A Ravens miami vendégjátékával kezdődik meg hivatalosan a szezon második fele, egyben a tizedik játékhét. Volt már ennél várósabb TNF-ünk idén szó se róla, de ezúttal is biztos lesz miért leülni a találkozó elé.
Ha csak egy dolgot kell megnevezni, ami miatt ki nem hagynám ezt a találkozót, az Lamar Jackson. Ő az a játékos, akivel én is reklámozni tudom az amerikai futballt olyanoknak, akik nem követik, de érdekelné őket egy meccs – nincs az az isten, hogy ne szögezné oda ezeket a szempárokat a TV elé. Ráadásul nem elég, hogy látványosan játszik, még jól is teszi mindezt: ugyan a passzhatékonysága kicsit visszaesett a kezdeti fordulókhoz képest (ahol hozzáteszem, jobb számokat produkált, mint amikor MVP-nek választották), most azonban a yardhalmozásra mentek rá nála inkább. Mind földön, mind levegőben megdöntheti egyéni rekordját ebben a tempóban, utóbbit nem is kevéssel. Lamar Jacksont mindenkinek látnia kell, pont.
Pláne azért, mert más irányítóban nem igazán tudunk gyönyörködni a meccsen. Amikor pötyögöm a cikket, akkor még az a hír járja, hogy bár Tua dobál edzéseken, még erősen kérdéses a játéka, így azzal számolok, hogy Jacoby Brissett fogja vezényelni a hazai támadásokat, abban pedig nem mindig van köszönet, sőt. Bár múlt héten sikerült az első győzelmét megszereznie új csapatában, a vérszegény, hitehagyott Texans legyőzése talán nem az a mutatvány, amivel bármelyik kétkedőjét meggyőzi. Véleményem szerint ez a csapat sokkal látványosabb Tuával, annak ellenére is, hogy messze van az átlagtól, nemhogy attól, amit vártunk tőle draftolásakor. Ugyanakkor szentül hiszem, hogy őt szimplán tönkretették Miamiban, így LeBron James után szabadon, szabadjára engedem a #freeTua hashtaget.
Nem vitatom, hogy nem szolgált rá a kritikákra, de nem varrnék mindent az ő nyakába, pláne hogy a legkevésbé ő tehet ezekről. Kezdjük ott, hogy alapból a csípősérülése miatt veszélybe került az is, hogy eljuthat-e a profik közé, és bár ettől már (a sérülésjelentések szerint) nem szenved, minden más miatt már hagyott ki több meccset is, nem ideális egy karrier bebikázásához. Aztán jött ugyebár az a döntés, hogy a meglepően jól rajtoló Ryan Fitzpatrick helyett vele folytatják, ami sok csapattársban inkább negatív érzéseket hozott fel, amik felerősödtek azután, hogy vele elmaradtak a győzelmek. Nyáron aztán megindultak a Deshaun Watson pletykák, mindössze egy évvel azután, hogy nem a vezetőedző, nem a general manager, hanem maga a tulajdonos volt a leginkább belezúgva a hawaii játékába, és egészen a múlt keddi határidőig volt izgulni valója. Bárki bármit mond, ez nem egy ideális környezet egy fiatal irányító számára. #freeTua
Abban viszont egyetértünk, hogy bárki kezdene a Dolphinsban, nem ők lennének a favoritok a győzelemre, mégsem teljesen esélytelenként futhatnak ki a gyepre. Ez annak köszönhető, hogy a Ravens idén nem igazán lehengerlő, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy azt megszoktuk. A 2021-es Baltimore Ravens ugyanis képes a legsimábbnak kinéző meccseken is szenvedni. A nyeretlen Lions ellen egy NFL rekordot jelentő sikeres mezőnygól kellett a győzelemhez, a szebb napokat látott Vikings és Colts ellen is hátrányból visszamászva, hosszabbítás után sikerült nyerni, de a Bengals elleni vereség, főleg ahogy kikaptak sem volt biztató. Jöttek mellé szép skalpok is, de pont az ilyen gyengébb csapatok elleni szenvedés adhat reményt a Dolphinsnak, egyben megmutatja, mekkora tartása van Harbaugh-éknak.
Szintén a hazaiak győzelmi esélyét segítheti a turnover csata. A Ravens a Lamar Jackson-érában elég magas számban adja el a labdákat, idén már 10-nél járnak ebben a mutatóban, holott 2019-ben, az irányító MVP szezonjában az egész évben csak 15 jött össze, 2020-ban pedig 18. Ez annak a Dolphinsnak örömteli lehet, amely a meccsenkénti turnoverekről híres. Szintén a vendéglátók esélyeit növeli, hogy a Ravens támadófala egyszerűen nem jó, nagyon sok sérülést túléltek, de az OL most eléggé megrogyott Stanley kiesésével, normális center továbbra sincs, és hát Villanueva nem egy tavalyi Orlando Brown szintet hoz. Brian Florest sok mindenért lehet és kell is kritizálni, de az elképesztő, hogy ilyen játékosokból még mindig képes passzsiettetést kisajtolni, így nem biztos, hogy könnyű napja lesz Jacksonnak.
Lesz mit nézni és lesz miért izgulni, mindkét oldalon vannak olyan játékosok, akik elszórakoztathatnak minket. Gesicki múlt héten ráment arra, hogy mindent egy kézzel kap el, Marquise Brown és Jaylen Waddle személyében két hasonló skillsettel rendelkező játékos okozhat galibát (kár, hogy csak egyet tudnak normálisan használni), de nagy kedvencem lesz az újonc Rashod Bateman is, ha folytatja ezt a formáját. A non plus ultra viszont egyértelműen Patrick Ricard, a fullback, aki elpusztította a Vikingst! Alig várjuk a meccset!
