“Tudtuk, hogy nem lesz gond, Mike egy vezér, és szereti is csinálni. Szerettünk volna neki időt hagyni, de nem volt rá szüksége, szétszedte őket.” – Alijah Vera-Tucker, G

“(…)Mike kiegyensúlyozott, már az edzőtáborban is bizonyította, hogy helye van köztünk, és ezt nyilvánvalóvá tette ezen a meccsen is.” – Robert Saleh, HC

Tényleg érdemes lenne ezt a hangulatot feláldozni?

2019. április 26., Nashville, Tennessee

A történetet bonyolító dologra idáig kell visszamennünk, amikor az Arizona Cardinals az első körben kiválasztott, franchise irányítónak szánt Josh Rosent lecserélte a következő drafton, ahol volt egy jobb lehetőségeket kínáló játékos nála. Más szituációk, hiszen ott egy új vezetőedző érkezett, akinek az elképzeléseibe Murray jobban illett, de egyelőre a Jetsnél is simán kinézem, hogy jövőre nem Mike LaFleur lesz a támadókoordinátor, egy új szakember pedig mással tervezne inkább. A másik pedig, hogy egyelőre nem úgy tűnik, hogy a jövő évi drafton lesz egy Murray szintű, kihagyhatatlan irányító, de addig még sok minden változhat.

Mi szól Wilson mellett?

Mielőtt azt hinnétek, hogy White innentől az MVP címre megy, nem erről van szó. Noha jobban teljesít vele a támadósor, érezhető, hogy LaFleurék is más hívásokkal operálnak vele a pályán. Sokkal biztonságosabb és rövidebb játékok alakítják a Jetset, elkerülik a kockázatos helyzeteket (és White még így is tud belőlük pánikot okozni), mert a képességei korlátoltak. Amíg White labdái átlagban 6 yardot tesznek meg a levegőben, Wilsonnál ez a szám 9,1, nem meglepő módon a “tökéletes passzok” lehetősége (big time throw) is magasabb százalékban fordul elő nála (4,1% vs 2,1%). De ez nem meglepő, ha csak Wilson utolsó egyetemi szezonjára gondolunk, amik ilyen magasságig juttatták a draftra.

Ám ezeknek ára van, hiszen ezekhez a passzokhoz idő kell, de a PFF statisztikái alapján ezt is tudjuk szemléltetni. Amíg White átlagban 2,35 másodperc alatt szabadul a labdától, Wilsonnál ez a szám 2,96 szekundum, nem meglepő tehát, ha utóbbi sokkal jobban vonzza a nyomásokat, márpedig ha az arcában vannak, úgy nem csak Wilson, de sokan mások is el vannak veszve. Úgy gondolom, hogy az újoncot az edzői stáb tudná kisegíteni ebben, és nem teljesen az ő nyakába kell varrni ezeket, ahogy azt White esetében is meg tudják oldani a sok screen meg rövid játékkal, nem véletlenül lett hirtelen elővéve Michael Carter vagy Elijah Moore is.

Kétségtelen, hogy Wilsonban a potenciál nagyobb, hosszú távon még mindig inkább neki jósolok hosszabb pályafutást mint kollégájának. Ezt a csapatnak kell eldönteni, hogy tényleg rá akarják építeni az elkövetkező 2-3 évet, vagy sem. Ha igen, akkor nem szabad kivenni, mert Tuánál látszik teljesen, hogy mennyire a béka segge alatt van az önbizalma, hála ahogy kezelik a helyzetét az ominózus döntés óta (és a játéka sem túl meggyőző, még mielőtt). Ha leültetik, onnantól már keresztet vetnék az ő New York-i karrierjére.

Összegzés

Tekintve a Jets helyzetét, én most közelebb állok a roseni forgatókönyvhöz, mintsem ahhoz, hogy kitartanak Wilson mellett. Jövőre kinéz két jó draftpick, amit akár egy cserére, akár egy új irányítóra is el lehet lőni. Ha az öltöző inkább White-ot támogatja, akkor veszélyes lehet őt kivenni a képből, mert lenyomni a játékosok torkán azt, hogy Wilsonnal hosszú távon jobb lesz, nagyon nehéz, pláne hogy sokaknak jövőre már nincs szerződésük, vagy most vannak karrierjük csúcsán életkorban. Mivel Wilson sérült, könnyű eladni, hogy nem áll még készen a visszatérésre, ezért nem ő kezd, így én még elhúznám 2-3 meccsig ezt a döntést, és addig kitartanék White mellett. Ha hozza az offense azt, amit vele láttunk, akkor pedig nincs értelme kivenni, mert akkor az tényleg bilit borítana, és több káros hatása lenne mint hasznos.

Na de mi a helyzet veletek, ti kitartanátok mellette ebben az esetben, de szezon végén így is hoznátok új QB-t? Vagy már most kiraknátok a padra?

[/ppp_patron_only]